Tavaly egy nagyon alapos tesztet sikerült abszolválni az immáron harmadvirágzását élő patinás olasz márka, a Moto Morini X-Cape típusával. Mivel ott részletekbe menően meséltem a cég hullámokban gazdag történetéről, ezt nem ismétlem meg. Amennyiben érdekel a Moto Morini históriája, itt megtalálod! (Meg természetesen ha az X-Cape érdekel, akkor se hagyd ki!) Most azonban inkább foglalkozzunk a vele szoros rokonságban álló, de mégis más célközönségre lövő Seiemmezzo páros “terepesebb” tagjával, az SCR-rel. A név maga 6.5-öt jelent, az SCR pedig a scrambler jellegre utal. Amely ugye nem terepmotor, de a stílus az egykori réges-régi endurokat idézi – amikor még nem voltak olyan “igazi” endurok, mint ma. Lássuk hát, hogy tetszett a néhány együtt töltött nap végén a Moto Morini Seiemmezzo!
A tapasztalat tehát ismét csak az – immáron sokadszorra -, hogy a Kínából érkező de európai nevű motorok egyre jobbak és jobbak. Istenigazából már semmilyen kifogást nem lehet támasztani velük szemben. Persze, következetesen ugyanazt a receptet követik: a futóművön, fékeken, gumikon és az ABS-en nem spórolnak. Abból megveszik a legjobbat, és beépítik egy egyébként abszolút jó csomagba. Már nem is akarják kiugróan olcsón adni – bár a Seiemmezzo ára éppenséggel egészen vonzó a mai hazai piaci környezetben. Szóval ha valami ilyesmire vágysz – akár A2-es korlátozással -, akkor a 6.5 egy igen erős versenyző lesz a kegyeidért!
Nincs kirobbanó erőben a soros kéthengeres 650-es blokk. A közúti motorozáshoz azonban bőségesen tudja, amit kell. Megkockáztatom: egy ilyen teljesítményű motorral sokkal több esélyed van életben maradni a mai autóáradat és sok menet közben mobilozó vezető között, mint egy két-háromszor erősebb vason. Egyébként meg a csupasz mivolta úgyis korlátozza az élvezetesen használható sebességtartományt.
A futóművet nevezhetjük fullosnak is. Persze a Seiemmezzo valójában nem enduro, így “meg kell elégedni” elöl-hátul 120 milliméteres rugóutakkal. A gyári hangolás nem az elérhető legnagyobb komfortot célozza – na de úgy szabod az igényeidhez, ahogy akarod.
A fékrendszer a Brembo-tól és a Bosch-tól érkezett – ennek megfelelően nagy baja nincs is. Bőségesen elegendő a Seiemmezzo biztonságos megállításához. Nekem egyedül a hátső fék adagolhatósága és nyikorgása nem tetszett – de lehet, hogy azóta a kopás azt a gondot már a tesztmotoron is megoldotta.
A scrambler kategória eredetileg a mindenhova alkalmas túramotor volt. Mára sokkal inkább a formáról és a stílusról szól. Persze a Seiemmezzo is könnyen felszerelhető például oldaltáskákkal, amelyek abszolút passzolnak hozzá. De így sem lesz annyira praktikus, mint egy “igazi” túramotor. Cserébe ezerszer szebb!
Az újkori Moto Morinik piaci ára igencsak versenyképes. Ezt ma már nem úgy kell elképzelni, hogy egy európai vagy japán vashoz képest fele áron adnak valami gagyi szart. Nem, a technika mindenben abszolút ott van – és jó esetben (mint itt is) az ár némileg kedvezőbb lesz. Ez a kis spórolás azonban jó sok kilométernyi motorozást fog jelenteni, szóval érdemes megfontolni! Ja, és még mindig baromi jól fog kinézni a vasad…
A Moto Morini Seiemmezzo beszerezhetőségéhez, a forgalmazó kapcsolatához, további gyári fotókhoz és egyebekhez kattints ide!
Cimkék:
A Honda felélesztette a legendás Transalp típust is. Soros motorral készül, mint az Afrrica Twin - de vajon hogy sikerült?
Elolvasom »Régóta várjuk a Benelli középkategóriás új túraenduroit. Lássuk végre, mennyire felel meg a várakozásoknak a TRK 702 párosa!
Elolvasom »Méghogy 1000 köbcenti alatt nincs élet? 1000 kilométert tettünk meg egy 125-ös kismotorral, és még nézelődésre is futotta közben!
Elolvasom »Nemrég mutattuk be a magyar Serpentize motoros ruha márkát. A kínálatból talpig feketébe öltözve kezdtünk tartóstesztbe.
Elolvasom »