Elmélkedés egy halálos motoros gázolás következményeiről

Kezdjük a konkrét hírrel, mindenféle bulvároskodás nélkül. K. Andrea 2012. decemberében egy kereszteződésben állt autójával, amikor egy motor melléhajtott. Az utas betörte az autó ablakát, kiemelte a hölgy táskáját, és elhajtottak. K. Andrea azonban értékeinek védelmét tartotta a legfontosabbnak, így autójával üldözőbe vette a motort. Utol is érte, és nekiütközött. A jármű felborult, utasa olyan súlyosan megsérült, hogy életét vesztette. Az ütközés során az autó egy másik személygépkocsinak is nekicsapódott, amelynek vezetője könnyebben sérült. Az elsőfokú bíróság a gázolás vonatkozásában nem találta bűnösnek a hölgyet, mert azt tulajdona védelmében elkövetett cselekménynek ítélte. Közúti veszélyeztetésben azonban igen, így egy év felfüggesztett börtönt kapott, valamint két évre eltiltották a járművezetéstől. Az egészen friss, másodfokú ítélet azonban súlyosbította a büntetést. Kimondták, hogy halált okozó közúti veszélyeztetés történt, ugyanis a lopás bűntette abban a pillanatban befejezetté vált, amikor a tolvajok a kiemelt táskával elhagyták a helyszínt. Így az ítélet két év börtön, de ugyanúgy felfüggesztve. K. Andrea ezzel együtt büntetlen előéletű marad.

A helyszín az „igazságszolgáltatás” után

Saját szemüvegen át

Mivel az eset valóban komoly indulatokat szít – éppen jelenidőben -, engedjétek meg, hogy a saját álláspontomat is leírjam róla. Nem mint jogász, hiszen nem vagyok az. Viszont tíz éve foglalkozom vezetéstechnikai oktatással (autó és motor vonatkozásában egyaránt), így egy kicsit ebből a szempontból elemezném az esetet. Mi történt valójában? A meglopott hölgy vissza akarta szerezni tulajdonát. Eddig mondhatjuk, hogy jogosan cselekedett, mert hiszen ő volt a bűncselekmény áldozata. Azonban eközben olyan sebességgel vette üldözőbe a motorkerékpárt a sűrű délutáni forgalomban, amely vezetéstechnikailag egészen biztosan meghaladta felkészültségét. Ahhoz ugyanis, hogy egy másik járművet autóval, fizikai kölcsönhatás útján megállíts, nagyon komoly szakirányú tudásra van szükség. De magához a nagy sebességű üldözéshez is. A most fújolók többsége valószínűleg nem gondol rá, hogy mennyire könnyű ilyen tempónál elveszteni az uralmat egy autó felett. Ahogy abba sem gondol bele, milyen következményei lettek volna, ha Andrea autója az üldözés hevében megpördül, és mondjuk a Kolosy téren a zsúfolt járdán a gyalogosok közé csapódik. Akkor is ő lenne az ártatlan áldozat, aki csupán jogosan védte a tulajdonát? Aligha…

Kilencvenes tempónál a felkészült sofőr is a másodperc törtrésze alatt vesztheti el uralmát a járműve felett

Arról a nem elhanyagolható tényről nem is beszélve, hogy azok a valóban szakemberek, akiknek munkaköri kötelessége adott esetben a másik jármű megállítása, ők is elsődlegesen egy másik autót fékeznek meg ily módon. Mert a megállítás következtében annak vezetője garantáltan elveszti uralmát a jármű felett – ez pedig egy motoros esetében mindig súlyos, akár végzetes sérülési kockázatot hordoz magában. Így, teljes egészében mérlegelve a történteket pedig azt hiszem, egészen más az esetről kialakuló kép, mint ha csak a táska visszaszerzésére koncentrálnánk. Nem sorolható egy kategóriába azzal, mint amikor valaki a saját nappalijában rálő a betörőre. Inkább ahhoz hasonló, mintha a zsúfolt bevásárlóközpontban kezdenénk el lövöldözni a menekülő tolvaj után. Vagy őt találjuk el, vagy valaki mást.

Hol a testvériség?

Végezetül egy kicsit elkanyarodok a témától. Feltűnt ugyanis, hogy a hozzászólásokban senki, de egyetlen motoros sem említette, hogy a menekülő tolvajok a „testvérei” lettek volna. Pedig folyamatosan ezt olvassuk, nap mint nap: „minden motoros a testvérem”. Hogy ebben az esetben ez valahogy elmaradt, elég világosan rávilágít arra: igazából mi pontosan ugyanúgy egy mindenféle emberekből álló társaság vagyunk, mint bármelyik más társadalmi csoport. Akár a dohányosok, akár azok, akik a törpefa-nevelésnek szentelik szabad idejüket. Attól még ugyanúgy vannak közöttünk jó és rossz emberek. De ez tényleg nem kapcsolódik esetünkhöz.