Néhány héttel ezelőtt arról számoltunk be, hogy a Polaris Industries Inc. felvásárolta az elektromos motorok fejlesztésében élen járó Brammo céget. Akkor még nem volt semmi arra utaló jel, hogyan kívánják hasznosítani az immár házon belüli úttörőnek számító technológiát. Több márka is a Polaris zászlaja alá tartozik, így különböző találgatások voltak csak, ám most konkretizálódni látszik […]

Korábban beszámoltunk a modell-páros érkezéséről, most azonban az összes műszaki adat napvilágra került, így érdemes megemlékezni róla: megindult a Brammo Empulse értékesítése.

Az Empulse leglényegesebb tulajdonsága talán az, hogy egyrészt egészen dögösen néz ki, másrészt pedig „rendes” motorként használható elektromos kétkerekűnek tervezték. A fő műszaki sarokszámok: 54 lóerő, 63 Newtonméter, hat sebességes váltó hidraulikus tengelykapcsolóval, 200 kilogrammos tömeg (teletankolva), 2’065 milliméteres hossz, 800 milliméteres ülésmagasság és 185 milliméter szabadmagasság. Szóval az egész tényleg motorszerű.

Mindehhez a gyár ígérete szerint a vezetési élmény (főleg a nyomatékváltónak köszönhetően) nagyon hasonló a mindannyiunk által megszokotthoz. A gép végsebessége 160 kilométer/óra fölött van, a lítiumos akksikkal megtehető legnagyobb táv pedig városi körülmények között (itt a visszatöltést biztosító fékek és az alacsonyabb utazósebesség nyilván sokat nyom a latban) 195 kilométer (!!!), autópályán 90 kilométer, vegyes üzemben pedig 124. A megtehető távolság persze nagyban múlik rajtunk is, például hogy a teljesítménykapcsolót a takarékos, vagy éppen a sportos állásba pöccintjük-e.

Az akkumulátorokat gyorstöltéssel (kiemelik, hogy ez sem csökkenti az élettartamukat) 3,5 óra alatt tudjuk teljesen (99 százalékig) megtömni árammal, a lassabb tankolás esetén ehhez 8 óra kell. A gyorstöltés esetén minden tíz percnyi töltögetés 8 kilométernyi megtehető távolságot jelent. Ennek persze csak akkor van jelentősége, amikor valamelyik barátunknál várjuk, hogy mikorra lesz annyi áram a bringában, hogy hazajussunk – mint azt volt szerencsém átélni anno…

Az Empulse két kivitelben készül: a „sima” változat 16’995 dollárba kerül, futóműelemei csak előfeszítésükben állíthatók és mindenhol műanyag borítóelemek takarják, míg az „R” kivitel 18’995 amcsi zöldhasúért vihető haza, viszont itt minőségibbek a rugóstagok, a kerekek, és rengeteg karbont találunk a gépen. Fontos – külön kiemelik -, hogy ez mind környezetbarát módon előállított, a környezetet a lehető legkisebb mértékben terhelő karbon!

Mivel a Brammo Magyarországon is gyártatja forradalmi gépeit, talán egyszer (a minél közelebbi jövőben) személyesen is kipróbálhatunk egy ilyen masinát. Mivel szimpatizálok az ampermeghajtású motorokkal, nekem nem kellene kétszer mondani.

Ki ne emlékezne a ’90-es évek számháborújára. Az 1990-ben debütáló Kawasaki ZZR-1100 sokáig a legvadabb paripa volt a karámban, amit csak 1996-ban taszított le a trónról a Honda CBR1100XX. Bár az aranyszárnyas feketerigót még bő egy évtizedig gyártották, de már két évvel később megelőzte a Suzuki GSX1300R alias Hayabusa. Ezeknek a motoroknak a teljesítménye olyan nagy volt, hogy félve az állami korlátozásoktól a gyártók végül önmérsékletet tanúsítottak, a számháború ezen fajtája vesztett jelentőségéből.

Korunk változó körülményei között az elektromos motorok látszanak átvenni a képzetbeli stafétát, bár a történet még nem is a fenti gépek teljesítményéről szól egyelőre. Az elektromos hajtás napjainkban még gyerekcipőben jár, a megfelelő kapacitású, gyorsan tölthető és megfizethető akkuk jelentik ennek a technológiának a szent grálját. Bár a tapasztaltabb gyártók folyamatosan tolják ki a határokat, a hatalomátvétel nem holnap fog bekövetkezni, s az alkalmazott csúcstechnológia – egyelőre legalábbis – méregdrága. Az Európában tavaly az év e-motorjának választott Zero S modell legutolsó változata mintegy 14.000 dollárba kerül saját hazájában (a motor specifikációja a gyártó honlapján). A kedden este, Los Angelesben hivatalosan is bemutatott Brammo legújabb Empulse modelljei a konkurencia masinájára licitálnak mind teljesítményben, mind hatótávban, no meg persze árban is. A jövőre piacra kerülő Empulse modell vételi költsége ugyanis 17.000 dollár, a még idén megvásárolható, főként olasz prémium alkatrészekkel szerelt R változatért (a specifikáció itt található) pedig mintegy 19.000 zöldhasút kell fizetni.

A versenynek azonban még koránt sincs vége. Nem csak a fent említett problémában várt áttörés hiánya miatt, de ágazati pletykák szerint a Zero már elkezdett fejleszteni egy jövő évi modellt, speciálisan a Brammo Empulse legyőzésére. Lehet, hogy a teljesítményadatok elmaradnak a ’90-es évek motorjaitól, de a versenyszellem ugyanúgy tetten érhető – reméljük, mire hétköznapi motorosoknak is elérhető árszintre érnek ezek a gépek, a teljesítmény is jobban közelít a maiakéhoz…

Az elektromos járművek elsődleges felhasználási területe nyilvánvalóan a nagyvárosok közlekedése – a légszennyezés csökkentésére is itt van a legnagyobb szükség. Az amerikai Brammo cég új résztvevőként jelent meg az amperhajtású kétkerekűek piacán, méghozzá mindjárt több, és nagyon életképes konstrukcióval.

Elsődleges modelljük az Enertia, amely sok szempontból forradalmasíthatja saját járműszegmensét. A 2070 milliméter hosszú és 145 kilogramm saját tömegű jármű meghajtásáról ugyanis egy 13,5 kW teljesítményű elektromos motor gondoskodik, így 95 kilométer feletti végsebességgel rendelkezik. Hatótávolságát a gyártó nem „optimális esetre” – azaz laborkörülmények között – adja meg, hanem hangsúlyozottan általános, vegyes felhasználás esetére. Ez pedig így 68 kilométer. Figyelemre méltó még, hogy a 3,1 kWh kapacitású lithium-foszfát akkumulátorok teljes töltési ideje az általánosan megszokott fele, azaz 4 óra, élettartamuk pedig mintegy 2000 feltöltést tesz lehetővé.

Testvére, az Enertia Plus, amely sok agglomerációban élő, de naponta a nagyvárosba bejáró embernek jelenthet megoldást. Változatlan járműtömeg mellett ugyanis 128 kilométeres vegyesüzemű hatótávot ad meg a gyártó – ez pedig például valóban elegendő lenne akár az én napi Érd-Budapest ingázásomhoz, még számos belterületi kilométer esetén is. Ennek persze valahol ára van: a 6 kWh kapacitású akkuk teljes töltése már 8 órát igényel, élettartamuk pedig csupán 500 ciklus, amelyet szűk 50.000 kilométerre fordítanak le. (Fontos tudni, hogy a cellákat 90%-os töltés felvételéig tekintik működőképesnek.)

A Brammo harmadik modellje egy ízig-vérig sportmotor, annak akusztikai velejárói nélkül. Ez önmagában három modellváltozatban készül: Empulse 6.0, Empulse 8.0 és Empulse 10.0 néven – a ravaszabb olvasók nyilván kitalálták, hogy itt is az akkumulátorok kapacitásában van a különbség. A gépek fő műszaki adatai megegyeznek: 40 kW teljesítményű (az azért villanymotorban már durva lehet…) elektromotor hajtja a 2050 milliméter hosszú és modellváltozattól függően 163-190 kilogrammos járműveket, amelyek végsebessége 160 kilométer fölötti. (Érdekes lehet ennyivel tépni visító villanyhanggal…) A hatótáv itt is jelentős: a 6.0 modell 96 kilométert tehet meg egy feltöltéssel, nagyobb testvérei pedig 128-at, illetve 160-at. A töltési idők 8, 10 és 12 órára adódnak, a lithium-ion akksik élettartamáról viszont nem ad információt a gyártó.

Az Egyesült Államokban aktuális árakat – bármennyire nem relevánsak sajnos sem Európában, és különösen nem Magyarországon – azért kigyűjtjük: az Enertia 7.995.- zöldhasúért vihető haza, Plus változata egy ezressel kerül többe, az Empulse három verziója pedig sorban 9.995.-, 11.995 és 13.995.- dollárba kerül. Nyilván egyik sem olcsó, azonban technikai oldalról kétségkívül az összes Brammo modell megéri az árát.