Motorozási technikák sorozat, 14. rész: Megfordulás terepen

Régen jártunk utoljára az aszfalton túli világban sorozatunkkal. Még fagyos tél volt, amikor megtanultunk helyes testtartásban, állva motorozni, valamint szenteltünk egy epizódot az egyenetlen talajon végzett lassú motorozásnak is. Mivel off-road körülmények között is végre kell tudnunk hajtani valamennyi manővert, amit aszfalton szoktunk, itt is szépen sorban megtanuljuk a helyes módszereket. Jelen epizódunk témája, a megfordulás ráadásul nem csak a nagyendurokkal terepen nyargalóknak lehet hasznos, hiszen egy murvás úton – amit akár csak éppen építenek – bármilyen utcai motorral szükség lehet rá. Így azoknak is érdemes megjegyezni a technikát, akiket egyébként nem vonz az off-road.

Érdemes felidézni, mit és hogyan csináltunk aszfalton ugyanezen manőver során. Kellett folyamatos, kontrollált hajtóerő – ezt ott akár kiengedett, akár finoman csúsztatott kuplunggal el tudtuk érni. Közben hátsó fékkel stabilizáltuk a motort, néztük az ívet, amin fordulni akartunk, fordítottuk a kormányt és szükség esetén döntöttük a vasat. Amikor azonban elfogy az aszfalt a kerekek alól egy dolog jelentősen megváltozik: a tapadás. Igen jelentős mértékben lecsökken. A gumik tehát lényegesen kevesebb oldalirányú erőt tudnak a talajra juttatni – főleg egy nehéz nagyenduron feszülő, elsősorban utcai használatra szánt abroncs esetében. Ebből egyenesen következik, hogy nekünk is másképp kell irányítanunk a masinát.

Egyensúly és ellensúly

Természetesen ennél a manővernél sem ülünk le, maradunk a már megismert álló alaphelyzetben. A motorkezelés alappillérei sem módosulnak: állandó hajtóerő (mivel a tapadás hiánya miatt gyorsan nem tudunk fordulni, mindenképpen használjuk a kuplungot – folyamatosan fogásponton tartva azt), hátsó fék és az ívet magunk előtt pásztázó tekintet. Amikor nem elég a hely, hogy függőleges motorral forduljunk, némileg muszáj dönteni a gépet. Azonban itt fokozott a veszélye annak, hogy a gumik megcsúsznak oldalirányban.

Ezt azonban tökéletesen tudjuk ellensúlyozni. A motoron állva folyamatosan kontrolláljuk a jármű egyensúlyát, és elkezdjük kihasználni a felegyenesedett pozíció előnyeként jelentkező nagyobb mozgási lehetőséget. Amikor elfordítjuk a kormányt a kanyar irányába, felső testünk is fordul vele együtt. Ezzel párhuzamosan szinte teljes testsúlyunkkal ránehezedünk az ívkülső oldalon levő lábtartóra és még a fenekünket is kitoljuk ebbe az irányba. Ezzel testünk tömegét szinte a kerekek tapadási pontja fölé helyezzük, jelentősen javítva azok fizikai erőátviteli lehetőségeit. Így sokkal kisebb a megcsúszás veszélye.

Stratégia

Kiemelten fontos, hogy az egész manővert előre megtervezzük és felkészüljünk rá. A fordulás előtt mérjük fel a helyet. Mindig húzódjunk ki széles induló pozícióba, hogy minél több tartalékunk legyen. Lehetőleg olyan íven próbáljunk fordulni, ahol nincsenek túl nagy kövek vagy éppen komoly nyomvályúk. Az apróbb egyenetlenségekkel azonban ne törődjünk. A kellően előre fordított tekintetünket soha ne fókuszáljuk semmilyen zavaró körülményre! Ha ránézel a kőre, rá is fogsz menni – az meg majd jól megdobja a kerekedet.

Kiemelten fontos az állandó hajtóerő és a hátsó fék – így a motor könnyen átjut a nehézségeken. Ugyanakkor lassan mozog, mi pedig testünkkel folyamatosan stabilizáljuk – de a kormányon a karjaink lazák, nem támaszkodunk és nem is kapaszkodunk a markolatokba. Soha ne nézzünk le, mert azzal egyből oda az egyensúlyunk! Hinni kell benne, hogy oda fogsz menni, ahova kitűzted – és csak oda nézel! Szűkebb helyen elég egy pillanatra odalesni az út melletti bokorra, sárra vagy éppen szakadékra – és máris bajban vagy.

Ez a technika is kiválóan begyakorolható. Eleinte elég egy sík, füves rét. Utána kereshetsz egyre gödrösebb vagy éppen kövesebb – és persze egyre keskenyebb helyeket. Addig gyakorolj, ameddig képes vagy ütközésig fordított kormánnyal végrehajtani a manővert. Minél jobban tolod ki a tomporodat, annál jobban meg lehet dönteni a motort. (Persze egy-egy borulásra fel kell legyél készülve – hasznos, ha nem vagy egyedül és persze tudod, hogyan állítsd talpra a bringát.) A technikát pedig nem csupán a szűk manővereknél fogjuk használni, hanem majd tempósabb kanyarodáskor is jól jön az ismerete. Egy jó nagyenduro off-road tréningen persze nagy segítség, ha folyamatosan kapod a visszajelzéseket, hogy min változtass – úgy gyorsabb megtanulni, de ha szorgalmas vagy, egyedül is menni fog. Hajrá!

Sorozatunk következő része visszatér az aszfaltra. Egy olyan manőverrel foglalkozunk, amely sokakat megizzaszt – pedig szokás szerint pofonegyszerű.