bmw

cimke

bmw

cimke
Thumbnail
Egy legenda tökéletesítése: az új BMW R1200GS

Egy legenda tökéletesítése: az új BMW R1200GS

A tizenhárom perces film megtekintése során nyilvánvaló előnyben vannak az angol nyelvtudással rendelkezők, hiszen teljes terjedelmében lefordítani nyilván nem tudjuk. A filmecske egyrészt személyesen jeleníti meg azokat az embereket, akik – nyilván sokadmagukkal – megalkották a bajor gyár legújabb reménységét, a több mint három évtizedes siker-múltra visszatekintő nagy-GS-t, másrészt bemutatja a friss generáció technikai vívmányait.

Pontos képet kapunk a hűtés milyenségéről, a futómű viselkedéséről (képeket láthatunk arról is, miként tesztelték) – és természetesen rengeteg, a hechlingeni endúróparkban felvett off-road részlet szerepel benne, mert a BMW nagyon szeretné bizonyítani az egész világnak: a legenda terepképességei nem csorbultak a részleges folyadékhűtéssel és a szélesebb gumikkal sem.

A film legvégén pedig szerepel a magyar Peres László is, aki személyes és nagyon komoly részt vállalt annak idején a legelső R80G/S megalkotásában. Ő maga be is rúgja, és meg is mozgatja saját hajdani prototípusát: azzal megy ki a helyszínre, ahol keményen kezelésbe veszi az legújabb családtagot is. Amúgy annak is van valamennyi üzenete, hogy a fejlesztőcsapat valamennyi tagjának van a saját tulajdonában valamilyen öreg BMW…

Elolvasom
/ / /

Thumbnail
BMW-teszttábor Andalúziában

BMW-teszttábor Andalúziában

Napfény, kanyarok, új modellek – ezzel az ígérettel csalogat a már 2012-ben meghirdetett teljes körű motoros élményt nyújtó tábor Spanyolország napos és motoros szempontból talán legérdekesebb tájainak egyikére, Andalúziába.

Kell ennél jobb program a tél közepén?A január 29-e és február 16-a között megrendezésre kerülő rendezvényre még vannak szabad helyek, igaz már csak kis számban. Azok számára, akiknek a szabadidő szervezésében a last-minute nem okoz fejtörést, már csak az 1’149 eurótól induló részvételi díjat kell átutalni a szervezők számlájára, bár a VIP-szintű kiszolgálásért akár 4’000-ret is le kell tenni az asztalra. Innentől viszont már indulhat is a gondatlan téli motorozás! A résztvevőknek lehetősége lesz versenypályán a S1000RR és a HP4 modellekkel kergetni a határokat – természetesen instruktorok tanácsaira számíthatnak a tapasztalt öreg rókák és a kezdők egyaránt. Közúton a K1600GLT, az F800 R és még sok más BMW modell is kiadós tesztelésre kerül, de akinek a terepmotorozás a zsánere, az sem fog hoppon maradni.

A pályamotorozás szerelmesei akár már a HP4-et is tesztelhetikTovábbi információk és a részletes feltételek a szervezők honlapján érhetőek el. A hazai időjárási viszonyokat és a közeli kilátásokat figyelembe véve csak ajánlani tudjuk ezt a fajta időtöltést. A többieknek meg marad a kandalló kávája, és némi forralt bor melletti sztorizgatás régmúlt idők motoros emlékeiről, amikor még a benzin olcsó volt, a gumi pedig tapadt…

Elolvasom
/ / /

Thumbnail
Történelmi BMW siker

Történelmi BMW siker

Tulajdonképpen csak annyi történt, hogy nem szakadt meg a bajorok sorozata: tavaly ismét több kék-fehér logós kétkerekű talált gazdára, mint egy évvel korábban. Konkrétan: 106’358 BMW motorkerékpár kelt el – külön említésre érdemes a decemberi hónap, amely egymagában 43,4 százalékos emelkedést hozott, hiszen 2011 utolsó havában 4’232, míg 2012 ugyanezen időszakában 6’069 jutott el végső felhasználójához.

A BMW legsikeresebb modellje 2012-ben is az R1200GS voltA legnagyobb piac továbbra is német maradt 20’516 eladott bajor motorkerékpárral, második az USA 12’100 egységgel, azt pedig Franciaország (10’950) és Olaszország (10’200) követi. Dél-Amerika is hozzájárult a sikerekhez, hiszen csak Brazíliában 7’422 propelleres motor kelt el. Nem véletlenül működik a bajoroknak gyártóegysége a brazíliai Manausban 2010 óta – ennek kapacitását 2014-re egy 200 millió eurós beruházással tovább kívánják növelni (nem mellékesen több mint ezer új munkahelyet teremtve).

A bajorok világviszonylatban komoly reményeket fűznek az F800GT-hezA legsikeresebb modellcsalád – talán mondani is fölösleges – a GS lett: 17’249 R1200GS talált gazdára, de az F800GS-ből is 11’487 fogyott. Az utolsó dobogós helyen pedig az R1200GS Adventure található 10’203 eladott darabbal. Az S1000RR-re sem panaszkodhatnak Münchenben, hiszen 8’970-et csak eladtak belőle… Persze a hagyományos aszfaltos túramotorokat is szeretik a BMW-vásárlók: 7’909 R1200RT kelt el, míg a K1600GT és GTL párosból összesen 10’033 darab. Mindezekhez pedig 2013-ban érkezik a vízhűtéses R1200GS, a megvadított szupersport-gép, a HP4, valamint a közepes túrázó F800GT

Elolvasom
/ / /

Thumbnail
Így működik a BMW HP4 futóműve

Így működik a BMW HP4 futóműve

Másfél évvel ezelőtt számoltunk be róla először, hogy a BMW egy félaktív felfüggesztésen, az ő szóhasználatuk szerint Dynamic Damping Control nevű futóművön dolgozik. Akkor már láthattunk egy videós animációt a tervezett (akkor Münchenben a tesztpályákon nyilván már működő) technikáról. Azóta azonban bemutatták a fejlesztést, az bárki által elérhető – egyelőre az S1000RR gyárilag tökéletesített (vagy inkább agyonvadított) változatán, a HP4 szupersport-gépen.

Az információk folyamatosan vándorolnak az alegységek közöttTermészetesen itt nem Telelever-Paralever rendszerrel, vagyis két rugózó elemmel van megvalósítva a dolog, hanem hárommal: elöl két teleszkóp, hátul pedig egy központi rugóstag működését szabályozza az elektronika. Hogy miként, azt az alábbi videón részletesen megtekinthetjük (alatta pedig természetesen el is olvashatjátok).

A rendszer összetevői a fent említett rugózó elemek, a berugózást és a dőlésszöget ellenőrző jeladók, a DDC és az ABS központi egysége, valamint a motorvezérlő elektronika. Induláskor ezek felveszik egymással a kapcsolatot, amelyet igen szorosan fent is tartanak. A teleszkópok és a központi rugóstag paramétereit természetesen a bennük található szelepek segítségével elektronikus alegységek szabályozzák – menet közben és rendkívül gyorsan. Nézzük mindezt a gyakorlatban!

A technika elsőként a HP4-esben debütál - utcán és versenypályán isA DDC egységbe fut be valamennyi adat, amely ezeknek megfelelően ad utasítást a futómű-elemeknek, azok pedig szabályozzák saját előfeszítési- és csillapítási értékeiket. Például gyorsításkor (a motorvezérlő elektronika pontosan tudja ennek mértékét) felkeményíti a hátsó rugóstagot, így növelve a talajra átvihető erőt és csökkentve a HP4 ágaskodási hajlamát. Kanyarba érve az első berugózáskor, valamint a terhelésváltásokkor (amikor hagyományos rugózó elemeknél komoly gondot tud okozni az elkönnyülő futómű és az emiatt csökkenő tapadás) folyamatosan úgy változtatja a beállításokat, hogy a kerekek kapcsolata a lehető legjobb legyen a talajjal. Amikor pedig az első kerék felől az „úthibára futottunk” jelzés érkezik, már azelőtt módosítja a hátsó központi egység paramétereit, hogy a hátsó kerék elérné a talajegyenetlenséget.

A magam részéről alig várom, hogy a gyakorlatban is megtapasztalhassam mindezt…

Elolvasom
/ / / /

Thumbnail
Folytatódik a feltámadás: újabb telitalálat a Huskytól

Folytatódik a feltámadás: újabb telitalálat a Huskytól

Ahogyan említettem még a TR650 Strada és Terra kapcsán, az egyébként meglehetősen agg márka még sosem volt ennyire a topon, mint amióta szárnyai (és irányítása) alá vonta a BMW. Átgondolt, minőségi kínálat, rendkívül versenyképes áron. Újkori enduró VB cím a rengeteg régi mellé, élvonalbeli technológia amerre csak nézünk náluk, lenyűgöző újjáéledés egy nem is oly régen még halódó márkától.

A MOAB ConceptAz éppen egy éve bemutatott MOAB koncepciót kicsit tovább gondolta a gyár, és Milánóban kipakolt a közönség elé egy meglehetősen szériaérettnek tűnő jelenséget, Concept Baja néven. Ez éppen illik a TR650 Strada utcai és a Terra off-roadosabb verzió közé, hiszen egy vérbeli scramblerről van szó. Megjelenését tekintve visszanyúlik a 60-as és 70-es években divatos formákhoz, így a modern összetevők ellenére meglehetősen retrós lett a külcsín, persze mindezt megbolondítva némi modern stílussal, ami által az összkép így kifejezetten gusztára sikerült.

Utcaiasítva pedig így néz ki: ő a Husqvarna Baja Concept (a képre kattintva galéria nyílik)Elöl 19, hátul 17 colos kerekeken gördül a gép, amelyeket kiváló Brembo fékek lassítanak egy-egy tárcsát satuba fogva. Egyszerű, de a célnak tökéletesen megfelelő acélcső váz adja a szerkezet gerincét. A felfüggesztés is azonosnak tűnik a TR párosáéval, de nyilván némi módosítással azokéhoz képest. Bütykös gumik, magasra húzott dupla kipufogó, „semmi sem állhat utunkba” fíling. Szuper!

Kimondottan gusztusos gép lesz - retró stílus, modern tartalomSajnos a BMW egyenlőre nem nyilatkozik, hogy valaha is a polcokra kerül-e az áru, de az, hogy a MOAB bemutatása óta melegen tartják, és kissé emészthetőbbé tették a hétköznapi ember számára, igazán bíztató jel a jövő szempontjából. Reméljük hamarosan megjelenik a Husqvarna kínálatában, ahol ha a TR sorozat árához igazodik ez is, kétség nem férhet a sikeréhez. Én a háromból biztosan ezt venném.

Elolvasom
/ /

Thumbnail
Izommotor bütykös gumikon: terepgép lett a BMW S1000RR?

Izommotor bütykös gumikon: terepgép lett a BMW S1000RR?

Sjaak Lucassen óta tudjuk azt a nagy igazságot, hogy „minden motor endúró”. Aki nem ismerné: ő az az őrült hollandus, aki egy R1-es Yamaha nyergében körülmotorozta a Földet. Voltak egyéb hőstettei is, de kedvcsinálónak ahhoz, hogy egy gyorsasági vasnak igenis van keresnivalója komoly off-road körülmények között is, álljon itt az ő híres videója világkörüli útjáról.

Nem tudni, hogy a német Wunderlich cégnek, amely utólagos kiegészítőket készít adott-e valamilyen ihletet Sjaak kalandozása, mindenesetre a Continental gumigyárral összefogva alkottak egy egészen figyelemreméltó motorkerékpárt. Ez a BMW S1000RR Mad Max.

Wunderlich BMW S1000RR Mad Max - biztosan nem a szépség volt a fő cél a megalkotásakor (a képre kattintva galéria nyílik)A formaterv egy francia emberke, bizonyos Nicolas Petit munkája. A BMW superbike nagyjából minden részéhez hozzányúlt: egyedi fejidomot készített, módosította az oldalsó borításokat, de a farokidomot is. A kormányt a Magurától származó egyenes darabra cserélték, a rugózó elemek az Öhlinstől érkeztek, a féktárcsák a Moto-Mastertől, a rozsdamentes végdob pedig a Remustól.

180-as bütykös gumi? Ütősen mutat!Persze az igazi poén a Mad Maxben a gumik terén található. A Continental ugyanis az S1000RR (majdnem) eredeti méreteiben készített egy szett TKC80-as bütykös abroncsot. Igen, elöl 120/70B17, míg hátul 180/55B17-es bütykösök feszülnek a hála istennek legalább nem fűzött felniken.

A fejidom is inkább furcsa, mint szép - az egyenes kormánnyal viszont biztosan kényelmesebb motorozni. Főleg sivatagban...A motor jópofasága még a mindenfelé elhelyezett vicces feliratok sokasága. Piros nyilak mutatják, hogy hol van a vészfékezés eszköze, hogy melyik gombbal lehet a mókafaktort állítani, hogy vezetői engedély kell a motorozáshoz, hogy nézzük meg az üzemanyagszintet indulás előtt, hogy a hátsó gumi bizony eléghet, hogy a 160-as sebességhatár fölött életbiztosítás sem árthat, no meg hogy a hűtőben nem ivóvíz található.

A gépet teleszórták poénos feliratokkalEzek a feliratok is azt sugallják, hogy a Wunderlich BMW S1000RR Mad Max nem annyira komoly motor. Kiállításokra készült, hogy ott reklámozza mindkét céget, amely létrejöttében szerepet vállalt. Így vélhetően a rajta levő bütykös gumik sem fognak túl hamar elkopni. Kivéve, ha egyszer kölcsönadják őket Sjaaknak…

Elolvasom
/ / / /

Thumbnail
Szépséges-szép jubileumi motorok a BMW-től

Szépséges-szép jubileumi motorok a BMW-től

Kilenc évtizede létezik a BMW Motorrad. Kilencven éve fejleszti motorkerékpárjait töretlen szenvedéllyel. Gyártói tevékenységét előre mutató műszaki újítások, világrekordok, számos, részben történelmi versenygyőzelem és sok világbajnoki cím szegélyezi.

BMW R1200RT 90. jubileumi kiadás (a képre kattintva galéria nyílik)Amellett, hogy minden egyes BMW-motorkerékpár élvezetes motorozást garantál, immár kilenc évtizede a megbízhatóság, a mindennapos használatra való feltétlen alkalmasság és az értékállóság megtestesítője is. E kivételes tulajdonságaikról megemlékezve „90 Jahre BMW Motorrad” (A BMW Motorrad 90 éve) elnevezésű modellváltozatot mutatott be a bajor márka az R 1200 GS Adventure-ből, az R 1200 R-ből és az R 1200 RT-ből.

Mivel csak a "sima" GS-ből jön a vízhűtéses újdonság, az Adventure várhatóan utolsó évjáratának értékét a jubileumi kiadás jelentiE három kiválasztott típus ékesen szemlélteti a BMW Motorrad sikertörténetét Az R 1200 GS Adventure idestova tíz éve külön intézménynek számít a túraendurók között, az R 1200 R a tradicionális BMW-roadster szinonimája, az R 1200 RT pedig több mint három évtizede a túramotorok mintaképe.

Az R1200R is nagyon ütősen néz így kiCsakúgy, mint kilencven évvel ezelőtt, ma is az az elsődleges cél vezérli a BMW Motorrad munkatársait, hogy hatékonyabbá, de legfőképpen biztonságosabbá tegyék a motorozást – és újabban a városi mobilitást is. Fennállása óta számos igazi műszaki mérföldkővel rukkolt elő a német vállalat, közéjük tartozik a közel 25 évvel ezelőtt bevezetett ABS, a motorkerékpár-sorozatgyártásban 1935-ben meghonosított teleszkópvilla, az 1993-tól kínált Telelever első felfüggesztés vagy a félaktív futómű (DDC – Dynamic Dumping Control), amely 2012 végétől a HP4 szupersport-modell sajátja lesz.

Az aranyszínű teleszkópok és féknyergek mindhárom modellen megjelennekKilenc évtized egyúttal hagyományt is jelent, vele együtt pedig számos érték és műszaki fejlesztés megőrzését. A BMW-motorkerékpárok többsége például még ma is gondozásmentes kardánhajtással készül. Masszív és innovatív megoldásaik, amelyek soha nem hódoltak be a különféle divattrendeknek, immár sok-sok esztendeje egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek a felhasználók körében.

A kormányokon emlékplakett hirdeti az évfordulótA már ismert típusok ünnepi kiadásain felül azonban érkezik még valami a márka kedvelői számára. „A BMW Motorrad fennállásának 90. évfordulója alkalmából a BMW Motorrad egy léghűtéses, boxer motorblokkal felszerelt új modellt mutat be 2013-ban” – jelentette be Stephan Schaller, a BMW Motorrad elnöke a milánói EICMA nemzetközi motorkerékpár kiállításon. 

Valami készül Münchenben...1923-ban, az első BMW motorkerékpár, a BMW R32 már rendelkezett azzal a léghűtéses, kéthengeres, négyütemű boxer motorblokkal és hosszirányban beépített főtengellyel illetve kardánhajtással, ami a BMW Motorrad boxer sorozatának 90 éve alatt az állandó alapot szolgáltatta. A jövőre bemutatandó új, egyedi motorkerékpár ennek a kilenc évtizednek állít majd méltó emléket, innovatív technológiával és érzelmekre ható stílussal. A modell pontos nevét és bemutatásának időpontját később jelentik be.

Elolvasom
/ / /

Thumbnail
Nem Grand, de Tourismo: közepes utazómotor a BMW-től

Nem Grand, de Tourismo: közepes utazómotor a BMW-től

Az F800ST-t még megjelenésének éveben, 2007-ben tesztelhettem, és akkor nem jött be maradéktalanul. Igaz, leginkább csak az első futóművel voltak nézeteltéréseim, amely – valljuk be – könnyen korrigálható hiba. Valószínűleg már az azóta gyártott ST-ket sem jellemzi.

BMW F800GT - nem csak a neve változott (a képre kattintva galéria nyílik)A 2013-as modellévre azonban a motor nevén kívül sok egyéb változás is történt. Mindenekelőtt az erőforrás terén: a soros kéthengeres blokk a korábbi 85 helyett 90 lóerős legnagyobb teljesítményt ad le 8’000-es percenkénti fordulatszámon. Ezen felül azonban módosítottak a teljes idomzaton és a szélvédőn, hogy tökéletesebb legyen az időjárás elleni védelem, valamint egy komplett új koffer-rendszert kapott az F800GT – amely bizony nagy előrelépés az ST finoman fogalmazva mérsékelt képességű oldaldobozaihoz képest.

Újak a kezelőszervek és informatívabb a műszerfalMagától értetődik, hogy a „Biztonság 360 fokban” koncepció jegyében a legújabb BMW-ABS rendszert alapfelszerelésként kapja meg a túragép, míg a menetvezérlő elektronika (ASC) kiegészítőként érhető el éppen úgy, mint az elektronikusan, akár menet közben is állítható futómű (ESA). Amennyiben valaki ezt nem veszi meg, a hátsó rugóstag előfeszítését természetesen kényelmesen, egy kézi kerékkel (magyarul szerszám nélkül) tudja állítani – ahogy az egy rendes túramotortól elvárható.

A teljesen új - akár elektronikusan állítható - futómű komfortosabb, ugyanakkor sportosabb motorozást tesz majd lehetővéSzámomra jó hír, hogy a gyár által kiadott sajtóanyag szerint a komplett futóművet átdolgozták – így az a jobb úttartás mellett tud nagyobb kényelmet biztosítani a vezető és az utas részére. A nagyobb kényelemhez hozzájárul a teljesen új vezető- és utasülés, illetve a magasabb kormány és a módosított lábtartó is, amelyeknek hála a helykínálat jelentősen javult.

Magasabb kormány, áthelyezett lábtartók, új ülés, nagyobb dobozok és terhelhetőség, jobb időjárás elleni védelem - összességében sokat javult a túraképességeÚjak a kapcsolók, valamint módosult a műszerfal is – a fedélzeti számítógép funkciói is bővültek. A nagyobb kofferek jobb megpakolhatósága érdekében pedig növeltek a terhelhetőségen is: 11 kilogrammal többet, szám szerint 207-et vihetünk el túrázni az új utazómotorral.

Elolvasom
/ /

Thumbnail
Verseny nagyrobogóval, térden fordulva? Ez is lehetséges!

Verseny nagyrobogóval, térden fordulva? Ez is lehetséges!

Pierre Fredet kemény munkával dobogós lett az idei francia Dark Dog Moto Tour-on, miután BMW C 600 Sport-jával több mint 3’500 kilométert követően a második helyen végzett a világ legnagyobb utcai motorkerékpár raliján robogó kategóriában. A 10. évfordulóját ünneplő Dark Dog Moto Tour (DDMT) idei versenye október 6. és 14. között zajlott: az észak-franciaországi val-de-reuil-i rajtnál több ezer szurkoló bíztatta a 220 motorosból álló mezőnyt, ami festői francia vidékeken keresztül motorozva egy héttel később a Földközi-tenger partján, Toulon-ban ért célba.

Láthatóan átesett némi módosításon a DDMT-re felkészített BMW C600SportA versenyzők minden nap változatos, a forgalom elől elzárt speciális szakaszokon is küzdöttek a minél jobb időeredményért. Ezek a technikás szakaszok megmérettették a motorost és a gépet egyaránt, nemcsak a járművek puszta sebessége számított, a motorosok különböző képességeit is próbára tették. Voltak éjszakai szakaszok is, sőt, hogy a versenyzők képességeit még behatóbban teszteljék versenypályás részeket is szerveztek. Kategóriától függetlenül minden versenyző és gépe a határait feszegette a kilenc napon át tartó küzdelem során. Pierre Fredet közismert résztvevője a DDMT-nek, már sokszor versenyzett itt robogó kategóriában és arról is ismert, hogy kifejezetten erre a megmérettetésre fejleszt robogókat. 2012-ben a C 600 Sportot választotta, mivel esélyesnek tartotta a győzelemre. Bár csak egy hónappal a DDMT előtt kapta meg a BMW nagyrobogót, mégis sikerült ez alatt az idő alatt 4’000 kilométert megtennie vele gyakorlás és napi ingázása közben. A 43 éves, négy gyermekes családapa nagyon elégedett volt azzal, hogy a C600Sport a minimális módosítás ellenére mennyire jól teljesített a versenyen.

Pierre Fredet és versenygépe. Komoly menet lehet a Dark Dog Moto Tour!„Azért választottam a C600Sportot a Moto Tour-ra, mert a robogó kategóriához nagyon erős az erőforrása és szeretem az új robogó fejlesztése nyújtotta kihívásokat, mint 2003-ban a TMAX és 2008-ban a Gilera esetében. Nagyon kevés módosításra volt szükség, hogy a C600Sportot megfelelően felkészítsük a versenyre. A hátsó rugóstagon az Öhlins-szel együtt dolgoztunk, egy speciális lábtartót is alkalmaztam az „extra visszajelzés” érdekében, ezen kívül csak a szükséges navigációs berendezéseket szereltük fel. Mivel minden nap esett az eső, hitelesen tudok nyilatkozni a C600Sport időjárás elleni védelméről és kényelméről, amely tökéletes volt. A lábam száraz maradt, az éjszakai láthatóság is nagyon jó volt csakúgy, mint az üzemanyag-fogyasztás. Átlagfogyasztásom 5,5 liter volt 100 kilométeren, ami nagyon kevésnek számít egy ilyen típusú robogónál versenykörülmények között.” – számolt be Pierre.

A profi roadbook-tartó és a tripmaster elengedhetetlen az ilyen viadalokhozVáltozatos körülményei valamint a klasszikus itineres tájékozódás miatt nagy az esély a hibázásra a DDMT-ben. Az ellenőrző pontokon a késést büntetéssel szankcionálják csakúgy, mint a közúti sebességkorlát átlépését, ezért nagyon fontos a géppel való tökéletes összhang.

Pierre kimondottan látványosan motorozik a nagyrobogóval versenypályán!„Automatikus sebességváltójának köszönhetően könnyen motorozható, a hatékony fékek esélyt adnak a korrigálásra, ha például túl gyorsan érkezel egy kanyar bejáratához, továbbá nagyon kényelmes ez a robogó ehhez a típusú versenyhez” – mondta. „Nagyon jól teljesített a versenypályán is. Párizstól északra a Carole, valamint Dél-Franicaországban Montpellier környékén az Ales versenypályákon is megmérkőztünk. A C600Sporttal remek volt ezeken az aszfaltcsíkokon motorozni, különösen az Öhlins-szel közös fejlesztésnek köszönhetően, amely rengeteg visszajelzést biztosított. Az biztos, hogy nem egy S1000RR vagy egy K1300R, amely motoroknak én is tulajdonosa vagyok, de nagyon hatékony, ha összehasonlítjuk egy olyan robogóval, mint a TMAX. Ami a jövőbeni fejlesztéseket illeti, 10-15 kg-mal csökkentenünk kellene a tömegét, hogy igazán versenyképes legyen, valamint nekem is le kellene adnom úgy 10 kilót!” – zárta viccesen beszámolóját Pierre.

Arról nem szól a fáma, hogy mennyi karbantartási igénye volt a BMW új robogójának - pedig érdekes lenne tudniA több mint kilenc napon és 3’500 kilométeren át tartó verseny végén Pierre csak 42 másodperccel maradt le a DDMT robogó kategória dobogójának csúcsáról. Ez egy keserű pirula volt számára, különösen azért, mert 2008-as és 2009-es bajnokként tudja milyen megízlelni a győztesnek járó pezsgőt. Ezért már most azt tervezi, hogy a C600Sport rali specifikációján fog dolgozni.

Elolvasom
/ /

Thumbnail
Chris Pfeiffer az Intermoton: sikerek az elektromos BMW és az új R1200GS nyergében

Chris Pfeiffer az Intermoton: sikerek az elektromos BMW és az új R1200GS nyergében

Chris Pfeiffer győzelemmel zárta mozgalmas hetét a kölni Nemzetközi Motorkerékpár, Robogó és Kerékpár kiállításon (INTERMOT), amelyet az Elektromos Robogó Világbajnoki sorozat október 7-i, vasárnapi futamán szerzett meg. Egy egész sor alternatív meghajtású robogót győzött le Pfeiffer, aki a BMW C evolution prototípussal indult, amelyet egyébként az érdeklődők ki is próbálhattak a nagy presztízsű nemzetközi motorkerékpár kiállításon.

BMW C Evolution, Chris Pfeiffer, esernyős lány - balról jobbra (a képre kattintva galéria nyílik)Az Elektromos Robogó Világbajnoki versenysorozat a legújabb e-mobilitás fejlesztések bemutatására szolgál, célja egy élvonalbeli megmérettetés megteremtése az alternatív meghajtású robogók számára. A mostani versenyt ugyanazon a versenypályán rendezték meg, ahol már több sportesemény – például a Supermoto Endurance Világbajnokság – is izgalomban tartotta a rajongókat. Az Elektromos Robogó Világbajnokság a jelenleg elérhető és a prototípus e-robogók széles körét vonultatja fel, amelyek szoros küzdelem közepette szórakoztatják a közönséget tiszta, „zöld” és esetenként igen gyors gépeikkel!

A verseny klasszikus "le mans-i" rajttal vette kezdetétChris-nek csak egyszer nyílt lehetősége arra, hogy kipróbálja a BMW C evolution-t Münchenben a verseny előtt, az igazi meglepetés számára az volt, hogy mennyire élvezetes a BMW e-robogóval motorozni a szűk és kanyargós Supermoto versenypályán.

Chris Pfeiffer a jelek szerint nem csak terepen és a stuntpályán érzi otthon magát...„Igazi élmény volt a C evolution-t vezetni vasárnap az INTERMOT-on” – mondta. „El kell ismernem, hogy messze ez volt a leggyorsabb e-robogó a versenyen, de különösen az a teljesítménye nyűgözött le, ahogyan alacsony sebességről gyorsul. Remekül lehetett a pályán motorozni és néha a gyors szakaszokon a 110 km/h-s sebességet is elértem. A szűk kanyarok sorát rövid egyenesek szakították meg, szóval vagy nagyon húztad a „gázt” vagy keményen fékeztél! Éreztem, ahogyan minden kanyarban dolgozott az ABS, a kipörgésgátlót pedig majdnem teljesen kikapcsoltam, hogy élvezzem a C evolution csúsztatását.”

Az elektromos robogók világbajnoki futamának dobogója„A pálya szűk és kanyargós jellege miatt, vigyáznom kellett a C evolution idomzatára, nehogy leérjen miközben keményen kanyarodtam. Ezzel együtt a köridőim csak 8 másodperccel maradtak el az amatőr Supermoto versenyzőkétől, akik ugyanezen a pályán versenyeztek. Mélyen ki kellett ülnöm oldalra a robogón (Superbike stílusban) a legjobb súlyelosztás érdekében, mindez viccesnek tűnhetett a közönség számára, de ez volt a legjobb módja annak, hogy gyorsan körbeérjek a pályán. A legjobban az nyűgözött le az „endurance” verseny végén –, amely fél órán és még két körön keresztül tartott – hogy még 37 százalékos töltöttség maradt az akkumulátorban, ellentétben sok más géppel, amelyekben már alacsony volt a töltöttségi szint. A tény, hogy ilyen magas töltöttségi szint maradt nagyon meglepett, mert a C evolution teljesítményét maximálisan kihasználtam ahol csak tudtam, közben egyáltalán nem figyeltem az akkumulátorra. Annak ellenére, hogy még mindig csak prototípus, úgy érzem már készen áll. Ez az e-robogó meglehetősen sportos csakúgy, mint a C 600 Sport vagy a C 650 GT nagyrobogók. Ez ugyanaz a modell volt, amelyet az érdeklődők is kipróbálhattak a kiállításon, így alig módosítottak rajta a versenyre. Csak a gumikat cseréltük le jobban tapadó Pirellikre és a kipörgésgátlót állítottuk át a motorozási stílusomnak megfelelően. A többi része gyári maradt!”

Stunt show a vadonatúj R1200GS-sel

Chris a vasárnapi futammal zárta sikeres hetét az INTERMOT-on, ahol több stunt show-t is bemutatott, valamint az a megtiszteltetés érte, hogy harmadmagával leplezhette le az érdeklődő újságírók előtt a teljesen megújult R 1200 GS-t október 2-án, kedden a BMW Motorrad sajtótájékoztatóján. Idegölő volt Chris számára, hogy csúszós, meredek lépcsőkön kellet lemotoroznia az új GS-sel a színpadra, de szerencsére tökéletesen irányította az új GS-t, amelynek máris nagy rajongója lett.

Természetesen a bajnok a legújabb GS bemutatóján is aktív szerepet kapott„Őszintén szólva, mielőtt a GS-sel elindultam a lépcsőkön lefelé feszült voltam, mert aggódtam azok miatt a dolgok miatt, amik ezekben a helyzetekben rosszra fordulhatnak” – mondta. „Nem akartam, hogy a motorblokk vagy a védőlemez hozzáérjen a lépcsőkhöz. Csak egyszer próbáltuk ki – a régi GS-sel – és a motorblokk megkarcolta a lépcsőket. Azonban az új GS 1 cm-rel magasabb, így megfelelő volt a hasmagasság ahhoz, hogy biztonságosan leérjek. Utána használtam péntektől vasárnapig pár stunt show-ban az INTERMOT-on. Egyáltalán nem lehet összehasonlítani a régi GS-sel. Elképesztően könnyű vezetni, mégis nagyon erőteljes.”

Elolvasom
/ /

Thumbnail
Személyes élménybeszámoló a BMW GS Trophyról

Személyes élménybeszámoló a BMW GS Trophyról

Szerkesztői előszó

Amikor megkaptam a BMW sajtóanyagát a GS Trophy lengyelországi sejeltezőjéről, azonnal beugrott, hogy a főszereplőt, Majer Viktort nagyon régről ismerem. 2007-ben még részese voltam, amikor elindult a Bamako Rallira – mert hogy azt is megcsinálta. Méghozzá ugyanazzal az F650GS Dakarral, amivel most Lengyelországba is útnak indult, hogy egyedüli magyarként képviseljen minket a GS tulajdonosok számára kiírt megmérettetésen. Így aztán fel is hívtam, és örömmel elküldte részletes beszámolóját a versenyről. Következzen tehát a leghitelesebb túraleírás a GS Trophy 2012-es selejtezőjéről! (Macko)

Előkészület és az út Lengyelországig

Hajnali indulás (a képre kattintva galéria nyílik)Az első GS Trophy óta játszadoztam a gondolattal, hogy részt vegyek a BMW GS világának egyik legkomolyabb, ha nem a legkomolyabb eseményén. Már többször megpróbáltam felvenni a kapcsolatot a szervezőkkel, de sajnos akkor még csak német nyelvterületről fogadtak el nevezéseket. Idén végre a BMW Motorrad augusztusi hírlevele hozta meg a jó hírt, hogy végre magyarok is nevezhetnek a GS Trophy-ra. Rövid egyeztetés és alkudozás következett a családdal, majd a kiegyezés után rögtön megpróbáltam kitölteni a jelentkezési lapot. Eleinte némi gondom volt az online jelentkezési lap kitöltésével, de a szervezők rendkívül rugalmasak voltak, így végül meglehetősen későn, de még a határidő lejárta előtt sikerült a nevezési díjat is átutalnom. A munkahelyemen lebeszéltem a szükséges két szabadnapot is, így már semmi nem állhatott a kaland útjába.

A terepgumikat így vittem magammalAz internet segítségével megpróbáltam információt szerezni a várható kihívásokról, videókkal, képekkel készültem fel elméletben a megmérettetésre. A legnagyobb fejtörést a gumiválasztás okozta, mivel az esemény helyszínére majd 1’100 kilométer távon közúton kellett eljutnom, a versenyről készített képek és videók pedig mély homokról, sárról, erdei utakról adtak némi elképzelést. Végül a korábban már bevált módszert választottam és a régi doboztartó rendszeremre felrögzítettem a két felnire szerelt cross gumimat, egy dobozba és egy tanktáskába pedig megpróbáltam bezsúfolni mindazt, amire a négy nap alatt szükségem lehet. A motort különösebben nem kellett felkészíteni, csupán egy új akkumulátort szereztem be, mivel a régi már bizonytalanul működött, ráadásul egy héttel korábban már volt egy titokzatos motorleállásom.

A szállásBíztam a jól bevált technikában, így pénteken kora hajnalban neki is vágtam a végül 1’064 kilométeres távnak. Ha egy mód van rá elkerülöm az autópályákat, de a kis utaknak megvan az a hátránya, hogy a GPS-nek nagyon sokat kell számolgatnia. Nem is nagyon boldogult vele, így az előre térképen megtervezett útvonalat részletekben adtam be a gépnek, és a pályákat kikerülve, de annál szebb helyeken járva vágtam át először Magyarországon, meglátogatva a Duna-kanyart, majd Szlovákiába érve gyér reggeli forgalom mellett keltem át a Kis- és Nagy-Fátra vonulatain, majd a Javornikon át, míg Csehországba értem. Az itteni rövid szakaszon meglehetősen erős volt a forgalom, gondolom ez lehet az egyik fő útvonal északra, Lengyelország felé.

Nem élet az élet szerelés nélkül...A határon átérve a forgalom csak fokozódott, ráadásul az eddig tapasztalt előzékenység az autósok részéről itt már teljesen eltűnt. Kamion kamiont ért, és mire lehetett volna haladni rögtön egy-egy faluba értem. Lengyelország déli részére ez volt jellemző, kicsit csalódtam, vagy itt lehetett egy mélypont, főleg amikor már a GPS is ki tudta számolni a hátralevő távolságot és időt. Több mint 500 kilométer állt még előttem és 21 órai érkezési idő. Amit megtanultam, hogy Lengyelország hatalmas! Az időjárással szerencsém volt, késő délutánig kellemes, igazi “motorozós” idő volt. Problémamentesen haladtam a kitűzött cél felé, csak tankolni, meg a létfenntartáshoz szükséges dolgokat intézni álltam meg kis időre. Ahogy fogytak a kilométerek lassan észak felől felhők gyülekeztek, majd Poznanból kiérve a soron következő tankolásnál már fel kellett venni az esőruhát. Az út hátralevő 170 kilométerét már így tettem meg, bár a cél előtt kicsivel csendesedni kezdett, majd elállt az eső. Menet közben azon töprengtem, vajon hol fogom elszállásolni magam, ha már túl későn érek a tóhoz és már nem jár a komp. A rendezvénynek ugyanis egy szép nagy tó egyik szigetén találtak helyet, mint utólag kiderült már hagyományosan több éve ezen a helyen rendezik meg a lengyelországi BMW találkozókat.

A kempingMielőtt a tóhoz értem, az aszfaltútról egy kisebb földes-murvás útra kellett letérni, itt megálltam, hogy megnézzem, valóban jó helyen járok-e. Hamarosan egy pár közeledett egy R1200GS nyergében, akik megnyugtattak, hogy jó helyen járok és útbaigazítottak. A tóhoz érve, ahogy az iménti pár már említette a komp helyett egy jól kiépített pontonhíd biztosította az átkelést. Óvatosan átkeltem rajta és örömmel konstatáltam, hogy épségben megérkeztem. A szigetet ekkorra már rendesen belakták, mindenütt sátrak és motorok álltak, gazdáik pedig hangulatosan eszegettek-iszogattak a központi épület körül. Rögtön a regisztrációs sátorhoz hajtottam, ahol a gyors bemutatkozás után a szervezők elmondták, hogy már nagyon vártak és aggódtak, hogy rendben megérkezem-e. Nagyjából felvázolták, mi merre található, átvettem a rajtszámot és a sátorazonosító cédulát, valamint aláírtam a felelősségvállalási nyilatkozatot. A formalitások végeztével sátorhelyet kerestem magamnak egy kisebb társaság mellett.

Műszaki gond a rajt előtt

Örömmel tapasztaltam, hogy erre nem volt eső, csupán az esti harmat nedvesítette a füvet. A motort lemálháztam és gyorsan felállítottam a sátrat, hogy minél előbb “ágyba” kerülhessek. Mi tagadás alsó felem már igényelte a sík vízszintes felületet. Ételt és italt nem vittem túl sokat magammal, ezért miután mindent elrendeztem a sátorban, úgy döntöttem csinálok még egy kis éjszakai kitérőt a közeli kisvárosba, ami kb 10 kilométerre volt, csak hogy vegyek fel némi készpénzt, illetve beszerezzem a vacsorának és reggelinek valót. A kisvárosba beérve a GPS segítségével gyorsan találtam egy bankautomatát, de gondoltam először elmegyek bevásárolni, ha egyáltalán találok még ilyen későn valami boltot. Sajnos a boltig már nem sikerült eljutni.
Az egyik kereszteződésnél jobbra szerettem volna kanyarodni, de ahogy visszaváltottam, hirtelen megállt a motor és el sem indult többet. A gyújtáskapcsolót akármilyen állásba fordítottam nem volt semmi válasz. Korábban egyszer már elszakadt a gyújtáskapcsoló vezetéke, azt akkor megjavítottam, gondoltam, hátha az szakadt el újra, de az akkor a kormány mozdítására hol adott kontaktot hol nem. Most azonban hiába forgattam a kulcsot, meg a kormányt, teljesen halott volt minden.

A gépjárműpark - közös ismertetőjegy: mind BMW GSNéhány helyi fiatal először messziről nézte mit csinálok, majd egyre közelebb jöttek, de csak kézzel lábbal tudtam velük kommunikálni. Sajnos a lengyelen kívül nem beszéltek más nyelven. Megpróbáltam betolni párszor a motort, de gyújtás híján hamarosan feladtam, mert beláttam semmi eredménye nem lesz. Közben a fiatalok hoztak erősítést egy idősebb úr személyében, aki elkezdett telefonálgatni, és megpróbált segítséget hívni, de sikertelenül. Ekkor beugrott, hogy a szervezők telefonszáma még benne volt a telefonomban, így gyorsan felhívtam őket. Kis időre volt szükségük, de néhány telefonváltás után megjött a segítség, az egyik szervező a szervizkocsijukkal eljött értem és visszafuvaroztak a szigetre. Megbeszéltük, hogy reggel korán kijönnek és megpróbáljuk a versenyre rendbe rakni a motort. A kaland ezzel már megvolt a mai napra, se pénzt nem tudtam felvenni, sem ellátmányt szerezni. Mérgemben ettem néhány falatot az otthonról hozott hideg paprikás krumpliból és eltettem magam másnapra.

 

Ha lapozol, máris indul a verseny! Némi tévelygéssel, de aztán annál több mókával.

[ pagebreak ]

A megmérettetés – első nap

Reggel jó korán felkeltem, hogy nekilássak a szerelésnek. Miután lebontottam a paneleket és visszakerestem a gyújtáskábelt a relédobozig , ráakadtam a gyújtáskábel csatlakozójára, ahol egy csavarhúzóval ki tudtam próbálni, hogy hogyan tudok rövidzárral gyújtást adni. Kisakkoztam magamban, hogy csak a gyújtáskapcsolóval lehet probléma, így nagy levegőt vettem és elvágtam a gyújtáskábelt. Blankolás után összekötöttem a két kábelt és már indult is a masina. Meg kell mondjam ez meglehetős örömmel töltött el! Amint ezzel megvoltam összeépítettem a gépet és átcseréltem az utcai gumikat a terepgumikra. A reggeli adrenalinlöket már megadta a hangulatot a mai napra…

Más is cserélt kereket a rajt előtt, tehát nem volt egyedülálló a módszeremAz eligazítás után csoportokra oszlottunk attól függően, hogy ki mit szeretne csinálni. Mindenki maga döntötte el, mit vállal be, voltak, akik csak ki szerették volna magukat és gépeiket próbálni terepen, ők  instruktorok segítségével külön útvonalon járták be a környéket, majd értek be a célba. Én a megmérettetésért jöttem, ezért abba a csoportba jelentkeztem, aminek a tétje a Dél-Amerikai “nagy” GS Trophy-n való részvétel. Természetesen mi már nem kaptunk instruktort, hanem egy rendes rally itinert. Izgatott voltam, mert ez volt az első igazi itineres versenyem. Korábban sokszor vettem részt tájékozódási versenyeken, de ott GPS koordináták szerint haladtunk. Régóta vágytam egy ilyen versenyre, ahol megtanulhatom, hogyan is működik az itinerolvasás. Rövid eligazítás után indulhatott a móka.

Instruktori eligazítás a rajt előttSzeretek a magam fejem és elgondolásaim alapján menni ezért úgy döntöttem, amíg a többiek készülődnek én gyorsan elfoglalom az első “rajtkockát”. Nagy lendülettel nekiindultam, de már ez első pontnál mellémentem, majd a másodiknál is. Ennyire béna nem lehetek, így gondoltam visszamegyek a szervezőkhöz tanácsot kérni. Kérdezni sosem szégyen. Elmondták, hogy a távokat GPS-szel mérték fel, tehát mindennek stimmelnie kell, menjek az első pontig újra és onnan próbálkozzak. Mire visszaértem már gyanús volt, hogy több motoros is álldogált tanácstalanul. Elindultam újra, de a távolságok sehogyan sem stimmeltek. Próbáltam több úton a következő pontra eljutni, de nem sikerült. Láttam a többiek is hasztalanul küzdenek. Újra visszatértem a kiindulópontra. Addigra már mintegy 15 motoros álldogált ott tanácstalanul, mire megérkezett a pályabíró és sajnálkozva közölte, hogy elírta az itinert és az első négy pont hibásan került fel. Megkönnyebbültem, hogy akkor mégsem én vagyok béna. A szervező autóval elkísért bennünket addig a pontig, ahol már jó volt az itiner. Innentől igazi örömmotorozás következett. Mikor már stimmeltek a távolságok, és a jelek olvasására is rájöttem, lendületesen tudtam haladni. Lassan eltűntek mellőlem a többiek, volt aki előrement, és nem állt meg az ellenőrzőpontnál, volt aki lemaradt.

Lőtéri kellékek - mert hogy itt vezetett az első nap versenytávjaVégül csak egy motoros maradt mellettem egy szépen átalakított narancssárga R1150GS-sel. Úgy tűnt a kolléga bízik bennem, mert ha megálltam ő is megállt, aztán ha én bizonytalanodtam el, ő segített. Így aztán kis párosunk ismeretlenül is úgy összekovácsolódott, hogy a célba érve végül mindegyik ellenőrzőpontot megtaláltuk és elég jó időt is futottunk. A pálya egy hatalmas katonai gyakorlótéren kapott helyet, amilyen nálunk a Bakonyban, vagy Tatárszentgyörgyön van. A talaj és az utak is ez utóbbihoz hasonlítottak leginkább. Elhagyott és szétlőtt harckocsik, bunkerek és egyéb céllövészethez alkalmas tárgyak tarkították az óriási pusztaságot, ami itt-ott sűrű fenyvesbe, vagy ligetes nyírerdőbe csapott át. Néhol az átkelési gyakorlathoz használt mély és széles tavak, csatornák nehezítették a tájékozódást és az előrejutást. Ideális terep volt minden tudásszinthez. A szervezők igazán kitettek magukért a megfelelő helyszín felkutatásában. A tájékozódási feladat egy hatalmas, földből épített és tetővel ellátott megfigyelési pontnál ért véget a semmi közepén.

Az egyik ellenőrzőpontItt volt még egy ügyességi feladat, ahol egy első kerékről kellett leszerelni a féktárcsát, a felnivel felszaladni az állás tetejére, majd azt megkerülve visszaérni és felcsavarozni a féktárcsát. Mindezt természetesen időre. Itt elég jó eredményt értem el, sajnos később azonban voltak tőlem ügyesebbek. Amint ezzel végeztem részt kellett venni egy rögtönzött életmentési feladaton, amire az indulás előtt volt egy lengyel nyelvű, gyorstalpaló, felkészítő tanfolyam. Ezt kissé komolytalannak találtam, de tény, hogy ha az ember magában, vagy néhány társával az Isten háta mögött motorozik, elkelnek az ilyen ismeretek. Amint ezzel végeztem és az aláírást megkaptam a feladatlapomra, következett a számomra második legkedvesebb feladat: a mini krosszpálya, melyen időre kellett végigmenni úgy hogy közben hibapontokban mérték a talajérintést és a pályaelhagyást. Ez meglehetősen jó sikerült, egyike voltam a legjobbaknak. Miután mindenki végzett, a főszervező segítségével mentem még egy kört és immáron versenyen kívül, de pályarekordot döntöttem.

 

A harmadik oldalon következik a sikeres szombat este, és a kevésbé sikeres vasárnapi verseny. Lapozz!

[ pagebreak ]

Jó eredmény után kellemes este

Miután mindezekkel végeztünk, megebédeltünk a gulyáságyúban hozott meleg levesből és egy kellemes délutáni terepezésre induló csoporthoz csatlakoztam. A csapatot két instruktor vezette, így én is kipróbáltam mit tudok és mit nem. Az üzemanyagom lassan fogyóban volt, így később elváltam a csoporttól és egy jó nagyot kerülve kerestem egy benzinkutat, és lemostam a motort. Bevásároltam a vacsorához és visszatértem a szigetre. Csatlakoztam mellettem táborozó kollégákhoz, s mint kiderült a napközben velem motorozó srác is abban a társaságban volt. Kellemes kis tábortüzet gyújtottunk és mindenki sütögetni és kínálni kezdte a maga ételét, italát. Számos kisebb-nagyobb társaság alakult ki a tüzek mellett és a központi épület bárjában. Voltak akik már több éve együtt motoroztak, és voltak akik, ott ismerkedtek össze. A színpadon egy helyi banda kezdett hangolni, majd hamarosan következett a szombati eredményhirdetés és a díjak kiosztása. A sort velem kezdték, mint a legtávolabbról érkezett résztvevővel, amiért különdíjban részesítettek. Ezután minden feladatban a legjobban teljesítők díjakat kaptak BMW ruházat formájában. Két alkalommal volt még szerencsém színpadra lépni. Az eredményem meglepett, mert az összesítés után második helyen álltam a nap végén. Bizakodva vártam a vasárnapot.

Helyi népszokás: minél többen másszunk fel egyetlen (jobb sorsra érdemes) motorra!Az eredményhirdetés után a banda a húrok közé csapott és mindenki által ismert (talán csak én voltam kivétel, meg a néhány cseh és szlovák résztvevő) rockslágereket kezdtek játszani. Az elfogyasztott tetemes mennyiségű alkoholos ital és a zene egyre fokozta a hangulatot, egészen addig, amíg esni nem kezdett. A zenekar gyorsan lebontotta a színpadot, az eddigre egy helyre összegyűlt társaság pedig bezsúfolódott büféhelyiségbe. A zenekar frontembere egy gitárral tartotta a lelket az emberekben, olyannyira, hogy hamarosan egy nagy GS varázsolódott fel az emeleten levő büfébe a lépcsőn. Úgy tizen küzdöttek vele, de csak felhozták. Mint utólag iderült, ez náluk afféle hagyomány. Tartottam tőle, hogy rázendítenek a viszonylag kis térben a leszabályozásig való motorpörgetésbe, de ez szerencsére elmaradt, helyette meghágták a szerencsétlen jószágot. Vagy 7-8 ember kapaszkodott fel egymás után a szerencsétlen motorra, letörve az indexeket, felszakítva az ülést. Hát, nem egy szolid buli volt, meg kell hagyni! Mindenki nagyon kedves volt, sokat beszélgettem a többiekkel, de az első tíz mondatba valahogy mindig belekerült a “lengyel, magyar két jó barát” kifejezés, aminek természetesen mindenki eleget is tett.

Szomorúbb vasárnap

Másnap reggel az eligazításon elég sok elgyötört fejet lehetett látni. Nem is tették túl koránra, nyilván a szervezőknek volt már tapasztalatuk e téren.

Ügyességi pálya első rész: épített akadályA szigeten két kisebb akadálypályát építettek fel, ezeken kellett immáron egy-egy F800GS nyergében, utcai gumival időre végigmenni. Természetesen a talajérintést és pályaelhagyást is büntetőpontokkal torolták meg. A dolog pikantériáját az adta, hogy a reggeli harmat a víz közelsége miatt egész délelőtt megmaradt, így olyan volt, mintha szappanon kellett volna motorozni. Nekem az F800GS túl nehéz és szokatlan volt, így többször le kellett tennem a lábam és párszor el is dőltem. Nem én voltam az egyetlen, ez az egy vigasztalt. Volt aki hatalmasat esett és a gépet is lebontotta, volt aki e vízben itatta meg a lovakat, ekkor rövid időre be is kellett vetni a tartalék gépet, még jó, hogy készültek és két teljesen egyforma F800-at hoztak ki a szervezők. Többen hiba nélkül, kiváló köröket mentek és bebizonyították, hogy a nagy vasat is lehet csengős bárány módjára terelgetni. A kíváncsiság nem hagyott nyugodni, ezért miután mindenki végzett, a nagyobbik pályán versenyen kívül ismét végigmentem a saját gépemmel, csak hogy lássam, mit rontottam el. Meglepetésemre így is többször hibáztam, de az idő itt is jó lett, ismét rekord.

Ügyességi pálya második rész: labirintus, idegen motor, utcai gumi, vizes fű - szörnyen nehéz voltKét pálya volt, de a segítők száma miatt egyszerre csak egy pályán lehetett menni egy motorral, ráadásul minden versenyzőnek két-két mért kört kellett megtenni. Az előző napi eredmények alapján itt már csak 18-an voltunk, akik részt vehettek, de így is délutánig húzódott, mire mindenki megcsinálta a köreit. Itt utólag úgy éreztem, lehetett volna mit javítani a szervezésen, de a hangulat és az izgalom miatt akkor ott nem foglalkoztam ezzel. Az eléggé összetett hibapontrendszer és időszámítgatások miatt a rendezvény vége nekem szétesettnek tűnt. Akik csak a buli és a túrázás kedvéért jöttek, időközben hazaindultak. Én is átszereltem az utcai gumit, összeszedtem a cuccaimat, és felkészültem a hazaútra. Közben megszülettek az eredmények, sajnos visszacsúsztam a 11. helyre. Sajnáltam, hogy nem kerültem be az első háromba, de napközben már láttam, hogy hogyan alakul az eredményem, így nem ért csalódás. Talán majd legközelebb. Mert, ha a lehetőségeim megengedik a következőre újra megyek!

Krzysztof barátom átkel az abroncsokonVártam, hogy a legvégén legyen valami eredményhirdetés, de ez elmaradt. Mindenki szép lassan elindult haza. Ezt már több versenyen is megtapasztaltam itthon is, úgy látszik ez normális, vagy nekem vannak furcsa elvárásaim, nem tudom. A lényeg, hogy pozitív mérleget tudtam felmutatni erre a két napra és sok inspirációt kaptam. Szeretném tovább folytatni azt, amit már évek óta hobbiszinten űzök, de várom a lehetőségeket a továbblépésre.

A hosszú hazaút

A hazafelé utat úgy terveztem, hogy elmegyek az Balti tengerig, ami a rendezvénytől csupán 98 kilométerre volt, de mivel az idő így elszaladt némi tétovázás után úgy döntöttem, mégiscsak elindulok hazafelé. Utólag kiderült, ez jó döntésnek bizonyult, hiszen az a kitérő legalább négy órát jelentett volna. Szerettem volna minél több utat megtenni még vasárnap hazafelé, hogy másnap minél hamarabb hazaérhessek. Útközben összeakadtam az egyik szlovák társunkkal, akivel indulás előtt még váltottam pár szót, de megállapodtunk, hogy nem megyünk együtt, mert én még akkor mást terveztem. Időközben utolértem Poznanban és szállást kerítettünk egy bezárt, de működő hotelben, ahol a szombati lakodalom maradékából kaptunk vacsorát a tulajtól. Jó volt végre vettet ágyban egy kiadós tusolás után ágyba bújni.

Pihenő a hazaútonReggel fél nyolc körül indultunk útnak, ismét szétváltunk, de útközben többször találkoztunk. Nem tudtam olyan korán elindulni, mint pénteken tettem, így nagyon oda kellett figyelnem az időbeosztásra. A tankolásokat is megpróbáltam minél tovább húzni, és lehetőleg az ellátmányra fordított időt is ekkorra terveztem. Az időjárás ma már nem volt olyan kegyes hozzám, mint az odaúton, ezért roppant nagy hasznát vettem a különdíjamnak, ami egy BMW Windproof aláöltözet volt. Felvettem, és hazáig áldottam a tervezőjét. Ez a legkiválóbb anyag, ami valaha volt rajtam. A vékony anyag teljesen elnyelte a szelet, ezáltal a Rally1-es kabát által átengedett hideg megszűnt létezni. Roppant jól esett! Valamilyen rejtélyes okból kifolyólag a GPS folyamatosan hatalmas kerülőket akart velem csináltatni, a szinte nyílegyenes déli irány helyett például meg akarta velem látogattatni először Krakkót, majd mikor nem fogadtam neki szót, úgy gondolta menjek és nézzem meg a Magas-Tátrát és Poprádot, de mivel ott már jártam korábban, ehhez sem fűlt (meg a több száz kilométeres kitérőhöz sem) a fogam. Így aztán légvonalban kezdtem el navigálni, és Zólyomig úgy is haladtam. Onnan tért észhez a GPS és vezetett rendesen haza. Este kilenc órára értem végül Kecskemétre, a GPS a négy napra 2’243km-t számolt össze.

Otthon a garázsbanFárasztó, de az egyik legélvezetesebb kirándulásom volt, ahol ismét sikerült egy kicsit kintebb tolni saját határaimat. Remélem, sok ilyen rendezvényen lesz még alkalmam részt venni, és ugyanezt kívánom mindenkinek!

Szerkesztői zárszó

Viktor mögött a bevezetőben említett régi Bamakón kívül is nagyon komoly túrák vannak már, mint például a 2012-es Budapest-Bratislava Rally, amelyet meg is nyert! Akit érdekelnek az ezekről írt beszámolói, annak nagy szeretettel ajánlom figyelmébe saját honlapját, amelyet bizony hosszasan lehet tanulmányozni. További jó szórakozást! (Macko)

Elolvasom
/ /

Thumbnail
Több, mint aminek látszik

Több, mint aminek látszik

A fenti megállapítást az is igazolni látszik, hogy mennyien intenek (azaz köszöntenek motorosként), ha egy robogós jön szembe. Szinte senki. Érdekes módon ha ketten ülünk a motorizált bevásárlókocsin akkor azért többen. Mintha egy motor attól lenne motor, hogy kuporogni kell rajta. Pedig semmi sem ad akkora szabadságot, mint egy robogó. Valami olyasféle szabadságról beszélek, mint a személygépkocsik között a pickup. Apró különbségek teszik naggyá a robogózást és a pickupozást. A platós kistehernél csak annyi, hogy az ember a hátizsákját nem a csomagtartóban helyezi el, hanem csak lazán feldobja a fülke mögé a platóra és már mehet is. Robogónál pedig a topcase-t az ülés alatti, vagy a láb előtti tároló helyettesíti. Pár másodpercnyi különbségek ezek csupán és mégis mekkora jelentősége van. Ahogy a pickupos, úgy a robogós is külön faj.

Szerintük nem is vonatkoznak rá azok a szabályok, mint a többi közlekedöre. Egy „rendes” motoron a legtöbb jóérzésű ember rosszallóan nézi a rövidgatya-bukósisak kombót, míg egy robogón szinte elfogadott dolog. Sőt, inkább egy full bőrbe öltözött vezető mutat idegenül. Pedig ha elcsúszik valaki, akkor ugyanolyan sérüléseket tudhat magáénak, teljesen mindegy milyen motoron ül. A fizika nem válogat. Egy robogósnak ilyenkor nagy árat kell fizetnie egy kis lazaságért. De ez minden értelemben igaz. Egy ilyen gép a tudásához képest drága, nehéz és sokat fogyaszt. Pont mint egy platós kisteher. Kiegészülve azzal, hogy abban annak nagyon buta futóműve miatt még az utazás sem mindig felemelő. Ez a robogóknál is így volt eddig. De csak eddig. Innentől azonban ez már nem állja meg a helyét.

A C600Sport burkolatai is az agresszivitást és a sportosságot igyekeznek sugallni (a képre kattintva galéria nyílik)

A szuperlatívusz

A C600Sport futóműve felrúg minden szabályt amit eddig az elődei lefektettek. Erre egy kis félreinformálás után döbbentem rá. Történt ugyanis, hogy Vecsésen azzal kaptam meg a motort, hogy ABS van benne, de kipörgésgátló nincs. Pedig jelentem van. Szép finoman teszi is a dolgát, bár igaz, hogy elég lassan. Eltelik vagy egy jó másfél másodperc mire észreveszi, hogy szabályozni kéne. Ezt akkor vettem észre, amikor Vecsés után elmentem meglátogatni Mackót. Náluk most csinálják a közművet az utcában (már egy jó ideje) és csupa murva és föld minden.

Az ABS-t fennen hirdeti még a felirat is. A kipörgésgátló csendben (és a háttérben) teszi a dolgátOtt húztam egy kövéret, és csodálkozva vettem tudomásul, hogy a nemlétező kipörgésgátló bizony működik. Bár annyit gondolkodik, hogy esőben, vagy igazán csúszós úton szerintem egy picit későn reagálna, de beavatkozik. Ezt próbálgattam, miközben megfeledkeztem egy kicsit magamról. Amikor azonban észrevettem, hogy túl gyorsan jön az utca vége, lepillantottam a sebességmérőre, és az hetvenet mutatott. Egy olyan helyről beszélünk, ahol a saját „rendes” motorommal már ötvennél legszívesebben felállnék a nyeregből. Pedig annak nagy kereke van, és gombnyomásra állítható futóműve.

Bal oldalon jól látszik a rugóstag, amelyet a fehér rugóval még ki is hangsúlyoztak. Nagyszerűen teszi a dolgát!Persze földútra nem nehéz jó futóművet csinálni. Meg szerpentinre sem. De egy olyat megalkotni, ami mindkét helyen ilyen mesterien megállja a helyét, szinte lehetetlen. Ha még azt is figyelembe vesszük, hogy a kis kerék, és a nagy rugózatlan tömeg milyen kihívások elé állítja a tervezőket, akkor azt kell mondanom, hogy nem hiszem el, hogy ez így sikerülhetett. Egyszerűen csodaszámba megy a dolog, nem csak a robogók között, hanem abszolút értelemben is. Szerpentinen nagyobb tempó esetén a elég csupán a gondolatainkkal irányítani a C600Sport-ot. Nincs szükség semmilyen tudatos beavatkozásra a kormányon keresztül. Ahová nézünk, a motor arra megy.

Az én testmagasságom mellett fejedelmi a kényelemAzonban ha csökken a tempó, akkor azért figyelni kell arra, hogy túl könnyen kanyarodik. Ha nem figyelünk negyven alatt már szinte beesik a kanyarba, jobban akar fordulni, mint ahogy szükséges lenne. Ezért aztán igazán nagyobb tempónál öröm vele az élet. Ezzel is az önfeledt kanyarvadászatra csábít, engedi egészen extrém mértékig dönteni magát, hamar le lehet tenni koptatócsavarig, amely – hagyományos lábtartó nem lévén – a középszenderen kapott helyet. Bár ezzel vigyázni kell, mert mivel ez az elem nem hajlik fel, könnyen kiemelheti a motort és kész a baj. Tudom, hogy kicsit hangsúlyos lett a futómű taglalása, de muszáj volt, mert tényleg nagyon jó. Ez innentől már akkor is egy jó robogó lenne, ha a többi része csak átlagos, vagy akár picivel az alatti lenne.

 

A második oldalon azért találok olyat is, ami nem tetszik ennyire. Lapozz!

[ pagebreak ]

Átlagos és átlag feletti

Nos ami a motort illeti az hozza is az átlagot. Már ami a 600 köbcentiméteres robogókat illeti. Kéthengeres mivoltának köszönhetően viszonylag kevesebb vibrációval és szépen húz. Tulajdonképpen sokkal erősebbnek érződik, mint amilyen valójában. A katalógus 7,1 másodperces százra gyorsulást ad meg rá, amit tulajdonképpen egy diesel Golf is tudhat, de a nyeregben ülve az az érzésünk, hogy ennél sokkal jobban megy. Nálam a teljes teszt alatt 5,5 litert fogyasztott (mondom: diesel Golf), de ebben azért benne volt az is, hogy sokszor kihasználtam a motor dinamikáját. Egy tartós vegyes használat esetén nem valószerűtlen az öt liter alatti érték. Ez a közvetlen konkurenseinél azért kevesebb, de egy 50 lóerő körüli motorhoz képest még mindig sok. Ez a nagy súly és a CVT (fokozatmentes ékszíjautomata) váltó hátránya.

A nappali fényt külön gombbal tudjuk aktiválni, ...... működéséről a műszerfal is tájékoztat, ...Elolvasom

/ / /