Egy motorkiállítás általában felér egy jobbfajta születésnappal, legalábbis a kétkerekűek szerelmeseinek. Izgatottan várjuk, hogy milyen meglepetésekkel szolgálnak a gyártók, amelyekkel meglephetjük majd magunkat egy eljövendő születésnapon. A Moto Guzzi különleges ajándékkal készült a közepes túra-endurók szerelmeseinek az idei EICMA-ra. Egyelőre még csak tapogatóznak a V85-tel, de az irány jónak tűnik – legalábbis a nehézkes, inkább […]

Az olasz cég nem vitt igazi, sokkoló újdonságot Milánóba. Legnagyobb gépük, az 1400-es California azonban kap két új – csodaszép és egyben izgalmas – változatot, illetve bedobtak egy olyan koncepciómotort az alapjaira építve, hogy az ember félbehagyja a nyelést is, amikor megpillantja. Hogy mindegyik igen jó gép lesz, azt a Touring kipróbálása után nagyjából borítékolhatjuk. […]

A néhány nap múlva nyitó milánói kiállításon mutatja be a Moto Guzzi hivatalosan is California 1400 Touring és a California 1400 Custom modelleket a nagyközönségnek. Most, néhány nappal a vásár előtt napvilágot láttak az immáron széria gépek fotói. A két vas technikai adataiban (legalábbis ami az erőforrást illeti) megegyezik, egyébként igen jól elkülönülnek egymástól.

A Touring a hosszú távú krúzolókat célozza: a típus 1971-es debütálásának tiszteleg az ülés színezésén is fellelhető fekete-fehér színezéssel, csak annál lényegesen modernebb technikát állít hadrendbe. Elektronikus gáz, blokkolásgátló, menetvezérlő-elektronika és tempomat – mindez szériában. Az erőforrás hagyományosan lég-olaj hűtésű, hosszában beépített 90 fokos V2-es 1’380 köbcentiméteres lökettérfogattal. A legnagyobb teljesítmény 96 lóerő 6’500-as motorfordulat mellett, ami nem számít túl acélosnak – nem úgy a nyomaték, amely már 2’750-nél eléri a 122 newtonméteres maximumot. Az erőt egy hat sebességes váltón keresztül természetesen kardántengely továbbítja a hátsó kerékhez.

A tank mind a két típus, vagyis a Touring és a Custom esetében is a kizárólag a Moto Guzzira jellemző motorelrendezés miatt szintén különleges: az alaposan meghízott hengereknek is helyet kellett hagyni benne. A vezető egyébként többféle motortérkép közül választhat majd, azserint, hogy éppen miként szeretné meglovagolni a nagyvadat: szelíden vagy éppen durva módon. Mert a gyár ígérete szerint a futómű (a képekről megítélve igencsak igényes alkatrészekből rakták össze) mindenféle használati stílushoz a legteljesebb mértékben partner lesz.

Legújabb kreálmányuk a V7-es széria pucér párosának frissítése és talán bővítése is, ez utóbbi Amerikának biztosan. A Classic (a tengerentúlon Special) verzió és a (cafe) racer közé beillesztenek egy dögös matt fekete gépet, ez a Stone nevet kapta a keresztségben.

Utóbbi 12 küllős, fekete öntött felniken gurul, és árasztja magából a macsó fílinget. Mindhárom gép ugyanazt a hajtásláncot, vázat, felfüggesztést és Brembo fékeket kapja. A szűk háromnegyed literes (744 köbcentiméteres), injektoros, továbbra is levegő-olaj hűtésű V-Twinek kicsit erősebbek lesznek, és az üzemanyag-tartály befogadóképessége is nő valamelyest.

ABS-t továbbra sem kínál hozzájuk a gyártó. A cafe-racer verzió pedig szigorúan egyszemélyes lesz a jövőben is. Ő kap egy különleges fényezést is: piros lesz a váz, a hátsó lengőkar és a kerékagyak is, minden egyéb pedig matt feketében vagy krómozva tündököl majd. El kell ismerni, tényleg gyönyörű a gép. Itt a Classic verzióhoz hasonlóan küllős kerekeken fut a vas.

A kerékméretek mindhárom verzió esetében azonosak: 100/90-18 elöl és 130/80-17 hátul. A frissített trió már ősszel bemutatkozik Amerikában, de valószínűleg az európai Guzzi rajongóknak sem kell lemondania róluk. Ha marad az eddigi áruk, akár sikeresek is lehetnek, hiszen egy Guzzi-ra mindent lehet mondani, csak azt nem, hogy kommersz vagy tucatmotor. Így aki különlegességre és egyediségre vágyik elérhető áron, annak kézenfekvő és korrekt ajánlat az új V7-ek közül bármelyik darab.