Egy kis történelem

1969 a motorozás történetének egy jelentős fordulópontja volt: a Honda kiadta a CB750-et sornégyes motorral. A lágy járású aggregáttal szerelt masina mind teljesítményében, mint felszereltségében (elsőként féktárcsával egy sorozatban gyártott kétkerekűn) elsöprő újdonságot jelentett a piacon. Népszerűsége a többi japán gyártót is ilyen motorok gyártására ösztökélte, megszületett az UJM, az univerzális japán motorkerékpár. Félve írom, le, de ez az egyik legsikeresebb konstrukció napjainkban, ebből a vérvonalból születtek a ma népszerű utcai sportmotorok is. A Yamaha ebben a szegmensben az FZ, FZR, majd később az YZF sorozatokkal volt jelen, a „standard”, utcai motorok körében pedig az XJ család hosszú ideig a márka legjelentősebb modellje volt.

A negyedmilliós példányszámban értékesített középkategóriás modellcsalád 1998-ban indult útjára, az iwataiak kiadtak az XJ-től eltérő fejlesztési irányt képviselő motort, az FZS600-at, az első „újkori” Fazert (eredetileg a sportos FZR-t hívták így a motorosok). A csővázas masina a Thundercat 600 köbcentiméteres, karburátoros blokkjára épült, annak egy teljesítményben megszelídített változata volt (95 lóerőt produkált 10500/perc főtengely-fordulatnál). A motor jóval inkább a sportos vezetési élményre helyezte a hangsúlyt, mint az egykori XJ család, azonban azt egy mindenki számára elérhető, kényelmes változatban kínálta a motorozni vágyók számára. Az újkori FZ-k önálló modellcsaládot 2001-től alkotnak, ekkor dobták piacra a Fazer nagytestvérét, az FZS1000-et, amely az előző évi, hengerenként ötszelepes R1 blokkjára épült. A 600-as masinát a 2002-es modellévre frissítették, ez a gyakorlatban egy 2 literrel nagyobb tankot és egy áramvonalasabb, az 1000-es modellre hajazó fejidomot jelentett. A 2004-es modellév jelentős változást hozott a modell életében, ami a típusjelzésben is tükröződött. Ettől az évtől a motorokat FZ6S-nek, illetve FZ6-nak nevezték – ebben az évben lépett a nagyközönség elé a teljesen csupasz változat. Az alu hídváz, a 2002-es R6-tól örökölt teleszkópok és az injektoros erőforrás kissé szelidítettek a csomagon. A 2006-os modellévben megújult az 1000-es modell, az FZ1, 2007-ben pedig a 600-as modell Euro3-asított S2 szériája és a csökkentett teljesítményű, 78 lóerős változata is piacra került. A mechanikusan ugyanarra a blokkra épülő XJ6 és XJ6 Diversion modellek 2009-es megjelenése után hamar megindult a találgatás az FZ modellcsalád jövőjéről. A Yamaha év eleji bejelentése azonban ezeknek hamar véget vetett, múlt hét pénteken pedig a világ megismerhette az FZ8, illetve Fazer8 motorokat.

A második oldalon jönnek az újdonság részletei!

[ pagebreak ]

Szép új világ

A szigorú értelemben vett FZ6 család története és piaci hanyatlása adott alapot az FZ8 bevezetésének. Az FZ6 modellek 2004-es debütálásuk után nagy példányszámban fogytak, 2005-ben az európai összesítésben csak a Honda SH robogócsaládja állt előkelőbb helyen. Abban az egy évben nagyságrendileg 22.000 FZ6-ot értékesített a Yamaha Európában. A motor népszerűsége ellenére azonban hamar felerősödtek a negatív hangok is, amelyekhez a 2007-es modellfrissítés további táptalajt szolgáltatott a bírálóknak. A sportmotor-örökség, a felülre hangolt, rúgásszerűen érkező teljesítmény-leadás közismert motoros körökben. A 2007-ben megújult Honda Hornet, de még inkább a 2008-ban frissített Kawasaki Z750 kellemetlen pillanatokat szerzett a hangvillásoknak.

Ilyen előzmények után nem csoda, ha az iwataiak gondoltak egy nagyot, és megvalósították azt, amit ebben a helyzetben egy gyártó tehet: kiadták a kicsit nagyobb (szerintem ideális) változatot. A Yamaha kommunikációban hangsúlyozza, ez nem egy kezdőknek való masina (arra ott az XJ6 család), teljesítményében és képességeiben a haladó motorosok számára készített élménymotor: aki nem vágyik egy 1000-es zabolátlan teljesítményére, de a 600-ast már megunta, az egy kategóriával feljebb léphet. Hogy valóban létezik-e ez a piaci szegmens, azt az idő majd megmondja, a Yamaha mindenesetre mindent megtett a motor sikeréért.

A masina látványvilágában az előző modellekhez illeszkedik. Unalmas vagy sem, döntse el mindenki maga, egy 2005-ös Fazer tulajdonosaként azt tudom mondani, a forma jól eltalált, mind a mai napig jó ránézni. A formavilág azonban csak egy dolog, a haladók már más szempontok alapján döntenek. A teljesítményre nem lehet panasz: a 106 lóerő éppen csak, de túlszárnyalja kategóriatárs Z750-ét. A teljesítmény egyenletes leadásában (és a fogyasztás csökkentésében) szerepet kap a motor egyik szokatlan jellemzője, az egyes és a négyes henger 125 milliméteres, a kettes és a hármas viszont 150 milliméteres szívótorkon át jut az éltető keverékhez. A volumetrikus hatékonyság fogalmát a vásárlóközönség nagy része nem ismeri, ez a viszonyszám a hengerek töltöttségét jellemzi adott fordulatszámon: ennek ideális szinten tartásáért egy szervómotorral vezérelt másodlagos fojtószelepsor felelős.

A nagyméretű, 7,8 literes légszűrőház nem csupán a megfelelő teljesítmény, de a motor férfias hangjának előállításában is fontos szerepet játszik – mindenesetre a motor audiólogiai élvezetét valószínűleg nagyban csökkenti az esztétikusnak legkevésbé sem nevezhető, Euro3 normáknak megfelelő kipufogórendszer. A motor költséghatékonyságát ellenben javítja, hogy (látszólag) az FZ1 alkatrészeit hasznosítja: az alkatrészek gyártásához így nem kell új szerszámokat készíteni, ami jótékonyan hat a vételárra. A futómű mindenesetre különbözik az ezres modellétől: bár az FZ8 is egy 43 milliméter belsőcső-átmérőjű fordított teleszkóp-párt kapott, azok állíthatósággal nem rendelkeznek, és a hírek szerint inkább a komfortra lettek hangolva. Lehet, hogy ez nem jó a marketingnek, de a legtöbb motorosnak valószínűleg tökéletesen meg fog felelni. A futómű kapcsán meg kell említsük, hogy a Yamaha kihangsúlyozza a motor kezelhetőségét, fordulékonyságát – a 33 fokban kitéríthető kormány különösen hasznos lehet városi környezetben, kocsisorok között vagy parkolókban. A gép nagy sebességnél mutatott stabilitását szintén kiemelte a gyártó – a villaszöget és hosszú hátsó lengőkart elnézve ezt nincs okunk megkérdőjelezni.

Ma már egy motor nem motor a kiegészítők nélkül, így ezek is szép számban állnak rendelkezésre a Yamahától. Markolatfűtés, bukócső és bukógombák, magasított plexik, hátsó üléstakaró és alsó idom, hűtő díszítő elem, LED-es irányjelzők, tanktáskák és hátsó doboz (egyedi tartóval) valamint egy stílusos rendszámtábla-tartó konzol képezi a gyári kiegészítők listáját. Várhatóan hamarosan megjelennek a kiegészítőket gyártó cégek termékei, bár azok árában a motor népszerűsége, a potenciális vásárlóközönség nagysága is szerepet játszik. A Yamaha a maga részéről mindent megtett a siker érdekében, egy kiegyensúlyozott, középkategóriás motort adott ki, feltehetően sokak számára vonzó áron: a hazai importőr a megjelenés napján közölt információ alapján 2.498.000 és 2.598.000 forintért vihető haza (a csupasz, illetve a fejidomos változat). A motorhoz kérhető folyamatosan szabályozó ABS felára 200.000 forint.

A következő oldalon található a műszaki táblázat.

[ pagebreak ]

Műszaki táblázat