Piaggio Beverly 350, a túraenduro mindennapi társa

Városban otthon van, de zavarba hozható-e országúton és autópályán?

Egy túraenduroval az ember könnyen beleesik abba a hibába, hogy mindenhová azzal indul el. Munkába, ügyet intézni, bevásárolni, városi dugóban araszolni, miközben pontosan tudjuk, hogy ezekre a feladatokra egy több száz kilogrammos, magas építésű túragép egyszerűen nem mindig ideális.

Egyesületünk ezért egy „második” motort keresett a túrabálnák mellé. Nem azért, hogy kiváltsa azt, hanem éppen ellenkezőleg: hogy megkímélje attól a sok rövid, városi és elővárosi használattól, amelyre egy nagy túramotor valójában túlméretezett.

A választás egy utolsószériás 2021-ben forgalomba helyezett Piaggio Beverly 350-re esett. A vásárláskor mindössze 5000 kilométert mutatott az óra, így lényegében egy nagyon keveset használt, bejáratott példány került hozzánk.

És hogy bevált-e erre a célra? Röviden: igen. Sőt, a teszt során kiderült, hogy a Beverly jóval többre képes annál, mint amire eredetileg szántuk.

...a bejegyzés a hirdetés alatt folytatódik.

Nem egyszerűen egy nagyrobogó

A Beverly 350 első pillantásra tipikus nagyvárosi robogónak tűnik, de a 16 colos első kerék, a 14 colos hátsó, a közel 1,6 méteres tengelytáv és a 191 kilogrammos menetkész tömeg már jelzi, hogy itt nem egy könnyű, ide-oda pattogó városi játékszerről van szó. Mindenképpen azok közül a városi cirkálók közül próbáltunk válogatni, amelyek a megszokottnál nagyobb kerékméretekkel rendelkeznek. A 2021-es változat 330 köbcentis, egyhengeres, folyadékhűtéses motorja 22,2 kW, azaz körülbelül 30,3 LE teljesítményt ad le, legnagyobb nyomatéka 29 Nm. 

A motor automata CVT-váltót kapott, vagyis nincs kuplungolás, nincs sebességváltás, ráadásul a nyomatékátviteli egysége a „nagy motorokéhoz” hasonlóan egy tengelykapcsoló tárcsán keresztül működik. Csak gáz és fék. Városi környezetben ez pontosan az, amire szükségünk van. Álló helyzetből, gázadás után nincs megtorpanás, sem pillanatnyi várakozási idő, csak egyszerű és gyors gázreakciók általi azonnali indulás.

A Beverly 350 ráadásul ABS-szel és kipörgésgátlóval is rendelkezik, ami különösen csúszós úton vagy rosszabb minőségű aszfalton jelentett plusz biztonságot. 

---

Városban: pontosan erre találták ki

A Beverly igazi játszótere egyértelműen a város.

A CVT-váltóval nincs kapcsolgatás, nincs kuplungkar, a motor pedig már kis fordulaton is kellemesen megindul. A városi forgalomban az egyik legnagyobb előnye, hogy nem kell vele harcolni. A fékek határozottan dolgoznak, az első 16 colos kerék pedig sokkal nyugodtabbá teszi az úthibák, sínek és kátyúk átlépését, mint amit egy kisebb kerekű robogótól megszoktunk. Ám erejében rejlik a gyengesége is, hiszen az első villa túlzott puhára hangoltsága miatt az útegyenetlenségekben alkalmanként bizonytalanul viselkedik. Ez kanyarokban országúti tempónál hatványozottan igaz a Jószágra, amikor alsóbbrendű utakon terelgetjük.

A 780 milliméteres szélesség ellenére nem érződik testesnek. A tükrök között jól lehet tájékozódni, az üléshelyzet természetes, a lábaknak pedig elegendő hely jut. Fürge és szürke eminánciásként szégyeníti meg az autókat a piroslámpától való indulásnál, és alacsony súlypontjának köszönhetően, kiválóan terelhető a kocsisorok között. 

Az egyik legjobb tulajdonsága azonban az, hogy amikor megérkezünk, egyszerűen lepattanunk róla és kész. Nincs motorleállítás utáni matatás, nincs sebességben hagyás, nincs kuplungolás a dugóban.

Pontosan ez az a használati kör, ami miatt az egyesületünk számára értelmet nyert a túraenduro mellé egy ilyen robogó. Városi gyorsaság, egy kis tömegű, de alacsony súlypontú, mégis viselhető rugózást és rugóutakat nyújtó robogóval, amelynek racionalizált fogyasztása közelébe sem ér egy túrabálnának. 

A Beverlyvel nem sajnáljuk a rövid, 5–10 kilométeres városi utakat. Nem kell hozzá teljes túrafelszerelést magunkra ölteni, (természetesen itt is szükséges a motoros ruházat) és nem érezzük úgy, hogy egy komoly túragépet használunk, olyan feladatra, amire nincs szüksége. Ha már a biztonságot említettük egy gondolat erejéig, itt egy mondattal kitérnénk a robogókat flip-flop papucsban, rövidnadrág, pólóban használókra. Távol álljon tőlünk a vezetéstechnikai tréningeken kívüli oktatás, csak úgy mint a kiokítások sora, de az ASZFALT NEM VÁLOGAT MOTOROS és MOTOROS között! Egy robogó nyergéből esve, ugyanolyan húsbavágó és komoly sérüléseket okoz, mint más motoros bukásoknál, így a gondolatmenetet mindenki magában képzelje tovább…

---

Országúton már motorként viselkedik

Az országútra kiérve változik a kép.

A 330-as blokk nem versenymotor, de a Beverly tömegéhez és karakteréhez bőven elegendő. Az automata váltó folyamatosan dolgozik, előzésnél pedig nem kell sebességet visszakapcsolni: egyszerűen ráhúzzuk a gázt, és mosolyt csal az arcunkra. Főleg akkor, ha az aszfalt minősége a városi hepe-hupákról kielégítő pályává változik. 

A 90-es országúti tempó a motornak kifejezetten kellemes. A futómű még az első villákon is stabillá válik, a nagy első kerék pedig itt is érezteti az előnyét. Nem kell állandóan korrigálni, a Beverly szépen tartja a kanyarívet.

A 29 Nm-es nyomaték nem tűnik óriási értéknek, de robogónál a CVT miatt másképpen érzékeljük ezt. Országúti előzésnél már meg kell tervezni a manővert, különösen két személlyel vagy emelkedőn. Aki egy 100–120 lóerős túramotorról ül át, annak természetesen lassabbnak, lomhábbnak fog érződni. De a Beverly célja nem is az, hogy versenytárs legyen!

A 100–110 km/h körüli utazótempó még abszolút természetes számára, egy barátságos 3,5 liter/100 km benzinfogyasztás mellett. 

---

Autópályán: élhető, de tudni kell, mire számítsunk

Az autópálya már egy másik történet.

Papíron a Beverly 350 körülbelül 145 km/h végsebességre képes, így a magyar autópályás közlekedéshez a teljesítménye alapvetően megvan. DE! És persze az objektivitás talaján maradva; van itt bőven fekete leves is. A gyakorlatban azonban nem a végsebesség a kérdés, hanem az, hogy milyen érzés vele tartósan, nagy sebességgel haladni.?

A 110–120 km/h körüli tempó még vállalható, de itt már egyértelműen érződik, hogy nem egy nagy túramotorról, és nem is erőgépről beszélünk. A motor magasabb fordulaton dolgozik, és az autópályán a környező járművek légörvényeibe érkezve használhatatlanná válik. A fület sértő motorhang, csak egy apró momentuma a kényelmetlenségnek, ám sokkal jobban zavaró a gyári szélvédő által keltett és a vezető sisakjára terhelődő turbulens áramlás, és a menetzaj. Még-még ezzel is próbálkoztunk barátkozni a Beverly által elért végsebesség környékén, de a biztonság mint elsődleges szempont háttérbe szorulása miatt, mégiscsak visszaengedtem a gázkart: A kormány szarv pedig, mint önállóan életre kelő söprűnyél, játszotta játékát, az egyre szorosabban tartó kézfejeim alatt.  

A szélterhelés a Beverly egyik fontos negatív karakterjegye

A Beverly nem teljesen védett nagyrobogó. A szélterhelés autópályán igencsak érezhető, különösen kamionok mellett vagy erősebb oldalszélben.

A sisak körül a szélzaj is jelentős, nagyobb tempónál. Ez nem feltétlenül hiba, inkább annak a következménye, hogy a motor alapvetően városi/országúti használatra készült, és nem egy hatalmas túraplexivel felszerelt luxus-maxirobogó.

Aki rendszeresen autópályázna vele, annak egy megfelelő méretű szélvédő sokat javíthat a komforton. Ugyanakkor érdemes óvatosan választani, mert egy túl magas plexi nem minden helyzetben jelent automatikusan kevesebb turbulenciát. 

A kormány önálló játékán is sokat segíthet egy méretesebb végsúly, ám nyugodt szívvel kijelenthetjük, hogy NEM belőle lesz az autópálya ördöge. A teszt miatt tereltük csak mi is ezen körülmények közé, de természetes élettere marad nálunk a városi dzsungel.

---

Szerpentineken meglepően szórakoztató

És itt érkezünk el a teszt talán legnagyobb meglepetéséhez.

A Beverly 350 szerpentineken kifejezetten élvezetes.

A nagy első kerék, az alacsony súlypont és az automata hajtás kombinációja miatt nagyon könnyű vele ritmust találni. Nincs váltogatás: csak a jól megválasztott féktávok, majd bedöntjük, és a kanyarból kifelé gázt adunk. Piszok jó dőlésszögek prudákálhatóak ezzel a kis morcos új kedvenccel. Persze elmondani és leírni is könnyű ezt, de higgyétek el kedves olvasók: kezes játékszere annak, aki akár csak az alapokról kezdi érezni ezt a csodálatos „szakmát”, vagy akár rutinos Riderként egy kis huncutságra vágyik. Itt jön elő a gondolataimban a tény, amit oly sokszor megfogalmazunk, hogy nem kell a lóerők fétisének erdeiben barangolnunk feleslegesen, és még csak a lábközép hosszát sem növeli meg ha egy 200 lóerős géppel száguldozunk. A teljesség igénye nélkül kijelenthetjük, hogy a motorosoknak; (elnézést) sokszor a motorosok többségének kellene annyit tudnia, amely tudással ennek a gépnek a határai kimotorozhatóak. Rgo: egyszeméllyel úgy városi, mint elővárosi és rövidebb egynapos túrákra is kiválóan alkalmas, kerülve bár az autópályát, de ereje és definitása, az esetek túlnyomó többségében elég, és ügyesen használva széles mosolyt csal a használói arcokra. Alkalmanként és meglepetésszerűen a szerpentinek kanyarjaiban maguk mögött hagyva az üvöltő, nyitott dobos csibészeket. 

Ezzel együtt a Beverly nem sportmotor, ezt nem is szabad elfelejteni. Viszont az aszfaltot szépen követi, és megfelelő gumikkal egészen komoly tempóval lehet vele motorozni.

A jó aszfalt minőségű kanyarokban különösen szerethető. Egy hosszabb lejtős szerpentinen pedig szinte gokartos érzést tud adni.

A fékek teljesítménye ehhez is elegendő. Az ABS természetesen nem versenypályás, még csak kanyar ABS sincs benne, és egy normál használat melletti, de szükségszerű beavatkozásra való, így közúton nagy segítség lehet váratlan helyzetekben.

Világítás – modern megjelenés, jó használhatóság

A Beverly 350 egyik látványos részlete a modern, LED-es világítás. Az első fényszóró karakteres formája jól illik a robogó elegáns, mégis kissé sportos megjelenéséhez, miközben a LED-technológia a mindennapi használatban is előnyös. A tompított fény megfelelően széles területet világít meg, így városi és országúti közlekedésben is biztonságosabb érzetet ad.

Éjszakai, kanyargós országúti vagy szerpentines motorozásnál ugyanakkor érezhető, hogy egy robogónál a világítás elhelyezése és a kormány mozgása más karakterű, mint egy hagyományos motorkerékpárnál. A Beverly lámpája alapvetően jól teszi a dolgát, de a nagy tempójú, teljesen sötét útszakaszokon már jól jöhetne még erősebb és messzebbre nyúló fénykéve.

A hátsó LED-es lámpatest és az irányjelzők szintén hozzájárulnak a Beverly korszerű megjelenéséhez. Különösen tetszetős, hogy a világítótestek nem egyszerűen funkcionális elemek, hanem a robogó formavilágának szerves részei.

---

Ahol már kevésbé szeretjük: az első futómű

A Beverly futóművének egyik legnagyobb kompromisszuma az első teleszkópszárak.

A villa karaktere inkább lágy, és ami ennél fontosabb: nincs rajta állítási lehetőség.

Városban ez még inkább előny, hiszen a kisebb úthibákat kellemesen kezeli. De csak a kisebbeket!  Tempósabb országúti motorozásnál és szerpentineken, féktávon esve a kanyarba, azonban már érezhető, hogy az első futómű nem ugyanazt a feszes, pontos visszajelzést adja, amit egy jó túra vagy sportmotor.

Fékezéskor is érezhető a villa összezárása.

Nem neveznénk veszélyesnek vagy rossznak, egyszerűen lágyra hangolták. Ez pedig jól illik a motor általános karakteréhez, csak akkor válik hátránnyá, amikor elkezdjük feszegetni a határokat, vagy úttalan utakra merészkedünk.

A hátsó rugóstagok előfeszítése, viszont állítható, (sajnos a csillapítási értékek nem) így a terheléshez valamelyest hozzá tudjuk igazítani a futóművet. 

---

Egy apróság, ami a mindennapokban nem is olyan apró

A Beverly másik zavaró tulajdonsága a rögzítőfék hiánya.

Lejtős helyen parkolva ez sokkal kellemetlenebb, mint elsőre gondolnánk. Egy autót egyszerűen sebességben hagyunk, egy kézi váltós motorkerékpárnál szintén van lehetőség sebességben hagyni a gépet. A Beverly automata hajtása miatt azonban ilyen mechanikus „fékstopper” funkció nincs. (DE LEHETNE!)

Ez különösen akkor problémás, ha olyan helyen kell megállni, ahol a motor egy meredek emelkedőn vagy lejtőn parkolna.

Sík terepen természetesen a középállvány vagy az oldaltámasz megoldja a helyzetet, de az előbb említett parkolókban, már oda kell figyelni, hová tesszük le.

---

Mennyi fér bele?

A nagyrobogók egyik nagy előnye a tárolókapacitás, ezért a Beverlytől is elvárnánk, hogy egy kisebb költözést el tudjon rejteni az ülés alatt.

Nem teszi.

Az ülés alatti tárolóhely, csak egy kisebb bevásárlásra elegendő. A kialakítása nem teszi lehetővé egy normál méretű bukósisak kényelmes elhelyezését. Tesztünk során egy normál méretű sisakkal már nem lehetett úgy lezárni az ülést, hogy az megfelelően a helyére kerüljön.

Ez egyértelműen negatívum egy olyan járműnél, amelyet városi praktikumra vásároltunk.

Szerencsére erre van megoldás.

A Topcase gyakorlatilag kötelező extra

A Beverlyhez a Piaggio saját kiegészítői között többféle Topcase is elérhető. A gyártó kínál 36/37 literes, illetve nagyobb, 50–52 liter körüli megoldásokat is. 

A 37 literes Piaggio Topcase már érdemi javulást jelent: a gyártó szerint egy moduláris bukósisak elhelyezésére is alkalmas. A hozzá való Beverly-tartókonzol külön szükséges. 

Aki azonban tényleg mindennapi használatra veszi a Beverlyt, annak mi inkább a nagyobb, 50 liter körüli dobozt tartjuk praktikusnak. A Piaggio 2021-es tartozékkínálatában is szerepelt 50 literes Topcase, amely két integrált sisak befogadására volt alkalmas. 

Ez már teljesen más dimenzióba helyezi a robogó használhatóságát.

Egy nagyobb Topcase-el a Beverly már tényleg alkalmas lehet arra, hogy munkába járjunk vele, bevásároljunk, felszerelést vigyünk, vagy akár az egész napos motorozáshoz szükséges holmit magunkkal vigyük.

---

Amiért megszerettük/Konklúzió

A Beverly 350 egyik legnagyobb erénye, hogy nem akar többnek látszani annál, ami.

Nem sportmotor.

Nem túramotor.

Nem autópálya-specialista.

És nem is egy luxus-maxirobogó.

Ehelyett egy jól használható, erős, kulturált nagyrobogó, amely a városi közlekedést rendkívül kényelmessé teszi, miközben nem kell lemondanunk az országúti és alkalmi (rövid) autópályás használatról sem.

A 330-as motor kellően erős, a CVT-váltó kényelmes, a 16 colos első kerék stabilitást ad, az ABS és kipörgésgátló pedig modern biztonsági tartalékot jelent. 

És van még valami, amit egy műszaki adatlap soha nem fog megmutatni: szívesen ülünk rá.

Ez egy olyan motor, amelynél nem kell külön indokot keresni egy tíz kilométeres út megtételére.

Pozitívumok

• Kiváló városi és elővárosi használhatóság 
• Erős, nyomatékos 330-as egyhengeres 
• Automata CVT-váltó 
• ABS és kipörgésgátló 
• Nagy, 16 colos első kerék 
• kiemelkedően jó fogyasztás
• Stabil országúti viselkedés 
• Szerpentinen meglepően élvezetes 
• 100–120 km/h körüli tempónál még autópályán is használható 
• Jó üléshelyzet 
• Alacsonyabb használati stressz, mint egy nagy túramotor esetében 
• Topcase-szel jól növelhető a csomagtér 

Negatívumok

• Lágy első teleszkóp 
• Az első villa nem állítható 
• Autópályán jelentős szélterhelés 
• Nagyobb tempónál érezhető szélzaj/szélterheltség 
• A rögzítőfék/fékstopper hiánya lejtős parkolásnál kellemetlen 
• Az ülés alatti rekesz egy normál méretű bukósisakot nem feltétlenül képes befogadni úgy, hogy az ülés rendesen lezárható legyen 
• Hosszú autópályázásra kevésbé ideális 

---

Kinek való a Beverly 350?

A Beverly 350 célközönsége szerintünk elsősorban az, aki egy valóban használható közlekedési eszközt keres, de nem akar lemondani a motorozás élményéről.

Jó választás lehet annak, aki naponta jár be a városba, agglomerációból ingázik, rendszeresen intéz ügyeket két keréken, vagy egyszerűen szeretne egy olyan motort, amellyel a dugókat könnyedén lehet kerülni.

Ugyanakkor azoknak is érdekes lehet, akiknek már van egy nagy túrázásra használatos első számú szerelmük a garázsban, és mellé keresnek egy könnyebben használható második gépet.

Pontosan ezért vásároltuk meg mi is.

A túraenduro maradhat a hosszú túrákra, a nagyobb kirándulásokra és a komolyabb motoros expedíciókra. A Beverly pedig elvégzi azokat a mindennapi feladatokat, amelyekre egy nagy túragépet felesleges elővenni.

És közben, ha úgy alakul, még egy kanyargós országútra vagy egy rövidebb túrára is bátran elindulhatunk vele.

---

Árcédula és célközönség

A 2021-es Beverly 350 újkori ára felszereltségtől és piactól függően, nagyjából 5700–6200 euró körül alakult; egy korabeli adatlap 5699 eurós új árat közöl, míg egy 2021-es példány adatlapja 6190 eurós új árat tüntet fel. 

A magyar használtpiacon jelenleg a Beverly 350-ek ára az évjárat, futásteljesítmény, állapot és felszereltség függvényében meglehetősen széles sávban mozog. A jelenlegi hirdetések között például a korábbi évjáratok, nagyjából 866 ezer–1,6 millió forint közötti árszinten is megjelennek, de ezek nem közvetlenül 2021-es példányok, ezért az összehasonlítást óvatosan kell kezelni. Azt, hogy mi ezt a megkímélt, lekövethető előélettel rendelkező példányt, mennyiért szereztük be pult alól? Fedje az örök rejtélyek homálya😊

A célközönség pedig egyszerű: városi és elővárosi motoros, ingázó, gyakorlati közlekedési eszközt kereső motoros, illetve az olyan motortulajdonos, aki a nagy gépe mellé szeretne egy könnyebben használható mindennapi karakteres „Olaszt”.

A Beverly 350 ebben a szerepben nagyon nehezen megkerülhető karakter.

Nem azért jó, mert mindenben a legjobb. Hanem azért, mert nagyon sok mindenben egyszerűen elég jó, és közben minden nap használható.

---

A 2021-es Beverly 350 főbb műszaki adatai

A tankkapacitást 12,5 literben adják meg, illetve a teljesítményt 30,3 és 31 LE körül jelölik, ami a források és a kerekítések közötti eltérésből adódik.