A Schuberth C3 különleges, sportos formája mellett a piac legkisebb és legcsendesebb felnyitható sisakja: flip-up bukósisak még soha nem volt ennyire könnyű és kompakt, mint a magdeburgi központú gyártó fejlesztése. A sportosság és kényelem sikeres ötvözésével a C3 meggyőzően cáfolja azt a feltételezést, hogy egy felnyitható sisaknak feltétlenül ormótlan formájú tökfödőnek kell lennie. Ezen felül […]
Elolvasom
Nyilván nem csupán neveik azonos néhány első betűje miatt választotta Michael Schumacher fejvédőként a német márka termékét. Az együttműködés persze kölcsönösen igen előnyösnek bizonyult, hiszen a hétszeres világbajnok mind a Forma-1 mezőnyében, mind pedig az általános ismertséget tekintve komoly értéket hozott a Schuberth háza tájára. No de a cég mégsem az autóversenyzésre készített sisakokból él, hanem az utcára – vagyis a motorosoknak – tervezettekből. Idén pedig komoly újdonsággal jelentkezett a világ legcsendesebb fejvédőiről közismert márka: itt a zárt motoros bukósisakok új etalonja, az S2. Természetesen alig vártam, hogy végre kipróbálhassak egyet!
A BNV területén március utolsó napjaiban megrendezett Motorshow-n tudtam az Euromotor standján először felpróbálni az új sisakot. Azért is vártam nagyon az érkeztét, mert korábban birtokoltam egy R1-est (őszintén szólva azóta is verem a fejem a falba, hogy minek kellett túladnom rajta – életem legjobb tökfödője volt). Amikor azt vásároltam, megpróbáltam egy S1-est is, azt azonban túl zártnak találtam: majdnem leszakadtak a füleim, amikor fel-le vettem a próba során. Az R1 ugyan nem volt annyira zárt, nem is volt olyan extrém módon csendes, mi több: lényegesen keményebb anyagokból készült a bélése, mégis tökéletesen passzolt a fejformámhoz, és igen elégedetten motoroztam benne sok tízezer kilométert.
Már az S2 első felpróbálásakor az volt a szubjektív benyomásom, hogy ez a bukó egyesíti az S1 és az R1 előnyeit, de mintha nem lennének jelen azok hátrányai. Könnyű volt fel-le húzni, puha és nagyon kellemes érzetű volt a bélése, mégis nagyon jól zárt nyakrésznél. A plexi és az állszíj csattja pedig pont ugyanazt a rendszert követte, mint a korábban kipróbált C3 esetében: az előbbi páramentes (PinLockos), illetve mindkettő gyorszáras kivitelű.
No de mindez csak egy elméleti próba, véleményt csak motorkerékpáron szerzett tapasztalatok után lehet mondani egy bukósisakról. Így aztán amint volt kipróbálható példány a Lehet úti üzletben, bezarándokoltam egyért, és indulhatott a menetpróba. Amely szerencsére egybeesett a Honda VFR1200XD, vagyis a Crosstuurer és a Harley-Davidson V-Rod 10th Anniversary Edition (hamarosan!) tesztjével – így többféle szélvédelem mellett is kiderülhetett, mit tud a Schuberth S2. (Sőt, egy VFR1200F-en is sikerült tesztelnem, de erről majd később.)
Volt olyan sisakom, amely páratlanul csendes volt annak köszönhetően, hogy a bélés fül melletti része mintegy ráfeszült a kagylómra. Így a szél- és egyéb zajok nem jutottak el hozzám, azonban a forgalmi információk sem. Ami abban az esetben, ha mondjuk egy mentőautó szirénájáról van szó, nem éppen ideális helyzet. A Schubert bukói (az összes, amellyel eddig dolgom volt) azonban tudnak egy olyan dolgot, amellyel más motoros fejvédőknél eddig nem találkoztam. Nevezetesen a héj és a bélés anyagai a szélzajokat meglepően jól semlegesítik, azonban a külvilág azon hangjai, amelyek fontosak számunkra, nagyon szépen eljutnak hozzánk. Így a fent emlegetett mentőautó, a dudaszó, de ami szintén nagyon fontos: a saját kipufogónk szépen gurgulázó hangja is ott van a tudatunkban. Éppen csak a szélzaj nem.
Ugyanezt tudja az S2 is – mondjuk az lenne a meglepő, ha nem tudná. Ehhez szükség van a sisak nagyon jól illeszkedő alsó zárására is: a szelet is hatékonyan megfogó bogárháló az áll alatt és a nyakhoz nagyon szépen illeszkedő gallér gondoskodnak arról, hogy a turbulens áramlatok ne találjanak utat a fejvédő belsejébe. Ennek megfelelően – bár nekem nem volt olyan „klausztrofóbiás érzésem” benne, mint az S1-ben – bezárt szellőzők mellett nem nagyon jut hozzánk levegő. Így ha nagyon párás az idő (amikor fotóztunk pont az volt), akad dolga a PinLock páramentesítőnek bőven. Körülötte folyik a víz a vizor szélein, hiszen valahova muszáj neki lecsapódni. Ilyen időben, ha nem nyitunk szellőzőt, érdemesebb a plexin át beengedni némi friss levegőt amikor éppen némileg csökkentett tempóval haladunk.
A második oldalon kiderül, melyik motoron milyen csendes az S2 – meg még sok más is. Lapozz!
[ pagebreak ]
Nagyon nem mindegy, hogy milyen motoron szeretnéd használni a Schuberth S2-t. Volt szerencsém többféle paripán is kipróbálni a közösen töltött néhány nap alatt. A fent említett motorok közül a Honda Crosstourer volt az egyetlen, amelyen némi turbulens szélzajjal szembesültem: a plexiről leváló légörvények hangja bizony keltett némi zajt a sisak körül. Kipróbáltam a VFR1200XD-t öregecske (és mára meglehetősen kitágult) Nolanomban is, amely világosan rámutatott: a motoron levő áramlási viszonyokhoz képest nagyon is csendes az S2. Csak nem annyira, mint például a V-Rod nyergében, amelyen semmi nem kavarta meg a levegőt. Itt szó szerint síri csend volt a bukó belsejében egészen nagy sebességnél is. Hogy mekkoránál, azt le sem merem írni… Mégis csak egy amcsi vékettesről van szó. A lényeg azonban az, hogy sem vibráció, sem kellemetlen felhajtóerő, sem egyéb zavaró tényező nem jelnetkezett semmilyen elért tempó mellett.
Szerencsére úgy hozta az élet, hogy egy kedves jóbarátom, aki nagyon kíváncsi volt a Crosstourerre, elhívott egy közös gurulásra, amelyen ő saját VFR1200F-jével jött. Illetve én mentem azzal, mert ő ugye az aranyszárnyas újdonsággal ismerkedett. Ez a menetpróba világított rá arra, hogy a Schuberth S2 bizony a sporttúra motorokon az igazán tökéletes! Egyrészt ott is éppen olyan síri csend honol a belsejében, mint a Harley nyergében, másrészt a sisak kivágásának jellege ehhez a kicsit előredőlő testhelyzethez van optimalizálva. Míg ugyanis a túraendúrón még a műszerfal adatainak leolvasásához is mindig le kell nézni egy kicsit, addig a „hasalósabb” paripán fejünk legkisebb elmozdítása nélkül látjuk magunk előtt az utat, a tükröket és a műszeregységet is. Barátomnak annyira bejött a Schuberth, hogy a teszt után egészen konkrétan meg is vette a kipróbált darabot – azt mondta, ez a tökéletes bukó az ő motorjához! Azt kell mondjam, igaza is van.
Az S2 egyik nagy újítása a több lépcsőben állítható fejtetői szellőző. Ugyanis a kobak tetején levő beömlőnek nem csak zárt és nyitott állása van, hanem egy köztes is. Ennek csak akkor lehet megérteni a jelentőségét, ha megéltük már egy Schuberth bukó belsejében levő áramlást mondjuk három számjegyű tempónál. Olyan huzat van benne, hogy szó szerint kócosak leszünk (ha van elég hajunk hozzá). A 40 foknál (na jó, 35…) hűvösebb időben ez oda vezet, hogy amikor melegünk van, kipattintjuk a szellőzőt, majd miután rövidesen fázni kezd a búránk, vissza is zárjuk azt. Itt azonban a köztes állásban jön ugyan némi frissítő levegő, de még a hűvösebb külső viszonyok mellett sem zavaró mértékben.
Ez a mennyiség körülbelül olyan, mint a legtöbb egyéb bukósisaknál. Azután ha ezt kevésnek érezzük, az S2 esetében még rá tudunk tenni egy lapáttal.
Mivel korábban már bemutattuk a Schubert S2-t, nem szeretnék ismétlésekbe bocsájtkozni. Fontos azonban összegyűjteni a sok apróságot, amelyek annyira kiemelkedően kellemes és biztonságos viseletté teszik ezt a sisakot. Egyrészt a Mikro-lock csatt pontos és feszes zárást, valamint nagyon könnyű nyitást tesz lehetővé, az állszíjjal egybeépített A.R.O.S nyakszíj-rendszer pedig hatékonyan akadályozza meg, hogy bukásnál az S2 leforduljon a fejünkről (bár ez utóbbit szerencsére nem teszteltem).
A belső napszemüveg nagyon szépen illeszkedik az archoz – nagy nyári melegben szinte önálló plexinek is elmegy, így motorozhatunk felhajtott külső vizorral is a mérsékeltebb sebességeknél. A napellenző mozgatása a C3-hoz hasonlóan a nyakrészen levő csúszkával lehetséges, amelynek óriási előnye, hogy amikor mozgatjuk, nem csavarja el a fejünkön az egész fejvédőt. Ugyanakkor a külső plexi hihetetlen könnyedséggel le- és felszerelhető, akár tisztítani akarjuk, akár a PinLock tartórendszerét akarjuk utánaállítani (ezt időnként minden ilyen rendszerű vizor esetében meg kell tenni).
A „szélvédőhöz” hasonlóan könnyedén lehet eltávolítani az egész bélést: ha fejünk eltér a szabványos arányoktól, az arcpárnák cseréjével könnyen lehet orvosolni a dolgot. Amennyiben pedig egyszerűen elpiszkolódik a viseléstől, a teljes belső burkolat kiszedve mosható.
Egy szó, mint száz: a Schuberth S2 bukósisak nagyon közel áll a tökéleteshez. Nyilván vannak, akik soknak találják a súlyát, és inkább egy ezer gramm alatti karbon versenybukóban motoroznak – vagy fülvédőben, vagy gyors halláskárosodással gazdagodva, hiszen ezek nagyságrendekkel zajosabb sisakok! Túraendúrósoknak talán jobb választás a mélyebben kivágott látómezővel megáldott C3, de aki kicsit is „hasalósabb” motoron közlekedik (ide sorolom az összes naked bike-ot is!), az keresve sem találhat jobbat. Igazi prémium termék, amelyre ha egyszer beruházol, biztosan hosszú éveken keresztül nagyon nagy megelégedéssel fogod használni.
