Egy igazán polgárpukkasztó túra Hayabusa születése

Több mint húsz év után, két éve végre újra lehetőségem nyílt motorra ülni. Sikerült megvennem egy öreg GSX1100F-et. (Jó lett volna egy Hayabusa is, de anyagilag fel sem merült…) A moci kiválasztásának egyik fő szempontja az erőforrása volt. Régi öreg motoros barátom tanácsolta jó pár évvel ezelőtt: “ha egyszer veszel motort, kicsit ne vegyél, mert egy szezon alatt kimotorozod és nagyobbat akarsz! Erős motorral is lehet lassan menni, de egy 400-ast folyamatosan koppon járatsz!” Igaza volt, nem feszegetem a határokat, mert számomra nagyon durva a teljesítő képessége.

Ebben az állapotban vettem a motort 2015-ben, 27 évesen

No meg a gép ára sem volt egy utolsó szempont: viszonylag jó pénzért jutottam hozzá, és tökéletes alapnak bizonyult az építéshez. Szerencsére szinte gyári állapotban volt, nem mókolta senki szerkezetileg. Idom sérülések voltak ugyan rajta, de semmi veszélyes. Meg szerettem volna őrizni gyári állapotban, de aztán elszaladt velem a ló! Megvettem, hazahoztam, körbejártam a családot, ismerősöket – senki nem értette, miért kellett ez nekem.

A 2016-os munkák: készül az idomzat

Egyedül a feleségem értette a miérteket és mellém állt a motorozás újrakezdésében. (Így utólag is köszönöm, Kati!) Borzasztó nagy ugrás volt az egykori 350-es Jawa után! Kérdezték az ismerősök, hogy mennyi idős az öreglány. Mikor mondtam, hogy 27, nem akarták elhinni! Viszont volt, aki egyből azzal kezdte: “Látom nem fiatal a Suzuki, mert az első kocka lámpa már nagyon retrós.”

Indul a faragás!

Itt kezdődtek a bajok, mivel szinte egész életemben autókkal foglalkoztam – elkezdett járni a kis buksim, hogy hogyan lehetne kortalanná varázsolni ezt a vadállatot? A lámpából kiindulva nem volt kérdés, hogy ezzel kell valamit kezdenem. Így esett a választásom a dupla lámpatestre, szerintem az teljesen kortalan! Sokféle lámpát kerestem, mindenképp “E” betűs alkatrészeket szerettem volna beépíteni, nem kínai csilli-villit, amiért a rendőr ott a helyszínen fejbe lő.

Az ülés első változata is házilag készült – fillérekből

A másik dolog ami nem tetszett, a hátulja volt. Nekem nagyon keskenynek tűnt, ezen is szerettem volna változtatni. Bújtam a netet, a hirdetéseket, hogy megfelelő donor alkatrészeket találjak. Végül az Aprillia RS 50 első lámpáját választottam (tudom, most sokan felszisszennek), valamint Scarabeo ülés alatti idomját fejre állítva. Az ülés sem volt az igazi, szegény asszonykám mindig panaszkodott, hogy nem lát a nagy tök fejemtől. Ráadásul nekem is kényelmetlen volt minden fékezéskor az utas súlyát is tartani.

A fehér felnik nagyon jól néztek ki, de tisztán tartásuk egy rémálom volt

Levettem a gyári kárpitot az ülésről, egy autó hátsó ülés szivacsából kifaragtam a számomra tetszőleges formát, egy cipész ismerős megvarrta a huzatot – és már kész is lett a “kakasülő” – fillérekből! Visszatérve az idomokhoz: amikor minden meglett, amire gondoltam, egy halom műanyag alkatrésszel a nyakamon hozzáfogtam szétvagdosni, illesztgetni, méregetni. Mikor a család meglátta, mit művelek, nem hittek a szemüknek. Nem volt szép látvány, maradjunk annyiban! Egy üzemképes, szép motort így tönkretenni!

A Sárkány születése

Ők még nem látták, ami nekem már a lelki szemeim előtt volt! Nagy problémát jelentett a különböző anyagú műanyagok összeforrasztása – hozzáteszem, nem is sikerült. Így maradtam a ragasztás mellett: üvegszövet-műgyanta! Teltek a napok és a hetek. Faragtam itt, toldottam ott, de lassan csak kezdett kialakulni a sárkány formája. Nem tudom pontosan, mennyi munkaórát fordítottam rá, de higgyétek el: sokat! Aztán végre úgy éreztem, megfelelően előkészítettem a felületeket, lealapoztam és mikor eltűntek a gittelés-nyomok meg -foltok, megmutatta igazi arcát a “Dragon”.

Elkészült a 2016-os átalakítások végén a festés is!

Ezt a nevet kapta, mert a gyerekek és nejem szerint is az “Így neveld a sárkányodat” című rajzfilmben a fogatlan nézett így ki. És igazuk is volt. Már csak a szín-összeállítást kellett eldöntenem. A képek talán magukért beszélnek: e mellett tettem le a voksom. Itt szeretném felhívni mindenkinek a figyelmét a felnik színére! Rettentően szép a fehér felni, főleg piros csíkkal feldíszítve, de takarítani borzasztó! Soha többet fehéret! Elég húsz kilométert megtenni, és halálosan retkes. Igazából a 2016-os év építési projektje itt véget is ért és következhetett egy boldog szezon!

A második oldalon jön 2017 – és a motor megjelenése megint alaposan megváltozik. Lapozz!