A legkívánatosabb csupasz: MV Agusta Brutale 800RR teszt

Amikor Macko szólt, hogy végre a Kawasaki H2 SX után akad egy még inkább nekem való tesztmotor, nagy örömmel egyeztettem az időpontot és indultam az MV Agusta Magyarországhoz átvenni a korábban csak fotókon látott, de már azok alapján is simán a világ egyik legszebb motororjának kikiáltható olasz telivért. Az izgalom tárgya – és egyúttal tesztalanyunk is természetesen – a Brutale 800 RR, amellyel ismerkedésképpen egy teljes napot töltöttem együtt.

Egy minden részletében igényesen kidolgozott csupasz motor, láthatóan sportos génekkel

Jómagam hosszú éveken át Honda VTR-ek nyergében koptattam az aszfaltot – a közutakét és a versenypályákét is. Utóbbiban ma sincs változás, egy ideje azonban a forgalomban egy csupasz Suzuki GSX-S1000 nyergében nyomom – hosszabb távokon azért jól jön az a kényelem. Inkább fújjon a szél és legyen küzdősebb az igazi tempó, de ne kelljen folyamatosan előre hajolni és a csutkakormányt fogni. Így a Brutale alapkoncepciója – sportmotorból lett izmos csupasz – abszolút közel állt a szívemhez.

Tessék mutatni ezen a képen egyetlen részletet, amitől nem kezd bizseregni a cerka. Egy álom!

Óvatos közeledés

Az első benyomásom az volt a motorról, hogy kisebb, mint amire számítottam. Nem is az ülés magassága, mert az a 830 milliméterével pont jó. Viszont egyrészt a tengelytáv elég tömzsi felépítést ad – ez mindössze 1’400 milliméter, ami a hasonlóan motorizált csupasz gépek között igen rövid -, másrészt a nyereg és a váz kialakítása teszi különlegessé. Az ülés eleje ugyanis elképesztően keskeny – nyilván ez úgy lehetséges, hogy a motor teljes középső része is így van kialakítva. Vagyis aki félne az ülésmagasságtól, az ne tegye!

A Brutale 800 RR egy nagyon kompaktra összecsomagolt holmi

A második benyomás még mindig az elindulás előtti vizsgálódás eredményeként az lett, hogy bakker, a fotók nem hogy nem nagyítják fel a valóságot, hanem vissza sem tudják adni. Az első lámpatest formázása már magában meseszép, ráadásul az egész egy full ledes, automatikusan – azaz fényérzékenyen – működő egység. És ahogy az ember nézi végig a motort, nem tud betelni vele. Aztán elér a jobb oldalt trónoló hármas kipufogóhoz, ahonnan tényleg alig képes tovább vinni a szemét. Majd jön a hátsó váznyúlvány, és kééész… Ilyet ki tud még gyártani, de tényleg???

A videóhoz a MyActionCam DJI drónját használtuk

Eredetileg úgy terveztük, hogy délelőtt motorozok a Brutale 800 RR-rel, majd délután találkozunk Macko-ékkal és felvesszük a videót. Csakhogy délután időre vissza kellett vinni a gyönyörűséget, így erre a napra nem maradt más, mint az örömmotorozás. Amivel kapcsolatban elsőre elszomorodtam, a motor ugyanis még bejáratós státuszban volt. Itt ez annyit tesz, hogy nem lehetett 10’000 fölé forgatni. Na mindegy – gondoltam -, majd legközelebb. A futóműről meg a fékekről csak így is kiderül valami.

A szélvédelem felül nulla, lent viszont kifogástalan. Jól tudod tartani magad a tankon és egészen nagy tempónál sem nyitogatja a térdeket a szél

Cél: a motorozás élménye

Ha már örömmotorozás, akkor a Mátrán keresztül a Bükk irányába fordítottam a csupasz motorok között is meglehetősen szélesnek számító kormányt. Ott van minden: gyors és technikás kanyarok, hibátlan és gyengébb minőségű aszfalt. Tehát ki fog derülni minden a motorról. Elsőnek az derült ki, hogy a blokkból áradó hangok nem minden esetben szépek. Lassú haladásnál és alapjáraton inkább zajosnak mondanám: elég sok mechanikai zörej szűrődik ki. Ráadásul álltában a kuplung is zörög.

A Marczocchi teleszkópok és a Brembo fékek mesésen teszik a dolgukat

Aztán ahogy elkezdesz kicsit tisztességesebben haladni, ezek már egyre kevésbé zavarnak. A kipufogóból áradó sport Wartburg-szerű üvöltés elsőre nagyon nem jött be – de aztán később már annyira ez sem bosszantott valahogy. A motor egyéb tulajdonságai képesek voltak palástolni… Elsősorban az a nyilvánvaló tény segített ebben, hogy az MV Agusta Brutale 800 RR vezetőülésében a szél bizony nem kicsit fúj.

Videónk Kakucsringen mutatja be mozgás közben a gyönyörű olasz telivért – plusz a legfontosabbakat el is mondjuk róla

Szélvédelem ugyanis nincs – vagyis semmilyen örvénylő zaj sem keletkezik a sisakunkon belül, a fülünkben. Rendes, szép tiszta szélzaj igen, de az egyébként nem annyira bántó. Igazán állat sebességekkel meg nem csak a bejáratós blokk miatt nem mentem – az orkán sem sarkallja rá az embert. Ellenben a kanyarok élvezetére annál inkább. (Amúgy bejáratósan is lehetett vele haladni, ugyanis hatodikban tízezernél pont kétszázzal kocog…)

Igazi élmény lett minden együtt töltött kilométer. Ez a motor erről szól

A második oldalon jön az igazi orgazmus – majd versenypályán is levizsgázik az RR. Lapozz!