A nagy-britanniai bemutatócsapat, a Vörös Nyilak, vagy röviden csak „A vörösök” szeptember 30-án egy nem mindennapi útra indulnak. Imádott gépeikbe szíjazva bő egy óra alatt megtennék az 1000 mérföldes távot, ezt az utat azonban a tervek szerint négy nap alatt fogják abszolválni. Ugyan sokan mondják, hogy a repüléshez a motorozás áll a legközelebb a földön művelhető dolgok között, kétlem, hogy a pilóták által használt Vespa 125S robogókra gondolnának a bölcselkedők.

A Honda új V4-es blokkja, amely a VFR1200F-ben mutatkozott be, és immáron félautomata, duplakulpungos váltóval is elérhető, nyilvánvalóan be fog kerülni más modellekbe is. Már a kezdetektől arról szólnak a pletykák – amelyeket mindezidáig hivatalosan nem erősítettek meg -, hogy a Pan European és a Varadero utódját is ez a blokk fogja hajtani. Ezt az elméletet támasztja alá, hogy a japán gyártó levédette a V4X nevet, illetve a Crossrunner elnevezést is. Valószínűbb, hogy az első fogja a nagy túraendúrót jelölni.

A VFR1200F remek sporttúra gép, a motorosok széles tömegének igényeit azonban egy kényelmesebb testtartású motorral jobban ki lehet elégíteni. Olyan gép kell, amellyel fáradtságmentesen lehet hosszabb távokat is megtenni. A kategóriában új teljesítményszintet teremtő Ducati Multistrada 150 lóerejével pedig valóban remekül felvehetné a versenyt a Honda csodás V4-ese. Ha a japánok akarják, könnyen létrehozhatják az új teljesítménybajnokot – persze az is lehet, hogy a kiegyensúlyozott teljesítményleadás lesz az elsődleges szempont a mérnökök számára. Hogy a motor tömege hogyan fog viszonyulni az új VFR vagy a Varadero egyaránt tekintélyes önsúlyához, azt nyilván nem tudni – csak remélhetjük, hogy ezúttal tesznek valamit a tömegtakarékosság érdekében.

Japán gyárközeli források szerint az új modell/modellek nem fognak villámcsapásként a nyakunkba szakadni: állítólag egy hosszú bevezető kampányt követően mint korai 2012-es modellként lépnek majd piacra. A lennedő Pan-ról már láttunk fantomrajzokat (valószínűleg semmi közük nem lesz a végleges motorhoz…), az X jelű típusról azonban még egy kósza firka sem érkezett. Jól tudnak titkot tartani Japánban, hiába. Úgyhogy Varadero-hívők: még egy kis türelmet kérünk!

A Mini márkanevet a BMW cégcsoport kimondottan azzal a céllal vásárolta meg, hogy napjaink retro-hullámát meglovagolva tegye azt újra sikeressé. A világviszonylatban elért értékesítéseket tekintve ez sikerült is, így logikusan a mára divattá vált nevet és formaterveket meglovagolva még egy szelet igyekeznek a vitorlába fogni: a környezetvédelemét. Jöhet hát a MINI E Scooter Concept, azaz a cég elektromos robogója.

A hónap végén Párizsban bemutatkozó, de egyelőre még csak vázlatrajzokon közzé tett koncepció természetesen magán hordozza a MINI design jellegzetes elemeit, köztük a kör alakú központi kijelzőt, az ikonikussá vált matalmas sebességmérőt, a klasszikus Mini stílusát idéző visszajelző lámpákat, vagy a króm szegélyeket a karosszérián.

A MINI E Scooter koncepció hátsó kerekét egy lítium-ion akkumulátoros elektromotor hajtja, amelyet a robogó hátsó részébe visszacsévélhető, bármelyik normál hálózati aljzatra csatlakoztatható töltővel tudunk „megtankolni”. A jármű végleges kinézetét, teljesítmény- és menetadatait, no meg várható gyártásba kerülését  remélhetőleg néhány hét múlva megtudjuk.

Az olasz nemzeti büszkeség különösen szembetűnő ha gyors, erős járművek kerülnek szóba. A motorversenyzés is jó példája annak, hogy az olaszokban mennyire buzog a versenyszellem: a kétkerekűek világában domináns szerepet játszottak, játszanak a talján félsziget lakói. Az MV Agusta a múlt héten tette elérhetővé honlapján a márka múltját bemutató virtuális múzeumot. Az 1945-ben kiadott első, 98 köbcentiméteres Turismo modelljüktől egészen az 1970-es évekig kiadott utcai modellek mellett természetesen külön fejezetet szenteltek a márka versenysportbeli eredményeinek bemutatására.

A gyorsasági motorversenyzésben 1952-től 1976-ig összesen 37 konstruktőri, 38 egyéni bajnoki címet szereztek a varese-iek, összesen 270 futamgyőzelmet zsebelve be. Az olaszok alig pár hete szerezték vissza a céget a Harley-Davidsontól, s most úgy tűnik komolyan beszállnak a küzdelembe. A dicső múltra alapozva kívánják a figyelmet felhívni a prémiummárkára, s üzleti sikereket elérni: most már csak új modellekre van szükség.

Kanadában egy iskola közelében helyezték el a képen látható 3D megjelenést imitáló aszfaltfestést. Korábban már beszámoltunk hasonló kezdeményezésről, akkor kátyúkat festettek az útra. A megoldás a jószándékú de veszélyes kategóriába tartozik, ahogyan azt ottani biztonsági szakértők is megállapították.

A felfestések azt okozhatják, hogy forgalmi ok nélkül a motoros vagy az autós pánikfékezést hajt végre. Mint tudjuk ettől már önmagában eleshet a motoros, de jó esély van egy csúnya ráfutásos baleset kiváltására is. Az sem kizárt, hogy miközben a semmit próbálja kikerülni, nekimegy valaminek. Esetleg iskolás kislánynak…

Persze mint minden esetben, itt is a gyakorlat dönti el, hogy a megoldás célszerű vagy sem.

Korábban már bemutattunk egy, a KTM megbízásából készült díjnyertes reklámfotót. Azért, illetve a lent látható legújabb darabért a DDB&Co Istanbul nevű török reklámügynökség a „felelős”. Kreatív, egyszerű, ugyanakkor remek példája annak, hogyan lehet egyetlen képben visszaadni egy márka imidzsét. Nyilván a KTM-mel az ember annyit ugrat, hogy a rendszám elhelyezése így a megfelelő.

Napjainkban a modern bukósisakok komoly fejlesztési munkák gyümölcsei, az egyre hatékonyabb és nagyobb védelmet nyújtó védőfelszerelésen az életünk is múlhat. Csupán ezért is érdemes foglalkozni vele, állapotának megóvása nem csak esztétikai kérdés. Íme néhány tanács a sisakok kezeléséhez.

1.
Figyeljünk a sisakra annak hordozásakor: ne az állrésznél fogjuk meg, hanem a pántnál, mintha egy táskát vinnénk a kezünkben. Természetesen a legjobb megoldást egy sisakzsák, illetve hordtáska jelenti erre a célra.

2.
Ne tároljuk a kesztyűt a sisakban. A kesztyűkön lévő protektorok, kemény részek illetve szennyeződések károsíthatják a sisak bélését. Az átizzadt kesztyű kipárolgása könnyen beivódhat a sisakba, rontva komfortérzetünket.

3.
Rendszeresen tisztítsuk a sisakot megfelelő anyagok és eszközök használatával. Ne használjunk durva, szemcsés, illetve vegyileg agresszív tisztítószereket, kerüljük a durva felületű szivacsokat, rongyokat. A vegyszerek károsíthatják a felhasznált anyagokat, míg a durva dörzsölés karcolhatja a felületet. A legbiztosabb módszer a kezelési útmutatóban leírt anyagok használata.

4.
Ne rakjuk a sisakot a tükörre! A szövetbélés károsításán túl az ütéselnyelő habszivacs bélés is deformálódhat, valamint mindig fennáll a veszélye, hogy a sisak lecsúszik a tükörről: egy esetleges zuhanás pedig a fényezés károsításán túl egy repedést is okozhat, ami gyakorlatilag tönkreteheti a sisakot.

5.
Legalább évente egyszer tisztítsuk ki a sisakot. Az esős idő, a szezon vége erre remek lehetőséget kínál. Ne siessük el a munkát: egy alapos tisztítást megérdemel hű fejvédőnk. Távolítsuk el az esetleges szennyeződéseket, mossuk ki alaposan a bélést.

6.
Tisztítás után soha ne rakjuk össze az alkatrészeket nedvesen, illetve ne pakoljuk el azokat: hagyjuk őket kiszáradni. A radiátor, hajszárító használata ugyan csábító lehetőség, de ezek károsíthatják a műanyagokat, a habszivacsot, illetve a ragasztásokat. Hagyjuk, hadd száradjanak meg az alkatrészek szobahőmérsékleten, csak ezután rakjuk össze a sisakot. A nedvesség, illetve zárt térben száradás kellemetlen szagot kölcsönözhet a sisaknak, csökkentve komfortérzetünket.

7.

Általános tanács, hogy a sisakot ne használjuk többet, ha az már egyszer elvégezte a feladatát. Azonban ne feltételezzük automatikusan, hogy egy egyszeri odaverés, a sisak egyszeri zuhanása (esetleg lépcsőn legurulása) tönkreteszi azt. Mivel egy komolyabb darabért mélyen a zsebünkbe kell nyúlni, érdemes szakértővel, illetve a gyártóval megvizsgáltatni a bukót: valóban érte-e olyan sérülés, amiért azt le kell cserélni. Egyes gyártók akár meg is röntgenezik a sisakot a pontos szakvélemény kiállításához.

8.
Bár számos apró, törékeny alkatrész is található rajtuk, ezek és a sisak maga erősebb, mint első ránézésre gondolnánk. A legtöbb szétszerelhető, az egyes alkatrészek könnyebben tisztíthatók külön-külön, illetve az egyes elemek szükség szerint cserélhetők. A legtöbb mai modern fejvédő esetében magától értetődő a kivehető bélés, a cserélhető vizor alkalmazása. Egy esetleges szétszereléskor vegyük figyelembe a kezelési útmutatóban leírtakat.

9.
Válasszuk meg gondosan a rendszeres tisztításhoz használt vegyszereket, tisztítóeszközöket! Egy olcsó, hatékonynak tűnő vegyszer könnyen tönkreteheti nagy értékű sisakunkat. Vegyük figyelembe a kezelési útmutatóban leírtakat, érdeklődjünk az értékesítőnél, illetve a gyártónál.

10.
A sisak (egyelőre) az egyetlen előírt kötelező védőfelszerelés, ugyanakkor talán a legfontosabb is. Tájékozódjunk, kellő gonddal válasszuk ki a pénztárcánk szerint megengedhető legjobb darabot: a legfőbb szempont a biztonság legyen, s csak utána gondoljunk a komfortra, és egyéb hasznos (és kevésbé hasznos) kiegészítőkre. A fejvédő elhasználódásán túl a természetes anyagfáradás miatt is érdemes a sisakot 3-5 évente cserélni, annak állapotától függően.

Sokféle motorverseny van a világon: MotoGP, Superbike, Dakar, MX bajnokságok, Hatnapos Endúró, vagy éppen X-Games. Mindegyikre igaz, hogy gyors és veszélyes összecsapások. Van azonban olyan verseny is, amelyre mindent lehet mondani, csak azt nem, hogy az indulók testi épsége veszélyben forogna. Az egyetlen célkitűzés a móka és a kacagás. Ez a Red Bull által életre hívott alpesi őrület, a Svájc legszebb hegyei között megrendezett Alpen Brevet. Legfeljebb 50 köbcentiméter lökettérfogatú és 30 kilométer/óra végsebeségű mopedek számára!

A múlt hétvégén megrendezett összecsapás főszereplői jellemzően a ’70-es és ’80-as évek motoros kerékpárjai voltak, amelyeket Svájcban csak Toeffi néven emlegetnek. Ezek a járművek a maguk idejében a hippi életforma egyik velejárójaként vonultak be azon a vidéken a köztudatba, így ennek megfelelő szellemiség lengi körül a versenyt is.

Nem kevesebb, mint 616 járművecske vágott neki a 132 kilométeres távnak, amely bizony hatalmas kihívás volt számukra. Különösen, hogy három hágón, a Grimselen, a Furkán és a Sustenen is át kellett közben kelniük. A hasonló rendezvényeken megszokott módon az első hely megszerzésénél sokkal fontosabb volt, hogy ki milyen korhű-, vagy éppen simán humoros jelmezben vág neki a viadalnak, illetve hogy miként készíti fel minél jópofábban járművét. Ennek megfelelően a győztes személyéről nem is szólnak a hírek, arról viszont igen, hogy az esti buli remekül sikerült!

Íme néhány további fotó a hangulat bemutatása érdekében a Red Bull Photofiles jóvoltából:

Néhány éve egyik hölgy ismerősöm úgy döntött, fodrász lesz. Mint sikerült megtudnom, ebben az üzletágban a férfifodrászat az igazi „biznisz”, ami logikus is: a munka gyorsan megvan, a férfiak pedig bőkezűen jattolnak egy vonzó fiatal hölgynek. Ilyen ismeretetekkel nem is csodálkozom az alábbi ausztrál hirdetésen, amely motorosok és a motorozáshoz vonzódók számára reklámoz egy…

A sztárok között meglepően sokan szeretnek motorozni, így bizton kijelenthető, hogy a motorozás az élet irigylésre méltó, boldogabbik részéhet tartozik. Ezt a boldogságot űzték Bob Marley fiai, akik a dél-afrikai foci-vb, és apjuk híres zimbabwei motorozásának 30. évfordulójának alkalmából elindultak egy (dél-)afrikai motoros túrára. Az útról egy tv-sorozat is készült, az egykori énekes fiainak kalandjait David Alexanian és az Elixir Films csapata örökítette meg.