Az EICMA előtti szivárogtatások egyik tárgya a legújabb olasz háromkerekű robogó volt, az MP3 Yourban. Motoros világban persze nincsen olyan pletyka, aminek nincs alapja, a Piaggio a novemberi EICMA-n be is mutatta az útburkolattal három „ponton” érintkező robogó legújabb változatát. A Yourban gyártása csak fokozatosan indul be, az összesen több, mint 80’000-es példányszámban értékesített jelenlegi változatok egyelőre gyártásban maradnak, s csak egy lassú átmenet keretében veszi át helyüket a Yourban.

A kétféle motorral megvásárolható újdonság kisebbik, 125-ös erőforrása 15 lóerős, így azt A1, illetve Európa számos országában B kategóriás vezetői engedéllyel is vezetni lehet. A nagyobbik motor 300 köbcentiméteres és 22 lóerős teljesítményű, ehhez már valódi motoros jogsi kell. A Mackó által az elődben kifogásolt fékek úgy tűnik, tényleg nagyobbak lettek, amit az első kerekek 12-esről 13-asra növelése tett lehetővé. Az Euro 3-as kibocsátási normáknak megfelelő masinák ára ismeretlen, mint ahogy az is, lesz-e ezekből quadnak minősülő szélesebb nyomtávú-, hibrid-, netalán tisztán elektromos változat. Mindenesetre az első reklámfilm megérkezett, virtuálisan már élvezhetjük a „dolce vita” érzés legmodernebb változatát.

A Yamaha tavaly bemutatott XTZ 1200 Super Teneréje idén két újabb színnel is a piacra kerül. A tavalyi kék „Viper Blue” és ezüst „Silver Tech” fényezés mellett a japán világjáró idén a „Competition White” elnevezésű trendi fehér mellett kap egy gonosz fekete „Midnight Black” külsőt is. Na bumm, gondolhatják most sokan. A bemutatás után ilyen rövid idővel sok frissítést nem vár az ember, pláne, ha a motor nem éppen egy versenysportban érintett teljesítményorientált vas.

Ami érdekesebb, az a mögöttes piaci trend. Hetek óta nem titok, hogy a Yamaha a Super Tenerét az idei évtől az Egyesült Államokban is értékesíteni fogja. Az első újságírói tesztek is lezajlottak már a nagy vízen túl, tehát ez sem jelent igazi újdonságot. Ami azonban említésre méltó az a trend, amit ez jelent. A fejlett világ legnagyobb motorpiaca az Egyesült Államok, néhány évvel ezelőtt még több mint évi egymillió motort értékesítettek a gyártók. Ugyan nagyrészt a Harley-Davidson uralta a piacot, de a japánok is jelentős részt szakítottak ki maguknak az eladásokból. A hitelválság persze megtette hatását, 2009-ben 40%-os visszaesés volt tapasztalható az értékesítésekben. Ugyan tavaly számos gyártó számolt be pozitívnak tűnő részeredményekről, egyes negyedévek eladási mutatói valóban reményre adtak okot, mégis, összességében az értékesítések újabb 15%-os csökkenését mutatják a statisztikák, ami azt jelenti, hogy a globális értékesítések tovább csökkennek, a jó tíz évvel ezelőtti szintre esett vissza az új motorok kereskedelmi forgaloma. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy az Ural és a BMW éves viszonylatban valóban növekedést produkáltak, az oroszok 38%-kal növelték eladásaikat, a bajorok pedig 12%-os növekedés mellett 98’047 kétkerekűt adtak el, ami már majdnem a 2008-as eladásokat idézi.)

Tudni kell, hogy az Egyesült Államokban számos modell nem megvásárolható, még ha az itt, Európában nagy népszerűségnek, vagy legalábbis elismertségnek örvendett. Az „amerikai tradíció”, a cruiserek uralta piacra a gyártók nem vittek be számos motort. Úgy tűnik azonban a gazdasági körülményeknek és az egyre csökkenő eladásoknak hála ez a politika is megváltozik. Két-három éve, amikor a benzinárak elkezdtek emelkedni, az olasz robogókról írt a média, és ha nem is olyan mértékben, mint Európában, de újra megjelentek a kedvező fogyasztású kismotorok az amcsiknál. 2011-es üzleti év nagy újdonsága számos, eddig európai modellként nyilvántartott masina piaci megjelenése a nagy vízen túl. Egy fecske nem csinál nyarat, de Yamaha jövőre piacra dobja a Super Tenerét, az FZ8-at, a Honda pedig a CBR250R-t és a CB1000R-t elviszi az amcsikhoz. Forradalmat ugyan nem fognak csinálni ezek a modellek, de bízzunk benne, hogy az értékesítések pozitív eredményt hoznak s valamiféle lökést adnak a piacnak.

Éppen csak két éve, hogy Stuart Garner felélesztette a legendás brit motorkerékpár márkát, a Nortont. A dolog jó ötletnek tűnt, hiszen egy pedigrével rendelkező névre mindenki jobban odafigyel, még ha jelenlegi eladásai alapján a cég maximum a futottak még kategóriába sorolható. Lehet, hogy sokak számára furcsának tűnhet ez a nagymértékű figyelem, de ne felejtsük, a brit motorosok jelentős része közvetve, közvetlenül érintett a márkával kapcsolatban: akár saját maguknak, akár egy rokonuknak vagy egy barátjuknak volt Nortonja, de legalábbis mindegyikük „elérhető” közelségében megtalálható volt a gyártó egy motorja.

Az élet szerencsére nem cáfolt rá az elképzelésre, a hitelválság negatív hatásai ellenére a kis vállálkozás egyre sikeresebb. A még amerikai fennhatóság alatt kifejlesztett Commando 961 aktualizált változtának gyártása tavaly beindult, a Norton jelenlegi rendelésállománya hosszú időre munkát ad az angoloknak. A közelmúltban Nagy-Britannia legnagyobb motorkiállításán a Commando két újabb változatát is bemutatták.

Mégis a tavalyi év legérdekesebb híre a Norton háza tájáról az volt, amikor a motoGP szabályváltozása kapcsán felmerült a lehetőség, hogy az angolok visszatérnek a GP versenyzés világába. Az első pletykák nem bizonyultak alaptalannak, néhány héttel később már arról olvashattunk, hogy a motoGP-t irányító cég, a Dorna Motorsports, tárgyalásokat folytat a kis gyártóval: a spanyolok garanciákat várnak a cég hosszú távú szereplésére. A legújabb hírek szerint a háttérben nem csupán tárgyalások folynak, hanem tényleges fejlesztés is: a Norton néhány héten belül megkezdheti a motoGP szabályoknak megfelelő 1000 köbcentiméteres lökettérfogatú, V4-es erőforrásának fékpadi tesztelését.

Az angolok ambíció azonban nem érnek véget a motorversenyzésnél, piaci bővítést és új modellek bevezetését tervezik – nem véletlen, hogy a közelmúltban elcsábították korunk egyik neves formatervezőjét, Pierre Terblanche-t.

Egy motorkiállításon általában az ember a nagy gyártók termékeivel találkozik legtöbbször. A veronai kiállítás különlegességét azonban már jó ideje Csizmaország motorépítőinek egyedi alkotásai adják. Az olaszok motorozási kulturája irigylésre méltó, a benzinvérű nép motorépítői pedig gazdag fantáziáról tesznek tanúbizonyságot. Megtalálható itt minden, a kurrens motorépítési irányzatok képviseltetik magukat. A klasszikus chopperektől kezdve, a bobbereken, café racereken, egyedi scramblereken, street- és dirt trackereken át számos stílusirányzatra található egy-egy „szemléltető” egyedi vas, no meg persze a besorolhatatlan, néha sci-fibe illő modern művészi alkotások is szemet szúrnak az arra fogékonyaknak. Mint minden évben, idén is megválasztották a kiállítás legszebb motorját.

A dicsőség idén a Garage 65-é lett, a kiállítás legszebb motorjának Stargate nevű alkotásukat választották a szavazók. A masina a 10 évadot megélt, két spin-offot kitermelő amerikai sci-fi sorozatról kapta a nevét, s számos megoldása ha nem is a jövőbe mutató hihetetlen technikai fejlesztés, de mindenféleképp figyelemre méltó. Nyilván egy demobike esetében nincs értelme olyan dolgokról beszélni, mint kényelem, praktikum. Az esztétika erősen szubjektív témakör, sok múlik azon, ki min és hogyan szocializálódott, így erre sem vesztegetnék túl sok szót. Ami biztos, hogy a rengeteg polírozott felület vonzza a szemet. A két masszív kerék, és a tükörszerűre fényesített „bádog” jelentette látványon túljutva érdekes részletekre lehetünk figyelmesek.

Kezdjünk mindjárt a tank látszólagos hiányával. Az erőforrás felett átívelő váz gyakorlatilag csak hőpajzsként funkcionál, az üzemanyag a lengővillában van. Szokatlan módon a hátsó traktusban találhatók a fojtószelepek. Jobban megnézve a technikát, látható, hogy a masina valójában kompresszoros feltöltővel is rendelkezik. A fokozatmentes CVT váltó háza kicsit kilóg a képből, de nem zavaróbb a látvány, mint egy széles fogasszíjas primer hajtásé. A felfüggesztés elől és hátul is himbás rendszerű, egy-egy légrugó felel a csillapításért. Az első felfüggesztés légrugója a közvetlenül a kormány alatt található, s az alatt kapott helyet a „hátsó” légrugó, amihez a váz alatti tolórúd továbbítja a lengőkar elmozdulásának energiáját. A masinán számos szokatlan technikai megoldás található, azok sorát a kerékbe integrált Brakko fékrendszer alkalmazása teszi teljessé.

A hangzatos nevű International Motorcycle Show amerikai rendezvénysorozat talán legfontosabb állomása New York, itt mutatták be két éve a Honda Furyt is. A Harley-Davidson tradicionálisan saját hazájában, az amerikai piacon a legerősebb, így a 2009-ben drasztikus visszaesést mutató értékesítések nem tettek jót a cégnek. Még tavaly látott napvilágot az a hír, miszerint számos nagy amerikai vállalattal egyetemben a HD is egy titkos szövetségi mentőprogram kedvezményezettje volt, bár az a legkevésbé sem volt non-profit segítségnyújtás. A jelenleg is anyagi gondokkal küzdő cég kereskedői sincsenek könnyű helyzetben, több márkaképviselet is lehúzta a rolót. A milwaukee-iak persze számos lépést tettek a válság negatív hatásainak csökkentése végett, most pedig elérkezett az első „forradalmi” „új” modell.

A HD „új” modelljeivel kapcsolatban a forradalmi jelzőt használni legjobb esetben is nettó baromság, vagy ha úgy tetszik, cinikus szófordulat. Persze, jött a vízhűtés, a kettős szelepvezérlés, a blokkolásgátló, jött a Porsche tervezte erőforrás. A Harley néhány éve „összekapta” magát, és kiadott egy magához képest valóban forradalmi modellt, az XR1200-t, ami csupán néhány évtizeddel volt elmaradva a kor technikai szintjétől. Valójában az a motor koncepcionálisan nem volt igazi újdonság, sokkal inkább az XR750 aktualizált változatáról beszélhetünk. Mindenesetre egy jó irány volt, amit érdemes lett volna követni. A motorozás persze – 125 köbcentiméter felett kifejezetten – az érzelmekről szól jórészt. A HD rosszfiús, lázadó imidzse eddig jól hozott a konyhára, de legyünk őszinték, korunk lázadó motorosai jóval inkább plasztik seggrakétákon száguldoznak, fighterkednek, vagy egy supermotóval mennek keresztben a kanyarokban. A lázadás, és a rosszfiús attitűd helyét mára átvette a konszolidáltság, és a vas státuszszimbólum mivolta, s harleysnak lenni ma már jóval inkább egy valláshoz hasonlít. Ez az aranyárban mért középszerű luxus azonban nem feltétlenül a legjobb termék, amikor a világ gazdagabb felén is meggondolják az emberek, mire költenek. Az amerikai szaksajtó által agyondicsért Victory egy reklámfilmben ecsetelte 2011-es cruiserei és a kompatibilis HD-k árainak különbségét. A keményvonalas harleysok meg egy AMF idők előtti vasért epekednek, „teccikérteni”, az tradíció.

Ilyen körülmények között kemény feladat vár a Blackline-ra. A Softail alapokra épített legújabb Dark Custom a már bevált dupla vezérműtengelyes, kiegyensúlyozó tengellyel ellátott Twin Cam 96B erőforrással készül. Az 1573 köbcentiméteres, befecskendezős, kiegyensúlyozott V2-est nem rezgéscsillapító gumiszilentekre, hanem mereven a vázra csavarozzák az amcsik. Az erőátvitel a már hagyományosnak mondható kettős fogasszíjas, a primer és a szekunder között egy hatfokozatú váltóval. Az erőforrás amerikai piacra kerülő változata 3250-es fordulatnál 125 newtonméteres nyomatékot ad le, de az exportváltozat harleys szokáshoz híven ettől valószínüleg el fog térni. A tetszetős drótküllős kerekekre (elöl 21×2.15, hátul 16×3.00 hüvelykes) Dunlop D402-es gumik kerülnek a gyárban. Az ülésmagasság 61 centiméter, ami állítólag a legalacsonyabb dupla üléses modellé teszi a Blackline-t. Krómozás szinte csak az elkerülhetetlen mértékben van a vason, viszont porfestett, eloxált alkatrészből annál több, melyek a fekete megjelenést erősítik a gyári bobberen. A masina amerikai ára 15,499 dollár lesz, ezzel ez az újdonság lett a második legdrágább Dark Custom. Egy dolog viszont megkérdőjelezhetetlen, a masina gyönyörű.

Távolról nézve minden kultúra kicsit furcsa. Az origamik hazájában nem számít csodának, hogy a Yamaha elérhetővé teszi számos modelljének papír változatát, melyet mi magunk rakhatunk össze, így elütve a téli üresjáratot. Persze van, akit nem elégít ki az előre „gyártott” darabok összeillesztése, s egy jóval kreatívabb formában vezeti le a motorozás hiányát…

Jó néhány évtizede már, hogy a nemzeti színeket felváltották a szponzorok matricái, a márkákat hirdető reklámok néha kusza egyvelege. Csupán néhány nagynevű cég szán akkora összeget egy-egy márka ilyetén hirdetésére, ami lehetővé tesz egy egységes és egyben esztétikus fényezést a versenymotorokon. Ha egy ilyen, kellő igényességgel elkészített fényezéshez még versenysikerek is társulnak, az legendateremtő is lehet.

Ilyen cég volt a Castrol, amely az 1990-es évek végén, a 2000-es évek elején a Honda főszponzora a World Superbike versenysorozatban. A Ducati 90-es évekbeli „egyeduralmát” ez a „páros” tudta csak megtörni, a Castrol színeibe öltöztetett Honda 1997-ben John Kocinskivel, 2000-ben és 2002-ben pedig Colin Edwards-szal világbajnoki címet szerzett. A Ducati kivételével a gyári csapatok azonban 2004-ben kiszálltak a versenysorozatból a híres egygumis szabály bevezetése miatt. A Ten Kate Honda önálló bajnoki címe után azonban 2005-ben a japán gyártók részlegesen visszatértek, egyes csapatok újra gyári támogatást élveztek. Az utóbbi években a Honda zászlóvivője a tajvani Hannspree támogatásával indult, az elektronikai cég feltűnő neonfényét viselte a CBR1000RR aktuális változata. 2011-ben azonban a legendás Castrol – Honda együttműködés újjáéled, a motor újra a kenőanyag-gyártó fehér-zöld-piros színeit viseli magán. A Jonathan Rea és a BMW-től átigazolt Ruben Xaus által meglovagolt versenygépek első szereplése a meglepetésszerű keddi sajtótájékoztató volt, a következő pedig a csütörtök-pénteki aragoni tesztsorozat lesz, melyen az új elektronikai csomagot és egyéb alkatrészeket fogják tesztelni, értékelni.

Az eddigi főszponzor, a Hannspree 2008. óta támogatta, támogatja a Ten Kate csapatot – a tajvaniak tavábbra is támogatják a versenysorozatot, és a csapattal is fenntartják az együttműködést, a Hannspree aktív támogatója marad a Ten Kate supersport törekvéseinek. A gyári állapothoz legközelebb eső versenymotorokat két francia versenyző, Florian Marino és Fabien Foret fogja a pályákon terelgetni.

A Bionic sorozat legújabb tagjai a korábbi GP illetve SP modelleket váltják. A gerincprotektor és annak kabátba illeszthető változata a legújabb fejlesztésű olasz védelmi eszközök, tömegük a jelenlegi termékeknél jelentősen alacsonyabb. A védelem fenntartása mellett a tömegcsökkentést a dupla méhsejt szerkezet alkalmazásával sikerült elérni, mely egyedülállóan komfortos motorozást tesz lehetővé. A CE minősítéssel rendelkező védőeszköz mind különálló felszerelésként, mind kabátba illeszthető betétként megvásárolható, s illeszkedik a többi Bionic felszereléshez, mint a mellvért vagy a nyakvédő. A 2011-es paletta részeként debütáló felszerelés európai ára még nem ismert, de valószínűleg a hivatalos februári bemutatón az is kiderül.