Gyönyörű, békés lelkű kalandor: Honda CRF250 Rally teszt

Emlékszem a mai napig, amikor sok évvel ezelőtt kipróbálhattam az akkor frissen megjelent Honda CRF250L típusú kisendurot. A motor a nagyon békés aszfaltos és terepes használathoz egyaránt igen kellemesnek tűnt – semmi keménykedés, de a nyugodt kirándulásokhoz mindenféle körülmények között kiváló társnak ígérkezett. Éppen ezért villanyozott fel sokakat a hír, amikor kiderült hogy jön igazi kalandmotorrá fejlesztett változata, a CRF250 Rally.

A CRF250 Rally nevének utótagja egyáltalán nem túlzás: valóban úgy mutat, mint egy igazi Dakar motor

A motor idehaza először a tavaszi kiállításon jelent meg a nagy nyilvánosság előtt. A Honda standján meglepően sokan nyüzsögtek a kis köbcentis kalandgép környékén. A többség tátott szájjal nézegette, pedig sok komolyabb masina volt körülötte az aranyszárnyasok és a versenytársak standjain is. A kis világjáró ugyanis élőben még sokkal jobban mutatott, mint a fotókon. Nagyon komoly gép benyomását kelti az emberben. Az első Motoglobe Day alkalmával is folyamatos üzemben volt – ott is sokan szerették volna kipróbálni.

A fazon is rendben van, de a matricázás pluszban nagyon megtolja az optikát

Így magam is kíváncsian vártam, milyen lesz személyesen megtapasztalni kvalitásait. Sok szempontból nagyon kellemes utazásnak bizonyult a teszt – de a Rally negatívumai is ugyanúgy kiderültek, mint sok-sok jó tulajdonsága. Ismerkedjünk hát meg vele alaposan az összes várható felhasználási körülmény mellett, aszfalton és terepen egyaránt.

Videónkban alaposan körüljárjuk a belépő kalandgépet – menet közben is jól megnézhetitek a CRF250 Rally-t

Miben változott?

A Rally változat sokkal komolyabb benyomást tesz az emberre, mint a kisenduro alapkivitele. Nyújtottak a futóművön: az első teleszkópok hossza – változatlan rugóút mellett – öt centit nőtt. A hasmagasság is több 15 milliméterrel, míg a nyereg két centivel került feljebb. Utóbbi így már 895 milliméter, ami a legtöbb motorosnak elriasztóan soknak tűnik. Hogy miért nem az, hamarosan kiderül. Na de a lényeg: a sokkal komolyabb – nagyjából az egész technikát eltakaró – idomzat, a magas szélvédő és a dekoráció miatt hihetetlenül pofás megjelenés elképesztően megdobja az összképet.

A védelem tökéletes – hogy mi van a burkolat alatt, azt nem tudjuk. Reméljük sok vas

A technika belsejéhez is hozzányúltak – de ennek fő oka az Euro4 normáknak való megfelelés volt. A dugattyú a súrlódás csökkentése érdekében speciális molibdén bevonatot kapott, rövidebb lett a szívócső és változott a leömlő is. Az egy hengeres DOHC így egy lóerővel erősebb lett, a forgatónyomatéka majdnem két newtonméterrel gyarapodott, és kicsit könnyebben veszi a fordulatszámot is. A fogyasztás továbbra is kedvező, a tank térfogata pedig 10,1 literre nőtt.

Nyeregbe!

Az ülés ugyan igazi rally motor benyomását kelti, de nem az. És ez a szó jó értelmében értendő, ugyanis meglehetősen vastag párnázású, keménysége pont jó (puha, de van tartása) és éppen kellően szélesre formázták. Így tényleg hosszabb távokra is kellemes elhelyezkedést biztosít. Na de az a fránya 895 milliméteres magasság! Amikor Feszti kollegina kipróbálta a gépet, először attól fért, le sem fog érni a lába. Azonban az ő – hozzám képest csekély – súlya alatt is összeült annyit a hátsó rugóstag, hogy nagy meglepetésére mindkét lába teljesen jól leért.

A motor szinte egyetlen igazán gyenge pontja a hátsó rugóstag – pedig csak egy picivel több kellene, hogy igazán jó legyen

Az első teleszkópok belsejéhez hasonlóan a hátsó központi Showa egység lényegi paraméterei sem valószínű, hogy bármit változtak a CRF250L alapverzióhoz képest. A 265 milliméteres rugóút több mint elégségesnek tűnik egy akár kemény terepezésre is alkalmas rally motor számára. Hangolása azonban roppant puha – ami jó hír az összes 170 centi körüli motorosnak, mert éppen ezért fog leérni a magas nyeregből a lábuk. Valószínűleg a Hondánál többre becsülték az alacsony növésűek célcsoportját, ezért hangolták ennyire puhára az amúgy nem állítható egységet.

Menet közben tök kényelmes volt- így utólag a fotón tűnt fel, hogy tulajdonképpen hátul ülök…

A vezetői testhelyzet még a magas növésűeknek is kellemes és kényelmes: elfér a láb, jó helyre esik minden kezelőszerv. A szélvédelem szintén minden dicséretet megérdemel: a nagy szélvédő bár nem állítható, de szerintem minden olyan magas embernek tökéletes lesz, aki valahogy el tud helyezkedni a nyeregben. Nem vészes a szélzaj, turbulencia nincs különösebben, a szélnyomás szintén nulla. Külön jó pontot kap a plexi vastag acélcsőből készült merevítője, amely hibátlan GPS felfogatási pontnak ígérkezik.

A második oldalon megindulunk, és megismerjük a kis Honda kalandort aszfalton és terepen is. Lapozz!