Motorozási technikák sorozat, 6. rész: testtartás állva

Sokan vannak, akik egy nagyenduroval koptatják a kilométereket. Nem véletlenül lettek ezek korunk legnépszerűbb motorjai: igazi univerzális szerszámok. Alkalmasak a hosszú utazásokra, kényelmesek két személynek, jól viselik a gyengébb aszfaltot és rendesen meg is pakolhatók. Sőt, akár egy kis bütykös gumival is meg lehet bolondítani őket, és nekivágni a földutaknak. Ezzel a motoros előtt egy olyan csodálatos, új világ nyílik meg, amit nem lehet szavakkal bemutatni. A legszebb helyek és a legizgalmasabb kalandok ugyanis az aszfalt elhagyásával veszik kezdetüket. Itt azonban jelentős mértékben megváltoznak a szabályok – így a motorozási technikákkal foglalkozó Onroad.hu sorozat mostantól megpróbál tippekkel és trükkökkel szolgálni azoknak is, akik kokettálnak a nagyenduro rendeltetésszerű és teljes körű használatával. Induljunk itt is az alapoktól – mert azok nélkül sose érünk el jó eredményeket.

Miért állva?

Azt már megtanultuk, hogy aszfalton motorozva hogyan ülünk helyesen a motoron. Terepen azonban ez nem fog jól működni. Itt ugyanis két dolog változik meg: a gumik tapadása jelentősen csökken, valamint a talaj egyenetlenségei nőnek. Itt elkerülhetetlen, hogy a kerekek állandóan megcsússzanak. (Mellesleg rengeteget fogunk profitálni az off-roadozásból aszfalton is, mert a kisebb tapadásvesztéseket sokkal rutinosabban kezeljük majd.) A hepe-hupák miatt pedig lényegesen nagyobb terhelést kap a futómű. Amennyiben az aszfalton megszokott módon ülünk, az oldalirányú elmozdulásokat nehezebben, lassabban és pontatlanabbul fogjuk tudni korrigálni. A szintkülönbségeken való áthaladás pedig kis testünket és a rugózó elemeket is sokkal jobban megviseli majd. Tehát változtatni kell.

Abban a pillanatban, ahogy megtaláljuk a helyes álló pozíciót, mindezt azonnal korrigálni tudjuk. Lábainkkal kimozogjuk testünk tehetetlenségét, sokkal könnyebben fogjuk kontrollálni és irányítani a motort – hogy ennek mi a jó módszere, azzal a későbbiekben foglalkozunk. Ráadásként messzebbre is látunk. Azonban nagyon nem mindegy, hogy állunk – itt is nagyon könnyű hibázni – és a hibák ugyanúgy esésekhez vezetnek, mint aszfalton. Csak itt gyakoribb lesz… Amennyiben viszont tudatosan építkezve begyakoroljuk a jó testtartást és megtanuljuk helyesen irányítani a nagyenduronkat, élvezetes és biztonságos tereptúrák várnak ránk.

Foglaljuk össze a legfontosabbakat!

• Kezdjük a lábtartásunkkal. Nagyon stabilan kell állnunk a lábtartókon. Itt a talppárna és a talpközép is jó, csak ne terpesszük kifelé a csizma orrát – amikor az beakad valamibe, az kellemetlen tud lenni.
• Ruganyosan álljunk! Térdeink soha nem lehetnek merevek, folyamatosan rugózniuk kell. Csípőtől felfelé különösen lazának kell lennünk, hogy azonnal reagálhassunk a motor rezdüléseire.
• Saját stabilitásunkat két módon érhetjük el: térdünkkel és/vagy lábszárunkkal fogjuk a motort (ez típusonként és testalkatunk alapján is eltérhet), illetve általában figyelünk egyensúlyunkba. Amit el kell kerülni, hogy bármilyen mértékben a kormányba kapaszkodjunk!
• Ugyan testünk folyamatosan dolgozik, de jellemzően úgy kell pozicionálni magunkat, hogy fenekünket az egyenes álláshoz képest hátratoljuk. Ezzel mélyebbre kerül tömegközéppontunk, és a felépítésénél fogva orrnehéz nagyenduro (amely emiatt is teljesen eltér a száz kilós társaitól!) stabilitását nagyban javítjuk.

• Karjainkat próbáljuk úgy tartani, hogy könyökeink viszonylag magasan legyenek és oldalra nézzenek. Így egész testkontrollunk precízebb lesz és az első futómű nagy mozgásait jobban tudjuk majd korrigálni. Ismételjük meg, mert kiemelkedően fontos: a kormányon a kezek lazák, sem támaszkodni sem kapaszkodni NEM SZABAD!
• Tekintetünk mindig a lehető legmesszebbre nézzen és ne a motor elé egy méterrel. Ismert okokból – amit aszfalton már megtanultunk – jobban tudunk majd egyensúlyozni, valamint sokkal több időnk lesz felkészülni és reagálni az észlelt változásokra. Nagyon nem mindegy, mennyivel az első kerekünk előtt látjuk meg a mély gödröt, amibe nem nagyon kellene belecsattannunk…
• Lényegesek a kezelőszervek is. A váltókart és a fékpedált kicsit magasabbra, a kuplungot és a fékkart pedig lejjebb kell fordítani, hogy jól tudjuk kezelni őket. Utóbbihoz általában elegendő a kormányt kicsit előrébb fordítani – a cél, hogy alkarjaink és a kezelőszervekre tett ujjaink egyenes vonalban legyenek. Amikor rendszeresen motorozol aszfalton és terepen is, érdemes egy jó kompromisszumos megoldást keresni, amely mindenhol használható.

Amennyiben a fentiekre figyelve óvatosan elkezdesz könnyű terepen motorozni – elsőnek ne mély homokban vagy nagy sárban kezdd és a siratófalnak se fuss neki azonnal -, nagyon szépen be tudod gyakorolni a motor kontrollálását. Persze egy speciális nagyenduroknak szóló tréning sokat segíthet – amikor kívülről látja egy gyakorlott szem a hibáidat, könnyebb lesz kijavítani azokat, mintha egyedül próbálod.

A sorozat legközelebb megint egy hétköznapi aszfaltos helyzettel folytatódik, de rövidesen visszatérünk a terepre is és elkezdjük menet közben megtanulni kezelni a motort.