A Sarolea elég régen, 1850-ben alapíttatott. Eredetileg fegyvergyártással foglalkozott a belga vállalat, majd 1892-ben bővítette a profilját kerékpárok, még később motorkerékpárok előállításával is – ezen a téren a világelsők között voltak! Az alapító, Joseph Saroela 1894-ben elhunyt, fiai azonban folytatták életművét. A gyár a húszas évek végére már napi 50 motort állított elő – szinte minden részegység a 6’000 négyzetméteres területen, saját munkával készült. A gazdasági válság ugyan megtépázta őket, azonban időben nyitottak a kisebb és olcsóbb gépek felé – ebben az időben készítettek két ütemű erőforrásokat is -, így ezt az időszakot is túlélték.

Egy Sarolea 23U: 500 köbcentiméteres versenymotor 1928-ból

A Második Világháborúban a nácik bezárták a gyárat, amely később újraindította a termelést. A Saroela mindig is gyártott sportcélú motorkerékpárokat, egyik legnagyobb sikerüket 1952-ben érték el, amikor a belga Victor Leloup megnyerte nekik a FIM Motocross Európa Bajnokságot. Az ötvenes években kezdtek együttműködni az FN és a Gillet Herstal vállalatokkal, amelynek eredménye végül az lett, hogy a Saroela beleolvadt a Gilletbe 1963-ban. Azóta nem léteztek.

Sarolea SP7

Egészen mostanáig, ugyanis Belgiumban újra feltűnt az egykor legendás márkanév – az eredeti, ősi logóval. Ami még jobb hír, hogy újra egy motorkerékpáron. Igaz, egyelőre nincs szó sorozatgyártásról vagy utcai használatú modellről. Bár utóbbi végül is teljesül, hiszen az általuk épített superbike az Isle of Man Tourist Trophyn fog rajthoz állni a TT Zero kategóriában.

Sarolea SP7

A Saroela SP7 első ránézésre egy nagyon szép, klasszikus egy üléses versenymotornak tűnik. Valójában elektromos meghajtással rendelkezik, váltóval azonban nem. Az erőforrás 180 lóerős, és ami ennél is sokkal durvább: 400 newtonméternyi forgatónyomatékot szabadít a hátsó kerékre – amely folyamatosan a pilóta rendelkezésére áll majd! Végsebessége 250 kilométer/óra, a nullaszázas sprinthez pedig 2,8 másodpercre van szüksége.

Sarolea SP7

Az igazi szenzáció azonban a tömege: az SP7 mindössze 200 kilogrammot nyom a mérlegen. Ennek oka, hogy együttműködő partnerüknek, a Thor Composites-nak köszönhetően (akik Forma-1 és Le Mans autók építésében is dolgoznak) az egész gép karbonból készült – beleértve a vázat és a lengőkart is. A paraméterek tehát biztatóak – a Man szigeten pedig kiderül, mindez mennyit ér a gyakorlatban!