Megola: az 1920-as évek motorkerékpárja, amelynek az első kerekében forgott az öthengeres motor
Megola: az 1920-as évek motorkerékpárja, amelynek az első kerekében forgott az öthengeres motor
2026. november 17. - onroad - Cikk / Érdekességek - 11 perc olvasás
Állítsd be az OnRoad.hu-tmegbízható forrásnak!
Tudjuk... Mi sem rajongunk a reklámokért...
...de a szerver nem benzingőzzel megy, a cikkek pedig nem maguktól íródnak.
A reklámok segítenek abban, hogy továbbra is olvashass minket, mi pedig ígérjük, hogy nem akarjuk eladni neked a fél internetet.
Ha elolvasnád a bejegyzést, kapcsold ki a reklámblokkolót ezen az oldalon.
Köszönjük, hogy ezzel is támogatod az onroad.hu működését!
Elsőkerék-hajtás, öthengeres csillagmotor a kerékben, hagyományos sebességváltó és kuplung nélkül – a német Megola konstrukciója még ma is meghökkentő. A Münchenben gyártott motorkerékpár az 1920-as évek elején olyan műszaki megoldást alkalmazott, amelyhez hasonlót azóta sem látni a sorozatgyártású motorok között. A különleges gép nem pusztán látványos kísérlet volt: versenyeken is eredményesen szerepelt, és két eltérő kivitelben is készült.
...a bejegyzés a hirdetés alatt folytatódik.Fritz Gockerell kísérleteitől a Megola megszületéséig
A Megola története Fritz Gockerell mérnök kísérleteivel kezdődött. Az első próbálkozások még az első világháború idejére nyúlnak vissza. Gockerell egy olyan motorkerékpár-konstrukción dolgozott, amelynél a belső égésű motor nem a hagyományos helyen, hanem valamelyik kerékben kapott helyet.
A korai PAX prototípus háromhengeres, négyütemű motorját még a hátsó kerékbe építették. A konstrukció későbbi változata, a MEGO már az első kerékbe helyezett motorral készült. A MEGO elnevezés Hans Meixner és Fritz Gockerell nevéből származott, a végleges Megola név pedig Otto Landgraf nevének első szótagjával egészült ki.
A fejlesztés során az öthengeres csillagmotor mellett döntöttek. A Deutsche Megola Werke GmbH Münchenben kezdte meg a motorkerékpárok gyártását, a sorozatgyártás 1921 és 1925 között zajlott. A Deutsches Motorradmuseum Neckarsulm anyaga szerint a fennmaradt példányok motorszámai alapján a gyártási mennyiség körülbelül 700 darab lehetett, de ezt nem lehet bizonyított végleges darabszámként kezelni. A gyakran említett, mintegy kétezer példányos becslés tehát bizonytalan.
Öthengeres csillagmotor az első kerékben
A Megola legkülönlegesebb megoldása természetesen az erőforrás elhelyezése volt. Az első kerékbe egy léghűtéses, négyütemű, öthengeres csillagmotort építettek, amely nem egyszerűen a kerékagyhoz rögzítve hajtotta a kereket: a teljes motorblokk a kerékkel együtt forgott.
A hengerek sugárirányban helyezkedtek el a kerék tengelye körül. A múzeumi dokumentáció 637 köbcentiméteres hengerűrtartalmat ad meg, míg a Deutsches Museum kiállított példányának adatlapján 650 köbcentiméter szerepel. A két adatot ezért nem érdemes egyetlen, minden változatra érvényes értékként kezelni.




A forgó motor működésének kulcsa a bolygóműves áttétel volt. A kerékkel együtt forgó forgattyúsház és a főtengely egymáshoz képest eltérő fordulatszámmal, ellentétes irányban mozgott. A bolygómű áttétele lehetővé tette, hogy a viszonylag kis méretű motor megfelelő fordulatszámon működjön, miközben közvetlenül az első kereket hajtotta.
A konstrukció másik érdekessége a gyújtás és a vezérlés megoldása volt. A forgó motorhoz úgy kellett eljuttatni a gyújtóáramot, hogy a szükséges elektromos kapcsolat a vázhoz rögzített és a kerékkel együtt mozgó alkatrészek között is működjön. A korabeli műszaki leírás egy 15 érintkezős elosztórendszert ismertetett. A gyújtási sorrend 1-3-5-2-4 volt, egy kerékfordulat alatt pedig 15 gyújtási esemény történt.
Két változat: Touring és Sport
A Megola két fő kivitelben készült. A Touring változatot elsősorban közúti használatra szánták, míg a Sport a versenyzés és a nagyobb teljesítmény igényeihez igazodott.
A Deutsches Motorradmuseum Neckarsulm kiállítási anyaga a két változat között jelentős különbségeket mutat be. A Touring körülbelül 14 lóerős teljesítményt adott le, a Sport változatnál viszont már 20 lóerőt tüntetnek fel. A sportkivitel tömege is alacsonyabb volt.
| Műszaki adat | Megola Touring | Megola Sport |
|---|---|---|
| Motor | 5 hengeres, 4 ütemű csillagmotor | 5 hengeres, 4 ütemű csillagmotor |
| Hűtés | Léghűtés | Léghűtés |
| Hengerűrtartalom | 637 cm³ | 637 cm³ |
| Teljesítmény | kb. 14 LE | kb. 20 LE |
| Fordulatszám | 4500/perc | 4500/perc |
| Tömeg | kb. 130 kg | kb. 100 kg |
| Végsebesség | kb. 90 km/h | kb. 140 km/h |
Forrás: Deutsches Motorradmuseum Neckarsulm, Megola-kiállítási anyag. Az adatok a múzeum által bemutatott változatokra vonatkoznak.
A Touring változat kényelmesebb ülést és hátsó rugózást kapott, a Sport esetében viszont a tömegcsökkentés és a versenyzés kapott nagyobb hangsúlyt. A sportkivitel hátsó felfüggesztéséről lemondtak, így egyszerűbb és könnyebb konstrukciót alakítottak ki.





A Deutsches Museum egy 1922-es Megola-Sport példányt is őriz. Ennek hivatalos adatlapján 650 köbcentiméteres motor, 14 lóerős teljesítmény, 123,5 kilogrammos tömeg és 109 km/h-s végsebesség szerepel. Ez jól mutatja, hogy a fennmaradt példányok és a különböző kivitelek adatai között eltérések lehetnek.
Sebességváltó és kuplung nélkül kellett motorozni
A Megola egyik legnagyobb előnye és egyben legkomolyabb hátránya ugyanabból a műszaki megoldásból következett. A motor közvetlenül az első kereket hajtotta, ezért nem volt szükség hagyományos lánchajtásra. A konstrukcióból azonban a kuplung és a többfokozatú sebességváltó is hiányzott.
A motoros egyetlen áttétellel közlekedett, a motor nyomatéka pedig a gyártó elképzelése szerint elegendő volt ahhoz, hogy a gép széles sebességtartományban használható maradjon. A gyakorlatban azonban komoly kényelmetlenséget okozott, hogy megálláskor a motort is le kellett állítani. Az újraindításhoz a motorkerékpárt meg kellett tolni, vagy az első kerék forgatásával kellett beindítani.
A városi közlekedésben ez különösen nehézkes volt. A Deutsches Museum értékelése szerint a Megola műszaki szempontból innovatív konstrukció volt, de a mindennapi használat igényeihez nem igazították megfelelően. A fejlesztők sokáig kitartottak az eredeti koncepció mellett, ami a vállalat számára is komoly korlátot jelentett.
A problémát már a gyártás korai szakaszában felismerték. A múzeumi dokumentáció szerint 1922-ben egy továbbfejlesztett változat terve is elkészült, amely kétfokozatú sebességváltót és leválasztó kuplungot épített volna a kerékagyba. A megoldás lehetővé tette volna a motor és a kerék kapcsolatának megszakítását, illetve az áttétel megváltoztatását. A fejlesztés azonban nem jutott el a sorozatgyártásig.
A forgó motor kenése is komoly kihívást jelentett
A Megola műszaki megoldásai nemcsak a hajtás és a gyújtás területén jelentettek kihívást. A forgó motor kenését is a szokatlan elrendezéshez kellett igazítani.
Az erőforrás teljes veszteségű kenési rendszert használt: az olaj egyszer áthaladt a motoron, majd nem került vissza a kenési rendszerbe. A centrifugális erő hatására a kenőanyag a hengerek és a hengerfejek irányába áramlott. A múzeumi leírás szerint a fordulatszám növekedésével ez a folyamat különösen hangsúlyossá vált.
Ha túl sok olaj jutott át a dugattyúgyűrűk mellett az égéstérbe, a gyújtógyertyák olajossá válhattak. Ez gyújtáskimaradást, szélsőséges esetben a motor leállását okozhatta. A sportváltozatnál ezért módosították a hengerek kialakítását, és hátrébb helyezték a gyújtógyertyákat. A múzeum körülbelül 0,3 liter/100 kilométer olajfogyasztást is megad.
A konstrukció különlegessége tehát nem csupán abban állt, hogy a motor az első kerékben forgott. A gyújtás, a kenés, a hajtás és a hűtés mind olyan mérnöki feladatot jelentett, amelyre a hagyományos motorkerékpárokhoz képest teljesen más megoldásokat kellett találni.
Versenypályán is bizonyított a különleges konstrukció
A Megola nem csupán technikai különlegességként maradt fenn a motorkerékpár-történelemben. Versenyeken is eredményesen szerepelt, legismertebb pilótája Toni Bauhofer volt.

Az 1924-es német országúti bajnokságon Bauhofer a Megolával megnyerte az 500 köbcentiméter feletti kategóriát. A sportváltozattal az AVUS versenypályán 140 km/h körüli sebességet is elért. Ez különösen figyelemre méltó teljesítmény volt egy olyan motorkerékpártól, amelynek motorja az első kerékkel együtt forgott.
A versenyeredmények azt mutatták, hogy a szokatlan konstrukció nem feltétlenül jelentett hátrányt minden körülmények között. A sportváltozat kis tömege és erősebb motorja megfelelő körülmények között versenyképes teljesítményt nyújtott. A közúti használatban viszont továbbra is megmaradtak a váltó és a kuplung hiányából eredő problémák.
Miért nem terjedt el az első kerékbe épített motor?
A Megola konstrukciója több szempontból is előremutató volt, de a mindennapi használatban túl sok kompromisszumot követelt. A kuplung és a sebességváltó hiánya, a megállás utáni újraindítás nehézsége, valamint a szokatlan szerkezet karbantartási igénye korlátozta a felhasználhatóságát.
A forgó motor ráadásul a kerék rugózatlan tömegét is növelte, ami a futómű működésére és az úthibák kezelésére is hatással lehetett. A korabeli konstrukció azonban még így is rendkívül összetett mérnöki megoldást jelentett, amelyet a gyártó sajátos bolygóműves hajtással és különleges gyújtásrendszerrel tett működőképessé.
A Megola története 1925-ben ért véget, a vállalat négy évnyi gyártás után csődbe ment. A koncepció azonban nem merült feledésbe. Az 1930-as években a Killinger és Freund mérnökcsoport egy továbbfejlesztett, első kerékbe épített radiálmotoros motorkerékpár tervén dolgozott. A konstrukcióból prototípus is készült, de a második világháború miatt nem jutott el a sorozatgyártásig.
A Megola ma a motorkerékpár-történet egyik legkülönlegesebb fejezetét képviseli. Nem azért, mert tökéletes megoldást adott a hajtás kérdésére, hanem mert egy olyan korszakban próbált teljesen új irányt mutatni, amikor a motorkerékpárok konstrukciója még korántsem volt kiforrott. Az első kerékbe épített, forgó öthengeres motor ötlete azóta is a kétkerekű járművek egyik legszokatlanabb mérnöki kísérlete maradt.
Források/képek: Deutsches Motorradmuseum Neckarsulm – Megola – történeti és műszaki adatok, a Touring és Sport változatok összehasonlítása, a kenési rendszer és a továbbfejlesztési kísérletek ismertetése; Deutsches Museum – Megola-Sport, Mobilität und Technik – múzeumi tárgyleírás és műszaki adatok; Megola-Technik – Fritz Gockerell műszaki leírása – a Deutsches Museum archívumában őrzött dokumentum alapján (Bestand NL 173); Sheldon’s EMU – Megola Motorcycles – történeti összefoglaló és korabeli sajtóanyag; Bonhams – c.1921 Megola 640cc Touring Model – aukciós leírás egy fennmaradt példányról; Wikipedia – Megola – további hivatkozásokkal és bibliográfiával ellátott történeti összefoglaló.
Tetszik ez a téma?
A szavazatoddal segítesz eldönteni, miről írjunk többet.