6. Kerékpárút

Nevével ellentétben nagyon ritkán látni ezeken az utakon kerékpárost. Lehet nem szólt róla nekik a média, hogy ezt nekik építették. Bezzeg az egyirányú utcákban tudnak szembe jönni, mert azt mondták a tévében, hogy szabad, sőt kötelező, ha drótszamár van a feneke alatt! Az egyik nap az alábbi párbeszéd hangzott el egy főútvonalon, a pirosnál állva, ami mellett párhuzamosan futott a bringaút. A nénit előtte bőszen kerülgették az autósok, mielőtt megszólította a motoros.
– Kedves hölgyem, a kerékpárút az eggyel lejjebb van, ott mellettünk!
A kedves hölgy flegmán és pimaszul odavetette:
– Nem zavar!
A motoros meglepődve válaszolta:
– Akkor ne zavarja az sem, ha a kamion fellöki véletlenül. Jó, ha tudja, hogy a bicikli út az ön biztonsága érdekében készült.
Ekkor a lámpa zöldre váltott és mindenki ment a maga dolgára, természetesen az úttesten.

Kerékpárút

Hivatkozási alap még a kerékpárosoktól, hogy a bicikliút olyannyira ráz és rossz minőségű, hogy az már szinte járhatatlan, ezért tekernek az úton, az autók között. Ebből következik, hogyha az úttest minősége kritikán aluli és kátyús, mi is hajtsunk fel a járdára vagy a kerékpárútra, meg fogják érteni a bringások és a gyalogosok is egyaránt, hiszen ők is hasonlóképpen cselekednének ilyen helyzetben.

7. Biztonsági sáv

Újdonságnak számít még a biztonsági folyosó, ami 2012. szeptemberétől kéne, hogy működjön. A két vagy több sávos autópályákon és autóutakon közlekedőknek torlódáshoz érve a legbelső sávban balra, míg a többi sávokban szorosan jobbra kell húzódniuk. A forgalmat ellenőrző, útfenntartó, vagy balesetet szenvedett személyek, műszaki hibás járművek mentését végző gépkocsik így komolyabb fennakadás nélkül, zökkenőmentesen haladhatnak tovább. A felszabadult pályarészen a megkülönböztető jelzést használó járművek is a terelővonalakat átlépve folytathatják útjukat. Az előírás a korábbi KRESZ-módosításban megnyitott lehetőség alapján álló kocsisorok között szabályosan előre haladó motorkerékpárosok biztonságát is növeli.

Biztonsági sáv

Mégis, valahogy képtelenek alkalmazni ezt az egyszerűnek tűnő szabályt a közlekedők. Nap, mint nap kell centizgetni az autópálya bevezető szakaszain a fővárosba érve. Van pár üdítő kivétel, akik szépen és szabályosan húzódnak félre, de sajnos a többség még mindig úgy áll le, hogy nem egy mentőautó vagy tűzoltó, de még egy motor sem fér el köztük. Idővel talán javul majd a helyzet, hiszen alig ¾ éve került bevezetésre ez a szabály.

8. Jobbkézszabály

Egy újabb ördögi feladvány az egyszerű közlekedőnek. Érthető, hiszen sokan olyan koordinációs problémákkal küzdenek, hogy azt sem tudják, hogy melyik a bal vagy jobb kezük, van aki eleve kétbalkezes, úgy gondolja hát, hogy rá nem is vonatkozik ez a szabály.

Jobbkézszabály

Mindennapi eset, hogy nem adják meg az elsőbbséget. Egy 30-as övezetben lakom, innen száműzték az elsőbbségi viszonyokat egyértelműen szabályozó mackósajtokat, maradt a félmegoldás, a jobbkéz szabály. Ez viszont általában nem jön össze a reggelente óvodába csörtető anyukáknak, vagy a dolgozni igyekvő apukáknak. Autóval az esetek 60 százalékában, motorral nagy ritkán megkapom az elsőbbséget, de, ha kerékpárral megyek, szinte nem is létezem. Így nem jár az elsőbbség? Kilóra adják talán?

9. Tompított világítás

Lényeges a látni és látszani alapelv. Sokan azt gondolják, ha már megvan a látni mondatrész, akkor a látszani része felesleges. Pedig rengeteg baleset elkerülhető lenne, ha a közeledő járművet időben észre lehetne venni, arról nem beszélve, hogy így könnyebb helyesen felmérni a helyzetét. Azonban, ha nem adja meg a lehetőséget, hogy észrevegyék őt a közlekedők, akkor ne neki álljon feljebb, hogy leszorították. Nem lopakodó üzemmódban kell közlekedni, hanem lakott területen kívül csavarintani azon a nyomorult kapcsolón, hogy hadd virítson a tompított, vagy a ma oly divatos LED-es nappali menetfény.

Tompított világítás

Ez motorosokra fokozottan és lakott területen belül is érvényes, mert sokakat látok, akik mindennemű fényforrás nélkül közlekednek. Kész öngyilkosság, ha nem adják meg maguknak és a többieknek a legkisebb lehetőségét sem a láthatóságnak. Nem mondom, hogy vacakoljanak láthatósági mellénnyel vagy neon színű ruházattal, csak kapcsoljanak világítást és egyből jobb lesz mindenkinek.

10. Buszmegálló

Érdekes egy Bermuda háromszög ez a terület. Van, hogy a várakozó utasok sűrűjében kell átvágni járművünkkel, mert azt gondolják, hogy az úttestre leugrálva és a távolba kémlelve majd gyorsabban jön a busz.

Buszmegálló

Ha a buszmegálló járdaszakaszán maradnának, bizonyára a busz sem érkezne meg soha. De megnyugtathatom őket, hogy én már egyszer utaztam busszal és végig a megálló padján ültem, mígnem megérkezett a busz. Tehát jön az anélkül is, hogy kamikáze módjára bevetném magamat a forgalomba.

+1. Gyalogos átkelőhely

Mint ahogyan a neve is jól mutatja, ez egy olyan terület az úttesten, ahol gyalogszerrel lehet átkelni. És bizony át kell kelni rajta, nem ott kell szerelmi életet élni, mobiltelefonálni, sms-t írni, újságot olvasni. Körül kell nézni áthaladás előtt (már ha az életösztön nem veszett ki teljesen a gyalogosból), majd lehetőleg tempósan, nem feltartva a többieket áthaladni rajta. Mert annak ellenére, hogy a gyalogosé az elsőbbség, attól még az úttest része a zebra, ahol járművek haladnának.

Gyalogos átkelőhely

Tapasztalataim szerint az egyik legjobb közösségi tér szintén a gyalogos átkelőhelyek előtt alakult ki a nagyvárosokban. Kitűnő találkozási pont közvetlenül a zebra széle, jókat lehet beszélgetni a barátokkal, ismerősökkel. Amiatt pedig tényleg ne zavartassa magát senki, hogy már a tizedik autó fékez állóra, hogy átengedje az átkelni nem óhajtó, csupán traccsoló anyukákat. A másik kedvencem, amikor az öntudatos kerékpáros öklét rázva, fenyegetőzve harcol a nem létező elsőbbségéért a zebrán. Öreg, sajnálom, de téged félretájékoztattak. Ha leszállsz a bringáról, csak akkor változol elsőbbséget élvező gyalogossá. Amíg harminccal száguldasz át előttem előtűnve a semmiből, ne várd el, hogy két méteren belül megálljak, szabad utat biztosítva neked!

Tizenegy alapvetőnek tűnő szabályocska, amelyeket ha betartanánk, máris sokkal gördülékenyebbé válna a közlekedés. Lehetne még sorolni millió egy dolgot, de fölösleges. Ha ebből a pár apróságból átmegy valamennyi a kalapos sofőröknek, már nyertünk néhány nyugodt pillanatot. Az a baj ezekkel az írásokkal sajnos, hogy akinek kéne, pont az nem olvassa. De bízom benne, valahogyan eljut a címzettekhez, akik az azonnali gyűlölködés helyett átgondolják és megfogadják a tanácsokat. Az energia nem vész el, csak átalakul, ahogyan a jócselekedetek is. Ha adok valami jót, valamilyen formában én is visszakapom. Legyen ez így a közlekedés során is!