A deszkapályás versenyzés félelmetességét nem kell bemutatni – főleg mert már megtettük. Érdemes megnézni a három évvel korábban publikált videót: az ember kicsit átértékeli a motorozást. Az akkori nagy pilóták közül valószínűleg nem él már senki, így a régi fotókon és videókon kívül csupán a nagyon kevés fennmaradt egykori versenygép mesélhet a hőskorról.

Ilyen ez a sárga színű, 1916-os Indian. A motor páratlan szépségét felépítésének egyszerűsége adja: ezer köbcentiméteres V2-es erőforrás (ezeket a hagyományokat őrzi oly nagy igyekezettel a Harley-Davidson, de szerencsére már újra az Indian is), sima virsli gumik és bicikliülés. Semmi felesleg, fékek például sehol.

Mégis minden porcikájában gyönyörű a szerkezet, amelynek nyergében közel száz esztendővel ezelőtt még szó szerint halált megvető bátorsággal küzdöttek elődeink, a régi idők motorosai.

Sokat nem is lehet hozzáfűzni a videóhoz, hiszen a kezdetektől, azaz 1923 óta igyekszik belesűríteni 90 másodpercbe mindent, amiről a BMW Motorrad szól és szólni szeretne.

A legszélsőségesebb körülmények között használható endúróktól a világjáró túramotorokon át a kanyarvadász csupasz vasakig – és természetesen a versenypályák világát is meghódító gépekig – feltűnik minden ebben a másfél percben, amitől a bajor motorok azzá lettek, amivé. Sokakat megosztó, sokakból ellenszenvet – esetleg irigységet -, de talán még többekből rajongást kiváltó ikonokká. A filmecske marketingesen grandiózus, és senkinek az életéből nem vesz el többet, mint kilencven másodperc.

A Polaris cégcsoport négykerekű termékeivel már eddig is jelen volt a kontinensnyi országban, motorkerékpárokat azonban nem értékesítettek. Ez fog most megváltozni, hiszen a Victory hatalmas V2-esei is megjelennek Indiában. A motorokat nem ott szerelik majd össze, hanem kész termékként (úgynevezett CBU – completely built unit -, vagyis teljesen összeépített egység) érkeznek hajóval.

Ennek csupán annyi a jelentősége, hogy az ilyen termékekre csekélyke 110 százalékos büntetővámot szabnak ki, vagyis az Amerikában sem olcsó motorkerékpárok ára több mint kétszeresére nő majd. Természetesen ezek a gépek szülőhazájukban sem az átlagembereknek készülnek – átlag feletti jómódban élő motoros pedig Indiában elvileg lassan több lesz, mint az USÁ-ban. Ezzel együtt a Victorynak olyan márkákkal kell megküzdenie az ő kegyeikért, mint például a Harley-Davidson, a BMW vagy a Ducati. Kemény meccs lesz!

A nem túl széles, ám annál hosszabb (konkrétan több mint 6’000 pixel magas) montázst a Bennetts biztosítótársaság készítette annak bemutatására, hogy kerüljünk nagyjából tisztába vele: az egyes korszakokban milyen volt a motorosok legáltalánosabban elterjedt viselete, védőfelszerelése. A kép egyébként egy darabban is megtalálható a galériában, ehhez a lenti grafikák bármelyikére kell kattintani, és megkeresni. A jobb áttekinthetőség érdekében azonban menjünk végig rajta darabokra szabdalva, lássuk, mit viseltek a motorozás múltjának egyes korszakaiban!

Hamarosan kezdődik a nagy tavaszi motorkiállítás-szezon, és annak egyik fénypontja, mint minden évben az idén is az IMOT lesz Münchenben február 17-től kezdődően. Az idei évtől a német motorgumi gyártó Metzeler is felsorakozik standjával a kiállítók között és mindjárt egy különlegességgel is készült.

A most bevezetett Tourance NEXT és a Karoo 3 abroncsok mellett kiállításra majd értékesítésre kerül egy BMW S1000RR motorkerékpár, amelyet a számos egyedi extrán kívül még egy „felbecsülhetetlen” értékű különlegességgel is elláttak: a tankon Troy Corser, Marco Melandri és Leon Haslam kézjegyei díszelegnek.

Az átalakítások egész sorát az erre specializálódott „BMW Martin” csapata végezte, a különleges fényezésen túl Akrapovic kipufogó rendszerrel látták el a motort, markolatfűtés, ABS és DTC is a felszerelés részét képezi. Az egyedi tükrök és a LED-es indexek mellett jól mutat – szintén a különleges kiadás részeként – a járművet ékesítő üléspúp és a sötétített plexi is. A számos karbon betét már csak hab a tortán. A jármű összértéke így 30’000.- euró.

És most jön a különlegesség! A motort egy szerencsés vásárló a kiállításról potom 22’000.- euróért haza is viheti. Az összeg nyilvánvalóan nem kevés, hiszen a motor listaáránál magasabb, de ne feledjük, hogy a számos extra azért nagyon sokat nyom a latba, példának okáért a teljes karbon-szett már magában is 1’000’000.- forintot kóstál, az aláírások pedig bizonyára néhány anyagilag kevésbé érzékeny potenciális vásárló számára tényleg felbecsülhetetlen gyűjtői értéket képviselnek.

Nem kell mást tennie annak, aki pályázik a motor vételi jogára, mint felvenni a kapcsolatot a Metzeler ügyfélszolgálatával, és vers-, dráma- vagy csak egyszerű e-mail formájában előadja, hogy miért is legyen ő a kiválasztott. A döntést a BMW és a Metzeler, valamint a kiegészítők gyártóiból delegált zsűri fogja meghozni a kiállításon.

Az EU közlekedési miniszterei a Közlekedési Tanács ülésén a múlt évben a komoly ellenállás hatására már elvetették az évenként műszaki vizsgáztatásra irányuló kezdeményezést, most azonban Franciaországban magyar szelek fújnak: szembemennek az Unióval.

Párizs motor-fóbiás polgármestere, Bernard Delanoe nyomás alá helyezte a francia kormányt, hogy az uniós döntés ellenére vezessék be az évenkénti műszaki felülvizsgálatot. Ezen lépésével az államférfi már most kihívta maga ellen a sorsot, hiszen a baguette sehogy nem mutat olyan jól, mint egy nagyköbcentis robogó kosarából kilógva, és még melegen, a sorok között cikázva. Ehhez a franciák úgy tűnik, nagyon ragaszkodnak, azonban fővárosuk első embere a tömegközlekedést preferálja, és mivel a kiélezett árversenyben más ésszerű módot nem talált az egyéni közlekedés ellehetetlenítésére helyezte a hangsúlyt. Még múlt hónapban lezártatta az egyik legforgalmasabb gyorsforgalmi utat (Rive Gauche) és sétálóutca került a helyére, majd a Párizsi körgyűrű megengedett legnagyobb sebességét szándékozik az eddigi 80-ról 70 kilométer/órára korlátozni, továbbá programon van a tíz évesnél idősebb motorkerékpárok belvárosból való kitiltása is.

Mindezen lépések a környezetvédelem megóvásának apropóján, vagy inkább azzal takarózva kerülnek terítékre a fények városában.
Magyarország egyelőre egyedi és különös helyzetben van, mivel számos egyedi azonosító jelzéssel el nem látott jármű közlekedik többé-kevésbé útjainkon, illetve a műszaki vizsgáztatás az elmúlt évek visszatérő szigorításainak ellenére nem üti meg azt a szintet, hogy bártan kijelenthessük: egy érvényes műszaki vizsgával rendelkező járműre, hogy az biztonságos és környezetbarát lenne.

Fentiekből következik, hogy kis országunkban is rezeg a léc, eddigi tapasztalataim alapján váltig állítom, hogy ha az unióban létezik be nem tartható és ésszerűtlen szabályozás, akkor azt mi majd átvesszük, és a biztonság kedvéért megfejeljük még egy kicsit. Bízzunk benne, hogy oldalunkat kevés politikus olvassa. Ámen.

Az ugyanis nem más, mint a bajor márka superbike modellje, az S1000RR. A vérbeli szupersport-motorból azonban alig maradt valami, mire elnyerte az alkotója által megálmodott külsőt.

A minden létező motorkerékpár-kategóriát építő Steve Culp szeretett volna a szuperport-vadállatból egy kényelmesen motorozható paripát alkotni, így jelentősen megváltoztatott rajta nagyjából mindent. A gép egyenes kormányt kapott, az irányjelzők a kormányvégekre kerültek, a tükrök pedig a teleszkópszárakra. A futómű nem változott, bár a hátsó sárvédő annyira elviszi az ember szemét, hogy csak némi szemlélődés után jön erre rá.

Az igazán ütős rész azonban a nyereg, amely régies stílusával, króm támaszával és a róla csüngő bőrrojtokkal egy nagyon-nagyon más stílust idéz. Oldalnézetből említést érdemelnek még a megváltozott kipufogók – már a végdobok is érdekesek, no meg az oda vezető bandázsolt csövek is.

A legdurvábban azonban mégis szemből mutat a paripa. Úgy látszik, Steve hosszú éjszakai utazásokra készül, hiszen négy igen termetes fényforrást szerelt a gép elejére. Ezzel tette fel a pontot az i-re, és alakította ki a véleményem szerint elképesztően csúnya végeredményt. Persze a szépség szubjektív dolog, biztosan van akinek tetszik ez a talán kissé a tevére emlékeztető kinézet. Azt az egyet nem vitatom, hogy motorozni tuti jó lehet vele!

Jon Parson a repülőgép-iparban tevékenykedik mérnökként. Tizenhat éves kora óta motorozik, és volt már mindenféle járműve: sportmotor, túramotor, endúró, quad… Azonban mindvégig volt valamilyen megmagyarázhatatlan hiányérzete. Mint mondta, kevésnek érezte a tapadást…

Így 2006-ban megalapította a Dynamic Design Studio nevű vállalkozást, hogy megvalósítsa elképzelését: a háromkerekű, általa tökéletesnek tartott motorkerékpárt. (Persze a „motorkerékpár” elnevezés nem is pontos erre a szerkezetre.) Voltak közben működő prototípusai, mostanra azonban elkészült a végleges koncepcióval. A végeredmény döbbenetes.

A motornak (amely a MIL III névre hallgató prototípus) elöl van egy hagyományos futóművel ellátott kereke, hátul pedig egymás után kettő. Ezeknek azonban teljesen független a felfüggesztése. Értelemszerűen a hátsó kettő  hajtott, ami az igazi meglepetés, az azonban az, hogy a leghátsó a hagyományos elsővel együtt kormányzott. Így a mérnök elérte azt, hogy az első kerék megcsúszása esetén is van egy irányt tartó kereke. Ráadásul mind a három kerék fékezett, így a lassulás terén is minden bizonnyal javulás tapasztalható (már csak a nagyobb tapadó felület miatt is). Íme a bizonyíték mozgóképen:

A gép állítólag sorozatgyártásra érett, ehhez keres a mérnök jelenleg együttműködő partnereket. Személy szerint a Triumphot és a Kawasakit részesítené előnyben, de mindenkivel szívesen tárgyal. Elérhetősége: jon@dynamicsdesignstudio.com.

Azon szerencsések közé tartozom, akik szemtanúi lehettek, miként gyorsul a negyed mérföldes távon egy ilyen ördögi szerkezet álló helyzetből bőven 400 kilométer/óra fölé. Hogy kicsit mindenki átélhesse, miről is van szó, gyorsan elevenítsük fel az élményt!

Hasonló elven működő, de lényegesen durvábbnak tervezett masina kelt el napokkal ezelőtt az internetes aukció nagy piacterén. A Gerd Habermann Racing által tervezett rettenet a mérnöki számítások szerint a klasszikus gyorsulási táv végére nagyjából 640 kilométer/órás (!!!) sebesség elérésére lesz képes.

A galériában számos képet találtok, amely a gyártás során ábrázolja a rakétamotort. Ott jól látszik a működési elv is, amely egyébként rendkívül egyszerű: a nagy nyomáson tárolt hidrogén-peroxid egy katalizátoron és két kivezető csövön keresztül áramlik a szabadba, miközben 870 fokon vízzé (pontosabban vízgőzzé) és oxigénné alakul. Eközben 15,6 kN (7’000 lóerőnek megfelelő) tolóerőt produkál. Ehhez persze kell alapanyag is: másodpercenként 14 kilogramm ég el teljes terhelés esetén.

Tavaly nyáron Kunmadarason volt szerencsém beszélgetni Eric-kel néhány szót, miután végrehajtotta a fenti videón látható gyorsulást (amire mondhatjuk, hogy lófütty a sárga vadállat tervezői által megálmodotthoz képest). Nagyjából fél órával a mutatvány után tért vissza a francia sportember látása teljes mértékben – konkrétan a gyorsulás közben ugyanis néhány másodpercre semmilyen kép nem jut el az agyához. Így hat ugyanis ez a fajta fizikai erő az emberre…

Ennek fényében pedig nagyon érdekel, ki lesz az a vállalkozó kedvű, aki kipróbálja ugyanezt azzal az elszántsággal, hogy 640-re katapultálja magát a negyed mérföldes távon. Pedig biztosan lesz, hiszen a gép elkelt – kikiáltási ára 27’000 dollár (vagyis nem egészen hat millió forint) volt, a tényleges vételárat azonban nem hozták nyilvánosságra.

Nem általánosan terjedtek ez azok a motoros dzsekik, amelyek magukban is tartalmaznak nem csupán fényvisszaverő-, hanem világítóberendezést – de vannak ilyenek. Biztonságnövelő hatásuk pedig nem nagyon vitatható, hiszen minden olyan eszköz, amely a kis felülettel rendelkező motoros észlelhetőségét növeli, az pozitívan hat a biztonságára is. Hollandiában azonban jogszabály tiltja az ilyen ruhák közúti használatát.

Az egyetlen kivétel a kerékpár, annak vezetője számára engedélyezett a királyságban, hogy saját testén viseljen fényt kibocsájtó biztonsági elemet. Amennyiben azonban motor hajtja járművét, ez már tiltott. Hiába, ostoba jogszabályok mindenhol vannak, az egységes Európa pedig marad vízió…

A Robertsham LLC izgalmas autókat készítő kis manufaktúra. Most azonban valamiért nyakukba kívánják venni a nagyvárosi közlekedés gondjainak megoldását, és megtervezték eddigi profiljuktól gyökeresen eltérő CiTi nevű modelljüket. A Lit Motors C1-esével ellentétben a stabilitást simán három kerékkel oldották meg, a megszületett jármű pedig pontosan egy GoldWing külméreteivel rendelkezik, miközben éppen olyan védelmet nyújt az időjárás és a balesetek ellen, mint egy kisautó.

A CiTi egyszemélyes, és semmilyen motoros védőfelszerelés nem kell bele – simán öltönyben bele lehet pattanni. Mivel a szélessége megegyezik a legnagyobb Hondáéval, a dugóban a sorok között is el lehet vele manőverezni – a tervezők szerint legalábbis, mert én a fordulékonyságot és a jó manőverező-képességet valahogy nem tudom elképzelni a rajzokra nézve. Kétféle motorizáltságot terveznek hozzá: egy V2-es belsőégésűt (1’000 köbcentiméter, 100 lóerő, 0-100-ra 4 másodperc körüli gyorsulás) és egy elektromosat (80 kW teljesítmény, 160 kilométeres hatótáv).

A benzines változat árát 22’000 dollárra, vagyis 4,8 millió forintra tervezi a gyár. Az egész elképzelés annyira gyerekcipőben jár, hogy egyelőre pénzt gyűjtenek a kivitelezéshez – szebben fogalmazva befektetőket keresnek. Aki küld nekik 10 dollárt, az kap egy kávésbögrét a cég logójával, aki pedig 15 ezret, az egy ígéretet, hogy az első tulajdonosok között lesz majd. Gondolom, az így befolyt összegből akarják megoldani a jármű dönthetőségének kérdését is – arról ugyanis az eddigi információk alapján nem nagyon gondolkodtak még…

A gép egy 2013-as modellévre besorolt 636-os, a helyszín pedig a híres-hírhedt közúti körpálya, amelyet évente egy alkalommal kihasítanak a közutakból, hogy a világ egyik legismertebb versenyét megrendezzék rajta. A táv 58,6 kilométer, részben lakott területeken, részben azokon kívül, sima országutakon.

A felvétel lényege, hogy egy teljesen széria állapotú géppel készítették. Tehát azt láthatjuk a csaknem húsz perc alatt, hogy mit is tud valójában egy ilyen kétkerekű vadállat úgy, ahogy azt bárki hazatolhatja 3.590.000.- forintért. Persze ezt ki is kell motorozni belőle, de akkor is elgondolkodtató. Hiszen ha forgalom is van, akkor ez már nem motorkerékpár, hanem valóban egy fegyver…

A pontos számok ismerete nélkül érdemes röviden kiszámolni, mit is ment a felvételen a meglehetősen jó képességű pilóta: a fent említett távot nagyjából 18 perc és 20 másodperc alatt teljesítette, ami körülbelül 195 kilométer/órás átlagsebességnek felel meg. Félelmetes!