A fene se gondolta volna, hogy pont a Royal Enfield fogja ellopni a show-t tavaly (igen, hiszen már 2019-et írunk) Milánóban. Pedig az indiai srácok is kimutatták a foguk fehérjét és prezentálták, hogy tudnak ők olyan kívánatos tárgyat is letenni az asztalra, amitől az egész kerek világon, mindenkinek koppanósra keményedik a virsli. Kár, hogy csupán egy prototípus.
Első ránézésre a KX nem is igazán illik bele a Royal Enfield profiljába. Az még csak egy dolog, hogy a retrót hosszú évtizedek óta érlelik tökéletesre a lehető legkevesebb fejlesztéssel, majd a tervezés által elkövetett óhatatlan modernizációt gyenge anyagminőséggel és gyártástechnológiai hiányosságokkal kompenzálják. De mindezt inkább klasszikus brit stílusban teszik, ráadásul egyhengeres, vagy az utóbbi időben sorkettes erőforrásokkal. Hogy jön ide egy V2-es amerikánó?
Ilyenkor jön képbe a történelem. Ugyanis 1938-ban már létrehoztak egy olyan modellt, amit ezen a néven neveztek, azaz KX-nek. Durván hasonlított az új koncepció motorra és egy böhöm nagy, 1’140 köbcentis, oldalt szelepelt, léghűtéses V2-es hajtotta.
Aztán jött a második világháború és menő, nagyköbcentis szupermotorok helyett a hadsereg kiszolgálása vált a gyártó elsődleges feladatává. Ezzel pedig a sokkal unalmasabb, de praktikusabb, egyszerűbb 250/350 köbcentis, egyhengeres gépek kerültek előtérbe.
A jelenlegi prototípus ehhez a modellhez nyúl vissza. Bár a köbcentiket biztosító köcsögök már nem akkorák, mint egykoron, de legalább kettő van belőlük. Na persze ez csak akkor igaz, ha hihetünk a videóban is felbukkanó “838” plecsninek – amit végtére is miért ne tennénk? “Minden idők Royal Enfield modelljei közül az eredeti KX a kedvencem. A történelem azon darabkájából származik, amikor az amerikai és európai piac még nem különült el olyan élesen. Azon a modellen még mindkét stíluselemből találhatunk. Leginkább a tankot szeretem – a maga korában igazán egyedülálló volt és még mai szemmel is szép.” – mondja a prototípus eredetijéről Siddhartha Lal, a Royal Enfield vezérigazgatója.
A KX prototípusát állítólag mindössze 6 hónap alatt rakták össze szorgos indiai kezek. Ráadásul eredetileg kétszer is létre akartak hozni egy újragondolt változatot. Egy valódi, régies modell mellett egy futurisztikus gépet is álmodtak a merész tervezők. Szerencsére ezt inkább összehozták egy masinába. Így jött létre az a stílusasszimetria, ami az oldschool formákat olyan modern elemekkel hozza össze, mint a Hossack jellegű első futómű és az egybeépített modern lámpatest. A stílusos hipszterkonform barna szóló ülés vagy a régi modellt idéző, mégis kifejezetten modern hatású lapos tank. Ezek mégsem ütnek el egymástól, hanem szépen egybe forrnak. Egyszerűen profi meló!
Cimkék:
A Honda felélesztette a legendás Transalp típust is. Soros motorral készül, mint az Afrrica Twin - de vajon hogy sikerült?
Elolvasom »Régóta várjuk a Benelli középkategóriás új túraenduroit. Lássuk végre, mennyire felel meg a várakozásoknak a TRK 702 párosa!
Elolvasom »Méghogy 1000 köbcenti alatt nincs élet? 1000 kilométert tettünk meg egy 125-ös kismotorral, és még nézelődésre is futotta közben!
Elolvasom »Nemrég mutattuk be a magyar Serpentize motoros ruha márkát. A kínálatból talpig feketébe öltözve kezdtünk tartóstesztbe.
Elolvasom »