Műszaki különlegesség: Moto Guzzi W103 motorblokk

A belsőégésű erőforrással meghajtott motorkerékpároknál már jó ideje eljutott a világ a közel optimális építési megoldásokhoz. Ha évtizedekre vissza is nézünk, nem sok dolog változott: elöl teleszkópvilla, hátul lengővilla, lánc-, kardán- vagy szíjhajtás, híd- vagy bölcsőváz, üzemanyagtank blokk fölött (maximum ülés alatt) és kész. Néha valaki bedobja a függőcsapszeget előre, hossack- vagy telelever rendszert a felfüggesztésnél. Erőforrás-fronton van egyhengeres (állva, fekve), kettő-három-négyhengeres, keresztben soros, keresztben V vagy L-kettes (Suzuki SV-TL, Ducatik), és a boxer- vagy V2 hosszanti kéthengeresek (BMW, Guzzi…). Talán még megemlíthetnénk a múltból a hosszanti sornégyes megoldásokat – mint az Indianoknál volt. De az összes többi (wankel, csillag, ilyen-olyan elforgatott, extrém sokhengeres megoldások) utólag mind vakvágánynak tűnt. Még egy kereszt-V4 – mint a VF-Hondák vagy a V-Max is csak párszereplős kitérők a motorgyártás sűrű történelmében. Azonban léteztek olyan csodálatos vadhajtások is, mint a Moto Guzzi Arrow W103.

Ez az egyetlen fotó maradt fent a különleges erőforrásról

Ízlelgessük: W3 hengeres. Vevé? Triplavé? Mondhatjuk bárhogyan, de sűrű egy fémdarab az biztos! Ha meglátja az ember, tudja hogy valami van vele. Hogy baja, vagy kiemelkedően jó tulajdonsága ez az elrendezés, az csak később derül ki – általában maga az élet dönti el. Ha egy profitorientált gyártó úgy ítéli meg, hogy bár belelapátolt egy kazal lóvét, a célegyenesben inkább mégis lehúzza az adott fejlesztést, akkor biztosak lehetünk benne, hogy alaposan körüljárta a dolgot és az erősen zsákutca-szagú. Persze szent őrült mindig akad, aki lelkesedésből épít ilyen – nagyban már elkaszált – dolgokat; de még mindig jobb mintha drogozna vagy inna az ember.

A W103 rajza

A W3 Arrow  (hiszen nyílhegy-szerűnek is látható a három henger elrendezése) 1981-1982-ben kelt életre – egy bizonyos szintig – Lino Tonti mérnök keze nyomán. 992 köbcentiméteres hengerűrtartalommal, három hengerrel, amelyek 65 fokonként voltak elhelyezve egymástól. A szelepeket a kor guzzista  szellemének megfelelően nyomórudak vezérlik. Az üzemanyag-levegő keveréket pedig  30 milliméteres Del’Orto karburátorok állítják elő a W103-ban. Amit a motorról készült egyetlen fotón láthattok, az a fejlesztés végeredménye. Ennél messzebb nem jutottak, amiért igencsak kár, mert megnéztük volna hogyan muzsikál egy motorkerékpárba is beépítve. Vagy akár csak fékpadon a hangját meghallgatnánk… Egyébként erről a blokkról – ahogy sok más különlegességről – a “Moto Guzzi – The Complete History from 1921” című könyvben olvashatunk, amiben MINDEN benne van, amit csak tudni lehet a Guzziról.