Az Onroad hasábjain olvashattatok már a hetvenes években – és azóta is – különlegesnek számító Suzuki RE5-ről, illetve a Norton visszatérési kísérletéről is. Az angol cég 1994-ig foglalkozott forgódugattyús erőforrású versenygépekkel, ezek akkoriban 85 és 120 lóerő közötti teljesítményt tudtak. Bár a brit versenyprogram véget ért, az egykori versenymérnök, Brian Crighton továbbra is rendületlenül hitt […]
Elolvasom
A fenti információ annál is érdekesebb, mivel a különleges járművet 1976-ban gyártották. Igazi műértők persze mostanra már biztosan rájöttek, hogy a típus az RE5, azon nagyon kevés kétkerekűek egyike, amelynek hátsó kereke egy bolygódugattyús erőforrástól kapta a mozgási energiát.
A kevéssé sikeres típust 1972-ben mutatták be a Tokyo Motor Show-n, és mindössze az 1975-ös és 1976-os esztendőkben gyártották – mintegy 6’000 darab készült belőle. A gépet egy egytárcsás, 497 köbcentiméteres Wanker erőforrás hajtotta, a maga korában becsületesnek számító 62 lóerős teljesítménnyel és 74,4 newtonméternyi nyomatékkal. A 230 kilogramm száraz tömegű masina 168 kilométer/órás csúcssebességre volt képes.
A konkrét darab valóban soha nem üzemelt, tulajdonosa megőrizte a gyári állapotát. Tehát ha valaki megveszi, az akár közlekedhet is vele – ha semmi szépérzéke nincs. Ez a motor ugyanis igazi értéket akkor fog megőrizni, ha új tulaja megtartja ebben az állapotában. Arról nem is beszélve, hogy az RE5 sikertelenségének alapvető oka amúgy is műszaki megbízhatatlansága volt…
Aki nagyon ráizgult, itt találja a hirdetést!
Elolvasom
