Az Ural is belép a scrambler szegmensbe

Tényleg minden történés azt igazolja a jelenlegi motorkerékpár piacon, hogy világviszonylatban a scrambler egyet jelent a jolly-jokerrel. Egykor – néhány évtizeddel ezelőtt – ezek voltak a motorozás alappillérei, hiszen mindenes, aszfalton és földutakon – akkor ezek aránya azért sokkal nagyobb volt – egyaránt használható motorok, valódi közlekedési eszközök voltak. Mára persze jelentősen változott a szerepük: a vásárlók nem azért döntenek egyre nagyobb számban mellettük, mert mindennapjaik során állandóan a tanyavilágban kell járniuk, hanem simán csak mert jól néznek ki. Ennek a piaci divathullámnak a hátára kapaszkodott fel az oldalkocsis fogatairól ismert orosz gyártó, és az EICMA kiállításon bemutatta az Ural Scramblert.

A fejlesztőmunka két fő területet érintett. Az egyik a gumi, a másik a festés

A szovjet nagyvállalat romjaiból életképes piaci szereplővé avanzsált cég persze a maga módján “fejlesztett” mindenest a vásárlóknak. Hiszen ők részben arról is ismertek, hogy az ősi technikát a lehető legkisebb mértékben reszelgetve (fejlesztenek persze, csak úgy óvatosan…) igyekeznek életben tartani, hogy manufaktúrális módszerekkel minél tovább megélhessenek belőle. Ennek megfelelően készült a Scrambler is: fogták a meglevő húzómodelljüket, a Rangert és bütykösebb gumit raktak rá – ettől lett még alkalmasabb a terepes használatra. Akinek ez a “fejlesztés” kevés lenne, az is nyugodjon meg: az egész fogatot átfestették gusztusos szürke-sárgára. Természetesen az oldalkocsihajtás, a körbecsövezett fogat és az egész robosztus technika megmaradt, így vélhetően ez lesz valamennyi közül messze a leginkább terepképes Scrambler.