Egy kis kitérőt kell tennem az események tényleges menetéből. Hiszen eddig nem említettem a jogi vonatkozású történéseket. Pedig azok több szálon is futottak, és érdekes eredményeket hoztak. Még a motorépítésre felkészülés idején történt, amikor a céges kocsim szervízelése kapcsán a fiat szervizvezetővel beszélgettem, ő megemlítette a Baranyai Mérnökiroda Kft-t. Javasolta, hogy a kérdéseimmel forduljak hozzájuk. De előtte nézzük csak, mik is ezek a kérdések.

Lehet egyáltalán valaha is a dízel motoromnak rendszáma? Ha igen, mi a módja? Mi az ára? Ha nem lehet, akkor hogyan lehet mégis? Szóval a kiskapuk… Az egész kérdéskör ott fogalmazódott meg, hogy még a dMZ kapcsán pár éve beszéltem az NKH szakemberével telefonon. Ő azt mondta, hogy ha lehet is az épített motoromnak hatósági engedélye az unión belül forgalomba kerülni, akkor is felvetül egy kérdés. Bármilyen jármű már engedélyes alkatrészeiből hozzam is létre a motorkerékpárt, az mindenképpen egy új jármű lesz. Nem egy meglévőt alakítok át oly mértékben, hogy arra engedélyt kellene kérnem. Ha viszont egy új járművet alkotok, akkor annak az éppen aktuális követelmény-rendszernek, normáknak kell megfelelnie. És ez a motor emisszióra is vonatkozik. Dízel kategóriában ez az akkor talán éppen a viszonylag frissen behozott Euro 5-öt jelentette, amit eleinte talán csak a Fiat Multijet tudott teljesíteni. Persze ez azóta változhatott, bár manapság az Euro 6-ot rebesgetik. (És ki tudja mi lesz akkor, mikor ezt valaki éppen olvassa…)

Tehát meg leszek lőve, mert ez olyan erősen bekorlátoz, keretek közé szorít, hogy gyakorlatilag csak egy eleve kijelölt utat járhatok. Az említett szervizvezető ezzel viszont nem értett egyet. Szerinte igenis felhasználhatom egy korábbi gyártású, korábbi engedéllyel rendelkező, már forgalomban lévő jármű alkatrészét, így a motorját is. És ebben az esetben nem az aktuális normáknak, hanem a felhasznált jármű egykor megkövetelt normaszintjének kell hogy megfeleljen a most elkészülő motorkerékpárom motorja. Más kérdés, hogy a váz és a többi része viszont nagyon is az aktuálisaknak. Nos hát, először is nekiláttam a magyar jogszabályokat bújni, hogy legalább értelmeseket tudjak kérdezni. Végigolvastam a bibliányi vastag, 600 oldalas 6/1990 KöHÉM rendeletet, és az alig kisebb 5/1990-et. A honlapomra fel is tettem. Persze azt nem tudhatjuk mennyire aktuális, de az akkori állapot szerint az volt, ezt az e-magyarország törvénytárából szedtem le. Erre a kérdésre nem is kaptam választ, de egy sokkal nagyobb gondba ütköztem. A rendelet definitive nem is ismeri a motorkerékpárokat kompressziós gyújtással. Ergo nem is alakít ki rá normarendszert. Ijedtemben két dolgot tettem. Felhívtam a javasolt céget, illetve felhívtam ismét az NKH-t, aminek eredményeként, ahogy leraktam a telefont, tollat is ragadtam. És a következőket írtam nekik:

Tisztelt hatóság, tisztelt Pintér Lajos!

Korábban építettem – bizonyos értelemben tanulmány célokat is szolgáló – diesel üzemű motorkerékpárt. Akkor, annak kapcsán Rajnai József kollégájukkal nem jutottunk el több okból sem a forgalomba helyezhetőség dolgában odáig, ami mostanra valós kérdéssé vált. De egy következő projekt keretében két új jármű alkotása lett kitűzve célul, melyek esetén telefonon (477-1581) egy kolléganőjükkel átbeszélve a forgalomba helyezhetőség feltétel rendszerének megfelelését, arra jutottunk, hogy bizonyos ponton zavaros a vonatkozó rendelet. Ám előbb a 2 projekt rövid vázlata.

1/a) Olyan diesel motorkerékpár létrehozása, melynek a váza egyedi építéssel történne, amibe egy jelenleg még forgalomban lévő gépkocsi diesel motorja kerülne beépítésre.

1/b) Olyan diesel motorkerékpár létrehozása, mely egy meglévő, forgalomban lévő motorkerékpárból készülne, vázának átalakításával, és egy jelenleg még forgalomban lévő gépkocsi diesel motorjának beépítésével épülne.

2) Olyan 3 kerekű jármű létrehozása, melynek váza egyedi építésű, benne 4 Kw-ot meg nem haladó teljesítményű diesel motor kerülne, és tervezett legnagyobb sebessége nem haladná meg a 45 km/h-t (ezzel nem segédmotoros kerékpárt célozva…).

És akkor az említett zavaros pont. Az 5 és a 6/1990 KöHÉM rendelet kolléganőjük szerint nem ismeri a motorkerékpárok esetén a kompressziós gyújtású motort. Nem is alakít ki emiatt arra vizsgálati értékrendszert, nem rendelkezik alkalmazandó EURO normákról, és egyáltalán, ennél fogva nem tiltja, nem is engedélyezi az ilyen járművek létrehozását, összeépítését. Egyszerűen nem foglalkozik ilyen kétkerekű motorkerékpárokkal. Így tehát felmerül a kérdésem. Egyrészt létrehozható vagy összeépíthető-e kétkerekű motorkerékpár diesel üzemű erőforrásból, s ha igen, akkor hogyan? Másrészt ha az előbbi kérdésre igen a válasz, akkor úgy általánosságban a vázolt verziókból magánszemélyként melyiket, hogyan tudom megvalósítani? Milyen feltételrendszernek kell megfeleljek? Illetve a 2-es projektnél milyen kategóriába sorolt járművet hozhatok létre, ami közúti forgalomba helyezhető?

Izgatottan várva válaszukat, tisztelettel: Pál Zoltán

A járműtervező irodánál véletlenül a főmérnöküket kaptam telefonvégre, akivel egy laza fél órás beszélgetés kerekedett. Mint kiderült, már hallott a munkásságomról, a dMZ-ről, s nem csodálkozik, hogy ezek után egy nagyobb fába is belevágom a fejszém. Meséltem neki az NKH-nak megírt kérdésemről, mire azt jósolta, a számunkra legegyszerűbb választ fogják megadni. Elutasítanak! Pedig – mint mondta – ő is ismer Európai Uniós országbeli dízel üzemű motorkerékpárt, magán építésűt is látott már a neten, de ott van a holland kisszériás gyártmány, a Smart-motoros EVA Track. Márpedig uniós jogharmonizáció van, ha ott lehet, itt is lehet. Legfeljebb, mivel a magyar hatóság még nem találkozott ezzel a járműfajtával, így nem lett beemelve a megfelelő szöveganyag a törvénytárba. De létezik, alkalmazandó nálunk is. De – mondta nekem – most Pál úr kitapossa az ösvényt, amiben ő teljes tudásával segíteni fog. Azt mondta, én nyugodtan építsem meg a motoromat, ő meg szívesen vállalja annak tervezési, engedélyezési eljárását. Amúgy is szereti az ilyen kihívásokat a hatósággal szemben. Ez neki egyik lenne az izgalmasabb fajtából. Amiért viszont sajnos nem javasolja a procedúrát, az az ára. Mivel járművet csak engedéllyel rendelkező, bejegyzett cég, szervezet tervezhet meg, hozhat létre, ezért adózásilag is csak a teljes és hivatalos áron bonyolódhat a történet. Vagyis nem ülhet le otthon fusizni nekem a tervezőasztalhoz. Kicsit feszegettem ezt az árat. Bár ne tettem volna… Valahova egy és két millió közé rakta. Lesújtó! Bár ha azt veszem, hogy ugyanennyi egy nagy autógyárnak egy forgalomba hozni kívánt típus esetén is, amiből milliárdos bevétel keletkezik, akkor nudli. Mindenesetre abban maradtunk, egyben magamat ezzel nyugtatgattam, ha lenne egy vevő majd a dízelmotorra, mondjuk egy multimilliárdos arab olajsejk, az majd röhögve megfinanszírozza a vételárba építve ezt a költséget is. (Bár annak minek egy uniós rendszám? Ő majd rendelkezik a saját királyságában…de ennek később lesz jelentősége, ne siessünk előre.) Szóval végsősoron pozitív jövőképpel fejezhettem be a beszélgetést, bár nem valószínű, hogy lesz pénzem rá. De elvben nem lehetetlen egy normál rendszám elérése.

Egy hónap elteltével megjött a hatóság írásos válasza. És mit olvashattam benne? Szóról szóra, amit a főmérnök jósolt.

Azért így már annyira nem viselt meg a hatóság válasza. Jó volt tudni, hogy szükség esetén lehet megoldást találni. De történt más is.

Egy szép tavaszi délelőttön a Kossuth rádió napközbeni műsorában a renitens autósokkal, a külföldi rendszámokkal száguldozókkal foglalkoztak. Abból is két kategória létezik, az Uniós, de nem magyar rendszámúak (jellemzően szlovák), és a más földrészbeli úgynevezett mikróállamok, kiskirályságok felségjelzéseit, rendszámát használók. Bár van véleményem az unión belüli „csalókkal” kapcsolatban, amiről summásan csak annyit mondanék, az államigazgatásnak is tudomásul kellene venni, hogy az uniós közösségbe lépve igenis beléptünk az állomok közti adóversenybe is. A nyitott kapuknak nem csak gazdasági előnye lehet, bizony vele járó dolog a szabad munkaerő-piac, a szabad verseny mellett a szabad adópiac is, amiben nem az állampolgároknak, hanem a tagállamoknak is versenyezni kellene. És nem jogszabályokkal kiszorítósdizni.
Na de a mikroállamok rendszámai! Felötlött bennem, ha a hazám szándékosan nem akarja magába engedni a kreálmányomat, és a vele befizetendő adóimat, akkor nekem miért lenne lelkiismeret-furdalásom, ha a kényszer hatására megkeresném a kerülő utat. Mondjuk egy hutriveri rendszám? Kicsit böngésztem a neten, s találtam olyan céget, akik többek közt ilyesmit igyekeztek értékesíteni(?) közvetíteni(?). Írtam is nekik, persze választ nem kaptam, viszont a találatok közt sok ilyen rendszámügyből elindult perről, esetről olvashattam. Köztük egy ügyvédet is találtam, Dr. Béres-Deák Attilát, aki ingyenes ügykezelést kínált a honlapja szerint az ilyen ügyekben. Írtam is neki egy üzenetet, amire jött is a válasz mail. Imigyen:

Tisztelt Pál Zoltán úr!

Az EU-n kívüli rendszámot vesse el, nem megoldás. Viszont a mellékletben küldök egy EU-s irányelvet a motorkerékpárok típus vizsgájával kapcsolatban. Ennek értelmében nem tagadhatja meg a magyar hatóság a típus engedély kiadását. Az, hogy a KÖHÉM rendelet nem ismer dízel motorkerékpárt, az nem mérvadó. Nos, tanulmányozza át és ennek szellemében el kell indítani az eljárást.

Üdvözlettel: Dr. Béres-Deák Attila ügyvéd

Tehát egy másik jogot ismerő személy is a hatóságunktól kapott válasz ellen tette le a voksát. Halleluja, már csak az emissziós kérdés, meg a mocskos anyagiak kérdése lebeg felettem damoklész kardjaként…

A következő oldalon megindul a bevásárlás. Lapozz!

[ pagebreak ]

Shoppingolás férfimódra

A képen a kis feleségem látható. Szombat reggel megkérdeztem, eljön e velem shoppingolni. Nincs kifejezés rá, mennyire meglepte őt a kérdésem, eddig ilyen kérdés csak tőle hangzott el, és az igen válaszért majdnem mindig nyaggatnia kellett. Hamarosan alább hagyott a lelkesedése, amint kiböktem neki, hova és miért. Az egyik szomszédos település messzehírű autóbontójába. Történt ugyanis, hogy valamelyik hétköznap lenéztem a kisvárosunk kis bontójába. Nekiálltam ugyanis keresgélni olyan fogaskoszorút, ami fogosztásában megfelelő a Smart önindítóhoz, átmérőben, ha tetszik fogszámban pedig ideális az Ural lendkerék és kuplungharang közé. Amekkora kereket a kényelmesen elhelyezett önindító pont eléri. A szomszéd szerelőnél volt egy kispolszki motorblokk, aminek a koszorúja szemre pont akkora volt, ami jó lehet nekem. Megmérni sehogy sem bírtuk, mert a kupac legalján volt (rajta vagy hat darab BMW autó alkatrészei), egyébként meg azt nem szedhettük volna le, mert úgy kompletten volt az árúba bocsátható „üzemképesek” halmazába sorolva. Tehát ha jó lett volna, és hozzá is férünk, akkor sem szedhettük volna el. Ezért tehát pénteken két darab ezresért magamévá tettem egy komplett kispók lendkereket az említett bontóban. Na de otthon derült csak ki, hogy annyi a differencia, amennyit tolómérővel is alig tudtunk volna előre látni. Pont annyival volt nagyobb a kelleténél, hogy bár éppen befért a harang alá, de egy papírlapot (és nem söralátétre gondolok) már nem lehetett volna berakni egyszerre mindkét oldalán a kerék és a kuplungharang közé. Egyszóval biztonsági távolság nuku. Nem jó, kell egy kisebb.

Legalább, és egyben legfeljebb egy-két foggal kevesebb fogszámú. De azt egy viszonylag kis bontó kevés portékájából csak nagy szerencsével lehet megtalálni. Tehát a válogatáshoz legjobb elmenni egy nagyobb árúbőséggel bíró bontóba – gondoltam, de leginkább már haladni akartam a hétvégén. Na, hát így keveredtünk szombat délelőtt a képen látható helyre, ahol a végeláthatatlan polcsorokon gépkocsik alkatrészei sorakoztak ruhák és egyéb csecsebecsék helyett.

De az én kicsikém úgy megszokta már a gondolkodásomat, hogy a méreteket is milliméterben tartja számon, nem S, M, L, XL és hasonló mértékegységekben. Örül, ha egy ilyen helyen is, de velem lehet, ha már annyit vagyok a műhelyben tőle távol, egy szinttel lejjebb.

Találtunk is pont megfelelő méretű fogaskoszorút. Épp csak, sajnos az nem derült ki róla, hogy pontosan minek az alkatrésze. Annyit tudott mondani róla az eladó, hogy valami Renault-é lehet. Az árra meg érezhetően mondott egy akkora számot, hogy nehogy legyen kedvem megvenni. Érzékeltem, hogy ő is látja rajtam, nem a jó fajta vevőjelölt vagyok, aki egy vagyont akar otthagyni. Miközben egyfolytában vagy hárman vártak sorban rá, olyanok, akik kurrens, jó áron eladható, forgandó termékeket kerestek. Minek is vacakolt volna velem, aki még ráadásul vissza is kérdezget. De nem is volt baj ez, így legalább Ilivel nyugodtan fényképezkedhettünk, mutogathattam neki a különböző autó alkatrészeket. Viszont este hazaérve eme fontos infóval nekiestem a vaterának. Találtam egy pontosan olyan kinézetű árut, amilyet a bontóban megjegyeztem magamnak. Érdekes beszélgetés és történés alakult ki az eladóval.

Az történt, hogy miután leütöttem az aukciót, elgondolkoztam magamban, megéri ez nekem? Nem összegszerűségében, hanem elutazgatok egy vagon kilométert, meg időt, és lehet nem is az én méretem a cucc. Akkor már mennék be egy másik bontóba, és keresnék ott Renault fogaskoszorúkat, esetleg bármilyen más, de jó méretűt. Egyik csak az én kiválasztottam lesz. Hétfő, de talán keddnél előbb már semmiképp se lesz koszorúm, minek erőltetni ennyire. Alig gondoltam ezt így végig, jött az eladó válasza, napba nézett, az általam vásárolt termék már meg sincs neki. Nagyon kérte az elnézést, én meg azonnal kapcsoltam, minden bizonnyal az isteni, vagy sors keze általi (kinek hogyan tetszik) gondviselésben részesültem. Azt ugyan nem mondtam meg neki, hogy már nem ütném le még egyszer a termékét, de megnyugtattam, részemről semmi baj, nem okoz gondot, hogy mégsem lesz tőle R5-ös fogaskoszorúm. Ne legyen lelkiismeret furdalása emiatt.

A türelem meghozza az eredményt. Hétfőn visszavittem a kispók lendkereket a mi bontónkba, elmondtam a méretgondomat, majd a srác rámutatott egy Opel motorra, azt mérd csak meg! Tökéletes volt, de miközben kifelé mászott a motorok alkotta halmazból, megpillantott egy másikat, s azt mondta, itt egy másik Opel. Ennek ugyanaz a lendkereke, csak egy régebbi verziójú motorblokkon, nem annyira kelendő. Az elsőnél még hat rugót kéne hozzátegyek a polszki árához, de ehhez itt elég lesz egy darab is. Kis bontó? Nincs benne árú? Tessék! És társul még hozzá korrekt szakmai felkészültség és jó üzleti hozzáállás. Minek kapkodtam, csak ki kellett volna tudni várni a következő hét hétfőjét, és akkor nem futok még ekkora köröket sem.

Voltam én egy másik „áruházban” is, a Vasló kft-nél. Hogy hogyan keveredtem oda? Hát a frissen szerzett fogaskoszorú miatt. Annyira nagy lett, hogy már nem fogyasztani kellett volna anyagot, hogy az Ural lendkerékre rátehető legyen, hanem mivel lötyögött rajta, egy közdarabot kellett csinálni. Ami egyáltalán nem baj, hisz emlékezzünk vissza, 4 kilogramm mínuszban vagyok az eredeti Daihatsu lendkerékhez képest. Tehát jól is jöhetne egy kis plusz súly. Kitaláltam hát, egy olyan gyűrűt kellene gyártani, ami rászorul a lendkerékre, a gyűrűre meg pont a megfelelő helyre felszorul az új fogaskoszorú. Elrohantam hát az esztergályoshoz elhozni az utoljára otthagyott vaslemezt, a lyukkal, amit az önindítónak kértem. 

Így most már a rászerelt önindítóval (akár csak ideiglenes rögzítési módszerrel is) a helyére téve, meghatározható a kiugró fogaskerékből a koszorúnak a végleges helye a lendkeréken. Abból meg megtervezhető a gyártandó közgyűrű.

Tudom, nem egy műszaki szakrajz, de az esztergályos megértette eddig az összes ilyen macskakaparásomból, mit is akarok. Ez alapján azt mondta, ehhez a gyártandó darabhoz egy kazánlemezt kell szereznem. Olyan vastagot, széleset és átmérőjűt, ami a végtermék legnagyobb határoló méretét a befogás miatt legalább 20 milliméterrel meghaladja. De ilyet nem igen fogok találni, vagy csak jóval nagyobb méretben. És akkor még neki meg is kell azt munkálni nem kevés anyag elfogyasztásával. Esetleg új nyersanyagból vágathatok lézerrel, plazmával, vízsugárral, (amivel épp tudják) pont méretre. De akkor meg annak lesz tisztes ára.

A harmadik oldalon egy monumentális vastelepen megkerül a megoldás!

[ pagebreak ]

Mint Amerikában!

Így kerültem hát a fent nevezett vastelepre, és olyat láttam, amit életembe sose. Itt minden más méretben létezik, mint az általam ismert faluszéli méhtelepen.

Ameddig a szem ellát (a halmok közt), csak vasanyag 10 méter magas hegyekben. Két oldalt a magasban futó sínpályán mozogva a híd szaladgált elejétől a végéig, és rámolászta az anyagot kupacból vagonokba, és fordítva. Fülkéje ott középen alul a lelógó kocka, abban ül a pilóta. Láttam elektromágneses adaptert rajta, mint a filmeken, ahogy tonnányi vasmennyiséget mozgatnak vele. És láttam azt a gépet, amit eddig szintén csak filmekből ismerhettem, a bálázót. Nem bírtam annyira eltávolodni a kupacok közt, hogy egészben beleférjen egy képkockába, de a munkahengerét, és egy részét a gép testének lekaptam:

Na de amiért odamentem, az is meglett. Azt mondta az esztergályos pofátlan szerencsém van már megtalálni is ilyesmit, és még hozzá 120 forintos kilósáron pont méretben?! Tudni illik az a kis „frizbi” majd 20 kiló volt. De ha az átmérője csak kétszerese, akkor már lényegtelen, ki tudom e fizetni, mert kihozni sem tudtam volna kézben.

Fizetni viszont ez esetben az esztergályosnak kellett sokat. Azt mondta, 40 munkaórája volt a gépének benne, ami nem lehetetlen. De meglett, és mehetett össze a hőkezeléssel a három elem.

Persze már megint béna voltam. A lendkereket a fagyasztóban hagytam egy napra, de a legyártott gyűrűvel annyira szorosra sikerült a méret „aláillesztés”, hogy kevés volt első próbálkozásnak azt vízben forralni. Több sikerrel jártam tíz percnyi gázlámpás melegítéssel, de félúton a rárakás közben meghűlt, rá is szorult. Végül az esztergályos rakta rá, amihez azt mondta, legalább negyed órát adta neki a pb lángját, míg lilára változott. Szerintem nem fog elpörögni rajta…

A fogaskoszorút már könnyebben melegítettem a kellő hőfokra a házi módszereimmel, simán ráment. Amit viszont elrontottunk, hogy az esztergályos leszedte a lendkerék közepébe korábban behegesztett belső közdarabnak már említett domborúságát, azt, ami a hegesztés miatt vetemedett meg. Csak éppen ezt nem kalkuláltam bele a gyűrű tervezésekor, ami miatt két milliméterrel közelebb került a dízel blokkhoz az egész kreálmányunk, rajta a fogaskoszorú is az önindítóhoz. Tehát visszaadtam esztergályosnak, hogy ennyit még szedjen le az általa gyártott gyűrűn a fogaskoszorú fészkéből. Ezek után következett az első nagy pillanat, egy próbaindítás a benzines önindítóval!

És egyáltalán nem gyenge az aksi. Ennyit tud a benzines motoré. Kell az a dízel önindító…