Két típusú embert ismerek. Az egyik szerint a kutya az ember legjobb barátja, a másik szerint a WD-40. Most helyezzük hangsúlyunkat ez előbbi csoportosulásra. Kutyás embernek lenni ugyanis tudniillik csodálatos dolog, akár csak motorosnak. Egymástól elkülönítve igen jól megférnek rajongásunk alanyai egymással. Na de a kettő együtt? Az már egy kicsit problémásabb. Milly a biker […]

Talán már soha nem fogom elfelejteni a hatvani öreg fazont, akivel annak idején egy folyosón laktam. Gézabá’ egy magának való, szakállas fizika tanár volt, aki a horgászat iránti szenvedélyét minden adandó alkalommal kiélte, és a kutyáját is magával vitte. Én pedig mindig kiszaladtam az utcafrontra néző ablakhoz, hogy megnézzem az indulást, mert az nagy show […]

Majd mikor a lovat leváltotta a gép-ló, a gyeplőt a kormány, ezen kezdetleges tároló eszközök egy része tanktáskává fejlődött. Pillantsunk be, hol tart most ez az evolúció.

Űrkorszak ide, vagy beépített bőröndökkel, hűtőtáskákkal gördülő túragépek, díványrobogók oda, kétkerekű kedvenceinknek megvannak a maguk korlátai. Mivel a fenti extrák legtöbbünk motorjáról hiányoznak, a kiegészítő szütyőkre, hálókra, táskákra, dobozokra, zsákokra és még ki tudja mi mindenre mindig szükségünk lesz egy-egy túra, nagyobb kanyar, de akár egy hétközapi rohangálás alkalmával is. Ahogyan a motorkerékpárok, úgy fejlődött a túratartozékok, csomagtartó-rendszerek népes kínálata is bő évszázados történetünk során.

Nem egyszerű a helyzet, hiszen általában mindannyian ugyanazokat a dolgokat igyekszünk elhelyezni ezekben, de azért vannak speciális igények is. És bizony egy magát igazán felkészültnek tartó gyártónak ki kell elégítenie a vásárlók igényeit, nem mondhatja azt, hogy „sajnos ezzel nem tudok szolgálni”, mert akkor a vevő továbbáll oda, ahol megkapja amit szeretne. Jogos.

A francia Bagster magáévá tette ezt az üzletpolitikát és megpróbálja a különcök kiszolgálása mellett még a jövőt is kitalálni. Íme két példa ezekre. Nem is gondolnánk, de sok társunk egy pillanatra sem szívesen válik meg kedvenc ölebétől. Bizony! Viszi magával talikra, túrákra, egyszóval mindenhova. Nekik lett kifejlesztve a Bagster Friendly nevű tankbag (amely egyébként topcase-ként is funkcionálhat. Ebben kényelmesen velünk tarthat négylábú barátunk, nem kell lemondani hűséges társunkról még hobbink gyakorlása közben sem.

Másik példánk tulajdonképpen nem is annyira jövőidéző, mint ésszerű és realista. Mivel a papírtérképek lassan kikopnak és átadják helyüket a GPS alapú tájékozódásnak, sok gyártó eleve GPS tartós táskát készít már a régi, térképzsebesek helyett. A Bagster még egyet rátett a lapáttal, és a GPS-t is száműzve egyenesen a táblagépünknek biztosított helyet – lássuk be, igen okosan. Hiszen ha velünk van mindentudó I-Pad-ünk, minek GPS? Sokkal nagyobb képernyőn, sokkal több információt láthatunk, zenét, és minden egyebet magunkkal vihetünk, sőt! Akár a világ végén is kommunikálhatunk, megoszthatunk, megörökíthetünk, minden kötöttség nélkül. Logikus és egyszerű ötlet, mint a legjobbak általában. Ez a táska a Bagster Driver névre hallgat – reméljük mihamarabb találkozhatunk vele az itthoni kínálatban is.

Mindig mosoly szökik az arcomra, amikor meglátok egy kemény, bőrszerkós chopperest, amint előtte a tankon kis kosárkában egy ölebet szállít. Az ötletesebbek külön motoros szemüveget adnak kedvencükre, és akad olyan is, aki pöttyös gumilabdából készít neki „bukósisakot”. Persze mindannyian tudjuk, hogy egy ilyen fejvédő igazából semmit nem ér, ha valóban baleset történik. Kezdjünk azonban jó példával: akad, aki nem csak valódi bukót ad kis négylábú társára (az általánosnak tűnő szemüveg mellett), hanem bőrruhácskát is, sőt biztonsági övvel akadályozza meg, hogy a kutyus akaratán kívül elhagyja a fedélzetet. Akadnak aztán persze maximálisan felelőtlen ebtartók is, akik a legkülönfélébb, leglehetetlenebb és legveszélyesebb formában szállítanak kisebb-nagyobb négylábúakat. Remek példa erre az a robogós, aki maga mögé „állította” egyáltalán nem apró kutyusát. De olyan is akad, aki a kutya mögött foglal helyet, mintha nem is az ember, hanem éppen hogy az eb vezetné a motorkerékpárt. Egyik rosszabb változat, mint a másik…

Akadnak azután olyanok, akik a hosszabb vakációra vagy éppen a motoros találkozóra is szeretnék kedvencüket magukkal vinni, sőt szeretnék ott is megadni nekik a maximális kényelmet. Erre a célra az utánfutókkal eleve sűrűn közlekedő Honda Gold Wingek világából találtunk néhány remek példát, amikor is nem csak a kutyát, de még a kutyaházat is magával viszi a gondos gazdi.

Egy biztos: ha már rászánjuk magunkat, hogy kutyusunkat motorra kényszerítsük (a menetszelet minden bizonnyal nagyon élvezi, a rá leselkedő veszélyekkel pedig szerencséjére egyáltalán nincs tisztában), legalább adjuk meg neki az esélyt, hogy túléljen egy esetleges balesetet.