Ugyan néhányan még télen sem teszik le a motort, s a rossz időben két keréken közlekedni azonban nem kis kihívást jelent, és élvezeti értéke is viszonylag kevés van. Ez az időszak inkább a visszatekintésnek, a tervezgetésnek és az átalakításoknak kedvez. Visszatekintés címszóval kezdjük rögtön ezzel a két videóval, amelyek az idei IoM TT-n készültek.

A motorozás jelentette „korlátlan” szabadságérzés, az óriási teljesítmény kínálta csábítás, vagy éppen a figyelmetlen közlekedőtársak sok motoros életét követelik. A tragédián kívül azonban az sem ritka, hogy valaki egész életre szóló sérüléseket szenved. Sokan már az első nagyobb bukta után lemondanak a motorozás jelentette élményről, azonban van, aki még kerekesszékbe kényszerülve sem hajlandó lemondani a közlekedés ezen formájáról. Egy angol motoros társunkban is erősen buzog a motorozás szeretete, súlyos balesete ellenére továbbra is hajtja a vére.

A Moto Guzzi története cseppet sem vidám. A motorozás szerelmeseinek persze egy ilyen márka megléte öröm, hiszen egy nagy múltú, prominens gyártótól beszélhetünk. A korabeli sikerek azonban egyre inkább távolinak tűnnek, az elmúlt 10 év, az értékesítések csökkenése nagyon nehéz helyzetbe hozta a márkát: a gyár bezárása és a termelés áttelepítése csak kis híján nem következett be. A tulajdonos a tavalyi tárgyalások során a márka és a gyár életben tartása mellett döntött, azonban azt egy korszerűbb formában kívánja kivitelezni – egy korszerű motorgyártó palettáján a kor kihívásainak eleget tevő, modern gépekre van szükség.

Ezekbe a tervekbe enged egy felületes bepillantást a Piaggio stratégiai terve, amelyet a múlt heti befektetői tanácskozáson ismertettek. E szerint a csoport új gyártóüzemeket fog létrehozni Indiában és Vietnámban, amelyek elsősorban a robogók és a (kis)motorok gyártására koncentrálnak. Az Aprilia számára új motorok fejlesztését irányozták elő, a Moto Guzzi esetében pedig az erőforrások és a motorok teljes renoválásáról beszélnek.

A Guzzi a tavalyi EICMA-n három futurisztikus motort mutatott be, majd azokra alapozva idén nyáron a cég megújulását hirdette. A tervek, úgy tűnik, konkrét alakot öltöttek, a Guzzi modern, könnyű és agilis gépek gyártásába fog fogni. A motorgyártás jelenlegi gyakorlata szerint ez azt jelenti, hogy két-három éven belül érdekes újdonságok várhatók a Comói-tó partjáról.

A Triumph legújabb katalógusából előkerült néhány újabb kép a cég legújabb liblingjéről, a Tiger 800-ról. Ugyan már számtalan videót és fotót láthattunk (a legutóbbikat alig egy hete), azonban talán ezek az ez eddigi legjobb minőségűek, még ha csak részleteket, kiegészítő elemeket mutatnak is be. Az angolok a bajor receptet használták: a motort eleve két változatban vezetik be a piacra. Az egyik inkább közúti, a másik pedig terepre is alkalmas túraenduró, így valóban modellcsaládról beszélhetünk. A hasonlóság ezzel nem ér véget, hiszen számtalan megoldás, ha nem is másolata a BMW R1200GS modell alkatrészeinek, de technikailag ekvivalens (térhálós csőváz, két külön üléslap). A képek az utcai modellt mutatják, de a hírek szerint a kiegészítők mindkét modellen használhatók lesznek. Az extrák sora mondhatni a „szokásos”: sportkipufogó (az Arrow titán termékei), dobozok, magasabb szélvédő, bukókeret, stb. Az őszi kiállítások előtt esedékes következő videó körülbelül egy hét múlva esedékes.

Számomra ugyan nem bír kiemelt fontossággal, hogy egy általam tisztelt motorversenyző masinájának fényezéséhez hasonló gépen üljek, vagy éppen pontosan olyan sisakot, ruhát használjak, mint a bármelyik nagymenő. Az ilyen replikák azonban igencsak elterjedtek motoros körökben, a Yamaha is kiadta 2010-re a Rossi-fényezéssel megvásárolható R1-et. Ez a motor azonban még attól is különlegesebb, hiszen azt maga az olasz géniusz használta a Yamaha 2009-es, man-szigeti promóciós eseményén. A Rossi aláírásával ellátott gép most megvásárolható, felkerült az ebay-re. Igaz, licitálni nem lehet rá. Fel kell venni a kapcsolatot az értékesítővel, a 25.000 fontos (8,2 millió forintos) ár is igencsak borsos, de a megkímélt állapot és az alacsony kilométeróra állás garantált…

A sebesség megszállottjai minden év szeptemberében összegyűlnek a bonneville-i sós sivatagban, ahol megpróbálják túlszárnyalni az addigi csúcsokat. Idén a BMW san diegói kereskedése is kivitt egy gyári állapotú S1000RR-t a kiszáradt tómederbe, és Andy B. Sills húzott a gépnek egy csutkagázt. A dolog persze ettől jóval bonyolultabb. A szemcsés felszín, a kisebb tapadás miatt külön tudomány a megfelelő gyorsítás, a sebesség elérése és tartása. A motor meghajtása, a módosítások jellege szerint külön kategóriákba sorolják a gépeket, így a rekordok száma jelentős. Az ominózus S1000RR-ről ugyan leszerelték a rendszámtartó konzolt és a tükröket, de ettől még gyári kategóriában indulhatott.

A szeptember 18-án a mért távon oda-vissza megtett futamon a számított átlagolt sebesség, az új csúcs, 315,62 km/h (196,117 mi/h) az 1000 köbcentiméteres gyári kategóriában. Amit eddig csak a számok, teljesítménymérések eredményei alapján történt spekulációk sugalltak, most hivatalossá vált: a BMW S1000RR a leggyorsabb 1000-es (gyári) motor. Ugyan az utcai motoroknak szervezett versenyekben, a superbike bajnokságban egyelőre csak egy edzéselsőséget és egy dobogós helyezést sikerült elérni, de a kvázi gyári állapotú superstock kategóriában a BMW hiba nélkül nyerte az éves trófeát az olasz Ayrton Badovinivel a nyeregben. Most egy újabb értékes eredménnyel sikerült a márka és a típus renoméját emelni.

Örömteli, hogy a motorgyártók a korábbi skizofrén 600-asok helyett 750 köbcentiméteres erőforrással szerelt gépeket dobnak piacra. Tradicionálisan, a Honda CB750 kiadása óta ez a hengerűrtartalom a japán sornégyesek sajátja, bár a 2000-es évek elején történt szabályváltozások a GP és a SBK versenyzésben az 1000-es motorokat tette a versenysport királyává. A 2007-es modell sikere után, az erősödő konkurenciára való tekintettel a Kawasaki kiadja a Z750 megújított, „R” változatát, amely számos ponton a Z1000-ből merít.

A hírek szerint a Suzuki is megépítette saját elektromos robogóját az e-Letet, amellyel szeptember 21-e óta folynak a tesztek a japán közutakon. A masina teljesítménye szerény, az a rivális Yamaha hasonló elektromos biciklinek tekinthető modelljére hasonlít. Négy órás, hálózatról történő töltés után körülbelül egy órára elegendő kapacitással rendelkezik: 30 km/h-s tempót feltételezve a masina sík terepen 30 kilométeres hatótávval rendelkezik. A motor kisméretű gépeknél szokásos módon, a hátsó kerékbe integrált módon került beépítésre, az elektronika pedig lehetővé teszi, hogy a fékezéskor keletkező áramot a szerkezet visszatöltse a lítium-ion akkukba. A „Let’s basket” japán belpiacos robogó alapjaira épített városi jármű egyelőre kísérleti fázisban van, a vele szerzett tapasztalatok szolgálnak alapul a Suzuki következő elektromos járműveinek fejlesztéséhez.

Akárcsak az élet bármely területén, a motorozásban is vannak trendek. Az utóbbi években egyre-másra adják ki a gyártók régi, nagy nevű típusaik korszerű, újragondolt változatait. A Yamaha VMax, a Teneré, a Diverson, a Super Teneré megvalósult projektek. A Harley-Davidson jegyezte időszak alatt rebesgették (remélték?) a Cagiva Elefant visszatérését, a Honda Africa Twinjének késői leszármazottjáról nemrég újra hallhattunk, néhány éve pedig az Aprilia Tuareg feltámasztásáról pletykáltak a motoros újságírók. A Dorsoduro bemutatása csak felerősítette az Aprilia legendás masinájával kapcsolatos pletykákat, sokan már most tudni vélik, hogy az Aprilia nem egy, hanem három új motort fog bemutatni. A hypermoto stílusú Dorsoduro mellett sokan az elvileg azonos blokkra épülő, mostanság népszerű túraenduró Tuareg utódmodelljét szeretnék látni a milánói kiállításon. A harmadik masina a remények szerint a szintén régóta várt V4-es bulihuligán Tuono volna. Másfél hónap múlva megtudhatjuk, az Aprilia tényleg letámadja-e a piacot egyszerre három új modellel…

A tavalyi EICMA-n a BMW prezentálta a Concept6 elnevezésű tanulmányt, amely a bajor gyártó autóiból ismert, kiegyensúlyozott járású sorhatos erőforrásainak kétkerekűek meghajtására alkalmas változatának ígéretével kápráztatta el az arra fogékonyakat. Ugyan néhány évtizede még mereven elzárkóztak az ilyen szörnyek építésétől, de a világ mára megváltozott: most ez kell a sikerhez. A kimondva-kimondatlanul amerikai piacra tervezett mega-túramotorról még tavasszal tartottak egy sajtótájékoztatót a sajtónak, akkor láthattuk a motoron kívül az egyik legérdekesebb részletet, a kanyarodás- és dőlésszög figyelembevételével működő adaptív fényszórókat. A motorról egy kémfotó is előkerült korábban, azonban az első, a teljes járművet mutató képet csak most szivárogtatták ki. Ordít róla, hogy ez egy stúdiófotó-sorozat lebutított változata. A két beígért változat közül a képek a GTL, azaz a teljes felszereltségű modell látható – sajnos rossz minőségben. Remélhetően hamarosan, a kölni Intermot kiállításon debütál a masina, és megismerhetjük annak minden részletét.