Tíz tipp a motorozáshoz, igazi profiktól – 1. rész

Furcsa egy dolog ez a motorozás. Nem tudom, hogy nálatok ez hogyan is van, de én egyre inkább azt érzem, hogy ameddig az autóvezetést viszonylag tisztességes szinten el lehet sajátítani néhány év alatt, addig a motorozás olyan, mintha egy soha véget nem érő tanulási folyamat lennie. Mindig akad a szekrényben egy csiszolni való technika, mindig akad egy új szempont. Valahogy úgy, mint a tudományoknál: minél jobban beleásod magad a témába, annál inkább csak azt érzed, hogy mennyi minden van még hátra.

Marc Marquez könyékig döntve

Én mindig azt vallom, hogy lehetőség szerint az egy mindent felülíró tudás helyett az univerzális ismereteket kell keresni – azaz egy guru helyett sokaktól kell tanulni a széles és átfogó ismeretek elsajátításának érdekében. Lássunk most tíz olyan “tanárt” akiknek a kompetenciáját talán senki nem fogja megkérdőjelezni. Azaz lássunk egy gyűjtést arról, hogy a különböző interjúkban, nyilatkozatokban – vagy manapság a közösségi médiában – milyen tanácsokkal szolgálnak az igazán nagyok! Ezek a tippek persze sokszor inkább versenyszemléletűek, de egy részük átültethető az utcára is.

1. Kenny Roberts Sr. – “A gyors részeken menj gyorsan”

Kenny Roberts Sr. a modernkori motorversenyzés első figuráinak egyike volt, aki nagyon élesen rámutatott arra, hogy ész nélkül nem lehet igazán gyorsnak lenni. A motorversenyzés korai éveiben többet nyomott a latba a bátorság, mint a taktika, de Kenny “King” már egy másik érában kellett, hogy érvényesüljön.

Kenny Roberts Sr

Az elemzései során pedig arra jutott az idősebbik Kenny Roberts, hogy nem hisz a gázkar visszaengedésének állapotában. Szerinte az ember vagy gyorsításban vagy lassításban van a pályán és nincs harmadik út. A szemléletét három MotoGP bajnoki cím igazolta. Szerinte a versenypályák legfontosabb részei azok a kanyarok, amiket hosszú egyenes szakasz követ. Ő ezeken a részeken igyekezett igazán gyors lenni. Úgy gondolta, hogy a többi kanyarban a túl nagy sebesség csak fölösleges rizikófaktort jelent.

2. Wes Cooley – “Tartsd a mellkasod a tankon”

A hetvenes évek elején és közepén Wes Cosley úgy motorozott, hogy mindig nagyon közel tartotta a mellkasát a tüzelőanyag tartályhoz. Ezáltal nagyobb tömeget helyezett a motor elülső részére, ami jót tett a motor irányíthatóságának. A modern sportmotorok sem véletlenül úgy vannak kialakítva, ahogy – igaz az aerodinamika manapság egészen más szinten van.

Egy interjúban mesélte, hogy ez az édesapjának volt a vesszőparipája. Egy gyakorlás közben is ezt súlykolta belé, de a fiatal Wes Cooley ezt megelégelte: “dehát úgy csinálom” – válaszolta. Ezután az apja egy cipőfűzővel hozzákötötte a bőrruhája cipzárját a gyújtáskulcshoz. Amikor pedig visszaért a következő körről, akkor majdnem derékig le volt húzva a cipzár.

Wes Cooley

3. Freddie Spencer – “Ott fékezz ahol kell, ne ott ahol azt hiszed, hogy kell”

“Fast” Freddie Spencer sajátos módon közelítette meg a versenyzést. Ameddig a versenyzőtársai precízen – szinte centiméterre – megtanulták, hogy hol kell fékezni, addig ő szinte paranormális képességet fejlesztett ki. Sokkal rugalmasabban állt hozzá a motorversenyzéshez a kollégáinál, és a motor illetve a gumik aktuális állapotához jobban tudta közelíteni azt, hogy mikor kell belemarni a fékbe. Ez a szuperképessége szinte a mai napig egyedülálló.

Freddie Spencer

4. Eddie Lawson – “Tapasztald ki, hogyan működik a felfüggesztésed”

A most 60 éves Eddie Lawson egy igazi színész volt. Kifelé azt mutatta, hogy már-már olyan laza, akár James Hunt. A valóságban azonban egy igazán precíz, minden lehetőségre felkészülő motorversenyző volt. Remek példa erre az, amikor visszatért az USA-ba a Daytona 200-ra 1993-ban.

Eddie Lawson

Előtte nem ismerte a Vance&Hines Yamaha FZR-750-et, így a gyakorlások során végigment az összes lehetséges futóműbeállításon, hogy megtalálja az optimális beállítást, ami neki fekszik. Az erőfeszítéseit végül siker koronázta, amikor megverte “Mr. Daytona” Scott Russelt.

5. Scott Russell – “Használd ki a motor hátulját”

A tíz tipp első részének közútra talán a legnehezebben átültethető tanácsa ez. Hiszen Scott Russell ezt alapvetően arra értette, hogy amikor kezd elkopni az abroncs egy része, akkor egy kicsit változtat a dőlésszögeken, hogy annak más részei legyenek intenzívebb igénybevételnek kitéve, mint addig. Az utcán viszont ha már nem megfelelő a gumi, akkor lecseréled.

Scott Russell

Mindemellett előszeretettel használta a kanyarban azt a trükkjét, hogy egy kiadós gázfröccsel megforgatta a hátsó gumit, ezzel pedig képes volt szűkíteni a kanyaríven. Trükkös fickó, nem véletlenül kapta ő meg a Mr. Daytona nevet – ötször nyerte meg a Daytona 200-at.

Cikkünk hamarosan folytatódik a második résszel…