A cikk első részét itt, a másodikat pedig itt olvashatjátok.

Mármint amennyiben igazán jól szeretnénk vezetni és jól érezni magunkat. Milyen motorral, merre menjek, mit kell vinnem, mibe csomagoljam és egyáltalán, hogyan viselkedjek? Belföld, vagy külföld, komp, vonat, vízum és még ezernyi megválaszolatlan kérdéssel, elintézetlen dologgal kell szembenéznünk indulás előtt.

A motorok és állapotuk

Sajnos még sokan nincsenek tisztában azzal, hogy a motorjuk mire is való. Nem ismerik a lehetőségeiket, sosem tapasztalták meg a valós korlátokat. Egynapos útra bármivel mehetünk, hiszen ha fogcsikorgatva is de átvészeljük a kényelmetlen ülést, a kihagyott étkezést. A baj akkor kezdődik, ha több napon át kell szenvednünk. Nem ugyan az második, harmadik, sokadik napon is nyeregbe szállni, az ember napról napra kevesebbet bír, hamarabb elfárad. Ha már az első napon maximális távot mentünk, hamarosan elérkezik a pillanat amikor a fáradtságtól csökkenő tolerancia-szintünk miatt mindenkivel összeveszünk, elrontva az egész túra hangulatát.

A profi vezető tudja az adott túráról, hogy kinek, milyen motorosoknak szánta. Legyen karakán és tanácsolja el a túrától a várhatóan szenvedő alanyokat. A sportmotorosok maradnak a jó utakon, számukra a tempós motorozás az élvezetes. Hosszú útra kevésbé alkalmasa gépük, hiszen komfortja korlátozott és a csomagjaikat csak kompromisszumokkal tudják a motorra tenni. A túramotorosok már lassabban közlekednek, könnyebben letérnek a rosszabb mellékutakra, elegendő tárolójuk van, akár két személy csomagjához is. A kényelem miatt hatalmas távokra is képesek. A túraendúrósok szeretik a kihívásokat, burkolatlan útra is bátran lekanyarodnak, keresik a kalandot. Általában egyedül bolyonganak a világban, így az utas helyét is kitöltheti a felszerelés. A megtett táv lehet nagy, vagy lehet minimális az úttalan utak miatt. A csopperesek leginkább szeretik megmutatni a motort mindenkinek. Felépítésükből adódóan nagy távolságokra ritkán mennek, a motorhoz hozzátartozik a „keménység” – így még akkor is mosolyognak, ha mindenük fáj az üléstől. A nagyrobogósok minden letező kényelemmel bírnak, „guruló fotel” a titulusuk. Mégis valahogy kevesen választanak nagy távokat ilyen motorokkal, talán a kisebb kerékátmérő okozta bizonytalanság miatt.

Ha valaki nem ismert magára teljesen, az ne aggódjon, hiszen mindig vannak kivételek, akik csopperrel endúróznak, sportmotorral keresik a kalandot, és endúróval róják az autópályákat. A lényeg, hogy a motor legyen minden esetben száz százalékos. A gumi többet bírjon, mint a valós táv, de a fékeket vagy az olajcserét se számoljuk ki centire.

Pikk-pakk

A pakolás talán az egyetlen dolog a motoros túrázásnál, ami meglehetősen egyéni szemlélet alapján történik. Mindenkinek más a fontos, így különbözőek a pakkok. Lehetne pikk-pakk csomagolni, de jobb ha átgondoltan tesszük, hiszen motorunkon soha nem elég a hely, valamint a csomagok súlyával is számolni kell. A tapasztalok azt mutatják, minél messzebb, több időre indul a túrázó, annál kevesebb minden kell. A rövid, egynapos túrák akár csomag nélkül is abszolválhatóak, de nem árt ha van nálunk defektjavító, egy melegebb pulóver és egy fél liternyi folyadék. Ezekre bármikor szükség lehet. A távolabbi célpontok eléréséhez már alaposabban érdemes pakolni. Személyes holmikból csak a legfontosabb, tisztálkodó felszerelés, pár kényelmet szolgáló eszköz. A vízről és a meleg pulcsiról itt se feledkezzünk meg. Egy ilyen pakoláshoz elég egy koffer, vagy egy közepes méretű táska.

A hosszabb, kalandosabb utakra már komoly fejtörést jelent bepakolni. Többnyire csak a túra végén derül ki, hogy a pakk felét nem is használtuk. Ruházatból kevesebb is elég, mossuk ki útközben. Mivel motoros túra, így a selyeminget, a zakót és az alkalmi cipőt bátran hagyjuk otthon. Helyet kell szorítani a kempingfelszerelésnek, a tartalék alkatrészeknek és a szerszámoknak. Számolni kell némi kajával, esetleg ajándékokkal, de a vízről és a meleg ruháról itt se feledkezzünk meg. Az egyik legjobb módszer, ha gondolatban végigvisszük a túrát, átgondoljuk az eseményeket és ahhoz kapcsolódva pakolunk be. De hova is? A legjobb a koffer, vagy koffer-rendszer, hiszen ezek vízállóak, zárhatóak, így biztonságosak. Ha nincs ilyenünk, akkor remek szolgálatot tesznek a különböző táskák ülésre, oldalra, tankra helyezve. Ezeknél sajnos a biztonság már nem tökéletes, de általában nem piszkálják a motorosok cuccait. Kisebb egyszemélyes menetekhez jó szolgálatot tesz egy hátizsák, de ne pakoljuk túl. Fontos, hogy a csomag súlya ne haladja meg a motor terhelhetőségét, mert alaposan megváltoznak a menettulajdonságok egy túlpakolt motornál, ami balesetveszélyes. Érdemes minden esetben csomagolási listát készíteni, akár a többi résztvevővel közösen.

A második oldalon jönnek a drága papírfélék: vízum, valuta… Lapozz!

[ pagebreak ]

Hé paraszt! Merre van a Glószglokner??

Amikor külföldön túrázunk, érdemes betartani néhány dolgot. Amennyiben van lehetőségünk, készítsünk egy túraszabályzatot. Lehetőség szerint indulás előtt informálódjuk, mire lehet számítani, milyenek a rendőrök, az utak, a szállások és a helyiek. Idegen országban az itthoni tempónk kétharmadát használjuk, ott fontos a bőséges tartalék. Figyeljünk az üzemanyagra, tankoláskor mindenki tankoljon, még ha csak öt litert is. Tartsuk tiszteletben a helyi szokásokat, kár morogni, ha valami nem úgy van, mint otthon: nekik ez így természetes. Ügyeljünk jobban a pénzre, hiszen több is van és távolabb a segítség. Figyeljünk az árakra, mert becsapós, hogy ott valami csak egy helyi micsodába kerül, az ember hajlamos csak az egységet nézni nem az értéket. Legyen nálunk segítségkéréshez telefon, ami annyit jelent: ha gond van, tudjuk kit kell felhívni. Az sem baj, ha a csapatból legalább egyvalaki beszéli az ország nyelvét. Lehetőleg ne motorozzunk sötétedés után, szállásunkat (ha nem előre foglalt) már kora délután kezdjük keresni. A határátlépéshez is lehetőleg a reggeli órákban érkezzünk, mert keletre például több órás procedúra is lehet az átkelés. Igyekezzünk a háttérben maradni, mert van néhány hely, ahol nem szeretik a motorosokat, a magyarokat, de ahol igen, ott is fárasztó folyamatosan a középpontban lenni.

Hallgassunk a helyi intelmekre, miszerint az út járhatatlan, vagy ne arra a szállásra menjünk, van jobb. Általában szeretik a különc utazókat és inkább segítő szándékkal adnak tanácsot. Legfőképpen pedig igyekezzünk megismerni a szokásaikat, megkóstolni az ételeiket, italaikat, megtapasztalni a vendégszeretetüket. Keressünk fel eldugott, turistáktól mentes helyeket, mert ott lehet az ország valódi lakóival találkozni. Fantasztikus érzés, amikor egy idegen ember meghív a házába, vagy akár csak egy teára, beszélgetésre, hiszen ez az utunk egyik valódi célja: a felfedezés.

Személyi, útlevél, vízum?

Az Európai Unióban sok helyre mehetünk csupán egyetlen személyivel, itt nem kell foglalkozni a határátlépéssel. Számos országba azonban csak útlevéllel jutunk be, így tanácsos azt minden alkalommal magunkkal vinni. Európán kívül, illetve keletre tartva már belebotlunk a vízumkényszerbe. Oroszország, Fehéroroszország, Törökország (és még sorolhatnánk…) már csak ilyen dokumentum birtokában enged be a területére.

A vízum lehet egyszerű (Törökországba például 15 euróért a határon kapunk vízumot), vagy körülményesebb (mert a konzulátuson kell igényelni, sokszor borsos árat fizetve). Minden esetben tájékozódjuk a vízumkötelezettségről, valamint az adott országba motorkerékpárral való belépésről. Ázsiai és afrikai országok megkövetelik az úgynevezett Carnet de Passage-t ami egy vámgarancia és elég drágán mérik, de nélküle nem lehet bejutni.

Spórolás

A spórolás nem minden esetben pénzt jelent. Sokaknak pénzük lenne, de idejük már annál kevésbé. Érdemes elgondolkodni, hogy esetleg egy távolabbi célpontról indítsuk a túrát. Viszont oda el kell juttatni a motorokat. Ezt lehet földön, vízen, levegőben.

A földön ez egyik legegyszerűbb, ugyanis Bécsből több irányba is indulhatunk vonattal. Este megérkezünk az állomásra, bepakolunk, éjszaka alszunk, míg a vonat tovarepít minket a francia-, a svájci- vagy éppen az olasz hegyek lábához. A vonaton bereggelizve, kipihenten kezdjük az élvezetes motorozást. Kisebb társaságok teherautót rendelve szállíttatják el motorjaikat, majd pár nappal később utánuk repülve, akár egy hetet spórolva kerülik el az unalmas autópályázást. Néhol kompra szállhatunk, „kikerülve” néhány országot, majd a partraszállást követően itt is pihenten vághatunk neki a kalandnak. Vitethetjük a motorokat még repülővel is, de sajnos az irreálisan drága. A többi szállítással sem költséget spórolunk, általában ezek pont annyiba kerülnek, mintha lábon mennénk, csak gyorsabb és nem olyan fárasztó. A szállításokról ma már ezernyi információt találni az interneten árak vagy éppen időpontok tekintetében. Kevés kutatómunkával napokat spórolhatunk! Használjuk bátran ezeket a lehetőségeket, még akkor is ha ezért „lepapírkutyáznak”.

Nincs más hátra, mint előre: hamarosan itt a tavasz, jó utat!

Forrás: Motoros Túrázás Másképp

Az világosan látszik a számokból, hogy az Onroad.hu olvasói nem a sportmotorok vagy a háromszázzal száguldozás feltétlen szerelmesei (igaz, tesztmotorjaink között sem ez a szegmens dominált). A beérkezett 2’701 szavazat majdnem harmadát szerezte ugyanis meg az első három helyezett, amelyek valamennyien a túrás gépek táborába tartoznak. Nézzük tehát a sorrendet szavazatszámokkal, de most már a beérkezett voksok sorrendjébe állítva. Íme tehát a végeredmény – olvasóink szerint:

A győztes tehát egy abszolút ésszerű motor lett: a Honda NC700X megfizethető vételárú, közúti használatra abszolút elegendő teljesítményű, kevés pénzből fenntartható és a magyar utakon való közlekedésre is alkalmas motorkerékpár.

Utána már két „nagyvas” következik, mindketten a túraendúró szegmensből: igen szoros versenyben lett ezüstérmes a sokáig vezető helyen tanyázó Triumph Tiger Explorer, bronzéremmel pedig a duplakulplungos váltóval rendelkező Honda Crosstourer büszkélkedhet. Említést érdemel még a Yamaha XT660Z Teneré „majdnem-harmadik” helye – főleg hogy ő már több éves modell, és csak egy összehasonlítás erejéig, baráti szívességből került tesztelésre 2012-ben (említést érdemel, hogy tesztbeli vetélytársa a lista másik oldalán végzett).

Innentől azután persze csak kiderül, hogy szeretjük a huligánkodásra alkalmas motorokat, hiszen sorban ezek jönnek: a Kawasaki ZZR1400, a Triumph Street Triple R és a KTM 690 Duke R. Száz fölötti szavazata lett a Kawasaki ésszerű túramotorjának is, míg a házilag épített és általam személy szerint nagyra tartott DaiRal is majdnem három számjegyű szavazatot szerzett. A kisebb köbcentis gépek, a robogók és a mopedek pedig mind a lista végén szomorkodnak – hiába alkalmasak a városi rohangálásra.

Egy év múlva reményeink szerint egy hosszabb listából válogathattok, addig pedig várjuk közösen a tavaszt – és a tesztidőszak kezdetét!