Kétütemű ötszázas V8. Motorkerékpárban. Tényleg.
Kétütemű ötszázas V8. Motorkerékpárban. Tényleg.
2015. augusztus 10. - onroad - Hír / Érdekességek Nem - 2 perc olvasás
Állítsd be az OnRoad.hu-tmegbízható forrásnak!
Tudjuk... Mi sem rajongunk a reklámokért...
...de a szerver nem benzingőzzel megy, a cikkek pedig nem maguktól íródnak.
A reklámok segítenek abban, hogy továbbra is olvashass minket, mi pedig ígérjük, hogy nem akarjuk eladni neked a fél internetet.
Ha elolvasnád a bejegyzést, kapcsold ki a reklámblokkolót ezen az oldalon.
Köszönjük, hogy ezzel is támogatod az onroad.hu működését!
Adolfo Marama Toyo neve nem hiszem, hogy sokaknak mond bármit is. Egyiptomi származású, szenvedélyes olasz motorversenyző és tervező volt, aki a különleges technikai megoldásairól volt híres a maga korában. Elképzelhető, hogy a meglepő ötleteket kacifántos fiatalkora ihlette, mivel élete első szakaszában hajókapitányi rangig jutott, miközben Ausztráliában indult motorversenyeken. Életének erről a szakaszáról nem sokat tudni, csak annyit, hogy eredeti neve a Toyo volt, a Maramát már az isztriai rajongók ragasztották rá, ami sálat jelent az ő dialektusukban.
Egy motorversenyen találkozott Plinio Galbuserával, aki a szerényen magáról elnevezett márka tulajdonos-alapítója volt. Ők gyártottak akkoriban egyedül komoly versenymotorokat Olaszországban. Össze is barátkoztak, és az olasz-egyiptomi versenyző-mérnök tervezett egy kompresszoros V4-es kétütemű motorblokkot, amit később kompresszor nélkül továbbgondolt, és az őrült terv a következő lett: kettő ilyen blokk egybeépítése úgy, hogy a négysebességes váltó a két V4-es közé kerül, így spórolva egy csomó tömeget és helyet. Az erőforrás 28 lóerőt adott le nyolcezres percenkénti fordulatszámon, ami 150 kilométer/órával repítette a dobfékes csonttörőt amibe építették.
Ezt a második, V8-as verziót kiállították az 1938-as milánói motorkiállításon, ahol zajos sikert arattak vele, felhívva magukra a szakma figyelmét. Összesen csak egyetlen darab épült meg a V4-ből és a V8-ból is. A gyártás – bonyolultsága miatt amúgy is elhúzódó – előkészületeit véresen kettévágta a második világháború kitörése, majd a gyárnak otthont adó város porig bombázása, végül pedig a nagyszerű versenyző-mérnök 1946-os halála egy trieszti motorversenyen. Úgyhogy nekünk marad a szájtátás, hogy ilyen is létezett sok-sok évvel ezelőtt…

