Sármos, lázadó, korszakának meghatározó személyisége, filmikon. Így ismerjük, de csak ennyi lenne? Hát nem! McQueen autó- és motorversenyző volt. Az enduró életérzés egyik úttörője, aki az egész világnak megmutatta: a scrambler nem csak az úton érzi jól magát.
Sokan ismerjük őt mint női szemmel sármos férfit, mint színészt, de a legtöbben nem tudják róla, hogy nagy motorsportrajongó volt. Igen, így egyben, hiszen mindkettő a nagy szerelme volt. Ha tehette és a rendezők nem tiltották meg neki, akkor minden autós és motoros jelenetet ő forgatott le, nem kért kaszkadőrt. A minden idők legjobb autósüldözésének kikiáltott epizód is a nevéhez fűződik a Bullit című filmben (magyarul ‘A San-Francisco-i zsaru’ címmel vetítették anno a mozik). Érdemes csak ezt az egy jelenet is végignézni, illetve meghallgatni a csodás V8-as dübörgését.
McQueen-nek nem volt egyszerű az életútja. Zűrös volt a családi háttere: hol az anyjával (aki alkoholista volt), hol a nagybátyával, hol pedig éppen nevelőotthonban nőtt fel. Az iskolában szenvedett, mivel nagyot hallott és diszlexiás volt. Ilyen háttér mellett szinte törvényszerű volt, hogy hamar lelépett otthonról, előszőr egy utcai bandával, majd egy cirkusszal élt együtt. Volt favágó, olajmunkás és sok más, majd belépett a sereghez, ahol tengerészgyalogos lett. Sokak szerint itt a raktárban végzett munkája során sikerült összeszedni a tüdőbetegséget, amihez sokat hozzátett még a dohányzása. Nehéz róla olyan képet találni ahol nem lóg a szájából a cigi…
A tengerészgyalogos életet nagyon élvezte, hiszen ez a fegyelem adta meg neki azt, ami mindig is hiányzott az életéből. Egy alkalommal egy északi-tengeri gyakorlatozás során öt társát mentette ki a széttörő jégtáblák közül. 1950-ben leszerelt a seregtől, majd pár év múlva egy kisebb színházi szerep után ösztöndíjjal elvégezte a színiakadémiát. Sorozatszínész lett, azután egyszer csak felfigyeltek rá Hollywoodban – innentől pedig igaz filmtörténelmet írt. A ‘Nagy szökés’ című filmben pedig először motorozott a filmvásznon.
Kipróbálta az autóversenyzést is. Előbb 12 órás versenyeken, majd Le Mansban is elindult. Motorral pedig off-road versenyeken jeleskedett: először egy kaszkadőr barátjával, Ekins-szel, majd önállóan is. Az első versenymotorja egy 500 köbcentiméteres Triumph volt. Rengeteg versenyen indult, többek közt a Baja 1000, a Mint 400 and the Elsinore Grand Prix (mindkettő természetesen mérföldben értendő). Több nemzetközi versenyen Ekins és McQueen képviselte az Egyesült Államokat. 1978-ban bekerült a Motorsport ki-kicsodába is. 1971-ben leforgatta az ‘On any Sunday’ (Bármelyik vasárnap) című filmet, ami mára hatalmas klasszikussá vált. Még ebben az évben a Sport Illustrated címlapján szerepelt egy Husqvarna motorkerékpáron.
Szenvedélyesen gyűjtötte a veterán- és az új motorkerékpárokat és az autókat, 1980-ban bekövetkezett haláláig több száz járművet szerzett meg. A Triumph az emlékére egy McQueen kabátot is kiadott, tisztelegve az egyik legismertebb versenyzőjének.
Akik nem szeretik a matematikát és akik szerint a matematikusok kockafejek, lehet hogy most kicsit átgondolják a a dolgot. Hiszen ennek a tudománynak hála megalkottak egy holttér nélküli, torzításmentes oldalsó tükröt.
A holttér a nagy ellenségünk! Hiszen amúgy is a legtöbb autóvezető a viszonylag kis felületünk miatt észre sem vesz (gondoljunk bele: egy motort szemből akár egy közlekedési tábla szára is teljesen ki tud takarni!), de még a holttér is pont akkora a hagyományos tükrök esetében, mint egy átlagos motoros. Eddig is sok kísérlet volt arra vonatkozóan hogy a holttér kérdést megoldják, viszont ez leginkább a belső tükrökre korlátozódott (panorába tükrök). A külső kiegészítők pedig soha nem nyújtottak teljeskörű megoldást.
A Drexel egyetem matematika professzora Dr. Andrew R. Hicks egy olyan tükröt alkotott meg, amelyben a holttér egészen minimálisra csökken. Olyan széles látóteret biztosít, mint egy halszem-optika, a torzítás mégis szinte a nullával egyenlő. Hiszen a hagyományos hajlított tükrök esetében a deformált kép is gond, de aki vezetett már Amerikában gyártott autót, az a tükör szövegéből is tudhatja: a tükörben látható tárgyak távolsága is megváltozik. A képen látható, megdöbbentő eredményt több tükör kombinációjából alkotta meg a professzor – amikből a kész tükör esetében semmit sem látunk, csak egy sík felületet. A tudós így magyarázza a találmányát: „úgy képzeld el ezt az egészet, mintha lenne sok-sok diszkógömböd oly módon beállítva, hogy a fényt mindig egy irányba tereljék”.
A jelenlegi amerikai szabályok nem engedik meg egy ilyen fajta tükör használatát, de szerintem szóljuk Dr. Hicks-nek, hogy Európában nincs ilyen szabályozás… hátha!
A MotoRevue munkatársai kapták el valamerre a gyanús újdonságot, és bár csak két rossz minőségű fényképet publikáltak róla, amelyek komoly következtetésekre nem alkalmasak, némi töprengésre azonban igen.
Annyi jól látszik rajtuk, hogy a bajor superbike ruha nélküli változatát kapták lencsevégre oldalidomok nélkül és egyenes kormánnyal. A gép meglehetősen véglegesnek néz ki, tehát valószínűsíthetően nem egy korai tesztpéldány, hanem valamilyen korai szériás motor látható rajtuk. Mivel az S1000RR modellfrissítése éppen aktuális téma, jogosan vetődik fel a kérdés: a bajorok vajon egy időben dobják piacra a faceliftet és egy hasonló alapokra épülő streetfigter-jellegű holmit? A gall kollégák azt valószínűsítik, hogy a pucér újdonság az első generációs S1000RR alapjaira fog majd épülni, nyilván némileg visszafogott teljesítménnyel (160 lóerőt vízionálnak, hogy miért pont annyit, azt nem tudjuk).
Az általuk BMW S1000RS vagy BMW S1000SR névre keresztelt újdonság reményeik szerint 2013-as modell lesz, és már az idei Intermot vagy EICMA szakkiállítások valamelyikén hivatalosan is debütálni fog. Úgy legyen!
Pünkösd hétvégékén én is (mint sokan) motoroztam, az egész hétvége csak erről szólt. Nem volt net, nem volt külvilág csak a motor. Hétfőn nagy vigyorral értem haza, majd amikor a világot visszaengedtem a kis burokba amiben voltam, lefagyott az arcomról a mosoly. Döbbenettel olvastam a Lengyelországban meghalt három motorosról. Rögtön, mint mindenki, én is az emlékeim és a barátaim közt kerestem: ki az, ki lehet az? Meg is találtam a Motorozz.hu-n, hogy kik voltak ők. Nem ismerem személyesen őket, de az én kutyám kölyke érzés azonnal elfogott….
Megnézetem minden hírforrásból a balesetet és azonnal elszorult a szívem: ezt nem lehetett elkerülni, ez a sors vagy Isten (ki miben hisz) akarata volt.
Kedden pedig meg is tudtam, miért. Példátlan összefogás alakult ki: olyan motorosok, akik amúgy nem is nézik meg a egymás motorját, egy célért álltak össze. Egy utolsó, közös, szívszorító útra kísértek el Őket, akik már nem tudnak soha motorozni. Akik úgy haltak meg, ahogy sokan szeretnénk: gyorsan, nem szenvedve, motorozás közben – ami az életük volt és a haláluk lett.
Megríkat ez az összefogás, ez a szeretet… legyen mindenikek könnyű a szíve, hiszen csak az hal meg akit elfelejtenek…
(Jánost és Andreát holnap, vagyis 2012. június 9-én kísérik utolsó útjukra az Óbudai temetőben. Sok motoros lesz ott, aki pedig úgy érzi, csatlakozhat hozzájuk. Minden részletet megtaláltok a Motorozz.hu oldalán.)
A legnagyobb hazai motoros közösségi portál, a Motorozz.hu oldalán szeveződött a tragikusan végződött túra is, logikus hát, hogy az oldal közössége összefogott annak érdekében: méltó módon fogadjuk motoros társaink hazatérő koporsóit. A mai napon, vagyis 2012. június 5-én így a késő esti órákban a családtagokkal együtt csendes megemlékezést tartunk és fogadjuk a hazatérő konvojt, amelyben lengyel és magyar motorosok egyaránt részt vállaltak – közösen kísérik haza a menetet Krakkóból.
A temető vezetőségével történt egyeztetés alapján záróra után a megemlékezés zavartalan lebonyolítása érdekében megnyitják számunkra a sírkert egy részét: 21 órától mintegy 1-1,5 óra időtartamra, valamint engedélyezik a temető területén, az erre kijelölt helyen a motorok parkolását. A szervezők kérése, hogy ezt a szép gesztust fegyelmezett és hely szelleméhez méltó viselkedéssel honoráljuk! Legyünk minél többen, hogy méltó módon fogadhassuk hazatérő motoros társainkat.
Minden további részlet, a szervezők kérései, valamint a program lebonyolításával kapcsolatos tudnivalók megtalálhatók a Motorozz.hu erre vonatkozó topicjában.
A Ducati megint hatalmas marketing fogást hozott létre, hiszen olyan piacra nyitott kávézót, ahol a legdinamikusabb a fejlődés, ahol a luxus létszükséglet. A Dubai létesítmény megnyitóján nem más mint, Niki Hayden volt jelen az olasz cég sztárvendégeként.
A Ducati Caffe alapkoncepciójának megfelelően itt is a Ducati színek és az étteremben elhelyezett motorok láthatók. Az egész berendezést a kétkerekű telivérek hangulata hatja át, minden apró részlete olyan, mintha egy katalógus színeit nézegetnénk. A koncepció: tüzes olasz kifinomultságot az étlapra is! (Ha már a motorgyártással problémák vannak akkor adjuk el önmagában életérzést? – Vagy ne legyünk ilyen rosszindulatúak?)
A betérő vendég szinte nem is tudja eldönteni, hogy motorszalonban vagy egy kávézóban van, ahol azért enni is lehet, miközben Ducati kiegészítőket válogatunk. Az étlap is ennek megfelelően autentikusan olasz. Lucio Attinà, a Ducati márkáért felelős igazgató nagy örömmel nyitotta meg a Dubai kávézót, hiszen nem titkoltan piacot kívánnak szerezni. Ami – valljuk be – ezzel a szépen kialakított és tökéletes koncepcióval nem is lesz nehéz, hiszen nem csak a motort és a hozzá kapcsolódó amúgy is jó hírnevet adják a vevőiknek, hanem az a luxust is amire ezen a vidéken igény van.
A szenvedély, a kiválóság és az olasz hagyományok biztosítják azokat az értékeket, amelyek hozzájárultak a Ducati világsikeréhez. Ez alapvetően egy egyszerű recept, amelyet most a fehér (vagy éppen tűzvörös) asztal mellett élvezhetnek a vendégek dinamikus, fiatalos és egyben elegáns környezetben, jól eladva a teljes életérzést: lehetsz igazi olasz akár burnuszban is!
– Nem teszik, kérem vissza a sajátomat! – Ez a kijelentés hagyta el a számat a ZZR1400 nyergében töltött első negyed óra után. Aztán ez persze alaposan megváltozott. De tagadhatatlan, hogy nem volt első látásra szerelem…Evett már valaki chilis csokoládét? A folyamat ott is ugyanez. Az embert hajtja a kíváncsiság, így szépen a kosárba teszi a terméket, majd fizetés után következik a kóstolás. Ezután nem érti, hogy lehet ennyire elrontani valamit. És legfőképp mi értelme volt egy ilyet létrehozni. Hiszen külön-külön mindegyik összetevője nagyszerű dolog. Csak másra valók. Kár volt összegyúrni a kettőt. Pont mint a Kawa esetében. Egy túragép és egy vérbeli sportmotor mind nagyszerű dolgok. Teljesen másra valók, minek kellett hát keresztezni őket?
Mivel társaságban voltam, a csokit sem köptem ki, ahogy természetesen a ZZR-t sem adtam vissza. Túl korai lett volna ennyivel elintézni. Mindenesetre az első benyomásom nem volt túl kedvező. No mindegy. Ahogy mondani szokták, innen szép nyerni! A csokoládé esetében is először sajnáltam azt a pénzt, amit a kasszánál hagytam érte, de pár perc után már nem hagyott nyugodni a gondolat és muszáj volt még egy kísérletet tennem. Ekkor már jobban figyelve a részletekre rájöttem, hogy a két elem nem elnyomja, hanem kiegészíti egymást, felszínre hozva olyan ízeket is, amelyeket egyébként nem éreznénk.
Kétkerekű chilis csoki
Azért a zöld szörnyeteg esetében ez a folyamat lényegesen lassabban zajlott, de pontosan így. Amikor már sikerült elvonatkoztatnom attól a kényelmetlen testhelyzettől amit a kormány helyzete kényszerített rám, kezdtem felfedezni a nagyszerű dolgokat.
Először például a motor kiemelkedő karakterét. Amely már szó szerint alapjárattól elbírja a hatodikat. Ugyanis amennyiben nincs kedvünk visszaváltani, már innen szépen húz. Persze nem úgy, mint a BMW „egyhatosa”, de majdnem. Azért négy henger az nem hat, de akkor is meglepő, hogy milyen nyomatékos: kétezernél már nem is vibrál, ötezernél jön egy csapat ménes a meglévő pár csikó mellé, hogy aztán együtt menjen a vágta majdnem a végtelenségig.
– Nem rossz ez, csak még szokni kell! – gondoltam. Pont mint a csokinál a második falat közben. No de mit sem ér az erő, ha nem uralod – mondta egy régi gumiabroncs reklám. Ebben teljesen igazuk van. Mit sem ér a száguldás lehetősége, ha nem akkor hagyom abba, amikor akarom. Ehhez pedig erős váz és fék is kell, ilyen teljesítményhez nem is akármilyen. Szerencsére ebben nem kellett csalódnom. Elöl a féknyergeknél és a fékkarnál is radiális munkahengereket alkalmaztak; fém fékcsövekre ugyan már nem futotta, az a súly pedig nem kevés, amit hővé kell alakítaniuk szegényeknek. Ez tetten is érhető a kissé határozatlan nyomáspontban és a kemény használat után hamar megjelenő fékhatáscsökkenésben. A ZZR1400 azonban nem egy vérbeli pályagép, hát ne is várjuk el tőle hogy annak megfelelően viselkedjen.
Inkább örüljünk annak, hogy az ABS remekül teszi a dolgát, a kipörgésgátló pedig egyenesen szenzációs! Ez utóbbi három fokozatban állítható és ki is kapcsolható. Én mindig abban a fokozatban használtam, amelyik a leghamarabb elejét vette bármiféle huncutságnak. Ennél a beállításnál még homokkal-murvával vastagon megszórt úton is olyan szépen gyorsult nyélgázon, mintha minden a legnagyobb rendben lenne az aszfalt és a gumi között. Csupán amikor véget ért a tapadásgyilkos szakasz, és elkezdett rendesen növekedni a tempó, akkor döbbentem meg, hogy mekkora teljesítményt és milyen kulturáltan fogott vissza a szerkezet. Itt is érződik, hogy ez nem egy minden sallangoktól mentes sportgép, ahol meg kell küzdeni a győzelemért. Elintézik ezt helyettünk a három (na jó, néha négy-) betűs extrák.
Magáról a futóműről is egyértelmüen átjön, hogy az elsődleges cél a túrázás volt. Az úthibákat szépen kivasalja, ugyanakkor elég merevnek érződik. Látszik, hogy még messze nincsenek kiaknázva a benne rejlő lehetőségek. Ugyanakkor ha keményre vesszük a figurát, akkor azért ott előjön, hogy az a kellemes lágyság ami közúton ideális, az pályán már hátrány lenne.
A második oldalon összehasonlítjuk a paripát elődjével. Lapozz!
[ pagebreak ]
Túra vagy sport? Sport vagy túra?
Mint már többször mondtam, ez a gép nem versenypályára való. Ilyen tengelytávval és ekkora súllyal olyan dolog ezt a gépet odavinni, mint medvét táncoltatni. Látjuk, hogy megteszi amit kell, de azért sosem fogunk a szilveszteri operabálon medvékkel bécsi keringőt járni.
Akkor miért emlegetem mindig a pályát? Mert az a testhelyzet, amit a kormány elhelyezése diktál, oda való. Mint a chili a mexikói ételbe. Bár már tudom, hogy csokoládéval is összepárosítható, de nem lett a kedvencem. Félreértés ne essék: nem a sporttúra gépek ellen beszélek. Vannak nagyon eltalált képviselöi is, de itt az üléspoziciót kivéve semmi sem kedvez a sportolásnak.
A tempós haladásnak viszont annál inkább. Azért, hogy valamelyest tehermentesítsük a csuklónkat, minduntalan gyorsabban megyünk a megengedettnél. Direkt nem száguldást írtam. Ugyanis ezzel a géppel már az itthon engedélyezett autópályatempó felett is csak idegörlő vánszorgásnak tünik minden helyváltoztatás. Ráadásul a műszeregységen megjelenő „eco” felirat is azt tudatja velünk, hogy még mindig milyen lassan megyünk. Ez csak erős gyorsításkor vagy olyan sebesség után tünik el, amit leírni sem merek.
Alkalmam nyílt egy kedves ismerősöm 2008-as ZZR-jével összehasonlítani a most frissült modellt. Csak nagyon alaposan megvizsgálva őket tűnnek fel különbségek. Emlékezetből rá nem jöttem volna, hogy mások a fényszórók búrái, az oldalidom rajzolata, egy kicsivel nőtt a tengelytáv, és máshol és másképp van ráírva a típusa. Az azonban egyből feltűnt, mennyivel nagyobb lett az új modellen a kipufogó és mennyivel több információval halmoz el az óracsoport! A forgalmi engedélyekbe pillantás után pedig az is kiderült, hogy az új erőforrás mérete is nőtt majd’ 100 köbcentivel. A két motorral végeztünk rugalmassági méréseket is: sokadik fokozatban alapjárattól egy előre megbeszélt jelre teligáz. Itt egyből kitűnt, hogy a mérnökök dolgoztak többet az új géppel, és nem a marketingesek. A két motor először fej-fej mellett haladt, majd nem sokkal ötezer előtt az új ZZR búcsút intett elődjének és eltt annak orra elől. Ebben nem is az a dícséretes, hogy erősebb lett, hanem az, hogy pont ott, ahol a legtöbbet használjuk az erőforrást: a középtartományban. Ráadásul semmi meglepetés, hirtelen nekilódulás, csupán egy barátságos nyomatéközön. Bravo! Így kell ezt csinálni!Viszont az kár, hogy sokat eszik. Nekem kevéssel 8 liter alatt állt meg a tesztfogyasztás. Bár állítólag hat liter körül el lehet vele túrázgatni, de ehhez nem ártana, ha egy hátsó dobozon kívül mást is rendelhetnénk hozzá. No és ha kétszáz kilométer után még mindig lenne kedvünk túrázgatni vele… Itt nagyon hasonló lehet a véleményünk az idösebb Kawa tulajával, ugyanis a kormány elhelyezését ő is módosította. Ahogy én is ezt tenném elöször, ha a birtokomba kerülne egy ilyen kétkerekü. A gép azonban sajnos nem csak benzinből eszik sokat: a tesztmotorban 2’600 kilométer volt, de a visszaút során már imádkoztam, hogy ne találkozzak a hatóság olyan emberével, aki a hátsó gumi állapotára kíváncsi. Nyilván ebben azért jócskán benne van az is, hogy egy tesztmotort jobban kihasznál mindenki, mint egy túra alkalmával a tulajok, de az is igaz, hogy ekkora teljesítményt birtokolni eleve sokba kerül.
Olyan, mint egy drága, különleges, nemes csokoládé. Csak a chili ne lenne benne!
43 mm fordított villa, 18 lépésben állítható nyomó- és 15 lépésben állítható húzófokozati csaillapítással, teljesen állítható előfeszítéssel
Hátsó felfüggesztés
Alsó bekötésú UNI-Trak gáztöltésű lengéscsillapítóval, fokozat nélkül állítható nyomó- és húzófokozati csillapítással, teljesen állítható előfeszítéssel
Villaszög/utánfutás (fok/mm)
23/93
Első fék
Kettős beálló 310 mm hullámos tárcsa, dupla radiálisan szerelt szembenálló 4 dugattyús féknyereggel, 4 fékbetéttel
Hátsó fék
Szimpla 250 mm hullámos tárcsa szembenálló, 2 dugattyús féknyereggel
Nagyjából másfél éve írtunk róla, hogy a Mission gyár egy egészen figyelemreméltó technikai paraméterekkel rendelkező elektromos sportmotorral jelent meg a piacon.
A MissonR egy nagyon modern, igazi utcára való motor benyomást kelti – csak igen alapos nézelődés után veszed észre: ez bizony elektromos meghajhtású! A gyár kimondottan sokat adott az utcai modell kifejlesztésénél a sportmotor élményre, ezért a jól bevált kiegészítőkhöz nyúltak: Öhlins, Brembo és Marchiesini alkatrészekből építkezik a gép. Mindez persze szépen mutat mint papíron, mind pedig élőben – de az igazi teszt az utcai forgalom. A gyár Jay Leno amerikai műsorvezetőt, arrafelé nagyon jól ismert showmant kérte meg, hogy tesztelje utcai körülmények közt a Mission R-t.
Jay garázsában sokunk elmenne egy hónapos kirándulásra, hiszen hatalmas gyűjteménye van motorkerékpárokból, is. Jay kifejezetten kellemesnek ítélte meg az elektromos motorkerékpár üzemi tulajdonságait: az utcai tesztelés során a végsebesség 260 kilométer/óra, a 0-100 kilométer/órára mért gyorsulás pedig kerek három másodperc volt. Erre pedig azt kell mondani: simán lehetne egy ezres benzines sportgép is!
A motor vezethetősége, kezelhetősége a sportmotortól megszokott élmény adja, nincs mese! Lehet, hogy itt a jövő kihívója és a hagyományos sportmotorokat valóban lecserélhetjük erre az elektromos csodára?
Tavaly ősszel bukkantak fel az első képek és videók a kis amerikai cég koncepciójáról. A lényeg egy kétkerekű jármű (vagyis elég keskeny a hatékony városi közlekedéshez), amelyet nem a vezető egyensúlyoz, hanem a fedélzeten levő ellensúlyos-giroszkópos rendszer. Így nem tud felborulni (tehát biztonságos), ráadásul fedett (tehát komfortos) és elektromos hajtású (tehát környezetbarát). Mindez szinte túl szép, hogy igaz legyen!
Kis szépséghiba volt, hogy csupán egy számítógépes koncepciót láthattunk anno. Most azonban megérkezett az első videó arról, ahogyan a feltaláló egy szemmel láthatóan csupán fejlesztési-kísérleti fázisban levő prototípussal megteszi az első métereit. Valós forgalomban, utcai körülmények között. Íme:
Újabb részletek láttak napvilágot a technikáról is. A giroszkópok percenkénti 12’000 fordulattal pörögnek, így segítik az egyensúlyozást. A hivatalos közlemény szerint annyi dőlést engednek meg a Lit C1-nek, amennyi a nagy tempójú kanyarvételhez szükséges. Nos, ez az a rész, amit nem láttunk a fenti videón… Talán majd a következőn versenypályán is tesztelik az új koncepciót.
A technikai adatok körét némi menetdinamikai számokkal is kibővítették (illetve módosították korábbi ígéreteiket): a C1 végsebessége 192 kilométer/óra (wow…) lesz, hatótávolsága a 8 kWh teljesítményű akksiknak hála pedig 350 kilométer. A hatótáv jócskán nagyobb az első terveknél (akkor 240 kilométer volt), cserébe az ár is: az első példányokat 24’000 dollárért, azaz 5,8 millió forintért tervezik értékesíteni. A gyártási darabszám felfutásával ezt nagyjából a harmadával tudják majd csökkenteni. Mindenesetre érdeklődve várjuk a fejleményeket!
Used to monitor number of Google Analytics server requests
10 minutes
__utmb
Used to distinguish new sessions and visits. This cookie is set when the GA.js javascript library is loaded and there is no existing __utmb cookie. The cookie is updated every time data is sent to the Google Analytics server.
30 minutes after last activity
__utmc
Used only with old Urchin versions of Google Analytics and not with GA.js. Was used to distinguish between new sessions and visits at the end of a session.
End of session (browser)
__utmz
Contains information about the traffic source or campaign that directed user to the website. The cookie is set when the GA.js javascript is loaded and updated when data is sent to the Google Anaytics server
6 months after last activity
__utmv
Contains custom information set by the web developer via the _setCustomVar method in Google Analytics. This cookie is updated every time new data is sent to the Google Analytics server.
2 years after last activity
__utmx
Used to determine whether a user is included in an A / B or Multivariate test.
18 months
_ga
ID used to identify users
2 years
_gali
Used by Google Analytics to determine which links on a page are being clicked
30 seconds
_ga_
ID used to identify users
2 years
_gid
ID used to identify users for 24 hours after last activity
24 hours
_gat
Used to monitor number of Google Analytics server requests when using Google Tag Manager
1 minute
_gac_
Contains information related to marketing campaigns of the user. These are shared with Google AdWords / Google Ads when the Google Ads and Google Analytics accounts are linked together.
90 days
Marketing cookies are used to follow visitors to websites. The intention is to show ads that are relevant and engaging to the individual user.
Facebook Pixel is a web analytics service that tracks and reports website traffic.