D’Ascanio – minden robogós atyja
D’Ascanio – minden robogós atyja
2011. november 29. - onroad - Hír Nem - 3 perc olvasás
Állítsd be az OnRoad.hu-tmegbízható forrásnak!
Tudjuk... Mi sem rajongunk a reklámokért...
...de a szerver nem benzingőzzel megy, a cikkek pedig nem maguktól íródnak.
A reklámok segítenek abban, hogy továbbra is olvashass minket, mi pedig ígérjük, hogy nem akarjuk eladni neked a fél internetet.
Ha elolvasnád a bejegyzést, kapcsold ki a reklámblokkolót ezen az oldalon.
Köszönjük, hogy ezzel is támogatod az onroad.hu működését!
Corradino D’Ascanio a múlt századi itáliai gépjárműgyártás fontos alakja. Az eredetileg repülőmérnöknek tanult olasz a koaxiális rotor helikopterek fejlesztésében alkotott maradandót, majd a második világháború után az újjáépülő olasz gépjárműgyártás két legendás márkáját is segítette. A sors furcsa fintora, hogy két alkotása hosszú éveken keresztül egymással versenyzett. D’Ascanio, aki valójában utálta a motorokat, egy radikálisan új szerkezetet alkotott, a mai értelemben vett robogó gyakorlatilag az első Lambrettával illetve a Vespával született.
A mérnök először Ferdinando Innocenti számára tervezte meg a Lambrettát, azonban a két olasz összeveszett a masina gyártásával kapcsolatban: az iparos hengerelt csövekből akarta a gép vázát készíteni, így a gyártás teljes egészében az ő üzemében történhetett volna. Miután összekülönböztek, D’Ascanio elfogadta Enrico Piaggio felkérését egy hasonló munkára. Piaggio már a második világháború utolsó szakaszában próbált megalkotni egy robogót, azonban a Moto Piaggio no. 5 (MP5) jelzésű, Paperino becenevű géppel nem volt elégedett. D’Asconi ötletei alapján aztán megszületett az MP6 prototípus, amely a ma ismert robogók őse. Egy egyszerű főtartó váz, a burkolatként szolgáló acéllemezek teherviselő elemek is egyben, a hátsó lengőkarral vízszintesen egybeépített erőforrás, no meg a kompakt mérethez illő kis kerekek. A legenda szerint a robogó nevét akkor kapta, amikor Piaggio meglátta a gépet, és felkiáltott: „Ez úgy néz ki, mint egy darázs!” („Sembra una vespa!”). A szabadalmi igényt 1946. április 23-án fogadta el az olasz hatóság, a 98 köbcentiméteres, kétütemű erőforrással szerelt darázs gyártása pedig még abban az évben beindult. A konkurens Lambretta D’Ascanio terveinek átalakítása után csak 1947-ben indult útjára. Az olasz mérnök a Vespa megalkotása után egyre inkább eredeti szakmájával foglalkozott, a PD3 és PD4 helikopterek kifejlesztését is ő vezette. A Piaggio azonban ezen a területen nem remekelt, számos modell a tervezőasztalon maradt, D’Ascanio pedig végül 1964-ben átigazolt a helikoptereket gyártó Agusta csoporthoz.
A Piaggio múzeumában január végéig a mérnöknek szentelt kiállítás látható, amelyet négy tematikus részre bontottak. Az ember, A zseni, A mágus és A legenda elnevezésű részeken keresztül a Piaggio fényképekkel, dokumentumokkal mutatja be a köztársasági érdemrenddel is kitüntetett mérnök életét, munkásságát. D’Ascanio irodájának mása mellett látható számos tervrajz, no meg persze a mérnök által tervezett Vespák tömkelege, köztük a Vespa 400 jelzésű mikroautó is.

