Ha valaki Új-Zéland déli részén, Invercargill városában betér az E Hayes & Sons barkácsáruházba, könnyen lehet, hogy eredetileg szerszámokért, festékért vagy valamilyen ház körüli munkához szükséges kellékért érkezik. A polcok és a hagyományos üzletrészleg között azonban egy egészen különleges látnivaló várja: itt áll Burt Munro legendás, 1920-as Indian Scoutja, amellyel a motoros 1967-ben sebességrekordot állított fel a bonneville-i sóstó kiszáradt medrében.

A motor nem egy múzeumban, nem egy különálló kiállítóteremben és nem is egy motorkereskedés kirakatában kapott helyet. Egy ma is működő, családi tulajdonban lévő barkácsáruházban látható, ahol a vásárlók a mindennapi bevásárlás közben is megcsodálhatják. Ráadásul a teljes E Hayes Motorworks Collection ingyenesen látogatható, a bolt szokásos nyitvatartási idejében.

296 km/h egy közel százéves konstrukcióval

Burt Munro 1899-ben született Új-Zélandon. Az Indian Scoutot 1920-ban vásárolta meg, még gyári állapotú motorkerékpárként. Az eredeti gép 600 köbcentiméteres, oldaltszelepelt motorral készült, végsebessége pedig a gyűjtemény hivatalos történeti ismertetője szerint nagyjából 97 km/h volt.

Munro azonban nem elégedett meg a gyári teljesítménnyel. Évtizedeken keresztül alakította át és fejlesztette a motort, sokszor olyan körülmények között, amelyek egy mai versenycsapat műhelyétől igen távol állnak. Kevés speciális szerszám állt rendelkezésére, ezért számos alkatrészt saját kezűleg készített vagy módosított.

A fejlesztések során a motor hengerűrtartalmát közel 1000 köbcentiméterre növelte. Saját dugattyúkat öntött, módosította a kenési rendszert, a hajtást és a vezérlést, valamint a váltó áttételezését is átalakította. A cél az volt, hogy az eredetileg hétköznapi használatra készült motorkerékpárból olyan gépet építsen, amely képes felvenni a versenyt a sebességrekordokért folyó küzdelemben.

Az első bonneville-i próbálkozására 1962-ben került sor. Akkor 179 mérföld/órás, vagyis közel 288 km/h-s sebességet ért el. A nagy áttörésre 1967. augusztus 26-án került sor: az Indian Scouttal a 1000 köbcentiméteres, oldaltszelepelt motorok kategóriájában 184,087 mérföld/órás, azaz körülbelül 296,3 km/h-s átlagsebességet ért el.

A rekord különlegessége nem csupán a számokban rejlik. Munro egy közel fél évszázados konstrukcióból hozta ki azt a teljesítményt, amelyhez a saját korában is rendkívüli kitartásra, műszaki tudásra és kreativitásra volt szükség. A gyűjtemény hivatalos ismertetője szerint a rekord a kategória megszüntetése miatt ma is fennálló rekordként szerepel.

...a bejegyzés a hirdetés alatt folytatódik.

Hogyan került a rekordmotor egy barkácsboltba?

A történetben az E Hayes & Sons nem egyszerűen egy későbbi kiállítóhely. A Hayes család és Burt Munro kapcsolata évtizedekkel korábban kezdődött, mint ahogy az Indian Scout a boltba került.

A vállalkozást alapító Irving Hayes és Munro között barátság alakult ki. Hayes támogatta a motoros rekordkísérleteit, többek között az Egyesült Államokba vezető útjainak finanszírozásával is segítette őt. A közös érdeklődés és a kölcsönös bizalom így jóval a rekord előtt összekötötte a két családot.

1977-ben Munro egészségi állapota megváltozott: egy részleges agyi érkatasztrófa után már nem tudott úgy dolgozni a motorjain, ahogyan korábban. A gépek fejlesztése és szerelése egyre nehezebbé vált számára, ezért úgy döntött, eladja a nagy becsben tartott Indian Scoutot, az 1936-os Velocette-jét és több, az évek során összegyűjtött alkatrészt.

A vásárlók Norman Hayes és fia, Neville Hayes voltak, akik átvették a motort és a hozzá tartozó tárgyakat. Az üzletnek azonban volt egy fontos feltétele: a gyűjteménynek Munro szeretett új-zélandi régiójában, Southlandben kellett maradnia.

A Hayes család tiszteletben tartotta ezt a kikötést. A motor és az alkatrészek kezdetben magánkézben, tárolva maradtak, de egyre többen szerették volna saját szemükkel látni a legendás Indian Scoutot. Ez vezetett ahhoz, hogy a motort végül a család üzletében állították ki, ahol más, Munróhoz kapcsolódó tárgyakkal együtt vált látogathatóvá.

A rekordmotor tehát nem egy utólag kiválasztott, különleges helyszínre került: a barátság, a családi kapcsolat és a motoros örökségének megőrzése vezetett oda, hogy ma egy barkácsboltban találkozhatunk vele.

---

Nem múzeum, hanem működő üzlet – a gyűjtemény ingyenes

Az E Hayes & Sons ma is hagyományos kereskedelmi tevékenységet folytat. A boltban szerszámokat, barkácstermékeket, kerti gépeket, ruházati cikkeket, konyhai eszközöket és számos más terméket árulnak. A Motorworks Collection nem egy különálló, belépőjegyes múzeumként működik: a kiállítás a bolt különböző részlegei között kapott helyet.

A látogatók a szokásos nyitvatartási időben ingyenesen tekinthetik meg a gyűjteményt. Nem kell külön jegyet váltaniuk, és nem szükséges kizárólag a motorok miatt érkezniük: akár egy vásárlás alkalmával is felfedezhetik a kiállított gépeket.

A bolt alaprajzán is látszik, mennyire szokatlan ez a megoldás. A Burt Munro Indian Scoutja az Outdoor Power részleg közelében található, de a gyűjtemény további darabjai a Hardware, az Apparel, a Giftware és más üzletrészek között is felbukkannak. A motorok és a gépek tehát nem egyetlen, elzárt teremben sorakoznak, hanem a hétköznapi üzleti környezet részei.

Az E Hayes saját tájékoztatása szerint több száz kiállított tárgyat lehet felfedezni az üzletben. A gyűjtemény különlegessége éppen az, hogy a látogató nem feltétlenül egy előre meghatározott útvonalon halad végig: a polcok között nézelődve újabb és újabb történelmi járművekbe, gépekbe és emléktárgyakba botolhat.

A kiállítás ugyanakkor nem egy hagyományos múzeum állandó tárlata. Mivel a bolt működő üzlet, időről időre átrendezhetik a bemutatott tárgyakat, és egyes darabok kölcsönzés miatt átmenetileg hiányozhatnak.

---

Az Indian Scout csak a kezdet

Burt Munro rekordmotorja a gyűjtemény legismertebb darabja, de messze nem az egyetlen érdekesség. Az E Hayes Motorworks Collection klasszikus és veterán motorkerékpárokat, autókat, motorokat, mezőgazdasági gépeket, szerszámokat és különféle történelmi emléktárgyakat is bemutat.

Munro másik fontos motorkerékpárja, az 1936-os Velocette MSS szintén a gyűjtemény része. Ezt a gépet is a saját elképzelései szerint alakította át, könnyítette és módosította, hogy minél jobb teljesítményt érjen el vele. A gyűjteményben a motor mellett a fejlesztésekhez kapcsolódó alkatrészek és emléktárgyak is megtalálhatók.

Különösen érdekesek azok az alkatrészek, amelyeket Munro a kísérletezései során készített vagy használt. A kiállítás része az úgynevezett Offerings to the God of Speed, vagyis „felajánlások a sebesség istenének” elnevezésű fal is, ahol a motorfejlesztés során tönkrement dugattyúk és más mechanikai alkatrészek láthatók.

Ezek a tárgyak a sebességrekord mögötti munkát teszik kézzelfoghatóvá. A rekordról szóló hírekben rendszerint a végsebesség és a legendás motor szerepel, itt viszont a látogatók azt is megismerhetik, milyen hosszú kísérletezés, alkatrésztörés és újratervezés vezetett az eredményhez.

A gyűjteményben a modern versenymotorok és klasszikus autók mellett a korai gépészet emlékei is helyet kaptak. Ezért az E Hayes nemcsak a motorrajongóknak lehet érdekes: azok számára is izgalmas, akiket a technikatörténet, a kézműves gépépítés vagy a régi járművek fejlődése érdekel.

---

A film is világhírűvé tette Burt Munro történetét

Burt Munro neve sokaknak a 2005-ös The World’s Fastest Indian című filmből lehet ismerős, amelyben Anthony Hopkins alakította az új-zélandi motorost. A film a rekordkísérletek és a Bonneville-i utazás történetén keresztül mutatta be Munro kitartását, találékonyságát és azt, hogyan próbálta megvalósítani élete álmát.

Az E Hayes & Sons gyűjteményében nemcsak az eredeti Indian Scout és Munro valódi emléktárgyai láthatók, hanem a filmhez kapcsolódó kellékek és másolatok is. A látogatók például egy teljes méretű Streamliner-replikába is beülhetnek egy fénykép erejéig.

Ez a rész különösen jól összeköti a valóságot a film világával. A látogató nem pusztán egy mozifilm kellékeit látja, hanem az eredeti motorhoz, a valódi rekordkísérletekhez és a motoros életéhez kapcsolódó tárgyakat is. A történet így nem ér véget a vásznon: a gép és a hozzá kötődő emlékek ma is ott vannak abban az üzletben, ahol a Hayes család megőrizte őket.

---

Ha Új-Zélandon jársz, a barkácsbolt is lehet motoros úti cél

Az E Hayes Motorworks Collection egyik legnagyobb vonzereje, hogy nem kell külön múzeumi látogatást szervezni hozzá. Invercargill városában egy működő, családi tulajdonú barkácsáruházban lehet megnézni a gyűjteményt, a belépés pedig ingyenes a normál nyitvatartási időben.

A látogatás előtt érdemes ellenőrizni az üzlet aktuális nyitvatartását és a hivatalos oldalon található információkat, hiszen a kiállított tárgyak elrendezése változhat, és egyes darabok időnként nem láthatók.

A történet talán legszebb része mégsem a különleges helyszín, hanem az, hogy Burt Munro rekordmotorja nem került messzire attól a közösségtől, amelyhez a tulajdonosa egész életében kötődött. A Hayes család megőrizte a gépet, és olyan helyen tette hozzáférhetővé, ahol bárki találkozhat vele – akár úgy is, hogy eredetileg csak egy csavarért vagy egy doboz festékért ugrott be a boltba.

Aki pedig egyszer meglátogatja az E Hayes & Sons üzletét, nem csupán egy rekordmotort láthat. Egy olyan gyűjteménybe csöppen, amely megmutatja, hogy a motorkerékpárok történelme néha a legváratlanabb helyeken él tovább.

 

Forrás/Képek: E Hayes & Sons, The E Hayes Motorworks Collection™