Most ősszel lesz két éve, hogy bemutatták az Aprilia Caponordot a milánói EICMA-n és máris egy újabb változattal rukkolnak elő az olaszok a jövő heti Intermot kiállításon. Mivel az alapmodell kifejezetten az épített utakra szánt motor, ezért kézenfekvő volt, hogy az elődhöz hasonlóan ebből is kiadjanak egy olyan változatot, amely legalább sugallja a tulajdonosa felé, […]

A jelenkor sportgépei egyre inkább a brutális nakedek lesznek, elég ha megnézzük a felhozatal egy részét – a BMW S1000R, a KTM 1290 Super Duke vagy az Aprilia Tuono V4R olyan teljesítménnyel rendelkeznek, mint egy bő évtizeddel ezelőtt a legkeményebb sportgépek, de a maiaktól sem maradnak el sokkal. A 2015-ös modellévre egy kissé felfrissítik az […]

A városi-elővárosi futkározásra kétségkívül alkalmasabb lesz a modell , mint a hosszú túrák megtételére, de azért a gyári besorolás jól hangzik. A külső kétségkívül annyira dinamikus, hogy az ember első pillantásra el is hiszi: ezzel neki lehet ám vágni a nagyvilágnak. Hiszen a Superbike-győrtes sportgép arca ihlette a nózit, amely a jelenlegi legnagyobb „robesz”, az SRV850 vonásaira is igen erősen emlékeztet. Avatatlan szem tehát akár össze is keverheti őket.

Pedig műszaki tartalmát illetően az SR Max teljesen hagyományosnak nevezhető – főként, mivel ezen a téren megegyezik a családon belül régóta futó Gilera Nexus 300-zal. A 125-ös változat (ilyen a Gilera kínálatában nem szerepel) egyhengeres vízhűtéses erőforrása 15 lóerőt ad le 9’250-es fordulatnál, míg pontosan 278-as lökettérfogatú, hasonló erőforrás-felépítésű bátyja 22 lóerőt (7’250-nél) és 23 Newtonmétert (6’000-es főtengely-fordulatnál) ereszt a variátorra. Az első teleszkópok 35 milliméter átmérőjűek, hátul pedig előfeszítésükben három fokozatban állítható kettős rugóstagokat találunk.

A megállásról elöl 260, hátul 240 milliméter átmérőjű féktárcsák gondoskodnak, amelyeket mindenhol 2-2 dugattyú igyekszik lassabb forgásra ösztökélni. Blokkolásgátló nincs, legalábbis alapfelszereltségként biztosan nem jár.

Elöl 120, hátul 140 milliméter abroncsok feszülnek a 15, illetve 14 colos felniken. A jármű teljes hossza 2’110 milliméter, szélessége pedig 780 – így a városi forgalomban jól lehet majd karcolni vele az autók között.

Amennyiben valaki mégis hosszabb távolságok leküzdésére adja a fejét, annak legalább nem kell gyakran megállni üzemanyag után kutatva, hiszen a 15,5 literes tank tartalmával alighanem valahol 400 kilométer közelében alakul a hatótávolság. A gép két színben: fehérben, illetve a hagyományos Aprilia fekete-piros kombinációban kerül a szalonokba.

Még élénken él bennem az emlék, amikor egy ilyen gép birtoklása esetén elájultam volna a gyönyörűségtől. Akkoriban még igen ifjonc voltam, ma már talán nem annyira, de legalább a memóriám még a régi.

Az Aprilia ezzel a modellel valóban elsősorban az ifjúságot célozza, és bizony igen komolyan is veszi ezt a réteget. Bölcsen, hiszen ők a jövő zálogai, tehát ha most jó pontot szerez a márka náluk, akkor valószínűleg egy életen át jó emlékek és bizalom lesz az első gondolatuk az Aprilia név hallatán. Bölcs hozzáállás. Tehát igyekeznek minőséget adni a vásárlóknak, és ez meg is látszik a szerkezet minden porcikáján.

Kifejezetten mutatós a kis szöcske, de ez nem minden. A gyártó kijelentése szerint igen tartós is. Erős acél váz, acél hátsó lengőkar, 40 milliméteres első telók közel 20 centi rugóúttal, vízhűtés, hatgangos váltó, erős és ehhez a teljesítményhez bőven túlméretezett fékek elöl 260, hátul 180 milliméteres tárcsákkal, valamint minőségi kidolgozás jellemzi a kis vasat.

Azok számára, akiknek inkább a városi használat a hangsúlyos, és kevésbé járnak úttalan utakon, készült egy szupermotó változat is SX50 néven. Itt nem 21 és 18 collos kerekeken fut a motor, hanem 17-es utcai gumikon, valamint az első féktárcsa 260 milliméter helyett 300-as lett.

Üzemanyag tankjuk egyaránt 7 liter keverék befogadására alkalmas, így semmi sem szabhat gátat az ifjú rájderek felhőtlen szórakozásának, esetleg iskolába vagy egyéb teendőik után járkálásuknak.

A Tuono mindig is az olasz gyártó legkedveltebb modelljei közé tartozott. Dögös külleme, erős motorja, jó kezelhetősége és nem utolsó sorban kedvező ára szinte folyamatosan a csúcs közelében tartotta a pucér-kedvelők és a streetfighter-aspiránsok köreiben. Nem lesz ez másképpen a jövőben sem, ahogy elnézem. Címként írhattam volna azt is, hogy a fenevad életre kelt, de ezt a címet az 1290 DukeR-nek tartogatom momentán.

Annyi elsőre is látszik, hogy elődjével ellentétben ez a motor már nem akar másnak is látszani, mint ami valójában. Nem lesz Rally Raid, némi egyedi fényezéssel és csövekkel, védőlemezekkel, és fémdobozokkal vadított verzió, amely azt a hamis érzést kívánta gerjeszteni a delikvensben, hogy „gyere, pattanj fel és jöjjön a sivatagtól a Himalájáig bármi, én átviszlek rajta”

Ez, mint látszik már meg sem kísérli azt sugallni, hogy nem csak aszfaltra termett. A Dorsodurón már látott teljesen védtelen olajhűtő, a motor aljára helyezett idom, a sokkal inkább kanyarvadászatra, mint földutakra alkalmas futómű és kerekek mind egyértelmű jelei annak, hogy ez egy épített utakra tervezett gép.

Annak viszont igen tetszetős, és nyilván sokkal kihasználhatóbb, mint a bázismodell. Nem csak a váz, a blokk és a futómű tűnik azonosnak, de érkezett például a csúcskategóriás radiális Brembo páros is előre, amelyek igazán gusztusos darabok, és egyben arról is árulkodnak, hogy minőséget kíván adni vevői pénzéért az Aprilia.

Mivel a Dorsoduro 130 lovas erőforrása messze nem a kategória csúcsa, nyilván ár/érték arányával akar majd hódítani az új modell is, ami szemrevéve a gyönyörű formákat és a minőséginek látszó kidolgozottságot reális cél lehet. Gondolom, igen hamar kiderül a valóság, hiszen itt a milánói EICMA, hol is lehetne stílusosabban bemutatni egy olasz újdonságot, ha nem ott…

Megérkezett az első kölni fecske fotója: az Aprilia standon feltűnt az RSV4 Factory 2013-as, immáron blokkolásgátlóval felszerelt változata. A gépen azonban nem csupán a Bosch 2 csatornás ABS rendszere újdonság, ugyanis a Brembo M4 monobloc féknyergei is eltérnek az eddig alkalmazottaktól. Ezek ugyanis megegyeznek a Ducati Panigale esetében alkalmazott lassítóberendezésekkel.

Egyéb műszaki adatok nem változtak: maradt a 999 köbcentiméteres, 160 lóerős V4-es, amelynek erejét már eddig is az egyik, ha nem a legjobb menetvezérlő elektronika segített aszfaltra vinni. Így, blokkolásgátlóval kiegészítve kétségtelenül még versenyképesebb lesz a csomag, amelynek kölni árcéduláján a barátságos 22’790 euró fityeg.