Valószínűleg rendszeres olvasóim nem kapnak sokkot tőle, hogy ismét egy crossover bukósisakra esett a választásom, amikor az Euromotornál szóba került egy újabb tartós teszt lehetősége. Hiszen 2009 óta – nagyjából akkor jelent meg a kategória a fejvédők palettáján – ilyen jellegű bukókban nyomom az ipart: először a Nolan N43 Air (mondjuk hogy a stílus megteremtője) volt mindennapi viseletem, majd a hosszabb utakra a prémium szegmensben megjelent hasonló sapka, az X-Lite X-402GT lett a társam. Mind a kettőt elégedetten használtam nem kevés éven és kilométeren keresztül. Ugyanakkor sok jót hallottam az N40-es nyitott Nolan modellről: több világjáró is abban a modellben motorozta körbe a Földet. Amikor hírét vettem, hogy az olaszok betehető állvédős kivitelt készítenek belőle, azonnal tudtam: nekem rá van szükségem! Na nem mintha világkörüli motorozásra készülnék, de egy szó mint száz: tavasszal megérkezett az N40 Full névre hallgató új bukósisakom.

Meglepően jól összerakták a formatervet: sokkal egységesebb egésznek tűnik az N40 Full, mint crossover elődei

Miért a crossover?

A crossover kategória célja az, hogy ötvözze a nyitott- és a zárt sisakok előnyeit: a nagy látómezőt és az arc megfelelő védelmét. Hiszen általában azért vesznek a motorosok állukat szabadon hagyó fejvédőt, hogy többet lássanak a környezetből, jobban átéljék a szabadság érzetét. A zárt fejvédők hívei ugyanakkor a biztonságot tartják elsődlegesnek. A két szegmens között mozog a felhajtható állú túrasisakok kategóriája, amely azonban nyitott állapotában rosszabb egy sima robogós-bukónál is: nem tudod lehajtani szemed elé a plexit, és ha éppen akkor perecelsz, nem hogy nem védi az orcádat, hanem a fejed felett levő többletsúly tehetetlensége miatt extra nyakcsigolya-sérüléssel kecsegtet.

A megoldás tehát – és tényleg hiszek ebben – a crossover, ahol egy nyitott fejvédőbe beillesztünk egy megfelelően merev, de nem túl magas állvédőt. Így a teljes látómezőnket ki tudjuk használni – nem kell lehajtani a fejünket a tanktáskában levő térkép gyors ellenőrzéséhez menet közben -, de mégis megfelelően védi pofázmányunkat, ha mégis sikerülne hasmánt ráesnünk.

Biztonsági játékos

Az állvédő ebben az állapotában már nem esik le a földre

Így van végső, reteszelt pozíciójában

A Nolan N40 Full nyitott bukósisakot alapként használva kiegészítették egy abszolút megfelelő merevségűre tervezett, bepattintható állprotektorral. Mivel már több ilyen sisakom volt, tisztán látom az evolúciót. Az első Nolan állának betételéhez még többnyire kellett a motor tükre is. Az X-Lite esetében ez már jobb volt, de ott is csak némi gyakorlattal ment a dolog. Az N40 Full első felvételénél kapásból betaláltam vele, sőt amikor a két jól látható színes zárnyelvvel kioldjuk az arcprotit, az nem marad egyből a kezünkben: egy kissé felhajlott állapotban még a saját súlyát megtartja. A kiegészítő védelmi rendszer biztonságosságát mutatja, hogy a modell a nemzetközi vizsgálatok során teljesítette mind a nyitott, mind pedig a zárt bukósisakokkal kapcsolatos követelményeket (egy felhajtható sisak nyitott állapotában például az előbbit nem szokta tudni).

Az állvédő kapott egy zseniális bogárhálót, és két légterelő „szárnyat” – amik csupasz motoron rohadt nagy zajt generálnak

Ugyanakkor mindkét általam viselt elődjéhez képest rengeteget javult ennek az állvédőnek a viselési komfortja. Egyrészt megfelelő és valóban hatékonyan működő szellőzőket kapott – igaz, ezek közül kettő nem zárható, így télen valószínűleg célszerű lesz leragasztani őket a leghidegebb napokban. Másrészt gyárilag jár hozzá egy nagyon profi bogárháló. Így amikor betesszük, tényleg olyan érzésünk van, mintha egy zárt fejvédőt viselnénk. Harmadrészt pedig az egész bukó formatervébe olyan remekül illeszkedik a kiegészítő óvóeszköz, hogy első ránézésre senkiben nem merül fel, hogy az utólag lett odabarkácsolva.

A zseniális árnyékharcos

A sild legfelső állásában magával húzza a plexit is: az ilyenkor kissé nyitva van

A középső állás „aktiválódik”, amikor becsukjuk a vizort

A legalsó pozícióban a sild hihetetlenül hatékonyan árnyékol. Zseniális!

Mi értelme volt lecserélni a két bevált sisakomat egy újra, amikor lényegüket tekintve nagy különbség nincs közöttük? Bevallom, nagyon sok jót olvastam az „eredeti” nyitott N40 sildjéről, hogy az mennyire praktikus a mindennapokban. Így amikor a mintadarabot felpróbálhattam, úgy döntöttem, kipróbálom. Egyrészt, hogy valóban olyan hatékonyan árnyékol-e, másrészt hogy különféle motorokon mennyire lesz zavaró a légterelő – például rángatja-e a menetszél.

Amikor legalulra húzzuk a napellenzőt, a levegő pont a tetőszellőzőbe jut a nyílásán keresztül

Amikor hordani kezdtem a tesztsapkát, akkor döbbentem rá, hogy mennyire marha jó üzletet csináltam ezzel a silddel. Kezdjük azzal, hogy nem egy fix műanyag-darabról van szó – mint például a krosszbukóké -, hanem egy menet közben is három állással rendelkezőről. Amikor felnyitjuk a plexit, az magával viszi a sildet is. Ahogy lecsukjuk, visszahúzza a középső helyzetbe. Ahonnan menet közben kézzel még lejjebb húzhatjuk egy könnyed mozdulattal – így olyan árnyék esik az arcunkra, hogy a beépített belső napszemüvegre gyakorlatilag alig van szükség!

A sild- és a plexi rögzítője egyetlen mozdulattal, szerszám nélkül lekapható – így villámgyorsan alakíthatjuk át az N40 Fullt

A nagy kérdés, hogy mennyire rángatja a menetszél? A vicces az, hogy semennyire. Mentem már szám szerint azt hiszem hat-hét különféle motoron, és egyedül a BMW R1200GS LC fedélzetén mutatkozott egy minimális remegés – de éppen nem annyi, hogy zavart volna. Csupasz motorokon viszont teljesen rezzenéstelen, akármelyik állásban van. Hogy mekkora sebességig próbáltam? Mondjuk úgy, hogy kielégítően magas tempónál is meggyőződtem a fenti állítás valóságtartalmáról. Ugyanakkor a silden levő résen keresztül annak legalsó állásában pontosan a tetőszellőzőbe áramlik a szemből érkező levegő – így ebben a pozícióban érezhetően megnő a fejtetőnkre érkező friss levegő mennyisége.

Egyéb nyalánkságok

A beépített napszemüveg a Nolantól megszokott módon nem jön le túl mélyre

A Nolan N40 Full a márkától megszokott módon rendelkezik belső napszemüveggel – ezt már egy, a bal oldali plexi- és sild felfogatás mögé alig észrevhetően elhelyezett, viszont remekül kézre eső kis kallantyúval mozgathatjuk. Viszont a márkától megszokott módon ez a napszemüveg nem jön le túl mélyre: kicsit előredőlt testhelyzetű motorokon még elmegy, de egyenes derék-pozíciónál szinte kettévágja a látómezőnket. Nem tuti… Kész szerencse, hogy a brilliáns sild miatt alig-alig kell a napszemcsihez nyúlnunk!

A bélés igényes anyagokból és gusztusos színösszeállításban készül

A sisak egyéb részei mind a márkától megszokottak, így túl hosszú ragozást nem igényelnek. Minőségi érzetet keltő, és nagyon ízléses színekből összerakott bélés, amely természetesen kivehető és mosható is. A hatalmas méretű plexire nem alapáron jár a PinLock páramentesítő, de mindenképpen érdemes megvenni: még a mostani késő tavaszi napok hűvösebb reggelein is hatalmas szükség van rá. A mikrolock csatt lehetővé teszi a pontos illeszkedést és a gyors zárást-nyitást: majdnem olyan jó, mint az általam azért még mindig többre tartott és jobban kedvelt dupla-D rendszer. Végül pedig természetesen a Nolan kékfogas kommunikációs rendszereinek befogadására is elő van készítve az N40 Full: amint szükségünk van rá, egy pillanat alatt beszerelik azt az Euromotor üzletében.

No és a zaj?

Ebbe a tesztsisakba most kivételesen úgy ugrottam bele, hogy nem próbáltam ki egy rövid karikára sem. Így amikor először elhagytam a várost benne – akkor éppen a saját, semmiféle szélvédelemmel nem rendelkező motorom nyergében -, némi meglepetéssel tapasztaltam a bent hallható egyáltalán nem csekély szélzajt. Hiszen pontosan azért pusztítottam le szegény Gésa elejét, mert inkább a szél szaggassa a ruhámat, mint a turbulens zajok a dobhártyámat! Itt azonban csúnya lárma volt már langyos országúti krúzolásnál is – amit amúgy a bütykös gumikon tartani szoktam.

A Honda VFR800X-en meglepően zajos volt – éppen rosszul kapta a turbulenciákat

Hasonló volt a helyzet a tesztmotorok nagy részénél. Kezdtem elkeseredni, aztán véletlenül konkrétan elfelejtettem bepattintani az állvédőt, amikor elindultam valamerre egy országutas etapon. És: csend lett! Tehát a meglehetősen komoly lármáért az állvédő a felelős! Legújabb felfedezésem le is leplezte a turpisságot: a gyárilag ráapplikált két kis szárnyacska kelti az örvényeket! Ugyanis amint odateszem a mutatóujjam hegyét annak hegyéhez, azonnal síri csend lesz az adott oldalon. A megoldást még nem tudom, egyelőre nem vitt rá a lélek, hogy lenyisszantsam őket onnan. Mostanában inkább újra használatba vettem a jól bevált füldugóimat, mert azokkal abszolút hibátlanul tudok motorozni az N40 Fullban – még a krúzolósnál nagyobb tempóban is.

Naked bike-on sem halk, amelynek ma már rájöttem az okára: az állvédő két kis szélterelője a ludas. Még jó néhány motoron ki akarom próbálni, mielőtt döntenék a „sorsáról”

Variációk a témára

Már a bukósisakot bemutató előzetes hírben is megcsodálhattuk, milyen sokféleképpen variálható a cucc. Állvédővel és anélkül, plexivel és anélkül, silddel és anélkül – összesen akár nyolcféleképpen! Persze ezeket jómagam nem fogom mind kihasználni, de a már emlegetett nyitott- és zárt felépítés mellett sikerült már kipróbálnom terepen is: a plexit is egy mozdulat levenni, így pedig tökéletesen illeszkedik hozzá a krossz-szemüveg.

Az állvédő középen annyira fel van húzva, hogy még a szájat is védi

A sild ekkor is remekül árnyékol, az állvédő a szánkat azért még védi az odacsapódó ágaktól is – csupán egy orrvédős szemcsit kell beszereznem sürgősen. Aztán úgy néz ki, hogy megtaláltam bukósisakban is azt, amit ruhában már sikerült: egy olyan mindenest, amely a hétköznapok során általam elvárt valamennyi feladathoz tökélestes megoldást kínál az év egésze során. Mindent egybevéve nagyon elégedett vagyok vele, úgyhogy marad!