Egy kelet-német mopedből két év alatt olyan egyedi café racer született, amelynél nemcsak az építés minősége figyelemre méltó. Oliver Baumgart számára a „Dino” névre keresztelt Simson egyben emlékmű is lett egykori garázstársának, egy macskának, amely éveken át végigkísérte a műhelymunkát.

A németországi Zwickau neve elsősorban az autógyártásból lehet ismerős, hiszen a város az Audi történetéhez és a Trabant gyártásához is szorosan kötődik. A környéken azonban a kétkerekű közlekedésnek is van egy sajátos öröksége: a keletnémet Simsonok generációk számára jelentették a mobilitást. Ezek a kis kétütemű gépek a falvakban, városokban és a fiatalok között egyaránt mindennapos közlekedési eszközök voltak.

Ezt a világot ismerte jól Oliver Baumgart, aki Zwickauban nőtt fel. Motoros jogosítványa nem volt, a Simson viszont gyerekkora és fiatalsága világához tartozott. Amikor eldöntötte, hogy saját café racert épít, ezért nem egy nagyobb motort választott, hanem egy S50-et.

A projektből végül nem egyszerű mopedátalakítás lett.

Egy fáradt S50-ből indult

Az 1975 és 1980 között Suhlban gyártott Simson S50 eredetileg 49,6 köbcentis kétütemű motorral készült. A gyári gép teljesítménye szerény volt, mindössze körülbelül 3,6 lóerő, de az S50 felépítése és jellegzetes formája miatt máig könnyen felismerhető. A teleszkópos első villa, a gömbölyű fényszóró és az úgynevezett „bivalytank” a korabeli keletnémet motorok egyik ikonikus megjelenését adta.

Baumgart egy körülbelül 200 kilométerre talált, még közlekedőképes, de erősen használt példányt vásárolt meg. Már az odafelé vezető úton elkezdte fejben átalakítani a motort, a megérkezés után pedig rövid időn belül megkezdődött a teljes szétszerelés.

A cél kezdettől egy café racer jellegű, igényesen kidolgozott motor volt. Egyetlen fontos feltétellel: közúton is használható maradjon.

Ez Németországban az átépítés egyik legnehezebb része lett.

---

Nemcsak megépíteni, levizsgáztatni is kellett

A motor építésénél az egyedi megoldások mellett folyamatosan szem előtt kellett tartani a német közúti engedélyezés követelményeit. Baumgart a Sourkrauts videójában is azt emeli ki, hogy a projekt egyik legnagyobb kihívása éppen az volt, hogyan lehet az elképzeléseit úgy megvalósítani, hogy a végeredmény hivatalosan is közlekedhessen az utakon.

A vázat megerősítette, a hátsó részhez keresztmerevítés került, a felső vázrészt pedig lerövidítette az egyedi café racer ülés kialakítása miatt. A lengőkart szintén módosítani kellett az új geometria miatt.

A CUSTOMBIKE beszámolója szerint a váz szerkezeti munkáit különösen nagy körültekintéssel végezték. A hegesztési munkát nem egyszerű garázsmegoldásként kezelték, hanem szakműhelyre bízták, hogy az átalakítás után is biztosítható legyen a megfelelő geometriai pontosság és szilárdság.

A futómű és a fékrendszer különösen komoly átalakításon esett át. Az első rész alapját egy módosított S53 villa adja. A 2,15 colos acélfelnik tárcsafékes agyakra kerültek, az első kerékhez pedig egy 280 milliméteres úszó féktárcsát építettek be.

A féknyerget egy négydugattyús Stage6 egység adja. Ehhez egyedileg tervezett adapter készült, amelyet Baumgart a testvérével közösen számítógépen tervezett meg.

Itt nem ért véget az engedélyeztetés: az adaptert roncsolásos vizsgálatnak vetették alá, hogy ellenőrizzék a szakítószilárdságát. Egy második darabot is készítettek, amelyen újabb anyagvizsgálatot végeztek. Csak ezek után kerülhetett az alkatrész közúti használatra jóváhagyott konfigurációba.

Ez jól mutatja, hogy a motor esetében az egyedi megoldások nem pusztán látványos ötletek voltak: azoknak a hatósági követelményeknek is meg kellett felelniük.

Családi műhelymunka

A Dino építése ráadásul nem kizárólag Oliver Baumgart munkája volt. A CUSTOMBIKE bemutatása szerint a projektbe a család több tagja is bekapcsolódott. Oliver édesapja az elektromos munkákban segített, testvére pedig a CNC- és forgácsolási feladatokban vett részt. Oliver maga járműfényező mester, így a fényezés természetesen szintén házon belül készült.

Ez magyarázza azt is, miért található ennyi egyedileg megmunkált alkatrész a motoron. A villahíd, a villamerevítés, a váltókar, a tanksapka és több kisebb részlet is egyedi gyártású vagy CNC-megmunkálással készült.

A végeredmény így nem egyetlen nagy átalakításból állt össze, hanem rengeteg apró részlet következetes kidolgozásából.

...a bejegyzés a hirdetés alatt folytatódik.

85 köbcenti, ötfokozatú váltó és versenyalkatrészek

Az S50 eredeti 50 köbcentis motorja természetesen nem maradt érintetlenül.

A Bike EXIF szerint Baumgart az S50 belső alkatrészeit S51-es blokkra cserélte, amelyet 85 köbcentire fúrtak fel. A motorhoz ötfokozatú sebességváltó, versenyfőtengely és Ronge K7 rugós kuplung került.

A közúti engedélyezés miatt azonban itt fontos különbséget tenni az építés műszaki lehetőségei és az aktuális közúti konfiguráció között. Baumgart a Sourkrauts videójában elmondja, hogy az átalakított blokkra végül sorozatközeli 50 köbcentis hengert is használt, hogy a motor használata ne igényeljen minden változtatás után újabb TÜV-eljárást.

Ezért a motorra egyszerűen „85 köbcentis Simsonként” hivatkozni kissé félrevezető lenne: az építés során 85 cm³-re kialakított motorblokk készült, miközben a közúti használatra engedélyezett konfigurációt a német előírásokhoz igazították.

A motor külseje legalább annyira különleges, mint a belseje. A hengerfej háromdimenziós, ventilátorra emlékeztető kialakítást kapott, a polírozott oldaldekniken pedig betekintőablakokon keresztül láthatóvá válik a belső mechanika egy része. Egyedi, 3D-nyomtatott szívócsonk és saját készítésű kipufogórendszer egészíti ki a blokkot.

---

Modern részletek egy keletnémet klasszikuson

A vezető előtti rész szándékosan minimalista. Fehling csutkakormány, bőr markolatok és gyorsgáz került a motorra, a hagyományos műszerezettséget pedig Motogadget sebességmérő váltotta.

A világítási rendszer is korszerűsödött.

Az építés során számos kisebb alkatrészt teljesen egyedileg készített Baumgart. CNC-megmunkálással vagy saját gyártásban készült többek között a féknyereg adaptere, a gyújtáskapcsoló környéke és a felső villahíd is. Más alkatrészeknél viszont nem akarta feltétlenül újra feltalálni a kereket: ha egy megfelelő, kereskedelmi forgalomban kapható komponens jobban megfelelt a célnak, azt használta.

Az eredeti S50 karakteres elemeit ugyanakkor tudatosan megtartották. A bivalytank, az oldaldeknik, a gömbfényszóró és a jellegzetes térdvédő lemez továbbra is felismerhető maradt, csak felújítva és az új koncepcióhoz igazítva.

Ez a részlet különösen fontos a motor megjelenésében: a Dino nem egy teljesen új, Simson-alkatrészekből épített gép, hanem továbbra is jól felismerhető S50.

---

A kék szín már a projekt elején eldőlt

A külső megjelenés egyik legfontosabb eleme a mély kék fényezés. Baumgart eredetileg is határozott elképzeléssel rendelkezett a színről, és már akkor elkészítette a végleges színvilágot, amikor a váz és az átépítés még messze nem volt kész.

Mivel maga is járműfényezéssel foglalkozott, a kiválasztott autóipari színt később tovább módosította, hogy még egyedibb legyen.

A végeredményhez jól illenek a klasszikus Simson emblémák és az egyszerű, letisztult café racer ülés. A motor egyszerre őrzi meg az S50 felismerhető karakterét és távolodik el teljesen az eredeti megjelenéstől.

---

A motor neve: Dino

A projekt legfontosabb része azonban nem a 85 köbcentis motor, a fék vagy a CNC-alkatrészek.

A motor neve Dino, egy kóbor macska után, amely körülbelül kilenc évvel a Sourkrauts forgatása előtt került Baumgartékhoz. A macska hamar a garázs állandó lakója lett. Ha Oliver dolgozni ment a műhelybe, Dino is vele tartott: reggel vagy késő este ugyanúgy ott volt mellette, amikor a motorokon dolgozott.

A macska 2021 novemberében pusztult el.

Ez akkor történt, amikor a Simson építése már körülbelül egy éve tartott. Baumgart számára a veszteség után a projekt jelentése is megváltozott. Az S50 már nem egyszerű átépítés volt, hanem egy emlék, amelyben megpróbálta megőrizni valamit abból az időszakból, amit együtt töltöttek.

A Sourkrautsnak adott interjúban elmondja, hogy a garázsban hirtelen nagyon feltűnővé vált a hiány: korábban ott volt mellette a macska, amikor dolgozott, ezután pedig már nem.

Így lett a motorból Dino emlékműve.

---

„Tökéletes, ahogy van”

A CUSTOMBIKE egyik érdekes megállapítása, hogy Oliver nem pusztán kiállítási tárgyként tekint a motorra. A Dino azért kapott közúti engedélyt, mert Baumgart valóban használni akarja. A két évnyi munka után nem szeretné egy garázsban vagy egy kiállítási standon őrizni: motorozni akar vele.

A Sourkrauts felvétele alapján az elkészült Simsonnal ráadásul nem maradt meg a garázsban. Baumgart rendszeresen használja, és éppen a közúti jelenlét hozta a projekt egyik legjobb mellékhatását: az emberek folyamatosan megszólítják.

Sokan első pillantásra felismerik a Simson formáját, de az átalakítás mértéke miatt azt kérdezik, valóban egy S50-et látnak-e, megvásárolható-e ilyen motor, illetve közúton használható-e.

Baumgart szerint egy rövid, körülbelül egyórás motorozásból emiatt könnyen kétórás program lesz. A gyerekek pedig különösen lelkesek: az utcán gyakran integetnek neki.

Talán ez a legjobb visszajelzés egy olyan építésnél, amelynek elsődleges célja nem egy verseny vagy teljesítményrekord volt.

Nem eladó

A motorhoz már komoly vételi ajánlatok is érkeztek, Oliver azonban nem akar megválni tőle. A Dino számára nem egyszerűen egy egyedi Simson, hanem egy személyes emlék, ezért az értékét nem elsősorban pénzben méri.

A projekt érzelmi jelentőségét jól mutatja, hogy Baumgart a Bike EXIF-nek is arról beszélt: a motor az építés befejezése után váratlanul sok figyelmet és új barátságokat hozott, miközben az érzelmi értéke számára felbecsülhetetlen.

A Dino ugyanis nem egy 200 lóerős superbike akar lenni. Egy 50-es Simsonból indult, 85 köbcentire épített és közúti használatra is alkalmassá tett café racer lett, amelynek értékét nem lehet pusztán a teljesítményével vagy az alkatrészlistájával mérni.

És úgy tűnik, Baumgart története ezzel nem ért véget. A CUSTOMBIKE szerint már a következő Simson-projekt is készül, amelyet az építő előzetesen még ennél is radikálisabbnak ígért.

A Dino legfontosabb alkatrésze végül nem is került a motorra: az az emlék, ami miatt Oliver Baumgart két éven át építette.

Források: Bike EXIF Tom Gosselin – Blue Monday: A Simson S50 Cafe Racer with a Soul; CUSTOMBIKE: Simson S 50 B – Alles auf eine Karte; Sourkrauts Magazin Irrer Umbau einer DDR Simson S50 zum Cafe Racer mit Liebe zum Detail, YouTube videó – Oliver Baumgarttal készült bemutató/interjú; Építő: Oliver Baumgart – Instagram: @custom.blood;

Fotók: Instagram: @custom.blood. Photo Credit: Da Guru Photography, @custombike_magazine