A Yamaha MT-07 szinte még friss modellnek tekinthető, hiszen tavaly jelent meg a színen. Akkor teszteltük is – mivel pedig műszaki értelemben nem változott, gyakorlatilag nem is lett volna értelme ismét nekiállni kilométereket szaporítani vele. Hogy ez a teszt mégis megszületett, annak több oka van. Az első tiszta önzőség: 2014-ben nem tudtam kipróbálni, és nagyon érdekelt. A második ennél lényegesen fontosabb: az idei szezonra ugyanis megjelent az MT-07 Moto Cage, amely egy optikájában rendkívül erősen felextrázott masina – azonban tartalmaz néhány olyan kiegészítőt is, amelyek a motorozhatóságot is befolyásolják. A harmadik pedig megint csak lényeges lehet (az elsőnél biztosan lényegesebb): kevesen próbálták eddig ki igazán hosszú napi etapokon ezt a motort, hiszen mindenki besorolja városi-elővárosi járműnek. A vásárlók között azonban biztosan akadnak, akik messzebbre is elmerészkednének a nyergében – ők most a túraképességre is választ kapnak.

Az MT-07 Moto Cage főként külsejével tűnik fel

A teszt idején volt napirenden az idei 48 órás teljesítménytúra bejárása. A több részre szabdalt útvonal egyik etapjára beosztottam az MT-07 Moto Cage-et magamnak. Ekkor éreztem némi bizonytalanságot Ihász Jana hangjában, sőt konkrétan meg is kérdezte, hogy biztos vagyok-e benne? Előre megkért, hogy ne akarjak egy ilyen út után (nagyjából 600 kilométer volt a napi penzum – nagyrészt alsórendű szlovák utakon) véleményt alkotni a motorról, hiszen ez nem erre való. Annyit le kell azonban lőnöm a későbbi poénból, hogy pedig de. Na de nézzük, mi tesztalanyunk fő vadászterülete, és hogyan teljesít általában!

Zseniális

Igazából szeretnék a lehető legkisebb mértékben ismétlésekbe bocsátkozni, ezért javaslom, hogy aki nem tette még meg, az olvassa el 2014-es MT-07 ABS tesztünket. Hiszen az ott leírtak és elhangzottak kivétel nélkül igazak a Moto Cage-re is. Mert a gép műszaki tartalmában nem tér el az alapváltozattól, a blokkolásgátlóval felszerelt „alap”-hoz képesti felárát az optikai kiegészítők teszik ki. Tehát mindent pont ugyanúgy tud, mint a sima rokon: igazán nehéz nála jobban összerakott mindennapi lóti-futi társat találni.

Egyszerű, de mindent tudó műszerfal – bár a fordulatszámmérő annyira rossz helyre esik, hogy inkább nem is nézegettem. Szerencsére nem is nagyon kell

Az igazi értéket szerintem az adja, hogy bár semmilyen különlegességet nem tud a masina – átlagos lökettérfogat és teljesítmény, teljesen hétköznapi futómű- és fékrendszer -, mégis minden részlete halál igényesen van összerakva. Bárhova nézünk, semmi nem mutat bóvlis vagy olcsó jelleget, a legapróbb alkatrész is egyszerűen szép. Az erőforrás nagyon kis élénken mozgatja az amúgy egészen csekély tömegű motort, kellően takarékos is. A futómű mindennapi utcai használatra szintén nem hagy kívánnivalót maga után: a városi csikicsukiban és a hétvégi szerpentinezésnél egyaránt kitűnő partner.

Vészleállító és indító egyben – szerencsére egyre gyakrabban látjuk ezt a praktikus megoldást

Egy szó mint száz, a sok-sok közösen megtett kilométer után mindenben egyet kell értenem a tavalyi teszttel: elképesztően jól összerakott és kiugróan jó ár-érték arányú motor az MT-07. Talán többet mentem gyengébb minőségű utakon, de nekem egyetlen apró negatívum tűnt csupán fel: az aszfalt kitüremkedéseken, keresztbordákon azért kicsit túl keménynek érződött a futómű. Az úttartást szerencsére nem befolyásolta a jelenség, csupán a komfortot – de ez még bőven a megköthető kompromisszumok közé tartozó jelenség.

Mindent a szemnek!

A hűtő oldalán levő védőlemez itt fémből van – és persze piros

A Moto Cage azoknak született, akik nagyon vagány motorral szeretnének megjelenni. Egy kicsit sztrítfájteres az egész a színvilágával és a rengeteg kiegészítőjével. A legfeltűnőbb az élénk piros színű első felni és az ugyanilyen árnyalatú vázmerevítő. Ugyanis a blokk mellett megjelent egy összekötő Y alakú cső, amely részben protektorként funkcionál – ennek a funkciónak szentelték az első alsó bekötési pontra szerelt gyári bukógombát is.

Feltűnő a piros első felni. A fék ugyanolyan remek maradt

A pirosas színvilág és a büszke névfeltüntetés aztán a bringa elejétől a hátuljáig mindenhol újra és újra felbukkan. Részben matricáztak is gazdagon, de érdes felületű műanyag takaróelemekkel is operáltak. Ezek között van olyan (tank oldala, hátsó váznyúlvány sarka), amelyek egy felborulás esetén még funkcióval is rendelkezhetnek, de a tankon felül levő ugyanilyen plasztik nyilván puszta dekorációs elem.

Dekorelemek mindenhol – java részük több mint sima matrica. A középső vázmerevítő bukógombát is tartalmaz

Az érdekes érdesség aztán folytatódik a hátsó ülésen is. Ezt annyira jól eltalálták, hogy az ember felületesebben odapillantva üléstakarónak gondolja azt, ami valójában az utas helye. Már ha tényleg odakényszerítünk valami szerencsétlen, jobb sorsra érdemes nőnemű egyedet. Az eleve nem túl kényelmes ülés ugyanis így, hogy valójában egy enyhén rugalmas gumidarabra cserélték, nagyjából a városon belüli nagyon rövid távú szükségmegoldás kategóriába sorolható. Arra jó, hogy le lehet két személyesnek vizsgáztatni a motort.

Az utasülés még spártaibb, mint az alapváltozaton – pedig az sem túl benzintyúk-barát

Hasznos funkciók

A Moto Cage felszereléslistájában azután van néhány olyan elem, amelyek viszont a motorozást teszik lényegesen jobbá. Elsőként a lámpa felett megjelent, apró, de állítható takaróelemet kell kiemelni. Hiába tenyérnyi csupán a felülete, mégis meglepően jól letolja a szemből érkező levegőt a felsőtestünkről. A tesztúton kicsit kaptam az égi áldásból is, no meg úgy általában sem volt túl meleg, így konkrétan tetten érhető volt ennek a pici spoilernek a nagyon is jótékony szerepe.

Innen látszik két fontos változás: a lámpa feletti kis takaróelem és az apró szélterelők a kézvédőn igencsak érezhető hatással rendelkeznek

Hasonlóan kitűnő munkát végeznek a nyilván dekorációnak sem utolsó kézvédők. Szerintem a 660-as Teneré gyári holmiját szerelték ide, de kiegészítették egy roppant jól eltalált – a Moto Cage-en nyilvánvalóan pirosra festett légterelővel. Ez is hasonló, mint a lámpatakaró: nem nagy a felülete, mégis meglepett, mennyire lenyomja a hűvös szelet a kézfejekről. A hosszabb távú utakat sokszorosan elviselhetőbbekké teszik – és plusz előnyük, hogy a nagyobb szélvédők semmilyen negatív tulajdonságával – turbulens zajgyártás – nem rendelkeznek.

A kis szélterelő lap. Meglepően sok szelet levesz a felsőtesztünkről

Túratárs

Végezetül ki kell térni rá, hogy milyennek bizonyult a komoly egy napos túra végére a motor. A beharangozó miatt erősen tartottam tőle, hogy össze-vissza törődötten fogok hazaérni vele. A térdszög azonban még az én hosszú lábaimnak sem annyira rossz, mint a motor méretei sugallják. A lábtartókat ugyanis eléggé előre szerelték hozzá, és csak annyira emelték meg, amennyire a dönthetőség miatt feltétlenül szükséges volt. Így az alsó végtagok meglepően jól elférnek. A felső test helyzete is problémamentes: a kormány szélessége és pozíciója is jó – oké, nekem egy picivel magasabb elhelyezés javította volna a komfortot, de a felhasználók döntő részének úgy lesz tökéletes, ahogy van. Az ülés ugyan viszonylag vékony és kemény, de nagy a felülete, így némileg edzettebb alfelű motorosok ezen sem fognak fennakadni.

Apró mérete ellenére hosszú távon is meglepően kényelmes

Ami azonban jelentősen csökkenti a túraképességet, az a csomagrögzítési lehetőség. Én egy vízálló táskát szíjaztam a hátsó ülésre, de ez elég szerencsétlen megoldás volt – érdemesebb megvenni a gyári puha oldaltáskákat, azoknak nyilván jobban kitalálták a felfogatását. Dicséretes, hogy még tanktáskából is többfélét találunk a géphez a Yamaha katalógusában. Ami még jópofa volt, az a csapadék elleni védelem – persze hogy ne várjunk sokat egy csupasz motortól ezen a területen, de ahogy az MT-07 hátsó kereke felveri a vizes útról a dzsuvát még a hátsó ülésre is, az mókás. A sárvédőtoldat és az egész faridom is elég keskeny ugyanis, így ezen a téren nem rendelkezik értékelhető védelemmel.

Ízlések és pofonok

Van, aki szerint ez csicsás, van aki szerint stílusos. Nekem nagyon bejött

A Yamaha MT-07 Moto Cage tehát ugyanúgy egy briliáns és valóban bárhol jól használható motor, mint sima változata: egyaránt alkalmas a napi munkába járásra, adrenalinvadász örömmotorozásra és túrázásra is. Feltéve, ha ezeknek – legalábbis a fedélzeten – egyedül kívánunk hódolni. Akinek bejön a vagány szín- és formavilág, az pedig még némi funkcionális extrát is kap a garantáltan feltűnő és felforgató színvilágon felül. (A teszt írásának idején ráadásul mindezt még némi árcsökkentéssel is megfejelte a Yamaha – így könnyebb meghozni a döntést.)

Tényleg hihetetlen, mennyire könnyen vezethető motor!

Műszaki adatok