Telefonálni jó!

A hatalmas, remek kilátást garantáló plexi az arc védelmével kombinálva, valamint a remek szellőzés a Nolan bukósisakjai közül az N43 Air privilégiuma, az N-Com kommunikációs rendszer azonban mindegyikükhöz elérhető. Ez pedig egy újabb terület, ahol a legteljesebb mértékben meg vagyok elégedve az olasz fejfedővel.

Sajnos csak ezzel az egy N-Com-os sisakkal rendelkezem, így az utassal való csacsogás terén nem tudtam tapasztalatokra szert tenni. Egyszer még ki fogom próbálni, a bluetoothos rádiós rendszerrel egyetemben – akkor a teljes motoros kommunikációs csomag vezeték nélkül megoldhatóvá válna. Addig is napi szinten tesztelem a telefonálás, és hosszabb utakon – városban nem – a zenehallgatási funkcióit.

Tapasztalataim lenyűgözőek. A sisak a bekapcsolást követően azonnal összekapcsolódik a párosított telefonommal, a hívásokat a telefon menüjének beállítása után értelemszerűen egy csöngés után fel is veszi. A hangminőség így, hosszas tesztelés után is tökéletesnek bizonyult. A hívó fél a legritkább esetben jön rá magától, hogy éppen motorozás közben ért el. Természetesen sem városi-, sem országúti forgalomban nem a balesetmegelőzés iskolapéldája a bukósisakból telefonálás, hiszen elvonja a figyelmünket és nyújtja a reakcióidőnket. Azonban míg régen a megállás után gyakran számos visszahívással múlattam az időmet, most mindezt lebonyolítom menet közben. Természetesen ekkor lassabban, és nagyobb odafigyeléssel kell közlekedni, de összességében – tapasztalataim alapján – nagyon megéri.

A zenehallgatás hosszabb távon is valóban hifi minőségben fut: a telefon MP3-lejátszójáról érkező zene folyamatosan kristálytiszta, sztereó hangzásban szól a sisakban. Az akksi jobban bírja, mint a telefonom, hiszen a sisak eddig soha nem merült le nap közben, míg a Nokiát bizony tölteni kell menet közben, ha egész nap szól róla a zene. Töltéskijelző nincs a Nolanon, így nem tudom, mikorra adná fel az áramforrás. Amikor városban használom, és csak telefonálok róla, rendszeresen három napot is kibír – az akkumulátor merülését beszélgetés közben halk pittyegéssel jelzi. Otthon aztán a sisak nyakpárnája alá rejtett, és menet közben észrevehetetlen töltőkábelre dugva a fali trafó csatlakozóját, az éjjeli pihenés alatt regenerálható az áramforrás. Hosszabb útra indulóknak pedig elérhető szivargyújtós töltési lehetőség is.

Az idő vasfoga…

Bő fél év és bő tízezer kilométer. Természetesen ennyi idő alatt nem szabad elhasználódni egy sisaknak, azonban a konstrukciós hibák, gyenge pontok már kiderülnek. Az N43 Air ezen a téren sem muzsikál átlag alatt: az egyetlen hely, ahol a használat látszik, az állvédő. A plexi kinyitásakor ujjam hozzáér a tömítéshez, így az a közelmúltban középen elkezdett felszakadni. No meg a már említett tetőszellőző-záródás, ez azonban nem az idővel, hanem a konstrukcióval állhat összefüggésben.

Mindent egybevetve azonban egy alapos tisztítást követően – amely eltüntette a bogarakat a héjról – teljesen újszerű a bukó megjelenése, ahogy azt a mellékelt képek egytől egyig mutatják. Vigyáztam rá, egyszer sem ejtettem le, valamint minden esetben nagy odafigyeléssel takarítottam a plexit, így sehol, de tényleg sehol nem jelent meg egyetlen karc sem rajta. Egy alapos béléstisztítást követően véleményem szerint szinte újként lehetne továbbadni – azonban ez eszemben sincs!

A teszt írásakor a reggeli 10-12 fokokban már kezdett fázni az arcom, így be is szereztem egy jó nyakmelegítős maszkot. A nagyobbik tetőszellőző immáron csukva van, jöhet az ősz és a tél! A következő cikkemben minden bizonnyal nem a szellőzésé lesz a főszerep. Akkor azonban beszámolok a további tapasztalatokról: milyen a plexi és maga a sisak igazi hidegben, mennyire fúj alá a jeges szél, valamint a kékfogas rendszer akkumulátorának élettartamára is lassan fény derül. Összegezve tehát eddig bevált a Nolan 2009-es újdonsága, azonban nyúzzuk tovább!