Adolfo Marama Toyo neve nem hiszem, hogy sokaknak mond bármit is. Egyiptomi származású, szenvedélyes olasz motorversenyző és tervező volt, aki a különleges technikai megoldásairól volt híres a maga korában. Elképzelhető, hogy a meglepő ötleteket kacifántos fiatalkora ihlette, mivel élete első szakaszában hajókapitányi rangig jutott, miközben Ausztráliában indult motorversenyeken. Életének erről a szakaszáról nem sokat tudni, csak annyit, hogy eredeti neve a Toyo volt, a Maramát már az isztriai rajongók ragasztották rá, ami sálat jelent az ő dialektusukban.
Egy motorversenyen találkozott Plinio Galbuserával, aki a szerényen magáról elnevezett márka tulajdonos-alapítója volt. Ők gyártottak akkoriban egyedül komoly versenymotorokat Olaszországban. Össze is barátkoztak, és az olasz-egyiptomi versenyző-mérnök tervezett egy kompresszoros V4-es kétütemű motorblokkot, amit később kompresszor nélkül továbbgondolt, és az őrült terv a következő lett: kettő ilyen blokk egybeépítése úgy, hogy a négysebességes váltó a két V4-es közé kerül, így spórolva egy csomó tömeget és helyet. Az erőforrás 28 lóerőt adott le nyolcezres percenkénti fordulatszámon, ami 150 kilométer/órával repítette a dobfékes csonttörőt amibe építették.
Ezt a második, V8-as verziót kiállították az 1938-as milánói motorkiállításon, ahol zajos sikert arattak vele, felhívva magukra a szakma figyelmét. Összesen csak egyetlen darab épült meg a V4-ből és a V8-ból is. A gyártás – bonyolultsága miatt amúgy is elhúzódó – előkészületeit véresen kettévágta a második világháború kitörése, majd a gyárnak otthont adó város porig bombázása, végül pedig a nagyszerű versenyző-mérnök 1946-os halála egy trieszti motorversenyen. Úgyhogy nekünk marad a szájtátás, hogy ilyen is létezett sok-sok évvel ezelőtt…
