Nóórmális?!? Januári MZ túra, cél a Tátra!

Az ország nagy részén javában süt a nap és a hőmérő higanyszála is már felfelé emelkedik, maga mögött hagyva a nullát, ám egy hónappal ezelőtt még az igazi téli időjárást „élvezhettük”. Ilyenkor az átlagos motoros legfeljebb a garázsban simogatja és ápolgatja a gépet esténként, de esze ágában sincs kigurulni vele a zimankós télbe. Aztán vannak a téli motorosok, akik különböző okoknál fogva kénytelenek két keréken róni a várost és a környéket. Végül, de nem utolsósorban pedig vannak az igazi agyalágyultak (ezt ne értsétek félre, nem kell rossz néven venni), akik, ha kell, ha nem, önszántukból motorral mennek el, mondjuk egy szomszédos ország magashegységébe. Ez nagyjából már klinikai eset, gondolhatnánk. A következő kis beszélgetést Nedermann Dénessel és Moravetz Sándorral folytattuk, miután a hétvégi kiruccanásukból hazatértek. A fiúk a magyarországi MZ Club oszlopos tagjai, így egyértelmű, hogy milyen vasakat választottak a túrára, amely a Tátra legmagasabb pontjára vezetett.

Két MZ és két bolond turista, avagy Dénes és Mora kalandjai

Az elvetemült ötlet eredete

– Mi visz rá valakit, hogy télen, kemény mínuszokban és nyakig érő hóban motorra üljön?

– A téli motorozás nem újdonság nekünk. Én is rendszeresen művelem és Mora is szokott a hóban bolondozni. Persze nem ekkora távot, mint a mostani volt. Bár Mora részt vett a korábbi években egy Hóbagoly party nevezetű hétvégi sátorozós túrán.

– Hogy jött az ötlet, hogy egy laza kis délutáni hótúrás helyett egy „nemzetközi” túrát tegyetek?

– Még az ősszel kitaláltuk, hogy el kéne menni majd télen a Mora pincéjébe Héregre, ahol majd sütögetünk, iszogatunk és csinálunk néhány havas képet a motorokról meg amúgy is fűnyírózni akartam egy kis havat (?!).

– Így van, ez az ötlet lett egy kicsit továbbgondolva. Először felvetődött, hogy menjünk Montenegróba vagy az Alpokba, mert nyáron rendszeresen járunk le a Balkánra motorozni, de télen még soha nem láttuk ezeket a tájakat. Azért esett végül a Tátrára a választásunk, mivel ez volt a legközelebb, nekünk pedig sajnos kevés időnk volt az efféle szórakozásra. Vagyis eleinte csak hülyéskedésnek gondoltam Dénes részéről ezt az ötletet, de mikor közölte, hogy lefoglalta a szállásunkat, akkor már nem volt visszaút.

A Tátra kiváló januári célpontnak tűnt

A felszerelés

– Milyen felszereléssel készültetek? Gondolom egy ilyen zord motorozásnak nem lehet csak úgy nekivágni a szokásos cókmókkal.

– Igazából nem vittük túlzásba a speciális felszereléseket, hiszen a fő cél a költséghatékonyság volt és a minimális ráfordítás, hogy kis pénzből kihozhassuk a túrát.

– Sokan mondogatták nekünk utána, hogy nem hiszik el, hogy nem fáztunk. Nem is kell elhinniük, mert fáztunk. Átfagyott a kézfejünk, a lábunk, megfagyott az arcunk és a szemünk. De a fázás érzete egy idő után átkapcsolt egy sima rossz érzéssé, amolyan fájdalommá. De nem azzal voltunk elfoglalva, hogy fázunk. Én vettem egy kézzsákot a kormányra, ez azért elég nagy segítség volt az út során.

Így ráfagyott a szemüvegre a párás lehelet

– Ahogy a képeken láttam, egész érdekesen sikerült a ruházatot összeválogatnotok. Kaptatok valami titkos tippet, hogy mi a tuti ilyen hidegben, vagy magatokra vettetek mindent, ami otthon a szekrényben lapult?

– Kezdjed te, Mora, nekem még végig kell gondolnom mi minden speciális göncöt vettem magamra!

– Vettem egy kimondottan téli, hideg időre, favágóknak javasolt bakancsot. Most már kibővíthetik az ajánlást a motorosoknak is, ugyanis még a -30 fok közeli időben is egész jól lehetett benne motorozni. Persze, egy idő után ebben is lefagy a lábad, de óránként amúgy is megálltunk melegedni a benzinkutakon. Sima téli motorosnadrág volt rajtam egy jégeralsóval és béléssel. Felül nem vittem túlzásba odafelé – póló, pulóver és egy motoroskabát. Ezekre vettem még rá az esőruha felsőjét. A szélvédő réteg a lényege a téli motorozásnak, erre jöttünk rá az utunk során. A sisak alá egy siklóernyős maszkot vettem. Mivel pinlock nélküli volt mindkettőnk sisakja, ezért igazi szívás volt a hideg időben motorozni. Lehajtott plexivel bepárásodott és ráfagyott a lehelet. Ha nyitva próbálkoztunk, szemüveggel helyettesítve a plexit, akkor arra fagyott rá. Nem volt más megoldás, szinte végig nyitott plexivel mentünk, hogy megfagyjon a szemgolyónk. Mivel a menetszéltől könnyeztünk, ezért nagyon jól mutattak a fagyott cseppek a szemünk sarkában.

Favágó bakancs, pöcegödör ásó gumicsizma és tűzoltókabát – így is lehet túrázni

– Én felülről lefelé kezdem. Az volt a nagy szerencsém, hogy régebben kaptam egy ismerősömtől egy sisakot, ami két számmal nagyobb volt a méretemnél. Félreraktam, egyszer hátha megnő a fejem. Ez most kapóra jött, mert a nagy sisak alá egy rendes téli sapkát és egy arcmaszkot is fel tudtam venni. Tudom, ez nem biztonságos, de a motorozáshoz amúgy is kell egy csepp hülyeség. Tehát a fejem az abszolút nem fázott. A felsőruházatot a réteges öltözködés jegyében oldottam meg: póló, két pulóver, egy bélés nélküli cordura dzseki és kívülre egy hosszú, térdig érő, bélelt tűzoltókabát. Nagyon komoly volt, mivel magában csak ez a holmi van vagy tizenöt kiló, de a hosszának köszönhetően be tudtam tenni magam alá és végig védte a derekamat a széltől, így nem bántam meg, hogy elvittem magammal. Félre is teszem a jövőbeli téli gurulásokra. A nadrágot nem extráztam túlzottan: egy agyonhasznált, itt-ott már lyukas gönc volt aláöltözővel. A lábamra egyszerű (!) trágyahordó mezőgazdasági gumicsizmát húztam, amelybe a nővérem varrt nekem bélést birkaszőrméből. Igazi bio Gore-tex anyag volt, mivel a csizmába tökéletesen belerohadt a lábam, azonban a bélés olyan jól kivezette a nedvességet a szőrme külső részére, hogy a zoknim nem ázott át. Nem a csajozós szerkónkban mentünk, de azért csinosak voltunk ám. A lényeg, hogy nem költöttünk vagyonokat a ruházatra – látod, ilyen csöves cuccokból is össze lehet rakni a szükséges dolgokat.

Jól látható, hogy napközben csodás idejük volt, napnyugta után már egy kicsit fáztak

A második oldalon kiderül, mennyit kellett szerelni és hány bukta volt a síkos hegyi utakon. Lapozz!