Szűk két hónapja mutattuk be a Moto Morini két régi-új modelljét, a Scramblert és a Corsarot. A főnixmadarat is megszégyenítő módon feltámadt olasz különlegesség versenytársaihoz mérten kedvező árán felül műszaki tudásával is igyekszik a korábbinál jóval nagyobb piaci részt szerezni magának – hiszen ez a cég fennmaradásához vezető egyetlen lehetséges út. A Moto Morini közzé tette a Corsaro Avio névre keresztelt változat technikai paramétereit.

A Ducati L-motorjaihoz erősen hasonlító V2-es erőforrás (anyakönyvezett nevén Bialberto CostaCorta) 87 fokos hengerszöggel rendelkezik, négy ütemű és természetesen hengerenként négy szelepen végzi anyagcsere-folyamatait. A folyadék-hűtés és a DOHC szelepvezérlés is viszonylag megszokott. A hengerűrtartalom 1’187 köbcentiméter, a gép legnagyobb teljesítménye 88 kW, vagyis 120 lóerő 8’500-nál, csúcsnyomatéka pedig 102 Newtonméter 6’700 percenkénti főtengely-fordulatnál. Az elektronikus üzemanyag-ellátásról a Magnetti Marelli 54 milliméter átmérőjű befecskendezői, az Euro-3 norma teljesítéséről pedig háromutas katalizátor gondoskodik.

A futómű terén is a legmagasabb igényesség jellemzi az Aviot. Elöl 50 milliméter átmérőjű Marzocchi teleszkópok, hátul pedig Sachs központi rugóstag gondoskodik a jó úttartásról. Természetesen mindegyik rugózó elem az összes létező paraméterében testre szabható. A rugóút elöl 129, hátul 130 milliméter. A megállásról elöl két 320 milliméteres tárcsát szorító Brembo 4 dugattyús satuk gondoskodnak, hátul ugyanezt a feladatot egy kétdugós nyereg látja el egy darab 220 milliméter átmérőjű tárcsa segítségével.

A külső méretek: 2’070 milliméter a teljes hossz, a szélesség pedig 810 (tükrök nélkül). A tengelytáv is igen kurta: 1’440 milliméter, amely a 103 milliméteres utánfutással és a 24,5 fokos villaszöggel elég jó kezelhetőséget sejtet. Amihez persze elengedhetetlenül fontos a kellően alacsony tömeg: a 120 lovas masina szárazon 198 kilogrammot nyom a mérlegen. A tapadásról Marchesini hatküllős könnyűfém kerekeken feszülő Pirelli Diablo abroncsok gondoskodnak elöl 120/70ZR17, hátul pedig 180/55ZR17 méretben. Az igazi ínyencek számára fontos lehet még az ülésmagasság, amely 830 milliméter, illetve a Corsaro Avio szabadmagassága: 140 milliméter.

A térhálós acélcső-váz természetesen nagy merevségű anyagokból készült, hogy ne csak a motor gyönyörű megjelenéséhez, hanem kellően merev szerkezetéhez is hozzájáruljon. Különösen az Aviohoz kínált fekete-piros színösszeállításban mutat igen ütősen – szinte vágyat érez az ember, hogy kipróbálhassa ezt a klasszikusan szép csupasz olasz gépet!

A jármű amellett, hogy szép, igen praktikus is. Hatalmas tároló kapacitás, okos részletek (mint például a szivargyújtós áramforrás, amely akár GPS táplálásához, akár telefon töltéséhez alkalmas) teszik igen vonzóvá a vevők számára.

Igen fontos, hogy nagy – elöl 16, hátul 15 collos – kerekeken gördül a motor, amely egyrészt biztonságosabb úttartást, másrészt például könnyebben legyőzhető járdaszegélyeket, úthibákat jelent. Ebben partner a 35 milliméteres átmérőjű első villa, valamint a hatékony fékek is, amelyek minden lehetséges körülmények között is tökéletesen kiszolgálják a járművet.

A gép hajtásáról egy modern, egyhengeres, injektoros, vízhűtéses, 313 köbcentis négyütemű gondoskodik, amelynek legnagyobb teljesítménye 21 lóerő 7’000-nél, csúcsnyomatéka pedig 23 Newtonméter hatezres fordulatszámnál. Menetkész tömege 180 kilogramm, míg a maximális összsúlyt 370 kilogrammban adja meg a gyártó.

A széles és kényelmes ülés alá akár két bukósisak is befér, de van még tároló zseb a vezető előtt is, ahová kisebb tárgyak elhelyezhetőek. A műszerfal informatív, szép és minden fényviszony mellett jól leolvasható. Nagyméretű és igen hatékony lámpái jó látást és láthatóságot eredményeznek minden napszakban.

Ez a középosztálybeli robogó egy igen vonzó alternatíva lehet mindazok számára, akik nem csak kifejezetten a közértbe járáshoz keresnek egy agilis, de a legnagyobb dugóban is jól használható kétkerekűt, hanem esetleg hétvégén kicsit messzebbre is elmerészkednének a megszokott hétköznapi útvonalaktól. Ilyenkor igen hasznos a majd 14 liter üzemanyagot befogadó tank, amely bőségesen elég nagyobb távolságok gondtalan leküzdésére is.

Két színben, grafit-szürkében és fehérben kínálják a Zenzerot, amely az Egyesült Államokban 3’600 dollár környéki áron (direktben váltva nagyjából 800’000 forint – bár a magyarországi kiskereskedelmi ára nyilván nem ennyi lenne) kerül a kereskedésekbe.

Alig néhány napja számoltunk be a Benelli újonnan bemutatott stílusos szupermotójáról, a BX 250 Motardról. Azonban sokaknak nem inge egy szupermotóval való futkosás, hiszen nagyon jól lehet ugyan mozogni egy ilyen géppel városban, de a keskeny ülés, az apró tank, vagy éppen maga a vezetői pozíció nyilván számos vásárlójelöltet elriaszt.

Így logikus lépés a cég részéről, hogy ugyanarról a lóról lehúznak még egy bőrt, így igyekezve megnyerni azon vásárlókat, akiket a Motard hidegen hagy. Létrejött hát az Uno C250, amely egy abszolút hagyományos szerkezeti felépítésű naked bike, alapvetően városi vagy városok közötti lóti-futira (bár a világ másik részén a hosszabb túrákhoz sem keresnek feltétlenül nagyobb gépet). A technika természetesen ugyanaz: egyhengeres, 250-es DOHC erőforrás 24,5 lóerővel (18 kW) és 21 Newtonméterrel (előbbi 9-, utóbbi 7’000-es percenkénti fordulatszámnál jelentkezik).

Az egyéb technikai paraméterek sem térnek sokban el: az Uno C250 futóműve elöl fordított teleszkópokból, hátul egy központi rugóstagból áll (adatokat nem ismerünk róluk, de nyilván rövidebbek a rugóutak, mint a Motard esetében), elöl-hátul szimpla tárcsák lassítják, a kuplung pedig hidraulikus rásegítést is kapott. Ha megtalálja a maga vásárlóközönségét és jó áron kerül a piacra (ebben bízhatunk), nagyon életképes kis gép lehet, talán még szupermotó rokonánál is életképesebb.

Ennek okán általában még ha illik is egy-egy kategóriába az adott terméke, akkor is bizonyosan egyedi és különleges lesz a megszokotthoz képest. Nincs ez másképpen a cruiser kínálat esetében sem. Itt az America 2013.

Írtam, hogy egyediek a Triumphok. Gondoljunk csak a csodálatos Rocket III-ra, amely nálam azonnal kiverte a biztit, és azóta is csak csodálom annak ellenére, hogy egyébként nem ez a kategória amelytől igazán lázba jövök. De hasonlóan lenyűgözött a Speedmaster is, egyszer a fejembe is vettem, hogy veszek egyet, de aztán másként alakult.

Szóval itt a gyönyörű America. Csupa króm, csupa kellem. A vonalvezetés és a formák maradtak, de javítottak az ergonómián. A kategória egyik legkönnyebb, 250 kilogrammos tömegű gépét még mindig a léghűtéses, DOHC 865 köbcentis, sorkettes, karbisnak látszó, ám természetesen injektoros blokk hajtja, amelynek legnagyobb teljesítménye 61 lóerő, nyomatéka pedig 72 Newtonméter – amely már 3300-as fordulatnál jelentkezik. A hajtás egy ötfokozatú váltón és lánccal közvetítve érkezik meg a hátsó kerékhez. A kerekek egyébként gyönyörű, 12 küllős, elöl 16, hátul 15-ös öntött alumínium darabok, elöl 130, hátul 170 milliméter széles abroncsokkal. Ezeket szimpla tárcsás Nissin fékek kényszerítik megállásra, ha éppen szükséges.

Könnyű, keskeny, acélcső bölcsőváz ad alapot a kis súly megtartásához. A felfüggesztés a Kayabától érkezik, elöl 41 milliméteres felfordított villa 120 milliméteres rugóúttal, hátul dupla, spirálrugós teleszkóp 96 milliméteres rugóúttal és állítható rugó előfeszítéssel gondoskodik a kiváló úttartásról és menetkomfortról. A 690 milliméteres ülésmagasság kellő biztonságot és kényelmet nyújt még a kezdők vagy a kisebb termetű bikerek számára is, nem csoda, hogy oly kedvelt ez a modell.

Továbbra is két színben, feketében és egy gyönyörű fehér-kék összeállításban érhető el a gép. Itthoni 2,8 (fekete) és 2,9 millió forintos (twincolor) ára ugyan nem a legolcsóbbak, de ezért a pénzért egy kifejezetten egyedi és minőségi cruisert ajánl a Triumph, amelyben a stílus szerelmesei egészen biztosan nem fognak csalódni.

Ez az újdonság nem más, mint a BX 250 Motard névre hallgató városi szupermotó. A kifejezetten légies, csekély (132 kilogramm) tömegű motort egy modern, 249 köbcentis, dupla vezérműtengelyes, négyszelepes blokk hajtja, amelynek legnagyobb teljesítménye és nyomatéka 25 lóerő és 21 Newtonméter 9-, illetve 7’000/perces fordulatszámoknál.

A kuplung olajos, hidraulikus működtetésű, a váltó pedig 6 fokozatra lett kiosztva. Egyszerű de erős acélcsőváz adja a motor gerincét, ezen ül a 7 literes üzemanyag tartály. A motor mind berúgókarral, mind önindítóval életre kelthető. Észrevehetően nagy hangsúlyt kapott a gép külleme, ebben az olaszok egyébként sem gyengék, hiszen a fiatalokat kizárólag dögös vasakkal lehet megnyerni. Itt ebben nincs hiba. Agresszív, lendületes vonalvezetés jellemzi a motort, egyetlen porcikája sem kerülte el a formatervezők figyelmét.

Az apró, a mérges tekintetű kis lámpát is magába foglaló fejidomban kapott helyet az alapvető adatokat elénk táró műszerpanel. A gép 17-es könnyűfém kerekeken fut, amelyeken egy-egy tarajos (elöl 280 milliméteres, hátul 240 milliméteres) tárcsa segítségével lassul a motor.

A Benelli nem titkolt célja, hogy sok fiatalt, új motorost nyerjen meg mind ennek a közlekedési stílusnak, mind magának a márkának ezzel az új modellel. Hiper könnyű irányíthatóságot, élvezetdús motoros élményt ígér azoknak, akik ezt a vasat választják. Árat egyenlőre még nem közölt a gyártó, de várhatóan igen csábító árcédulával próbálják meg majd kihozni a gépet, kiemelve, hogy ezért az árért szuper minőséget kínálnak. A BX 250 Motard piaci bevezetése elkezdődött, nemsokára tesztelhetik az olasz vásárlók.

Az ötvenes robogók európai piacán rendkívül erős a verseny. Egy robogónak sok szempont alapján kell megfelelni a vásárlók igényeinek – nem csupán a megfizethető ár, a megnyerő dizájn, az alacsony fenntartási költségek és a jól használható teljesítmény számít, hanem a megbízhatóság, a hosszú élettartam és a minőség szintén szükségesek ehhez. A fiatalok többsége a külsőségek alapján dönt elsősorban, és csak másodlagos szempont az ár.

Az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy a legtöbb ilyen, segédmotoros vagy B kategóriás jogsival vezethető robogó rendelkezik ezen tulajdonságok egyikével-másikával, de nem minddel. A Honda megpróbálta egyetlen járműben ötvözni valamennyi fenti követelményt.

Majd hatvanévnyi gyártásban szerzett tapasztalattal és a motorgyártásban kifejlesztett technológiai tudással felvértezve alkották meg az NSC50R modellt, egy olyan megfizethető és rendkívül hatékonyan használható robogót, amely megragadó stílusával azonnal felhívja magára a figyelmet. Sokáig gondtalanul használható társ lesz az iskolába, egyetemre vagy munkahelyre történő ingázáshoz is. No és a városkép egy igen szembetűnő része is.

Az új modell már megérkezett a márkakereskedésekbe, így ha valaki egy ilyen vagány kis vassal lepné meg mondjuk a csemetéjét Jézuskára, akár siethet is. Garantáltan nagy lesz az öröm a fenyő tövében!