Lucifer maga: Aprilia RSV4 RF olvasói teszt

Amikor megérkeztem az Aprilia Dunakeszin található főhadiszállására, még nem tudtam hogy egy csavar lesz a már rég megbeszélt motorátadásból. Terveim szerint ugyanis egy Tuono került volna a karmaim közé, de amikor odavezettek az RSV4 RF-hez… azok a bizonyos karmok inkább Frodo kis csutka körmeihez hasonlítottak. Nagyjából annyira össze is mentem, mint egy Hobbit. A motor tudásáról szóló rövid tájékoztató után egy vadi új Michelin gumikkal felszerelt vérbeli superbike nyergében találtam magam. Mint a kisfiú, aki nem azt kapta a Télapótól amit kért – hanem annál sokkal többet.

Szeretem én az ízig vérig sportmotorokat, de már inkább a funkcionalitás oltárán áldozom fel a menőséget. Na de ha így hozta az élet és meg kell tenni, hát akkor meg kell tenni! Elvégre nem minden nap juthat egy hétköznapi motoros egy ilyen termék nyergébe! És hogy milyen ez a termék? Sok cikk született már szakmai szemszögből róla leírásokkal, adatokkal teletűzdelve. Röviden mégis annyit írnék: ÖHLINS (minden lehetséges ponton), BREMBO (minden ami fék), magnézium kerekek, ABS, egykerekezés gátló, kipörgés gátló, színes kijelzős műszerfal, dőlésszög-mérő, gyorsulás/lassulás mérő, köridőmérő – vagyis agyon van elektronikával.

Egy szó mint száz, minden lehetséges eszközt beletettek, hogy egy átlag motoros is elhiggye: képes uralni ennyi erőt. Konkrétan 201 lóerőnyi teljesítményt, amit a V4-es szabadít a hátsó kerékre. Az Aprilia RSV4 kétségtelenül egy pályamotor. De milyen?! Erről próbálok más, a szokásostól eltérő képet adni a következőkben. Hát akkor kezdjük is: nyissuk meg a Pokol kapuit és áradjon belőle „A Gonosz” maga!

Kényelmes szupersportoló

Ami megütötte a fülem a beszámolókból: „Ez sokkal kényelmetlenebb, mint bármi eddigi”. Hadd mondjam el elöljáróban: 12 éve lassan kizárólag Honda VTR SP-im voltak és vannak. Ha valaki tisztában van vele, mit jelent a kényelmetlenség hosszútávon, akkor az én vagyok! Ezért is szerettem volna közútra/túrára valami egyenesebb üléspozíciót megengedő, de lóerőben és nyomatékban nem szégyenkező kétkerekűt – ez lett volna a Tuono.

Ami elsőre feltűnt, hogy az RSV4-en a kormány szépen előre van csapva, szinte egyenes – ez pedig a terelhetőséget nem kis mértékben elősegíti! Minimális állítás a kuplungkar magasságán – ami immáron újra bovdenes -, és a kényelmi faktor máris a maximumra hág még az egy éve műtött csuklómnak is! Mint mondtam, elég sokat ültem már kényelmetlen és fárasztó motoron – de EZ NEM AZ!

Kemény csattanással rakom az egyest és megkezdődik az utazás. 4’500-as fordulaton egyesben pötyögök ki Dunakesziről ötvennel – gyönyörködöm a színes kijelzős, reggel még fehér alapon fekete számlapos műszerfalban, ami amúgy este átvált fekete alapon fehérbe. Tudom, hogy ez is csak száz forintos elektronikai megoldás – nekem mégis olyan, mintha a Csillagok Háborúját vetítenék fullHD-ben az arcom elé.

Orgia a fülnek (is)

Induláskor még nagyképűen a szervizvezető arcába vágom, hogy azért egy Akra dobot rádobhattak volna – mire ő kaján mosollyal csak annyit mondott: „Arra nem lesz szükség!” Ekkor még nem tudtam, hogy az üresben pörgetett fűnyíró motorhang sebességbe váltva metamorfózison esik át! Elhagyva Dunakeszi határát és a lagymatag sebességhatárt hirtelen elérem az 5’500-at. És aztán… megnyílnak az Pokol Kapui! S hatalmas fenevadak ordítva rontanak minden élő autósra, ki utamba áll!

Gyakorlatilag autóról autóra haladok! Sebességváltásról szó sem esik – minek, hisz a 13’000-es határ messze még! A pokolból áradó démonok üvöltése totális orgiát vezényel végig a tarkómon. A jó öreg V2-höz szokva tízezernél már a gyorsváltó segedelmével szúrom a másodikat – és csak egy dolog jut eszembe. Édesanyám vajon elmormolt egy imát ma reggel ártatlan lelkemért?

Rövidre is írhatnám ezen sorokat, valahogy így: ez egy orbitális erejű űrhajó (hiszen kész leszállópálya világítása jelzi, hogy hamarosan váltani kell!), ami gyakorlatilag mindent maga mögé utasít tökéletességével, ami keréken gurul. De inkább megpróbálom kifejteni és átadni az érzést – mert az a lényeg!

Amennyiben kíváncsi vagy, miket is éltem még meg az Aprilia RSV4 RF nyergében – és a hangját is hallani akarod -, akkor lapozz!