A videót ugyanaz az operatőr készítette, aki a bő egy hónapja bemutatott baleset-elemzős filmet is összeállította. A kolléga a jelek szerint ideje nagy részét a Mulholland Highway kanyarjaiban tölti és igyekszik megörökíteni a jármű feletti kontroll elvesztésének pillanatát – mind az autósok, mind a motorosok esetében.

Most egy szép válogatást szedett össze azokból, ahol sikerült a mentés, vagyis a szerencsének vagy éppen a tudásnak hála nem történt baleset. Van itt minden: elmegy a motor eleje, vagy éppen (sőt, többnyire) a hátulja, sikerül lesodródni a padkára vagy éppen át a szembesávba. A legrosszabbak mégis azok a képek, ahol autósok is szerepelnek a kalandban.

A szemből egymást előző Corvette-ek vagy éppen egy alulkormányzottan sodródó bő két tonnás pick-up valószínűleg rosszabb motorról, mint ha önerőből simán elcsúszom. Persze az utóbbi is csak akkor bagatell kaland, ha normálisan felöltözöm – a képsorokon azonban megint egy rakat kollégát látunk, aki bizony erősen feszegeti a határokat egy szál pólóban. Most azonban mindegyiküknek szerencséje volt.

A motorosok többsége téli álomba ringatta már kedvencét, így éppen azon nehéz hónapok közepén tart napjainkban, amikor legfeljebb a garázsban simogathatja meg kétkerekű társát. De be már nem indíthatja, hiszen az akksi valahol egy melegebb helyiségben pihen… Videónk főhőse azonban nem képes lemondani a motorozásról, még akkor sem, ha be van zárva a fűtött szobába.

Kipattan az ágyból, beröffenti a gixerezrest, és elugrik a legkisebb helyiségbe, ahova pedig még a király is gyalog jár. Vagy idejét múlta a mondás, és az igazi király nem is lábbusszal, hanem motorral jár a fajanszra?

Amennyiben így, teljes védőfelszerelésben ugrik ki a legkisebbe is, azt kell mondanom: minden dicséretet megérdemel! Bár azt kizártnak tartom, hogy egy ilyen bőrruhából ennyi idő alatt előkapja amit elő kell… Vagy csak megvágták a filmet?

Egy bő hete adtunk hírt róla, hogy Michael Schumacher F1-es visszavonulása (mármint az idei, azaz második) után egy paul ricardi pályanapon vett részt, ahol nagyon jót motorozott néhány hozzá hasonlóan nagy nevű legendával.

Randy Mamola, John McGuinnes mindketten legendás alakok, de Pol Espargarot sem kell bemutatni a motorsport-rajongóknak. Az alábbi videót kommentáló Keith Flint talán a legkevésbé ismert az ötösből, bár az endurance világában járatosaknak ő is ismerős lehet. Ami a lényeg: a Monster a napokban közzétette az eseményről készült videót is. Érdemes megnézni, hogy élvezték a srácok a napot!

Aranyos az a rész is, ahol a hétszeres világbajnok elmeséli Randy Mamolának, hogyan kezdte a pályamotorozást. Milyen nehéz volt megértenie a versenyautókhoz szokott érzékeivel, hogy mennyire törékeny a motorkerékpár fizikája, milyen kicsi az a bankkártyányi tapadófelület az első keréken. Ahogy mondja: amikor rájött, mennyire vékony a határmezsgye, már mindig a földön találta magát… Szerencsére szemmel láthatóan mára egész jól belejött!

Néhány éve sokakat meglepett azzal, amilyen ügyesen terelgette a különböző márkájú – jellemzően Honda és Ducati – szuperport-motorokat. (Mondjuk a helyes ív megtalálása valószínűleg hamar ment neki…) Azután többször látványosan és a kamerák kereszttüzében sikerült eldobnia a vasat, majd családja aggódása miatt azt nyilatkozta, hogy felhagy a motorversenyzéssel. Alig vonult azonban másodszor is vissza a Száguldó Cirkuszból, máris a lába közé vett egy Ducati 1199 Panigalét.

Az esemény igazából persze promóciós célokat szolgált: a múlt héten a hideg és esős Paul Ricard versenypályára a Monster összetrombitálta a fent említett Michael Schumachert, a TT-legenda John McGuinnesst, az 500-as korszak nagy sztárját, a felejthetetlen Randy Mamolát, a moto2-ben versenyző Pol Espargarot, valamint az endurance világából ismert Keith Flintet.

Az ötös nagyon jót körözött a cseppet sem ideális körülmények között. Természetesen bőven szántak időt a fotózkodásra és a riporterekre is. Amikor megkérdezték a Man-sziget legnagyobb alakját, hogy mi a véleménye Schumiról, azt mondta: „Nem vártam tőle, hogy nem lesz gyors, így nem ért semmilyen meglepetés.”

Hogy maga a bajnok milyennek látja a motorozást? Sokszor nyilatkozott erről, mostani felhőtlenül boldog arckifejezéseit nézve az a 2008-as szavai ugrottak be, miszerint: „Egy Ducatin motorozni a legvidámabb dolog, amit eddigigi életem során csináltam!” Nos, a magam részéről nem bánom, ha még sokszor hasonlóan vidámnak láthatjuk majd!

Fotók: Gigi Soldano/Getty/Steve Etherington

Immáron 700 fölé emelkedett az év legerősebb tájfunja, a Bopha által követelt halálos áldozatok száma. A tájfun során 115 ezer épület és lakóház semmisült meg, és 116 ezer ember kényszerül hosszú hónapokig a zsúfolt állami menhelyeken (tornatermekben és iskolákban) maradni. Emellett összesen 890 eltűnt után továbbra is kutatnak. Három tengerparti város 90 százalékosan pusztult el, míg a Compostela-völgyet teljes egészében sárlavina borította be. A Reuters helyszínen dolgozó fotósa, Erik de Castro még ebben a szörnyűségben is talált motoros témát.

A képen egy héttagú családot látunk, amint mopedjükön egy segélycsomaggal együtt haladnak. Amit soha nem értettem az ilyen jellegű fotókkal kapcsolatban (mert mindenki rengeteg hasonlót látott már, bár a hétszemélyes terhelés azért kiugróan magas), hogy a mindössze néhány lóerős és alig egy mázsás mopedek hogyan élik túl ezt az igénybevételt? Amikor hasonló járművet próbáltam, már azt sem éreztem, hogy még egy személyt a fedélzetre mernék venni, nem hogy hatot (na jó, ha én kettőnek számítok, akkor ötöt). Tegye mindenki a szívére a kezét: saját motorunk vagy éppen a gumiabroncsunk – legyenek bármilyen gyártmányúak – kibírnák ugyanezt?

A gall Moto Journal újságírója éppen a tesztelt Yamaha FJR1300 forgatására igyekezett, amikor a baj érte. Balszerencsék sorozata történt ugyanis, amelyekből csak az egyik volt, hogy már forgott a kamera. Így aztán a videómegosztók segítségével órákon belül mindenki rajta köszörülte a nyelvét, hogy milyen béna. A kikötőben manőverezve egészen lépésben haladt, amikor a gyári oldaldoboz beakadt egy oszlopba. Innentől szegény tehetetlen volt: az erőhatás keresztbe fordította a motort alatta, és azonnal le is zuhant a kikötő mélyebb részére. Ő maga egy hajóba, szerencsétlen FJR pedig orral a betonba. Így a legkisebb kár az oldaldoboz sérülése lett rajta…

Emlékszem, sok évvel ezelőtt (2005-öt írtunk) kísértetiesen hasonlóan jártam én is – legfeljebb a körülmények voltak szerencsésebbek. Egy „mi kell a motoros túrázáshoz” témájú cikkhez akartunk képanyagot készíteni, így saját DL650-emre felpattintottam az amúgy addig soha nem használt Kappa oldalkoffereket. Keskeny mellékutcában csorogtam szintén egészen alacsony sebességgel kollégám lakása felé, amikor pont ugyanilyen hibát vétettem. Egy ferdén parkoló autó fekete fényezett lökhárítójában akadtam el, illetve érintettem meg. Annyira éppen-csak, hogy utóbb az autó lökhárítóján semmilyen nyomot nem találtunk, de a dobozon is csak az onnan származó koszt. Ennek ellenére mintha valamilyen nagy és láthatatlan kéz megfogott volna, és motorral együtt bedobott az út túloldalán levő bokorba. Még akkor sem tudtam, mi történt, amikor kikászálódtam onnan…

Szóval én leszek az utolsó, aki pálcát tör a kolléga felett. Inkább sajnálom: van most baja elég. A legnagyobb talán a szégyenérzet – pedig ugyanez bármikor, bárkivel megeshet!

Majd mikor a lovat leváltotta a gép-ló, a gyeplőt a kormány, ezen kezdetleges tároló eszközök egy része tanktáskává fejlődött. Pillantsunk be, hol tart most ez az evolúció.

Űrkorszak ide, vagy beépített bőröndökkel, hűtőtáskákkal gördülő túragépek, díványrobogók oda, kétkerekű kedvenceinknek megvannak a maguk korlátai. Mivel a fenti extrák legtöbbünk motorjáról hiányoznak, a kiegészítő szütyőkre, hálókra, táskákra, dobozokra, zsákokra és még ki tudja mi mindenre mindig szükségünk lesz egy-egy túra, nagyobb kanyar, de akár egy hétközapi rohangálás alkalmával is. Ahogyan a motorkerékpárok, úgy fejlődött a túratartozékok, csomagtartó-rendszerek népes kínálata is bő évszázados történetünk során.

Nem egyszerű a helyzet, hiszen általában mindannyian ugyanazokat a dolgokat igyekszünk elhelyezni ezekben, de azért vannak speciális igények is. És bizony egy magát igazán felkészültnek tartó gyártónak ki kell elégítenie a vásárlók igényeit, nem mondhatja azt, hogy „sajnos ezzel nem tudok szolgálni”, mert akkor a vevő továbbáll oda, ahol megkapja amit szeretne. Jogos.

A francia Bagster magáévá tette ezt az üzletpolitikát és megpróbálja a különcök kiszolgálása mellett még a jövőt is kitalálni. Íme két példa ezekre. Nem is gondolnánk, de sok társunk egy pillanatra sem szívesen válik meg kedvenc ölebétől. Bizony! Viszi magával talikra, túrákra, egyszóval mindenhova. Nekik lett kifejlesztve a Bagster Friendly nevű tankbag (amely egyébként topcase-ként is funkcionálhat. Ebben kényelmesen velünk tarthat négylábú barátunk, nem kell lemondani hűséges társunkról még hobbink gyakorlása közben sem.

Másik példánk tulajdonképpen nem is annyira jövőidéző, mint ésszerű és realista. Mivel a papírtérképek lassan kikopnak és átadják helyüket a GPS alapú tájékozódásnak, sok gyártó eleve GPS tartós táskát készít már a régi, térképzsebesek helyett. A Bagster még egyet rátett a lapáttal, és a GPS-t is száműzve egyenesen a táblagépünknek biztosított helyet – lássuk be, igen okosan. Hiszen ha velünk van mindentudó I-Pad-ünk, minek GPS? Sokkal nagyobb képernyőn, sokkal több információt láthatunk, zenét, és minden egyebet magunkkal vihetünk, sőt! Akár a világ végén is kommunikálhatunk, megoszthatunk, megörökíthetünk, minden kötöttség nélkül. Logikus és egyszerű ötlet, mint a legjobbak általában. Ez a táska a Bagster Driver névre hallgat – reméljük mihamarabb találkozhatunk vele az itthoni kínálatban is.

A kultikus szerpentinen mindenki szeretne látványosan motorozni, hiszen a jobb kanyarokban gyakran állnak a videósok. Akik aztán éppen ezért sokszor jó nagy zakókat rögzítenek kameráikkal – ilyenekről mi is számoltunk már be.

Egyikük most vette a fáradtságot, és hátramenetbe tett néhány ilyen – saját maga által készített – felvételt. De nem csupán a lejátszás irányát változtatta meg, hanem a sebességét is. (Igaz, az összes eredetit is kilassította, hiszen így lehet igazán elemezni őket.) Nagyon érdekes – és tanulságos így megnézni a felvételeket: rengeteg olyan részletet vehetünk észre, amelyek a bukáshoz vezettek és az eredeti videókon nem is olyan könnyű felfedezni őket. Mikor volt sok a tempó az első- vagy éppen a hátsó guminak, vagy éppen milyen vezetéstechnikai hibát követett el a pilóta (például próbálta letenni a lábát).

Akit érdekelnek a videók eredeti változatai, itt találja őket: ZX6R lowside, fehér CBR1000 lowside, a rövidgatyás-papucsos robogós, 636-os Kawasaki highside, R6 highside, narancs ZX10R lowside, a bepattogós hátsó kerekű Ducati, a hegyoldalba felszáguldó R6, CBR1000 highside, GSX-R750 highside, a letalpalós Harley és szegény, porig égő R6-os Yamaha. A visszajátszásban szereplő motorok közül három felvétel eredetijét nem töltötte fel a megosztóra. Azonban így is érdemes elmazsolázni a felvételeken, sokat lehet tanulni belőlük!

Az Egyesült Államokbeli Utahban történt közlekedési baleset során az autóval ütköző motoros beszorult a gépkocsi alá. A helyzetet súlyosbította, hogy a motorja azonnal kigyulladt, és nagy lánggal égett – ezek könnyen átterjedhettek volna az autóra is.

A szerencsétlenül járt mázlija az volt, hogy a környéken sokan tartózkodtak, és simán emberi erővel megemelték az autót, így szabadítva ki őt alóla. (Azt most nézzük el, hogy az egyik lábánál fogva ráncigálták ki a négykerekű alól… Meg azt is, milyen komolyan fel volt öltözve a szerencsétlenül járt motoros társunk…) A közben megérkező rendőrök eloltották a tüzet, a motorost pedig a mentők súlyos sérülésekkel, de stabil állapotban szállították kórházba.

Nyáron számoltunk be róla, hogy Angliában egymásnak eresztettek egy két- és egy négykerekű szuprsportolót, hogy kiderüljön: a klasszikus negyed mérföldes dragtávon melyikük a jobb. Akkor Santa Podban a Ducati látványosan rommá verte a Porschét.

Chris Harris azonban nem nyugodott bele a vereségbe. Nekifutottak újra, ezúttal egy repülőtér végtelen hosszúságú betoncsíkján. Álló helyzetből, azután repülőrajttal is próbálkoztak, mert a cél az volt: kiderítsék, tud-e bármilyen feltételek mellett győzni a szupersportkocsi. Nos, a címből is kiderül a válasz: igen, de csak a háromszázas sebességhatár közelében. Ott viszont nem kicsit látványosan lesz gyorsabb a 1199-esnél…

Érdekes, ahogy a motor még extrém magas sebességek mellett is emelgeti az elejét. Nem hiába lett ilyen hamar kultuszmotor a Ducati Panigale-ből… A videó hozzászólásainál pedig volt, aki már felvetette, hogy mi lenne velük egy versenypályán. Mr Harris, jöhet a következő felvonás!