A címben jelzett sebesség kilométer/órában értendő, a jármű pedig, amelyről szó van, Marine Turbine Technologies (MTT) által készített Y2K 2013-as kiadása. A név eredete egyszerű: az első szériát 2000-ben mutatták be, és csak az USA területén kapott forgalombahelyezési engedélyt – többek között Jay Leno is vásárolt belőle egyet (lásd a lenti videót – érdemes meghallgatni a bringa hangját! -, amelyből az is kiderül, hogy motoros ruhára már nem is futotta szegénynek).

Nézzük a 2013-as, jelentősen feljavított Y2K tudományát! A gépet egy Rolls-Royce C-20B gázturbina mozgatja 420 lóerős teljesítménnyel (az előd ennél egy százaskával tudott kevesebbet). A végsebességet 440 kilométer/órára várják – jelenleg a szélcsatornás finomítások zajlanak, hogy ez valóban lehetséges is legyen. Az első széria 5,4 másodperc alatt gyorsult 0-ról 320 kilométer/órára – tehát a 2013-as kiadás ennél nyilván picit fürgébb lesz majd. A teljes borítás éppen úgy szénszálból készül, mint a kerekek (a hátsó gumi szélessége 240 milliméter), a váz pedig alumíniumból lesz. Elődjénél nagyobb féktárcsákat kap a gép, illetve sokkal fejlettebb elektronikát – benne hála istennek blokkolásgátlós fékekkel.

A forgalmazás megkezdése júliusra várható, a vételárat pedig az Egyesült Államokban 200’000 dollárra (bő 44 millió forintocska) teszik. Szegény Jay Lenonak megint nem marad pénze egy rendes motoros ruhára, pedig 440-nél biztos nagyon fog lobogni a farmergatyája!

A fenti információ annál is érdekesebb, mivel a különleges járművet 1976-ban gyártották. Igazi műértők persze mostanra már biztosan rájöttek, hogy a típus az RE5, azon nagyon kevés kétkerekűek egyike, amelynek hátsó kereke egy bolygódugattyús erőforrástól kapta a mozgási energiát.

A kevéssé sikeres típust 1972-ben mutatták be a Tokyo Motor Show-n, és mindössze az 1975-ös és 1976-os esztendőkben gyártották – mintegy 6’000 darab készült belőle. A gépet egy egytárcsás, 497 köbcentiméteres Wanker erőforrás hajtotta, a maga korában becsületesnek számító 62 lóerős teljesítménnyel és 74,4 newtonméternyi nyomatékkal. A 230 kilogramm száraz tömegű masina 168 kilométer/órás csúcssebességre volt képes.

A konkrét darab valóban soha nem üzemelt, tulajdonosa megőrizte a gyári állapotát. Tehát ha valaki megveszi, az akár közlekedhet is vele – ha semmi szépérzéke nincs. Ez a motor ugyanis igazi értéket akkor fog megőrizni, ha új tulaja megtartja ebben az állapotában. Arról nem is beszélve, hogy az RE5 sikertelenségének alapvető oka amúgy is műszaki megbízhatatlansága volt…

Aki nagyon ráizgult, itt találja a hirdetést!

A vasparipa ugyanis 102 évvel ezelőtt született. 1896-ban történt, hogy George Pierce megalakította a fantáziadús George N. Pierce Company-t, és elkezdett kerékpárokat gyártani. 1901-ben kínálatát automobilokkal is bővítette: megjelent a két sebességi fokozattal ellátott Motorette. Az alapító fia, Percy Pierce pedig 1907-ben létrehozta a Pierce Cycling Company nevű vállalkozást, és motorkerékpárok gyártására adta a fejét.

Mottója a „vibrációmentes motorkerékpárok” volt, ennek szellemében be is mutatta soros négyhengeres, 700 köbcentiméteres és négy lóerős masináját New Yorkban. 1910-ben azután nagyot fejlesztett a gépen: két sebességes váltót építettek be többtárcsás tengelykapcsolóval, valamint az első futómű pneumatikus csillapítást kapott.

325 dolláros árával azonban a maga korában igen drága járgánynak számított, és hiába nyert meg 60 mérföld/órás (96 kilométer/óra) csúcssebességének köszönhetően számos hosszútávú országúti versenyt, az eladások nem futottak fel kellően magas darabszámokig. Így 1914-ben a vállalkozás csődbe ment.

A képeken látható csoda egy 1911-ben gyártott négyhengeres, kétsebességes paripa. Bármilyen hihetetlen – mondhatni meseszerű -, egy raktárban porosodott 90 éven keresztül. Így mindenféle motorikus felújítás nélkül ma is az eredeti gyújtógyertájával képes beindulni, és a kompressziója is rendben van. Mi több, eredeti festéket látunk rajta! Nem olyan rossz egy 102 éves járműtől, igaz?

Persze az, hogy felkerült az internetre a csodamatuzsálem híre, nem véletlen. Az idén április 20-án esedékes 22. Annual Copake Antique & Classic Bicycle Auction keretén belül ugyanis kalapács alá kerül – szerencsére csak a szó képletes értelmében. Addig pedig a Buffalo Pedaling History Museumban tekinthető meg, mint kiállítási tárgy.

Tulajdonképpen csak annyi történt, hogy nem szakadt meg a bajorok sorozata: tavaly ismét több kék-fehér logós kétkerekű talált gazdára, mint egy évvel korábban. Konkrétan: 106’358 BMW motorkerékpár kelt el – külön említésre érdemes a decemberi hónap, amely egymagában 43,4 százalékos emelkedést hozott, hiszen 2011 utolsó havában 4’232, míg 2012 ugyanezen időszakában 6’069 jutott el végső felhasználójához.

A legnagyobb piac továbbra is német maradt 20’516 eladott bajor motorkerékpárral, második az USA 12’100 egységgel, azt pedig Franciaország (10’950) és Olaszország (10’200) követi. Dél-Amerika is hozzájárult a sikerekhez, hiszen csak Brazíliában 7’422 propelleres motor kelt el. Nem véletlenül működik a bajoroknak gyártóegysége a brazíliai Manausban 2010 óta – ennek kapacitását 2014-re egy 200 millió eurós beruházással tovább kívánják növelni (nem mellékesen több mint ezer új munkahelyet teremtve).

A legsikeresebb modellcsalád – talán mondani is fölösleges – a GS lett: 17’249 R1200GS talált gazdára, de az F800GS-ből is 11’487 fogyott. Az utolsó dobogós helyen pedig az R1200GS Adventure található 10’203 eladott darabbal. Az S1000RR-re sem panaszkodhatnak Münchenben, hiszen 8’970-et csak eladtak belőle… Persze a hagyományos aszfaltos túramotorokat is szeretik a BMW-vásárlók: 7’909 R1200RT kelt el, míg a K1600GT és GTL párosból összesen 10’033 darab. Mindezekhez pedig 2013-ban érkezik a vízhűtéses R1200GS, a megvadított szupersport-gép, a HP4, valamint a közepes túrázó F800GT…

A WK Bikes csapata minden idők során legelőször leadta nevezését az idei TT versenyre az 500 köbcentiméter fölötti könnyű építésű motorok („Lightweight Class”) kategóriájában. A típus pontos neve WK650i, és a kínaiság kis kiigazítást igényel. A gépet ugyanis az Angliában tevékenykedő Hampshire Motorcycles készíti fel, a WK Bikes pedig a kínai CF Moto szigetországi forgalmazási neve is egyben.

A gépről túl sokat nem tudunk, a leendő pilótáról annál inkább. Az ausztrál David Johnson ugyanis az első 15-ben végzett 2012-ben mind a Superstock, mind a Superbike kategóriákban, legjobb körét pedig 201,329 kilométer/órás átlaggal futotta. Meglátjuk, mire megy idén a kínai paripa nyergében!

A Bell gyár a komoly múltú és a piac által méltán elismert sisak-készítők közé sorolható. Állításuk szerint évek óta keresik a megoldást arra a valós vásárlói igényre, miszerint a cruiser-pilóták leginkább olyan bukóra vágynak, amely igazából nyitott sisak (sőt, első pillantásra a „rohambili” kategóriába sorolható), mégis megfelelő biztonságot nyújt a balesetek-, illetve némi arc-védelmet az időjárás ellen is. Ezért hozták létre a Bell Rogue-t.

A fejvédő egy háromnegyedes sisak, azonban a két részes fényezés miatt elsőre csak a fejtetőt védő trendi kupaknak tűnik. A valóságban azonban megfelelően védi a füleket és a tarkót, így természetesen megkapta a DOT-minősítést és alkalmas a közúti forgalomra.

Mindezen felül van egy felcsatolható arcvédője, amely a hideg és az eső ellen védi viselőjének arcát. Ebben természetesen szigetelés és szellőzőrendszer is található. A „szabadság érzését” nem veszti el vele az ízirájder, hiszen az eső ettől még éri az arcát a szemüveg körül.

A Bell Rogue három héjméretben készül, összesen hat fejbőségre számozva. Átlagos súlya 1’350 gramm, és 250 amerikai dollár körüli áron (nagyságrendileg 55’000.- forintnak felel meg) kerül az üzletekbe március folyamán.

Az egyszerűség kedvéért azt is mondhatnánk, hogy a címvédő elfoglalta az általa megszokott helyet. A tegnapi, vagyis harmadik etapot ugyan nem nyerte meg, csupán harmadik lett, de így is átvette a vezetést a szakaszon egyébként győzedelmeskedő márkatársa, Chaleco Lopez előtt. A mezőny a Peru déli részén fekvő sivatagos részen tette meg a napi távot, a terep pedig már kezdte a legtrükkösebb arcát megmutatni. Itt bármelyik pillanatban szükség lehet olyan bravúros mentésekre, mint amilyet például Patricio Cabrera mutatott be.

A pillanatnyi állásból persze semmilyen következtetés nem vonható le, mindenesetre az így fest a harmadik napot követően:

1. Cyril Despres (francia), KTM – 6 óra 15.03 perc
2. Chaleco Lopez (chilei), KTM – 6:17.54
3. Pal-Anders Ullevalseter (norvég), KTM – 6:20.02
4. Olivier Pain (francia), Yamaha – 6:21.06
5. David Casteu (francia), Yamaha – 6:21.11
6. Israel Esquerre (chilei), Honda – 6:21.22
7. Frans Verhoeven (holland), KTM – 6:23.11
8. Jordi Villadoms (spanyol), Husqvarna – 6:24.11

Zárásul pedig következzen nem kevesebb, mint húsz csodálatos fotó az eddigi három nap történéseiből, természetesen kizárólag motoros szemmel! (A képek kattintással nagyíthatók!)

Három lengyel versenyző: Kuba Przygonski, Jacek Czachor és Marek Dabrowski (de szerencse, hogy csak leírnom kellett a nevüket, és nem kimondani…) 2012 utolsó napjait Afrikában, a marokkói Zagora régió Mhamid falucskájának közelében töltötte. Itt ejtették meg motorjaik finomhangolását, valamint készültek maguk is fel a Nagy Kalandra – majd indultak egyenesen Dél-Amerikába. A galériában 26 meseszép felvétel található (tényleg érdemes végiglapozgatni), amelyeket Kin Marcinnak köszönhetünk.

A lengyel fiúk azóta nyilván a perui Limában vannak, hiszen január 5-én onnan rajtol a Dakar, hogy 14 nap és 8’000 kilométer megtétele után, Argentina érintésével január 20-án befussanak Santiagoba, a chilei célba. Drukkoljunk a lengyel fiúknak, de úgy általában minden versenyzőnek is, hogy teljesíteni tudják ezt a hatalmas, embert és gépet egyaránt a végsőkig próbára tevő kalandot!

A kategóriánkénti győztesek a következők:

A legjobb cruiser 2012-ben: Ducati Diavel

A legjobb sportmotor 2012-ben: BMW S1000RR

A legjobb utcai motor 2012-ben: Triumph Speed Triple R

A legjobb kalandmotor 2012-ben: Triumph Tiger Explorer

A legjobb enduro 2012-ben: Beta 450 RR

A legjobb dual-sport gép 2012-ben: Kawasaki KLR650

A legjobb krosszmotor 2012-ben: Kawasaki KX450F

A legjobb túrázó: BMW K1600GTL

Az abszolút legjobb motorkerékpár 2012-ben pedig: Kawasaki ZX-14R (ZZR1400).

A listát nyilván nincs túl sok értelme kommentálni, hiszen minden piac más és más (gondolkozás- és szemléletmódjában is), így nyilván különböző szempontok szerint ítélik meg a vásárlók a versenyzőket. Mindenesetre érdekes, mennyire népszerűek a zöld motorok a világ egyik legnagyobb piacán – talán nem véletlenül. Hasonlóan a Triumph-hoz és a BMW-hez, amelyek úgyszintén két-két kategóriában szerezték meg az első helyet.

Mostanában kezd teret nyerni az az irányzat, miszerint a legmodernebb technikát öltöztetik át régies külsőbe – azok számára, kik nem akarnak egy húsz éves géppel megjelenni, a legújabb műszaki innovációkra vágynak, de a manapság népszerű retró stílus vonzza őket. Remek példa volt erre a közelmúltban bemutatott BMW R120G/S Vintage Kit, de jelen cikkünk alanya is az.

Az Officine nevű kis olasz tuningcég egy hazai paripát választott az átépítés alanyául – bár a végtermékből első ránézésre nem könnyű beazonosítani a GP Design eredetét. Amely nem más, mint az MV Agusta Brutale, vagyis egy igazi vadállatias csupasz gép. Amely egészen másról szól, mint egy múltidéző motor – a féktelen száguldásról, a rosszalkodásról és hasonlókról.

Az építőknek mégis sikerült egy egészen harmonikus összképet alkotniuk, amely remekül ötvözi a mai kor technikáját és a régi idők stíluselemeit. Az EICMA-n bemutatott Officine GP Design modern nappali fénye a lámpatestben, vagy éppen a digitális műszerfal, a fordított telók és a radiális fékek egészen jól összepasszolnak a rettenetes módon lefelé hajlított csutkakormánnyal, vagy a hetvenes évek gyorsasági motorjait idéző fejidommal- és üléssel.

A napokban megrendezett long beach-i Motorcycle Show „Custom Showdown Pro Builder” kategóriájának első helyét szerezte meg ez a különlegesen átépített Yamaha R1. A gép a Sesto Custom Cycles műhely munkája, és legnagyobb különlegessége nyilván a messze előre nyúló egyoldalú első felfüggesztés, amely egy 240-es szélességű gumiban végződik. Ennek mérete egyébként pont megegyezik a hátsóéval…

A Yamaha mint vállalat 2013-ban ünnepli fennállásának 125. évfordulóját. Ez előtt kíván tisztelegni a motor fényezése, amely az eredeti, 1898-as céglogóra épül: egy főnixmadár tart egy hangvillát. Általános vélekedés szerint egy ilyen radikális motorral nem lehet közlekedni – ezt megcáfolandó a kiállítás után Tony Sesto beröffentette az R1-est és visszamotorozott vele műhelyükbe. Na jó, nem túl messzire: olyan 20 mérföldnyire. De akkor is.