A scrambler stílus a néhány évtizeddel ezelőtti mindenes motorokat igyekszik felidézni – magyarul tehát egy retró irányzatról van szó. A maguk idejében persze ezek a vasak közel sem divatból születtek: a közlekedés elsődleges lehetőségét kínálták azokon a helyeken is, ahol nem adatott meg az aszfaltozott utakon siklás lehetősége. Magyarul el kellett jutni mindenhova, erre pedig a legjobb megoldást ezek a kemény használatra készített masinák jelentették. Mára persze fordult a helyzet: a klasszikus, régies stílus főként a jómódú motorosok divat iránti vágyát hivatott kiszolgálni. Nem kényszerűségből ülnek rá a vásárlók, hanem mert szeretnék stílusos, kemény férfinak (vagy nőnek) érezni magukat.

Megjelenésének minden részlete igényes, a forma pedig igazi klasszikus

Ennek megfelelően egyre több márka igyekszik a rohamosan dagadó divathullámot meglovagolni: néhány éve a Scrambler név még elvétve szerepelt a katalógusokban – mára azonban sorban mutatják be az így elkeresztelt vasakat a vásárlói igényeket szondázó és kiszolgálni igyekvő cégek. A sorba természetesen a BMW is bekapcsolódott: a két éve bemutatott első Heritage modell, az R nineT kapott egy terepes használatra is alkalmassá tett testvért. Amely egészen jól sikerült, tehát érdemes megismerkednünk vele.

Elsősorban murvás utakra szánják aszfalt mellett – logikusan itt is megvizsgáltuk, mit tud

Stílus mindenek előtt

A szokásoktól eltérve ne a műszaki megoldásokkal vagy adatokkal kezdjünk, de ne is a futóműben merüljünk el kapkodva. A Scrambler ugyanis mindennél jobban a stílusról szól. A típus zászlajára a BMW elsődlegesen a „puritán” jelzőt írta ki, így minden felesleges sallangot igyekeznek kerülni. Klasszikus stílus, fűzött kerekek némileg bütykös gumikkal, domináns optikájú boxer-motor – de ezeken felül tényleg semmi sallang. Ízléses, de feltűnést kerülő szürke festés, hozzá nagyon szépen passzoló, a természetességet hangsúlyozó bőrhatású nyereg.

A motor tervezésekor a vezérelv a puritánság volt

Kizárólag olyan dolgokat találunk a motoron, amelyeknek funkciója is van. De a BMW szokásaival ellentétben a Scrambler nem akar minden igényt kielégíteni. A kényelmi extrák sora nagyjából kimerül a markolatfűtésben. Olyan egyszerű lett minden a kiindulási alapként szolgáló R nineT-hoz képest is, hogy az elsőre elképesztő is tud lenni. A hátsó rugóstagon még az előfeszítést is csak két körmöskulccsal állíthatjuk. A végletekig leegyszerűsített műszeregységen (a műszerfal szinte túlzó kifejezésnek is tűnik) sem egy fokozatkijelző, de még egy üzemanyagszint-jelző sem kapott helyet. Kapcsolónk is egészen kevés van a két markolaton a márkától megszokotthoz képest – ráadásul van olyan gomb, ami csak a szinte már-már primitívnek nevezhető fedélzeti számítógép menüjének beállítására szolgál.

Stílus mindenek előtt: kormánykifli

A puritánságnak azonban lássuk meg a jó oldalát is. Nincs semmilyen sallang és semmi felesleges, ami elvonhatja a figyelmünket a motorozásról. Mert az R nineT Scrambler semmi másról nem akar szólni, mint a puszta motorozásról, annak vegytiszta élvezetéről. Csak felülünk és megyünk a nagyvilágba – persze alapvetően egyedül és csomagok nélkül, de legalább nem kell megtorpannunk, amikor véget ér az aszfalt. Amikor pedig megállunk, nézegethetjük motorunk minden apró részletét, amennyit csak akarjuk.

Stílus mindenek előtt: lámpa egy az egyben a sima R nineT-ről

Mert betelni nem fogunk tudni a részletekkel. A lámpa, a mindenféle apró csavar, kormánysúly, feliratok, burkolatok, az ilyenkor már nem bosszantóan egyszerű, hanem csodásan letisztult műszer, vagy a már emlegetett, gyönyörű nyereg. Nem beszélve a néma állapotában is meseszép, felhúzott dupla végdobról vagy éppen a kemény férfiasságunkat bizonyító bütykös abroncsokról. Szóval a Scarmbler akár alkotóegységeit, akár egészét tekintve egy klasszikusan szép mindenes boxermotor – de mindez persze elég öncélú lenne, ha rossz lenne a nyergében tartózkodni. Nézzünk hát a külső alá!

Széria az Akrapovic dupla dob, magasra húzva. Hátborzongatóan szépen szól!!!

Kiforrott technika

A BMW R nineT Scrambler semmilyen sokkoló műszaki megoldással – vagy adattal – nem szolgál. A 2012 végéig elterjedt lég-olaj hűtéses boxer elrendezésű erőforrás legutolsó generációja szinte változások nélkül él tovább a Heritage modellekben. És ezért adjunk nagyon nagy hálát a bajor marketingeseknek, hogy nem hagyták a technikai fejlődés ásta sírgödörbe lökni ezt a blokkot. 110 lóereje messzemenően elegendő minden normális – és azon túli – igény kielégítésére. Mélyen ébredő nyomatéka, járáskultúrája egyaránt csodálatos. Persze több a vibráció benne, mint folyadékhűtéses utódaiban, gázadásra a főtengely is nagyobbat ránt a gépen jobb felé – de sokkal szebb a hangja és valahogy máshogy él az egész…

Az utolsó mohikán: itt is a lég-olajhűtéses DOHC boxermotor adja a hajtóerőt

Főleg ezzel a kipufogóval! Fentebb emlegettem a Scrambler alapfelszereléséhez tartozó Akrapovic végdobot, amely az intelligens kipufogószeleppel együtt olyan hangorgiát ereszt a szabadba, hogy attól az embernek mindene bizseregni kezd! Mivel pedig a motoron semmilyen szélzaj nincs – lévén szélvédelem sem -, ezt a hangorgiát nem csak városi tempóknál, hanem a testhelyzetünkből fakadó legnagyobb még jól elviselhető sebességig mindenhol halljuk. Nem csak a járókelők és a mező állatai, hanem mi magunk, a fedélzeten. Mert a Scrambler úgyis főleg rólunk szól – ez az önző emberek motorja, de a szó legjobb értelmében.

Ez az erőforrás egy méltán legendás korszak utolsó hírvivője

Mindenes, de nem enduro

Mai értelemben vett terepmotorok a kategória születésének idejében még nem léteztek. Olyan gépek voltak az első scramblerek, amelyek mind aszfaltra, mind „normális” terepre – vagyis földutakra, mezőkre – megfelelőek voltak. Akkor még nem a nyeregből kiállva hasítottak a rájderek, hanem földúton is pont úgy elmotoroztak, mint aszfalton. Persze kicsit elforgatták a hátsó kereket, meg jutott más élvezet is – de mást jelentett a terepmotorozás, mint ma.

Elöl hagyományos teleszkópok – az első futómű csak hasonlít a sima R nineT hasonló részére

A BMW R nineT Scrambler is pontosan ezt az iskolát kívánja tovább vinni. A sima alapmodell üléspozícióját annyira változtatták meg, hogy egy kissé áthelyezett üléssel és egy emeltebb és szélesebb kormánnyal kényelmesebb és lazább lett a vezető helyzete, de közel sem enduros. A futómű módosulásai is pont ilyen mértékűek: elöl más a villaszög (laposabb) és az utánfutás (több), módosult a tengelytáv is (hosszabb lett), mint az R nineT-n.

Némi mezőjáráshoz tökéletes

A rugóutak öt, illetve húsz millimétert nőttek, de ennél fontosabb a teljesen eltérő hangolásuk: lényegesen puhább, ringatózósabb az egész motor. Az úttartás nem lett számottevően gyengébb aszfalton, a hazai úthálózat azonban sokkal elviselhetőbb. Fontos a megfogalmazás: a kátyúk nem fognak annyira megkínozni, de a keresztbordák azért felszisszenésre kényszerítenek. Terepen hasonló a helyzet: jófajta murvás úton lehet vele döngetni mint az állat, de komolyabb hepe-hupákon azért az ember előveszi józanabb önmagát és mértékkel tolja csak ki a bajor retró szemét.

A Karoo3 tolóereje pont hibátlan ehhez a géphez és a várható felhasználáshoz

A motor alját is szabadon hagyták. Még egy kis műanyagot sem kapott a karter alá: csupasz minden. Magyarul mielőtt egy rendes sziklás talajra indulnánk keménykedni a masinával, kell rá költeni – legalább az egykori R1200GS Adventure kartervédőjét meg kell rá venni, hogy ne tehessünk kárt benne alulról. A fékpedál viszont jó nagy, recés és fém, így ha saras lesz a csizmánk, nem fog lecsúszni róla. Önmagában a széria abroncsok ugyanis lehetővé teszik, hogy akár némi finomabb saracskának is bátran nekivágjunk.

A biztonság alap

A védtelen has is azt mutatja, hogy nem valódi terepre készült

A BMW 2016-ban akárhogy tolja a puritánságot, a motoros – és persze a motor – biztonsága terén nem enged meg semmilyen kompromisszumot. A Scrambler alaptartozéka a blokkolásgátló és persze egy vitán felül álló Brembo fékrendszer. A két 320 milliméteres első tárcsával hamar elérjük a félbütykös gumik lassítóképességének határát. Hogy esőben meg ne csússzunk egy kigyorsításnál, arról a szintén felár nélkül járó kipörgésgátló gondoskodik.

A kormánylengés-csillapító terepen nem előny, aszfalton igen – ez is az mutatja, hogy a Scrambler igazából nem terepmotor

Utóbbi laza talajon még tud jópofa lenni, mert ha nem zárjuk el a gázt, amikor ő beleszól a mókába, csodaszép rotyogás árad a kipufogókból. De természetesen mind az ASC, mind az ABS kikapcsolható, hiszen utóbbi kimondottan veszélyes is lenne az aszfalt elhagyása után egy komolyabb lejtőn. De ha „lelőttük” őket, már gond nélkül élvezhetjük a Scrambler bő gázon kiadott csodaszép hangját murván is.

Örök érték – önök kérték

A puritánság és a klasszikus szépség tökéletes elegye az amúgy igen kemény, nem hosszú távú vágtákra készült nyereg

A bajorok legújabb – de közel sem legfrissebb technikára épülő vagy legmodernebb műszaki megoldásokat felvonultató – motorja valóban hozza azt, amit elvárunk tőle. A szó legjobb értelemben vett módon a tiszta motorozásról szól. Letisztult megjelenése, puritánsága – amelynek a nyergében ülve igazából inkább az előnyeit évezi az ember -, viselkedése akár aszfalton, akár laza terepen egyaránt folyamatos mosolyt csalnak a nyergében ülő pilóta arcára.

Aszfalton is otthonosan mozog: a Karoo3 igényelte komromisszum pont belefér

Ezzel a géppel nem fogsz odaállni senki mellé gyorsulni, nem akarod lealázni a másikat a szerpentinen, de az aszfalt elhagyása után sem az lesz a vágyad, hogy „menjünk fel tizenötödször is azon a frankó siratófalon”. Simán élvezni fogod a nyergében töltött időt, a szelet, a port és az esőt is – az aszfaltot és a murvát egyaránt. Semmi másra nem fogsz vágyni, mint hogy csavarogj egy jót vele, stresszmentesen élvezd a természetet. Nem akarsz majd senkit sem legyőzni – magadat sem -, csak élvezni a MOTOROZÁST.

Ez kérem Euro4. Pedig ha így ebben a formában ez lehetséges, akkor olyan nagy baj nincs!

Az R nineT Scrambler hihetetlenül kiforrott technikája és a bajoroktól megszokott innováció-dömpinghez képest szögegyszerű műszaki megoldásai egy igen hosszú életű motort vetítenek előre. Ami persze nem filléres befektetés – de alighanem remek értékmegőrző is lesz. Sem tönkremenni, sem a divatból kivonulni nem fog – a piac igényeinek megfelelően tehát úgy idézi meg a múltat, hogy tulajdonosát garantáltan hosszú időn át kiszolgálja a jövőben is. Egyszerűen egy szeretnivaló és élvezetes masina. Ma is, és az marad holnap is.

Nincsenek ellenére a szűk manőverek

Értékelés

A műszerfal gusztusos, de puritán. Sem fordulatszámmérő, sem egy fokozat-kijelző nincs rajta

Műszaki adatok

További képek

A stílus a mindene

A két henger dominál

A gumiprofil erősen árulkodik a stílus hovatartozásáról

Az a két cső ott a bal oldalon… Gyári tartozék, alapfelszerelésként

Csak a motorolaj kapott egy kis hűtőt. Nem túl védetten

A klasszikus utolsó generációs Evo-Paralever hátsó felfüggesztés

A központi rugóstag előfeszítése is csak két körmös kulccsal állítható. Nem is utasos motor!

Nem radiális, de hiba nincs benne: a régi generációs Brembo dupla tárcsa köszön vissza

Sehol nem kapott védelmet az esetleges borulások ellen

A recés és nagy felületű fékpedál azért jól jön, ha saras lesz a csizma

Egy önindító-vészleállító és egy markolatfűtés – ennyi van a jobb oldalon

A bal markolaton sem sok funkciót kezelhetünk: az ABS és a kipörgésgátló egy gombot kapott, a minimalista menürendszer pedig egy másikat. Ezen felül van még egy index, egy vészvillogó, egy duda és elöl a reflektor kapcsolója

Kézvédelem sem jár hozzá: nem csapdosó ágak közti tempós csapatásra való

Stílus mindenek előtt: a teljesen sima első teleszkópok

Stílus mindenek előtt: kormányvég

Stílus mindenek előtt: szívócső

Stílus mindenek előtt: vázcsatlakozó idom

Stílus mindenek előtt: a jól megszokott, 2004 óta gyártott véghajtás

A hátsó váznyúlvány a testre szabhatóság jegyében pár csavarral leszedhető

Guszta minden részlete

Az Akrapovic dob az alapfelszereltség része, és meseszépen szól!

A szélvédelem nulla – de szélzaj sincs

A hosszú tengelytáv ellenére jól manőverezhető a Scrambler