Kiemelt tartalom

kategória
4
kiemelt

Kiemelt tartalom

kategória
Thumbnail
Több mint endúró: talán triáldúró?

Több mint endúró: talán triáldúró?

Nem is terveztem ezt a tesztet, mégis összejött. Hiába, az élet néha pozitív meglepetéseket is okoz. Hogy hogyan történt? Kalandosan!

Prológus, avagy kalandok a Freeride-ig

A minap adódott egy kis időm, amit végre motorozásra szánhattam. Boldogan pattantam kedvenc nagyvasam nyergébe, majd mivel a tervezetthez képest késésben voltam, gondoltam pályázok egy rövidet, hogy hamarabb elérjem a célterületet. Az M1-M7 közös szakaszán haladtam még, amikor az eddig megbízhatóságáról és elpusztíthatalanságáról híres KTM 950 Super Enduróm dadogni kezdett, majd szépen fokozatosan leállt. Na, mondom ez zsír. Vagy 15 országban megfordultam vele, sokszor tökig mocsárban, pusztító forróságban, különböző bányák mélyén és még sorolhatnám, de eddig sohasem hagyott cserben. Négy sávot ki, majd a leállóban elkezdtem nézegetni, mi a manó lelhette szegény párát. A napokban leszedtem a tankot, arra gondoltam, hogy valamit rosszul pásszítottam vissza, amikor összeraktam.

950 Super Enduróm még soha nem hagyott cserbenVeszem le a kupakot a fejemről, mikor is egy autó fékez mellettem és beáll elém. Kipattan egy koma és kérdi segíthet-e. Körülnéztem és láttam, hogy magyar feliratok vannak még mindenfelé, így még jobban meglepődtem. Mondom neki, hogy köszi, lehet hogy igen, de még magam sem tudom, mi a pálya. Nézzük a gépet, lötyögtetjük a tankot, valami volt is benne az alján. Mondja az ember, lehet hogy kevés már a petró, ha gondolom, szívesen hoz. Úgy gondoltam, hogy nem ezzel van a baj, de egy kis benya nem árthat, így elfogadtam a felajánlást. Már indult is, amikor eszembe jutott, hogy egy húszas van nálam, semmi egyéb címlet. Utánaszóltam, hogy várjon egy percet, mert csak ez van nálam, és nem fogom tudni kifizetni. Néztünk egymásra majd gondoltam egyet és odaadtam neki a lét, hogy abból intézze. Biztosított, hogy 15-20 perc múlva itt lesz és elment.

Még ilyen helyeken sem, ahol a legtöbb motor feladná a harcotLetámasztottam a motort a szalagkorláthoz és körbenéztem mi lehet vele. Nem láttam semmi rendelleneset, így megpróbáltam indítani. Meglepetésemre el is indult de elég köhögősen. Arra viszont elég volt ez a verzió, hogy legalább lábon lejussak az első kijáratig. Igen ám, de mi lesz a lóvéval? Puff neki! Mi van, ha emberünk talán meggondolja magát és elfelejt visszajönni? Ilyen gondolatok jártak a fejemben, miközben ólommentes fűszálakat rágcsálva heverésztem a pályát övező rézsűn és gyönyörködtem az elém táruló nyolc sáv páratlan panorámájában. Langy forróság, bűz, húszezer decibel zajterhelés, percenként kétezer autó az orrom előtt, mi kellhet még a magamfajtának? Így teltek-múltak a percek. A negyedóra félóra lett, de emberünk még nem jött. Gondoltam, ha még félórát nem jön, hát keresztet vetek a lére és megindulok, lesz ami lesz. Jött pár motoros is, mindannyian lelkesen integettek és vígan tovaszáguldottak. Nem tudom mire gondolhattak, de nyilván nem arra ami a tényállás volt, hiszen egy 950-es KTM állt az út szélén…

Lehet, hogy mind a ketten jobban szeretjük a mocsarat, mint az autópályát?Egyszer csak feltűnik egy KTM és már fékez is. Kicsit távolabb állt meg. Kiköptem az aktuális fűszálat, majd felkerekedtem és megindultam a segítőkész kolléga felé. Mikor odaértem, az a kellemes meglepetés ért, hogy a napszemüveg mögött felismertem a hazai KTM-világ első emberét, Zsembery Barnát, akinek kitűnő társaságában volt szerencsém néhányszor kilehelni a lelkem egy-egy általa szervezett endurós bevetés alkalmából. Széles mosoly terült szét orcámon és miután megköszöntem segítőkészségét, előadtam neki az esetem. Mondja hogy oké, ha gondolom várjak még az emberemre, de itt a mobilszáma és ha kell, tíz perc alatt itt a tréler értem. Bepattintják a szomszédos törökbálinti KTM bázisra – ahol szakszervíz is működik -, és megnézik mi a bibi. Ismét nagyon megköszöntem a kedvességét és elbúcsúztunk azzal, hogy ha szükséges akkor hívom. Kicsit kellett még rágcsálódnom, de nem sokkal ezután befutott a benzines ember. Elnézést kért (!), hogy megvárakoztatott, de – ahogy mondta – nehéz volt kannát szereznie… Mondtam: egye fene! Ezután elővette a nyugtát, majd a visszajárót és elkezdte leszámolni a kezembe. Mikor a fémhúszasoknál tartott, megkérdeztem, hogy most vicceskedik-e, mire nézett rám nagy szemekkel. Jó – mondtam – hagyjuk. Nagy nehezen rábeszéltem, hogy legalább két rongyot fogadjon el az idejéért meg a benzinért amit rám pazarolt, szerencsére rövid szabódás után el is fogadta. Ezek után mély hálával megköszöntem a segítségét és elbúcsúztunk egymástól. Egyébként elmondta, hogy amúgy ő is motoros ember, csak most éppen autóval volt dolga. Hja! Így már értem. Vagy még így sem? Mindegy, jó ember, ezúton is köszönöm neki!

Nem bánom a kis közjátékot, hiszen így kipróbálhattam a Freeride-ot! (A képre kattintva galéria nyílik)No, lássuk a medvét! Indítom a gépet, az meg, mintha mi sem történt volna, simán életre kelt. Jéé, lehet, hogy mégis a benya? Gyanús volt, mert nem jelzett az alacsony üzemanyagszintet jelző kontroll lámpa ami eddig megbízhatóan működött, de ha így, hát így. Le a pályáról és első utam Törökbálintra, a Zsembery KTM-hez vezetett, hogy ismét köszönetet mondjak Barnának. Megállok a parkolóban, Barna jön ki a szervizből és kérdi mi a helyzet. Mondtam, hogy talán tényleg csak a benya volt a ludas, mert most makulátlanul ketyeg a gép. Eközben akadt meg a szemem a szalon előtt pihenő 350-es Freeride-on. Összenéztünk Barnával, aki talán meglátva szememben a mohó kiváncsiságot, elmosolyodva felajánlotta egy próbakörre a kis újdonságot. Bennem persze egyből felserkent a szemtelen zsurnaliszta giliszta, és azonnal arra gondoltam: ha már így adódott, esetleg nem lehetne-e kicsit alaposabban kifaggatni a kicsikét? Előadtam a kis tervem Barnának, aki készséggel beleegyezett a dologba. Szemeimben ekkor már égett a tűz, alig vártam, hogy magam alatt tudhassam a KTM újdonságát, ha már a hivatalos bemutatóra nem sikerült eljutnom. Gyors köszönet, rápattantam és már mentünk is…

 

A második oldalon összeismerkedünk a Freeride-dal. Csupa pozitív benyomás jön!

[ pagebreak ]

Ne-Urológus

Hihetetlenül keskeny a motor, mégis komfortos az ülés rajtaNos, a fejezetcímben megnevezett szakemberek segítségére itt nem lesz szükség, hiszen már az első méterek után nyilvánvalóvá vált számomra: a kis enduró jóval komfortosabb, mint amennyit egyébként kinézne belőle az ember, és idegbetegséggel sem küszködik. Endurónak neveztem, hiszen leginkább az, bár ha teljesen pontosan akarnám meghatározni ennek a motornak az identitását, akkor egy enduróba oltott triálgépnek nevezném. Meglehetősen ritka koncepció, eddig egyetlen szériában gyártott kategória-társáról tudok, ez pedig nem más, mint a Scorpa T-ride. Tulajdonképpen zseniális ötvözetről van itt szó, hiszen a terepsport két igen élvezetes ágát ötvözi a koncepció. A triál vonalról azonnal árulkodnak az EXC enduró szérián megszokott bütykös gumik helyett szerelt keskeny és sűrűbben recézett abroncsok. Mint kiderült, száraz és kemény talajon ez nem jelentett hátrányt, de mély avarban, meredek, fűvel-gazzal benőtt partoldalon már érezhetően nehezebben kapaszkodott meg a kis jószág.

Összességében az egész motor meglepően kényelmes, így nyugodtan lehet erdőt-mezőt járni veleA „kis jószág” titulus ne tévesszen meg senkit, az injektoros, tavalyi modellévben debütált 350 EXC-F-ből átvett, de jelentős áthangoláson átesett, itt 26 lóerőt teljesítő blokk, hála a viszonylag rövidre vett (11/48) szekunder áttételezésnek, igen vehemensen teszi a dolgát, és lendületesen repíti a szűk egy mázsás gépet. Harmadikban kis kuplunggal úgy jött fel az eleje, mint 79-ben Zsanán a gáz. Alacsonyabb fokozatokban pedig akár könnyen hanyatt is eshetünk, ha nem vagyunk elég gyakorlottak e téren. Arról nem is beszélve, hogy nagyobb gázra a motor igen hamar leforog, ha nem váltunk időben fel. Megfelelő nyomatéka kellemes társsá teszi, minden körülmények között szépen kiszolgálja lovasát. Nem száguldozásra való a gép, inkább a technikásabb és élvezetesebb, a versenyendurókénál kisebb tempójú részeket, kihívásokat kedveli. Itt nem az a cél, hogy egy adott pályán minél gyorsabban végigmejnünk, szétgyalulva mindent, ami csak az utunkba kerül, hanem inkább az élvezetes, kifinomultabb stílust részesíti előnyben az előbbivel szemben.

Minden részlet szemet gyönyörködtetően igényes - ahogy a KTM-től megszokhattukNyilván nem veheti fel a versenyt az EXC szériával, de a KTM-nek nem is ez volt a célja vele. Ez a motor egy kiváló társ a hobbistáknak ahhoz, hogy felhőtlenül kikapcsolódjanak, és tökéletes terepmotoros élményben részesüljenek, amennyiben a Freeride-ot választják partnernek ehhez. Az összes szerkezeti elem szemet gyönyörködtető és minőségi összetevőkből áll. A változó vastagságú, éppen kellően széles kormány, a kis tripműszer, amelyről minden szükséges adat lehívható, a hullámos féktárcsák, az ugyancsak a 350 EXC-F-ből megörökölt, új konstrukciójú, hosszabb élettartamú és egyenletesebben teljesítő hidraulikus működtetésű kuplung, az állítható, fordított telós első villa, hátul a szépen kimunkált, nagy nyomáson öntött alumínium lengővilla a KTM endurózáshoz kiváló PDS megoldásával, mind-mind ismerős részlet, ha láttunk már csúcsminőségű EXC versenygépet. Igaz az azokon megszokott csúcsmárkák, mint a Renthal, Magura, Brembo márkajelzései innen hiányoznak, de a teljesítményüket ezen a szinten így sem érheti kritika. Tökéletesen elvégezték a feladatukat még alattam is, pedig én jó negyed mázsával nehezebb vagyok, mint akikre a mérnökök ezeket a vasakat optimalizálják.

Nem találjuk meg a szokásos beszállítók márkajelzéseit, itt minden a KTM logót viseliBeérve a sűrűbe, ahol minimális hely volt a fák között, mindenféle kidőlt tuskó és egyébb akadály bújt meg a susnyásban, a Freeride azonnal elemében érezte magát. Tökéletes volt a váltó rövid áttételezése, szinte lépésben is mindenféle rángatózás és dadogás nélkül lehet terelgetni a gépet. A legkisebb gázra is nagy kedvvel reagál, szépen emeli az elejét minden erőltetés nélkül, hogy átugorjon bármit ami az útjába kerül. Valószínűtlenül kis helyeken képes megfordulni, de ha még ehhez is szűk a lehetőség – ahogyan én is jártam vele, belefutva egy zsákutcának bizonyult csapásba – az ember egyszerűen felemeli és megfordítja, mint egy bringát. Ha nyíltabb a terep, bátrabban lehet kezelni a gázt, mind az öt fokozatban dinamikusan gyorsul a motor, bár olyan 70 kilométer/óra körül már lassan eléri a még kellemesnek mondható határt. Ezen felül – bár még van tartalék – már hallhatóan nem érzi jól magát a motor. Tény, hogy nem is ilyen jellegű felhasználásra tervezték, hiszen aki a sűrűben, esetleg egy triálos enduró szakaszon hetvennél gyorsabb tempóra vágyik, az nézzen ki inkább az Erzbergre egy 300 EXC nyergében. Nekünk, átlagos hobbiendurósoknak, de akár a gyakorlottabb pilótáknak is garantált élvezetet fog okozni a 350 Freeride. Én hihetetlenül jól éreztem magam rajta az egész teszt során.

A gumik a könnyebb terepet támogatják, nem a mély sarat

 

A harmadik oldalon már a költségekről is szót ejtünk – jó és rossz értelemben egyaránt. Lapozz!

[ pagebreak ]

Gyönyör a köbön

Szuperkönnyű a váz isA formáját tekintve megörökölte az EXC-k vonalvezetését. A KTM legújabb szuperslankítási láza ezt a modellt sem hagyhatta érintetlenül, pengevékony az egész motor de, mint említettem, ez cseppet sem ront a komfortján. Amit ebből ki lehet hozni, azt a KTM mérnökei kihozták. Az ülés pont kellően durván párnázott, bár profiknak nyilván fotel, teljesen kezdőknek meg kínpad, de megítélésem szerint itt is jó kompromisszum született. Alapból megkapjuk az önindítót, viszont az EXC-kel ellentétben a Freeride esetében ez az egyetlen indítási lehetőségünk. Nem is volt gond vele, minden helyzetben, hidegen-forrón simán indult. A motor egyszer sem fulladt le, tehettem vele bármit. Kicsit tartottam az injektoros technikától, volt már rossz tapasztalatom több márka esetében is ezzel, de itt tökéletesen működött. Remélem nem csak tesztalanyunk sajátossága volt e-tulajdonság.

Egyben nyílik fel az egész ülés a kormánynyakigTartottam kissé a kis, szűk öt liter befogadására képes (egyébként okosan átlátszónak gyártott) üzemanyagtartály miatti esetleges hatótáv problémától, de a gép valami hihetetlenül keveset fogyaszt így aggodalmam tökéletesen feleslegesnek bizonyult. Apropó, fogyasztás. A tankolás nagyon jópofán és túl ezen, igen okosan van megoldva. Hogy a tank se rondítson a levesünkbe sem optikailag, sem technikailag, teljes egészében a komplett hosszában felnyíló, szinte egyenes vonalvezetésű, 895 milliméter magasan elhelyezkedő ülés alá rejtették a mérnökök. (Innen lehet hozzáférni a légszűrőhöz is, tehát innen szívja a motor a működéséhez szükséges levegőt egy áramlástechnikailag speciálisan kiképzett rendszeren keresztül, hogy minél kevesebb por és egyéb szennyeződés juthasson el a blokkhoz.) Jó ez azért is, mert így gyakorlatilag teljes mértékben kihasználható a testsúlyáthelyezések során az egész ülésfelület, semmi sem akadályoz meg bennünket a szabad mozgásban.

Alatta találjuk az átlátszó üzemanyag-tankot és a légszűrőt isA fékek kiválóak, pontosan adagolhatóak, minden a helyén, tökéletes összhangot alkotva működik a gép. Azért látszik, hogy kicsit igyekeztek visszavenni a gyártási költségekből, semmi sallang, kissé egyszerűnek hat az egyébként légies, KTM narancsra fényezett, szuperkönnyű, króm-molibdén ötvözetű acélcsőváz, amelyhez egy aluminium középső kiegészítő rész után kapcsolódik a műanyag hátsó segédváz. Mint megtudtam, ez lesz az elektromos változat váza is, a súlya pedig mindöszesen 6 (!!!) kiló körül van. A dupla kipufogó amellett, hogy jól mutat, még csendesebbé teszi a gépet. Nem olyan nagy hátrány ez, amikor erdőben csapatunk. Amennyiben a fojtás is kikerül belőlük, nyilván még nyerünk egy kis plusz dinamikát (és decibelt), ahogy az EXC-k esetében is. Végül még egy fontos információ: a gyár a szerviz-intervallumot 20 üzemórában adja meg (rendeltetésszerű használattal, tehát nyúzós üzemmel számolva) ilyenkor a gép 1,2 tized liter olajat kér a szűrő mellé. A fenntartás tehát semmiképpen nem lesz drága mulatság

Epilógus, avagy a mulatság drágábbik fele

A kis tripműszer mindenről informál, amire egy ilyen motoron szüksége van az embernekÖsszefoglalva a tapasztaltakat egy igen kiváló és sokoldalú hobbiendurót ismertem meg a 350 Freeride „személyében”, amely nyilván sokkal komolyabb feladatok megoldására is képes, mint a legtöbb kolléga, aki van olyan szerencsés, hogy meglovagolhassa. A 2013-as modell listaára 2’124’000 forint (beleértve a 27 százalékos büntető Áfa-tartalmat is), de ha forgalomba akarjuk helyezni – ami egyébként minden további nélkül lehetséges, hiszen tartozik gépünkhöz egy utcai kitt is, ráadásul teljesíti az Euro 3-as követelményeket -, akkor meg kell még fizessük az ugyancsak nem kevés regisztrációs adóval megspékelt forgalombahelyezési költségeket is. Sajnos így már elég magas lesz a végső árcédula gépünkön, de ugyebár, erről a legkevésbé sem a gyártó vagy a motor tehet…

Megszerettem!Ha valaki kedvet kapott hozzá, csak ajánlani tudom, bizonyosan nem fogja megbánni ezt a döntését. Itt ragadnám meg az alkalmat és mondanék ismét köszönetet Zsembery Barnának, hogy a gépet a rendelkezésünkre bocsátotta! Kedves sporttársak, ha egy kiváló fundurót kerestek magatok alá, akkor a KTM 350 Freeride-ot nektek találták ki, mindenképpen tegyetek vele egy próbát!

Elolvasom
/ / / / /

Thumbnail
Befutott a 48 órás mezőnye, avagy ilyenek a fáradt, de boldog motorosok!

Befutott a 48 órás mezőnye, avagy ilyenek a fáradt, de boldog motorosok!

A tavalyi, kissé eltúlzott távból kiindulva a 2012-es évi túrát nagyon gondosan igyekeztem megtervezni, előkészíteni és az útvonalat is leellenőrizni. Most nem követtem el azt a hibát, mint 2011-ben, hogy előzetesen nem jártam végig magam az útvonal minden egyes kilométerét. Lényegesen jobban is sikerült a túra teljesítése: az elindult 40 motorból 38 befutott Sárospatakra. Ami pedig a legfontosabb: a két, a távot nem teljes hosszában teljesítő pilóta sem bukás vagy műszaki probléma miatt adta fel, így elmondhatjuk: több mint hatvanezer balesetmentes kilométert tettek meg a negyvennyolcas túrázók egyetlen hétvége alatt. Ez pedig a legfontosabb statisztikai adat!

Az első vasárnapi célba érkező a Burgman 650 nyergében Csernus Péter és felesége (a képre kattintva galéria nyílik)Az abszolút legnagyobb elismerést Czene Gábor (Czdoki) érdemli meg, aki az utolsók között elindulva már szombat este felhívott, hogy befutott Sárospatakra, de nagyon romlik az idő, így szálláskeresés helyett inkább hazamotorozik Gödöllő közelébe. Így is tett, ami annyit tesz, hogy nagyjából 36 óra alatt sikerült ledarálnia jó kétezer kilométert úgy, hogy még aludt is közben. Vasárnap kicsivel délelőtt tíz óra után azután elkezdtek megérkezni a motorosok a Végardó Strandhoz, hogy délre nagyjából az egész mezőny teljesítse a túra útvonalát.

Tamásék sokat bolyongtak, de nagyon boldogan futottak beA strand egyik büféje a kedvünkért nyitott ki (mivel motoros társunk üzemelteti azt – ő inkább vállalta, hogy nem jön a túrára, hanem egy jó gulyással várja a fáradt vándorokat). Az időjárással az előzetes rossz hírekkel ellentétben viszonylagos szerencséje volt a csapatnak: szombat estére romlott csak el az idő, amikor a táv nagy részén túl voltak. Akadt, aki elázás nélkül megúszta az egész kalandot, de aki kapott esőt, az sem túl sokat.

A motorosok mellett a nap sztárja a gulyáságyú voltRemélem, hamarosan kapunk olvasói beszámolókat a túráról – mivel személyesen idén nem tettem meg, hasonlót írni sajnos nem tudok. Aki azonban veszi a fáradtságot, hogy képernyőre vesse élményeit, azt haladéktalanul megjelentetjük itt, az Onroad.hu hasábjain.

Az együtt indulást- és érkezést megtartjuk, mert nagyon jó a túra után frissiben megbeszélni az élményeket!Mindenkienk gratulálva klöszönöm az idei túrát, jövőre pedig folytatjuk. A cél a magyar tavak megismerése!

Elolvasom

Thumbnail
Lassan járj, tovább érsz

Lassan járj, tovább érsz

A modellcsalád előéletéről, az elnevezések körüli mizériáról nem értekeznék hosszabban, hiszen ezt megtettem tavaly a G650GS tesztje során. Akkor annyira bejött nekem a kis piros propelleres, hogy az idén induló BMW Motorrad Vezetéstechnikai Tréningre instruktori motornak egy, a sajtótesztek miatt eleve érkező terepesebb változatot, vagyis a G650GS Sertaot kértem használatra. Így lehetőségem nyílt arra, hogy a 2012-es évben egészen sok kilométert tehessek meg a kis géppel, és jól megismerhessük egymást. Ma már biztosan tartunk ott az ismerkedéssel, hogy beszámoljak az eddig szerzett tapasztalatokról.

Az egyediség jegyei

Kezdjük azzal, hogy mikben is tér el a Sertao változat a külön névvel nem jelölt alapverziótól. Elsősorban ugye a nevében, amely amúgy egy brazíliai sivatag után jár neki. Ha az előd a Dakar nevet viselte, akkor a cég marketingesei választottak egy olyan homoktengert, ami a mostani Dakar Rali útvonalán található. A Sertao elnevezés tehát ugyanúgy a megnövekedett terepképességekre utal, legfeljebb nem sokan gondolnak kapásból erre. Ellentétben a Dakarral…

Első ránézésre is terepre való a BMW G650GS Sertao (a képre kattintva galéria nyílik)A többi eltérést is ugyanezen a nyomon fogjuk megtalálni: más kerékméretek, nagyobb rugóutak és szabadmagasság jellemzik a Sertaot. Számszerűsítve elöl 21 colos, hátul pedig 17-es ráfokat találunk, természetesen fűzött kivitelben (szemben a „sima” G650GS könnyűfém kerekeivel). Az első gumi mindössze 90 milliméter széles, de a hátsó is keskenyebb lett, szám szerint 130-as. Így a Sertaora gyakorlatilag bármilyen használathoz tudunk megfelelő gumit választani a teljesen aszfaltostól (sajnos ilyennel, konkrétan Metzeler EXP-vel érkezett a tesztelt példány is, így a komoly terepezés nem a legkönnyebb vele) a vegyes használatúakon keresztül a full krosszgumiig.

A terepesség zálogai: 21-es első kerék és 210 milliméteres rugóút. Elöl-hátul egyarántSzámottevő mértékben nőttek a rugóutak: elöl 40, hátul 45 milliméterrel, így mindenütt 210 millit utazhatnak a kerekek. Ez pedig már tekintélyes! A szabadmagasság is gyarapodott, no meg persze az ülésé is, utóbbi 60 milliméterrel került feljebb. Így álltában a Sertao bár karcsú, de egészen magas benyomást kelt.

Indulás!

Nagyon kényelmes motor hosszabb túrákhoz isPattanjunk hát a nyeregbe, és nézzük, miben tér el a tavalyi tesztpéldánytól a keményebb legénynek szánt egyhengeres. Először az aszfaltos tapasztalatokkal nyitnék, hiszen jellemzően azért itt használom az apró bajort. A motor olyan, mint valami varázsszőnyeg. Az ország bármely részére vetődünk, a leghulladékabb alsórendű, érthetetlen okokból közútnak nevezett kátyútengeren is úgy siklunk át, mintha a világon semmi baja nem is lenne a talajnak. Járdákról fel-le, akár egészen tempósan is: az amúgy nem valami combos, 41 milliméter belsőcső-átmérőjű telók soha nem ütnek fel. Durva offroadozáskor lehet, hogy elérhető ez az állapot, de aszfalton nekem nem sikerült hasonlót produkálnom.

A blokk jobb oldalán állíthatjuk a hátsó rugóstag előfeszítését. Nekem egy személlyel is csak teljesen előfeszítve ad kellően stabil érzést. A gáztartály is a Sertao sajátjaA némileg imbolygós benyomást keltő rugózás másik nagy érdeme, hogy csak addig tűnik puhácskának, ameddig erre szükség is van. Amikor ugyanis odacsapjuk a kanyarívre, nagyon szépen követi azt és bátran dönthetjük – ez a bátorság főleg a keskeny abroncsok fényében dícséretes. Persze ez a határozottság nem azt jelenti, hogy a Tele-Paraleveres GS-futóművek a kanyarvadászati centrumokban komoly veszélybe kerülnek majd, csupán azt, hogy a Sertao az ennyire hosszú rugóúttal rendelkező motorok mezőnyének nagyon az elején helyezkedik el kanyarstabilitás terén.

 

A második oldalon a felfüggesztés árnyoldalai következnek. Lapozz!

[ pagebreak ]

Azért lassan a testtel…

Amikor elkezdünk sietni, akkor viszont kijön a hosszú és puha rugózás hátulütője. Persze lehet, hogy csak a futómű-geometria okozza a jelenséget, mindenesetre a Sertao az autópálya-sebességhatár átlépése után elkezd sokkal kevésbé barátságosan viselkedni. Kóvályog az eleje már egyenesben is, kanyarban kissé halványul a pontossága, igen határozott kézre van ilyenkor szükség a kormányzáshoz. Ha nagyon sietünk, akkor pedig a lélekjelenlétünkre is. Egy alkalommal nagy tempóval értem utol egy kamiont, és kicsit közel voltam már hozzá, amikor elkezdtem kihúzódni mögüle. Amikor a félpótkocsi mögötti örvény elcsípte az első kereket, olyan kormánycsapkodás kezdődött, hogy alig győztem összeszedni a vasat. Ha ilyenkor valaki megijed, és gyorsan becsukja a gázt, kész is a baj…

Az egyetlen első tárcsa csak nagyon sok vészfékezés után kopott rendesen össze a betéttel. Azóta rendesen viselkedikPersze könnyű a megoldás a problémára: ez a motor egészen egyszerűen nem erre való. Olyan, mint amikor Sjaak Lucassen elmegy a Szaharába az R1-es Yamahával: végigvergődik rajta valahogy, csak nem tudjuk, minek. Ameddig ugyanis a Sertaoval nem lépjük át a 100-110, de maximum 130-as tempót, a fenti bizonytalanságokról még csak tudomást sem fogunk szerezni. Ezt ráadásul az egyhengeres motorka igen alacsony fogyasztásokkal hálálja meg: ha nem rángatjuk a bajszát, simán és bőven 4 liter alatt kér a 95-ösből 100 kilométerenként. Teljesítménye okán amúgy sem támogatja a száguldozást, akkor pedig mindenki jobban jár, ha komótosra vesszük a lépést.

Tényleg magas építésű motor, így talán megbocsájtható neki, hogy nem szereti a nagy tempót

Kiskalapács

Az egyhengeres erőmű hangját már tavaly is szerettem, és ez a szimpátia a Sertao esetében is folytatódott. Annyira aranyos, ahogy az amúgy igen gyatrán leolvasható fordulatszámmérőt szinte szükségtelenné téve kalapál, mindig tudtára adva a fedélzeten tartózkodóknak, hogy éppen hol tart a főtengely forgása. A vibráció a normális, mondjuk 100 kilométer/óra alatti tempóknál még nem kellemetlen, azután ahogy elkezdünk sietni, egyre kevésbé marad az. Sebaj, még egy érv a „lassan járj, tovább érsz” mellett!

Füst csak a jobb oldalon jön kiA kipufogórendszer is szerepet játszik a jópofa tónus létrejöttében. Az első ránézésre két végdobos rendszer ugyanis nem az. Vagy az, de mégsem. Legalábbis nem úgy. A blokktól a cső ugyanis a bal dobhoz megy fel, ebben található a katalizátor. Innen – miután szépen megtisztult – egy összekötőn átvándorol a jobb oldalra, ahol némi hangtompulást követően eltávozik a szabadba. Ennek az az eredménye, hogy bár mind a két dobszerűségnek van szerepe, mégis csak a jobb oldali lesz fekete a füsttől. Nem véletlen, hogy a régi nagy F650GS mágusok közül néhányan egyszerűen kiiktatták a bal oldali dobot, és az optika megtartásával mondjuk pótbelső- és kerékszerelőszerszám-tartót alakítottak ki benne. Úgy még a motor hangja is szebb lett. Igaz, oda az Euro-3 norma teljesítése, úgyhogy hagyjuk is!

Aki ide tette a markolatfűtés és a vészvillogó kapcsolóját, annak minimum eltörném a kezeit

 

Az utolsó oldalon elhagyjuk az aszfaltot. Azzal jön is a felhőtlen boldogság!

[ pagebreak ]

Ésszel a fékkel

A vezetéstechnikai tréningek során elég sok vészfékezési gyakorlatot volt szerencsém elvégezni a Sertao nyergében, így a fékrendszert jól sikerült kiismerni. Először kissé el voltam kenődve, mert az egyetlen első féktárcsa segedelmével még akkor sem tudtam a várt hosszúságú (vagy inkább rövidségű) fékutakat produkálni, amikor nagyon koncentráltam és mind a négy ujjammal acélosan húztam a kart. Aztán a helyzet hirtelen megjavult – egyszerűen nagyon nehezen kopott össze a betét és a tárcsa. Ma már lazán összejön a 40 méter körüli fékút százas tempóról, ami teljesen normális.

A színvilágot eltalálták...A hosszú úton járó és puha első teleszkópok ugyanakkor nagyon nem honorálják a rossz féktechnikát. Hiába nem esünk el a blokkolásgátló miatt, ha csak az első féket használjuk és durván húzzuk be, az az érzésünk támad, hogy át fogunk ugrani a kormányon. A Sertao vezetőjeként nagyon jól meg tudjuk tanulni a helyes féktechnika fontosságát: intenzív hátsófék-használattal összeültetjük a motor hátulját, közben progresszív első fékkezéssel felkeményítjük a teleszkópokat. Így az első futómű ugyanannyit ül össze, mégis ezerszer stabilabb és kiszámíthatóbb érzést ad a motor. Arról nem beszélve, hogy lényegesen rövidebb úton meg is áll!

A hátsó féknek igen nagy jelentősége van a Sertao használata során

Na de most már le az aszfaltról!

Nem lehet tesztet írni a BMW G650GS Sertaoról, ha nem megyünk el egy kicsit terepezni vele. Sajnos a korábban már említett, aszfalton amúgy világbajnok választásnak bizonyuló EXP abroncsok nem különösebben kedveznek a terepgyakorlatoknak, hiszen sem tolóereje, sem oldaltartása nincs laza talajon. Így csak kemény talajon tudtuk kivallatni a motort, mert tesztgépet odaverni ugye nem nagyon illik.

Ide született! A könnyed terepjárás során van igazán elemébenA Sertao súlya (menetkészen mégis csak közel van a két mázsához) és futóműve alapvetően nem a hardendúrózás műfaját támogatja, hanem a lazább terepkirándulásokhoz készült. Ilyenkor úgy viselkedik, mint egy igazi jó teleszkópos felfüggesztésnek kell: puhán kivasalja az egyenetlenségeket, köveket, huplikat. Ésszerű tempó- és szintkülönbségek mellett. Amikor akár a sebességet növeljük meg túlzottan, akár a terepviszonyok lesznek nagyon durvák (krosszpálya szintre tessék gondolni), már kevésbé pontos és kellemes. Ilyenkor mindig az jut az ember eszébe, ami az aszfaltos haladáskor is: „Lassan járj, tovább érsz!” – vagyis tanúsítsunk némi önmérsékletet, és nagyon kellemes társunk lesz a G650GS Sertao. Kikapcsolható blokkolásgátlója mellett ilyenkor az egy első féktárcsa kimondottan előnyére válik: nagyon finoman adagolható a fék, jól lassítható és manőverezhető a motor. Ennyire könnyen és játékosan vezethető motor alattam terepen talán a Yamaha WR250R volt – legalábbis amikor terepen robogtam a kis bajor bokorugróval, az jutott eszembe. Ami talán nem olyan nagy baj, hiszen az egy sokkal kisebb és könnyebb vas…

Nem fér sok a tankba (jellemzően 11-12 liter között tankolok bele), de többnyire jóval 300 kilométer fölött van a hatótávPersze ha a sajátom lenne, biztosan kapna magasabb gyári ülést, egy elég becsületes (legalább 50 milliméteres) kormánymagasítót, no és persze valamilyen korrekt vegyes használatú gumiabroncsot, mondjuk Metzeler Endura3 Sahara-t. Azzal aszfalton és terepen egyaránt nagyon kellemes társa lesz annak a motorosnak, aki már nem az eszetlen száguldozásra, hanem a kellemes kirándulásokra vágyik.

 

Az utolsó oldalon találod a részletes műszaki adatokat.

[ pagebreak ]

Műszaki adatok

 
BMW G650GS Sertao
Erőforrás
 
Motortípus
Egyhengeres DOHC benzinmotor elektronikus benzinbefecskendezéssel
Hengerűrtartalom (cm3)
652
Furat x löket (mm)
100×83
Sűrítési viszony
11,5:1
Keverékképzés
BMS-C II.
Teljesítmény (kW/LE/rpm)
35/48/6500
Forgatónyomaték (Nm/rpm)
60/5000
Indítás
önindító
Erőátvitel
 
Sebességváltó
körmös kapcsolású ötfokozatú
Szekunder hajtás
lánc
Felépítés
 
Váz típusa
acél hídváz
Futómű elöl
41 mm belsőcső-átmérőjű teleszkóp-pár, rugóút 210 mm
Futómű hátul
állítható előfeszítésű központi rugóstag, rugóút 210 mm
Első fék
300 mm átmérőjű tárcsa (opciós, kikapcsolható ABS)
Hátsó fék
240 mm átmérőjű tárcsa (opciós, kikapcsolható ABS)
Gumiabroncs elöl
90/90-R21
Gumiabroncs hátul
130/80-R17
Méretek
 
Hosszúság/szélesség/magasság (mm)
2’185/920/1’440
Tengelytáv (mm)
1’484
Utánfutás/villaszög (mm/fok)
123/61,9
Ülésmagasság (mm)
860 (opciós magasított üléssel 900)
Üzemanyagtartály térfogata (l)
14
Saját tömeg menetkészen(kg)
193
Megengedett össztömeg (kg)
380
Menetadatok
 
Végsebesség (km/h)
170
Gyorsulás 0-100 km/h (mp.) 5,7
Fogyasztás 90/120 km/h (l/100km)
3,2/4,3
Ár (forint, 2011. május)
2.638.000.-
Elolvasom
/ / / /

Thumbnail
Egy tényleg új kategória születése

Egy tényleg új kategória születése

Érdekes dolog a motorkerékpárok kategóriákba sorolása. Persze egy krosszmotort egy speedgéptől könnyű megkülönböztetni, de már a nagy túraendúrók (most nem ilyenről van szó!) is annyira összemosódnak a túramotorokkal, hogy szinte fölösleges különválasztani őket. Elég arra gondolni, hogy például a Ducati Multistrada vagy a Kawasaki Versys 1000 (utóbbit hamarosan teszteljük) ugyan hivatalosan endúró, mégis 17-es első keréken gördül.

Szaporodó szegmensek

A Honda a kategóriák közötti zavart tovább növelte az „On-Off” szegmens életre hívásával. Ezek olyan motorok, amelyek alapvetően mindennapi használatra és hétvégi (persze meghatározóan aszfaltos) kirándulásokra egyaránt alkalmasak, de a rossz utaktól sem ijednek meg – hiszen felépítésük is némileg magasabb, rugóútjaik hosszabbak. Vagyis a már önmagában is alig megkülönböztethető „túramotor” és „túraendúró” közötti alig létező résben helyezkednek el. Ilyen motorkerékpár például a tavaly már kipróbált Honda VFR800X, a Crossrunner.

Elsőre szinte egy pofás kis csupasznak tűnik, pedig jóval magasabb felépítésű (a képre kattintva galéria nyílik)Az első számú japán motormárka marketingeseinek másik nagy felismerése egy új generációs család kitalálása volt. A neve is ez lett: Új Generáció, ángliusul New Generation, azaz NC. Az alapelv az volt, hogy azonos alapokra hozzunk létre többféle olyan kétkerekűt, amelyek a motorosok mindennapi közlekedés iránti igényét hivatott kielégíteni. Mindezt olcsón, hatékonyan és környezettudatosan. Magáról az alapelvről minden részletet megtaláltok korábbi cikkünkben (tényleg érdemes elolvasni).

A jellegzetes kis csőr anyanyszárnyaséknál az "On-Off" szegmensbe tartozást jelziAz Új Generáció és az „On-Off” kategória metszetében pedig ott csücsül az NC700X névre hallgató modell, amely műszaki adatait és árát tekintve egyaránt egy olyan motornak tűnik, amely a magyar átlagmotoros elvárásainak és lehetőségeinek talán minden eddiginél jobban meg fog felelni. Lássuk, mennyire!

Koncepció a gyakorlatban

Nagyon kényelmes, egyenes testtartást tesz lehetővé a motor felépítéseNézzük, hogyan valósították meg a mérnökök a marketing osztály cseppet sem egyszerű kéréseit az NC700X esetében. Azt mondták nekik, kell egy ésszerű kompromisszumot jelentő, nem túlméretezett, a lehető legtakarékosabb erőforrás. A megoldás egy 670 köbcentiméteres, soros kéthengeres blokk lett, nagyon hosszú lökettel, súrlódáscsökkentő belső bevonatokkal és egy irdatlan hosszúra áttételezett hatsebességes váltóval. Így elérték, hogy az erőforrás ugyan egyáltalán nem pörgős (6’500 környékén már le is szabályoz), viszont egészen alacsony fordulattól komoly nyomatékot biztosít. Így a motor a normál, hétköznapi sebességtartományokban jobban használható, mint egy sokkal erősebb hatkilós sportgép vagy naked. Valóban így van: még autópályatempó környékén is háromezer magasságában forog a blokk, ami tényleg nagyon-nagyon kellemessé teszi a vele való közlekedést. Igaz, városban nem viseli el a legmagasabb fokozatot, na de végül is azért van a váltó, hogy használjuk!

Ha nem törünk pályamotoros babérokra, parádésan kiszolgál a hétszázas sorkettesAz „On-Off” szegmensnek kicsit túraendúrósnak is kell lenni, az pedig a Honda hagyományai szerint (Transalp, Varadero) egyet jelent a V2-es erőforrásokkal. A hagyományőrzés jegyében az NC család soros kéthengeresének főtengelycsapjait 270 fokos elékeléssel készítik. Így a kis kéthengeres motorhangja ugyanolyan lüktető jellegű, mint egy vékettes blokké. A vibráció ugyanakkor nagyon gyenge, szinte említésre sem érdemes. Az akusztikát összességében egészen izgalmasnak érzem, már a gyári dobbal is teljesen elégedett voltam vele. Hogy a beígért üzemanyag-takarékosság terén mit tud a „kis” hétszázas, azt viszont csak a cikk végén lövöm le – hiszen a valóságban is a teszt legvégén tudtam meg a fogyasztást.

 

A következő oldalon hideget és meleget is kap az NC700X. Lapozz!

[ pagebreak ]

Kényelem fent és lent

Az utasülés alatt találjuk a tank betöltőnyílásátHogy a motor kényelmes legyen, ahhoz először is megfelelő helykínálatra, másrészt megfelelő futóműre van szükség – különösen Magyarország úthálózatán gurigázva. Az előbbit illietően már akkor elámultam, amikor a sajtótájékoztatón először felültem az NC700X-re. A motor filigrán külméreteit tekintve (ami amúgy nem is olyan filigrán, mert például a tengelytávja egészen hosszú ám) elképesztően kényelmes. Az ülés-kormány-lábtartó háromszöget a hozzám hasonlóan magas versenyzők számára is nagyon kedvezőre formálta a Honda mérnökcsapata: jól elférnek alsó végtagjaim, a legkisebb görnyedés nélkül fogom a kormányt – egyszóval parádés! Ki merem jelenteni: bármilyen hosszú távot hajlandó lennék bev

Elolvasom
/ / /

Thumbnail
48 óra a Magyar hegyek között – indul a jelentkezés!

48 óra a Magyar hegyek között – indul a jelentkezés!

Négy éve egy véletlen ötletből indult, mára pedig számunkra kötelező hagyománnyá vált megszervezni az Onroad 48 órás teljesítménytúráját. 2009-ben Magyarország határvonalát motoroztuk körbe, a következő évben a Magyar történelmi várakat látogattuk meg, tavaly pedig Nemzeti Parkjainkat kerestük fel. Az idei túra több szempontból eltér az eddigiektől, de talán motoros szempontból a legszebbnek ígérkezik.

Hegyvidékeink vonulata meghatározza az útvonalat: egy nagy patkót fogunk leírni, persze némi cikk-cakkozássalA magyar hegyek vonulatait fogjuk végigmotorozni ugyanis, amely „téma” alapból magában foglalja a folyamatos kanyargást és a szépséges tájakat. A táv hossza és jellege miatt azonban most közös rajt és célba futás lesz (kivételesen), hiszen a hegyvidékeink patkó-jellegét végigjárni csak így logikus. Ráadásul ez a 48 órás valóban ennyi idő alatt lesz teljesíthető (és teljesítendő) mindenki számára, hiszen a szűk 1’500 kilométer még két rövid alvással és kényelmesen motorozva is belefér.

Naplemente a Kőszegi hegységben az Alpokalján (a képre kattintva galéria nyílik)Az eredeti tervek szerint egy 12 órás Bike Maraton futamot terveztünk a programba építeni a túra szombati napjára. Ez még különlegesebbé és játékosabbá tette volna az eseményt, illetve ez indokolja a jelentkezés kései elindítását is. A szponzoráció teljes hiánya miatt (a Bike Maraton futamok jellege miatt annak lebonyolítása sokkal költségesebb, mint a hagyományos 48 órásé) azonban múlt héten sajnos törölni kellett ez irányú terveinket, így marad a „hagyományőrzés”. Ettől azonban az útvonal, a kanyargás és a látnivalók szépsége mit sem fog változni.

Lebonyolítás

A túra közös rajtja Pécsváradon lesz, 2012. május 11-én, pénteken déli 12 órakor. Itt kapja meg minden jelentkező a részletes itinert, amely alapján el tud indulni. (Egy előzetes útvonaltervet olvashattok az oldalon, amint a bejárás befejeződik – várhatóan jövő héten.) Innentől mindenki maga oszthatja be tempóját, pihenőidejét. A lényeg: vasárnapra, azaz május 13-ra mindenki érkezzen meg Sárospatakra, ahol egy közös ebéd keretében meg tudjuk beszélni a friss élményeket, illetve természetesen megkapjátok okleveleiteket (mert aki végigmotorozza a távot, az ezt maximálisan megérdemli majd), illetve átvehetitek megrendelt emlékpólóitokat.

A Balaton-Felvidék megunhatatlan domborulatai - rengeteg csodás látnivalóban lesz részünk a túrán!

Jelentkezés

A részvételhez csupán a cikk végén található űrlapot kell kitöltenetek és megnyomni a „Küldés” gombot. Erre rövid időn belül egy válasz E-mailben elküldjük az összes szükséges tudnivalót a részvétel költségéről, az átutalás módjáról, illetve a részvételi díjak beérkezését követően például a rajt pontos helyéről is. Utána pedig már csak egy dolgod van: felkötni a motoros fehérneműt, és végigmotorozni a 48 órát! Akár velünk közösen, a Magyar hegyek között!


A jelentkezés lezárult. Amennyiben szeretnél elindulni a túrán, erre úgy van lehetőséged, ha küldesz egy E-mailt az info@onroad.hu címre a neveddel. Ebben az esetben a nevezési díjat (3’000.- forint) a rajtnál tudod rendezni. Emlékpóló készítésére már nincs lehetőség.

Elolvasom

Thumbnail
Jé, ez nem is béemvé!

Jé, ez nem is béemvé!

A címet rögtön az elején meg kell magyarázzam egy sztorival, amely akkor esett meg, amikor éppen gurultam vissza a géppel a Triumph Budapest szalonja felé. Az Astoriánál megálltam a lámpánál egy motoros futár mellett. Valamilyen klasszikus 125-250 köbcenti körüli futármotoron ült a kolléga, amikor mellégurultam, lelkesen vizslatni kezdte az Explorert. Nézte-nézte vagy 20-25 másodpercig, majd hirtelen a felismerés isteni szikrájával az arcán felkiáltott: JÉ! HISZEN EZ NEM IS BMW!!! Már a Rákóczi úton gurultam, amikor leesett, hogy az egy napos menetpróba során bennem is felgyűlt valamennyi tapasztalatot a lehető legfrappánsabban sikerült összefoglalnia.

Nagyon jó felépítésű motor, igazi túraendúró (a képre kattintva galéria nyílik)No de nézzük meg részleteiben, milyenre is sikerült a bajor kategória-etalon kékvérű brit kihívója!

Belsőégésű villanymotor

Még a Motorshow-n nézegettem először az Explorert, és az volt az első gondolatom a hatalmas, és gigantikus tartományban állítható plexivel kapcsolatban, hogy milyen alacsonyan van elhelyezve a merevítése. Biztos rezegni fog – gondoltam saját boxermotoros tapasztalataimból kiindulva. Azután amikor beindítottam a soros háromhengeres blokkot, rájöttem nyilvánvaló tévedésemre. Mert a több mint 1,2 literes, keresztben elhelyezett motor nem vibrál. Soha. Illetve valamilyen finom kis rezgést továbbít a lábtartók és a kormányvégek irányába bizonyos fordulatszám-tartományokban, de ez ahhoz édeskevés, hogy a plexi rázkódni kezdjen.

A soros háromhengeres blokkot nem nagyon döntötték előre, mégis nagyon alacsonynak érezni a motor súlypontjátUgyanakkor az erőforrás az angol cég háromhengereseitől megszokott módon rendelkezik azzal a ritka jó tulajdonsággal, hogy soha nem fogy ki az erőből. 2’000-es fordulat körül már értékelhetően elindul, és nagyjából folyamatosan tol a bőven 10’000 fölötti tartományban is. Ugyanazzal a kellemes szokással nyugtatja a vezető idegrendszerét, ami a Tiger 800 XC esetében is annyira tetszett: ha az ember laza burkolaton bajba kerül és kicsit teker a gázon, a blokk bármelyik fokozatban és fordulatszámon azonnal és készségesen a segítségére siet.

Minden létező dologról informál a műszerfal. A teljes teszt fogyasztása a végén is 5,9 liter volt 100 kilométerenkéntAmi pedig a legszebb: ehhez alig igényen kőolajszármazékot! Az Explorer még bejáratós volt (alig több mint háromszáz kilométerrel az órájában hoztam el), ennek ellenére a teljes, mintegy 240 kilométeres teszttávon 5,9 litert fogyasztott száz kilométerenként. Egy szakaszon, ahol tényleg kényelmes országúti tempóban motoroztam, és nem nyúztam egyáltalán, lenulláztam az egyik számítógépet. Jó 40-50 kilométer után 4,9 literes fogyasztást mutatott a műszerfal. Amennyiben tehát nem száguldozunk, egészen messzire el lehet jutni a 20 liternyi üzemanyaggal.

Agyonelektronizálva

Tíz küllősek a könnyűfém kerekek - így nem fűzöttek ugyan, de vélhetően jól bírják majd az igazán minősíthetetlen utakat is. A fékek első osztályúakA modern és erős motorkerékpárokat ma már el sem lehetne adni mindenféle vezetőt segítő menetvezérlő rendszerek nélkül. A Tiger Explorer pedig igencsak el van eresztve ebből a szempontból, vagy mondjuk úgy: semmilyen lemaradásban nincs a kategória élmezőnyétől. Van ugye alapban egy ABS-ünk, amely nagyon szépen, nem túl korán beavatkozva teszi a dolgát – aszfalton tökéletes, tehát pipa. Amennyiben laza talajon motorozunk, természetesen ki is tudjuk kapcsolni. (Amúgy az egész – teljesen hagyományos, tehát semmilyen módon nem integrált – lassítóberendezés minden kritikán felül teszi a dolgát, egyszerűen hibátlan.) Ezen felül van komplett menetvezérlő elektronikánk, három állással: aszfaltos, terepes vagy teljesen kiiktatott állapottal. Megvallom őszintén, csak az aszfaltosban használtam a motort murvás úton is, mert meglepően használható volt ezzel az alapállással. Ugyanis nem egy egyszerű gyújtás-megszakítás

Elolvasom
/ / / / / /

Thumbnail
Dízelmotor házilag: Azt a kurvaaa!!!

Dízelmotor házilag: Azt a kurvaaa!!!

A sorozat korábbi részei a sorszámokra kattintva érhetők el: 1., 2., 3., 4., 5., 6., 7., 8., 9., 10., 11., 12., 13., 14., 15., 16., 17. és 18. epizód.

 

Újra itthon, de sok még a teendő!

Újra itthon. De jó is a motor felett aludni (egy szinttel). Motor! Mert mostantól talán nevezhetem már motornak, legalábbis a formai állapota alapján. Ugyan menni nem tudott még Csabitól eljövet, de a hazaérkezés után két héttel ez már egy kitűzött cél volt. Menni vele legalább 5-6 métert önerejéből. Mindegy milyen műszaki körülmények közt, de önjáró legyen a motor. Ezt annyira kőbe véstem magamnak, hogy ki is tűztem azt a vasárnap délutáni időpontot, amikorra meghívtam Mackot, Csabit, és a családot is behergeltem az eseményre.

A Csabitól elhozott motor másnap, természetes fényben (a képre kattinva galéria nyílik)Elmesélni is nehéz mi munka zajlott a műhelyben. Esténként előfordul, hogy tízkor a feleségem szólított fel, aludnom kell a holnapi munkaképességhez. A köztes hétvégén ráadásul kis osztálytalálkozót is tartottunk. (Korábban szerveztük le erre az időpontra.) Szándékosan nem ittam 3-4 korsónál többet, és a korai búcsúzásom mellé abban is megegyeztünk a fiúkkal, hogy akkor hiszik el, hogy hajnalig szerelni fogok, ha küldök magamról egy MMS-t hazaérkezéskor, és egyet hajnali fél egykor is. Megtettem.

Sok apróság készült el a két hét alatt, olyanok mint oldaltámasz, lábtartó, váltókar, aksitartó, vízhűtő, kormányütköző, a sárvédő felfogatása, maga a kormány, és még hasonlók. Néhányuk elkészülte után össze is írtam Csabinak, illetve egyben magamnak is a hátralévő feladatokat aszerint csoportosítva, melyek az elengedhetetlenek a próbakörhöz, és melyek a kevésbé fontosak, vagy amikben kompromisszumos megoldás is elfogadható az első méterek megtételéhez. Nézzük ezt a (nem rövid) listát.

Ami a próbakörhöz is kell:

– Kormány megépítése (lehajlítás, hegesztések);
– Villanyakra alul a kormány elfordulás ütközőnek a karimát felhegeszteni (én már elkészítettem);
– Motortartó bakokra a pótlást felhegeszteni (már legyártottam);
– A váltót merevítő bakhoz egy rúd legyártása esztergán (lásd a rajtoz lentebb), hozzá a rögzítő fülek felhegesztése a vázra, valamint a leszerelhető tartók kialakítása (fülek legyártva, a tartókat nem tudom előre gyártani, a kész rúd ad méretet nekik);
– Fék-oldalon a fékrudat tartó fülek vázhoz hegesztése, a rúdmerevítők hegesztése;
– Hátsó sárvédő tartón lehegeszteni a menetszár-toldókat a sárvédőhöz;
– Akkutartó konzol végleges kialakítása, vázhoz hegesztése (egy mintát gyártottam, csak le kellene utánozni komolyabb anyagból;
– Akkura egy doboz gyártása (én hétfőn szabok rozsdamentes anyagból 5 oldalnak való lemezt, azt kellene élhegeszteni, annyira szépre, hogy utána polírozással véglegesíthető legyen (ez ráér a próbakör után is);
– Lábtartók és rajta a karok rozsdamentes hegesztése (csak polírozás lesz utómunkának);
– Hátsó ülés tartójának kialakítása, lehegesztése olyanra, hogy ülés helyett doboz is rögzíthető legyen rá (ez ráér a próbakör után is);
– A termosztátháznál a lábnak egy hővédő félkörív lemez gyártása (javasolt rozsdamentesből, hisz nem lehet festve az állandó dörzsölés miatt, lekopna – ez is ráér a próbakör után);
– Víz visszatérőben a rézcsövet lefordítani, a jelenlegi 90 fokos idom helyére egy nyomásmérő órának menetes csatlakozót kialakítani (mini órát esetleg te tudnál szerezni, nyomást és hőfokot kell mérnie);
– Hűtőn az előre menő csonkot kicsit elfordítani – ez aluhegesztést igényel (talán ráér a próbakör után is);
– Hűtőn és a termosztát-házon lévő lyukakba valami csavar vagy óra vagy egyéb keresése az elzárás érdekében;
– Tank (ez biztosan ráér a próbakör után is);
– Hátsó keréken a korábbi hegesztések AWI-val való simítása szépre (ez talán ráér a próbakör után is);
– Tágulási tartály felfogatásának kialakítása, menetének alkalmassá tétele a motorhoz (csőcsatlakozás).

Ezt gyártsd le Csabi…Amik pedig biztosan ráérnek a próbakör utáni időben:

– Hűtőmaszk kialakítása;
– Hátsó lámpa, rendszámtábla-tartó kialakítása;
– Indexek elhelyezése (itt még lehet, hogy kell hegeszteni később);
– Logo kialakítása, elhelyezése (itt még lehet, hogy kell hegeszteni később);
– Elektronika helyének kialakítása (itt még lehet, hogy kell hegeszteni később);
– Elektronika tervezése, gyártása;
– Légszűrő (csatlakozásának) kialakítása;
– Kipufogó
– Motorállvány lehajlítása félcolos csőből, két kicsi kerékkel;
– Utas lábtartójának kialakítása.

 

A második oldalon elkezdem szépen kipipálgatni a felsoroltakat. Lapozz!

[ pagebreak ]

Ugorjunk neki!

El is kezdtem sorban kipipálni a legfontosabbakat az előző oldalon felsoroltakból.

Mennyire lesz dönthető a motor?A problémám a lábtartóval a szélessége miatt adódott. A GS-ről kompletten áthozott, jóféle rozsdamentes anyagból készült lábtartó a bölcső csövére szerelve 96 centiméteres szélességet adott. Elképzeléseim szerint ezzel túl széles lenne a motor. Legalábbis nekem fárasztó ekkora terpeszt venni. Vizsgálva a vázcső alá szerelés lehetőségét, ami 8-9 centis rövidülés mellett a mélyebbre kerülést is jelenti, egy közepes dönthetőség jött ki. Végül a kérdés eldöntését a próbakörre hagytam, hisz a műhelyben egyedül megdöntve a motort, egy gödör utáni berugózott állapotot nemigen tudok hitelesen imitálni. Felpontoztam hát alulra, ami egyben az egyszerűbben járható út is a jelen helyzetben. Nem kell gyártatni esztergályossal egy illesztődarabot.

A váltócserét is megejtettem volna, de annak kapcsán a szerencsém ismét megmutatta mindkét arcát. Egyrészt nem sikerült felszerelni az Erdős Csabás részben megvásárolt hátramenetes, hátulról szerelhető váltót, mert a szétszedése után kiderült, törött benne a váltókart visszahúzó rugó.

A törött rugóA bosszantó csak az, hogy a rugó megvehető az ebay-en nyugateurópai forrásból pár angol fontért, de háromszor annyi a posta, és várni kell rá heteket. Beszerezhető még az ukránoktól is, de ahhoz kellene tolmács (mert a mi időnkben kötelező orosz órákról természetesen épp a rugó szónál hiányoztam), és a PC-re is telepíteni kellene a ciril betűkészletet, hogy egyáltalán böngészhető legyen a webshopokban az áru. A hazai Ural használt alkatrész kereskedők meg (joggal) nem akarnak egy kurrens komplett váltót megbontani egy rugóért, turkálni meg melyiknek éri meg a köbméternyi ömlesztett alkatrész között 1-200 forint haszonért? Úgyhogy kénytelen voltam jóárasított 3’000 kemény magyar forintért megrendelni egy ilyen rugó legyártását. (Csak két héttel későbbre jelezték az elkészülését.) De kinek a javaslatára is? Na, ez már a szerencsém szebbik arca. Mindig is szerettem volna, ha az építésem nyilvánosság előtti alakulása másokat is megmozgat, ösztönöz, inspirál. Itt nem feltétlenül a nekem nyújtott segítségre gondolkodok csupán, őszintén mondom: nem! Ez most megtörtént, hisz az onroadon futó egyik korábbi rész kommentjein keresztül megismert Halász Gábor olvasótárssal személyes ismeretségbe kerültem, aki komoly segítséget ajánlott fel a később kérdéssé váló áttételezés ügyében. Gábor eljött személyesen is megnézni a munkásságomat, amiből egy kellemes szakmai értekezés kerekedett, alaposan átbeszélve azon túl az élet nagy dolgait is. Megint kiderült, nem is olyan nagy ez a világ (főként a globalizáció óta), hiszen az ő munkahelyét én is belülről ismerem a saját munkahelyem által (sok évvel korábban a cégük telephelyen belüli költözködése kapcsán jártam náluk a távközlési hálózatuk átépítése miatt). Szóval Gábor adott egy tippet a rugókészítésre, és annak legmegfelelőbb helyére. Köszönet érte. (És előre is azért a munkáért, ami majdan megvalósulhat, ha végre kell hajtani az áttétel módosítását.) Ez azt jelenti, hogy bár a próbakörre már idő híján nem lehet kész a váltó, de erre alkalmas lesz még a régi is. Gábor meg remélem, ezután látogatóm lesz később is.

Ilyen lett a hátsó sárvédőAz aksitartóval, a hátsó sárvédő és a tartója rögzítésével, merevítésével jobb volt a helyzet. Spaniferrel összehúzva találtam meg azt a magasságot a hátsó kerék felett, amibe biztos nem ér bele. A legkisebb Suzuki aksinak készült egy fészek, amiből egy használtat (nem feltétlenül 100 százalékos állapotút) kaptam is egy havertól, aki az autóvillamosság szakterületén villant zseniálisat. (Olyan saját fejlesztésű védelmi kiegészítőket épít be a megrendelők kocsijába, amiből az évek hosszú folyamán is csak egyet loptak el. Hozzá kell tenni, azt is trélerrel, és ami a legszebb, az ellopás után még fél napig próbálták valahol egy udvar vagy műhely hátuljában beindítani.) Szóval az aksinak jobb helyet nem találván kiegyeztem a gondolattal: lehet, az aksifedő, terveim szerint rozsdamentes anyagból készítendő doboza lesz egyben a háttámlám is. A sárvédő hátsó rögzítésének önmagában nem kellene ilyen vaskos csavarokkal készülnie, de ugyanezek a csavarok rögzíthetnék azt a tokot is, amibe a levehető hátsó ülés is kapaszkodhat majd. Akkor pedig egy ember súlyát is megtartani bírónak kell lennie. Éppen ezért a tartókeretet is meg kellett erősíteni, hiszen egy rá nehezedő ember súlyának többszöröse is jelentkezhet impulzusszerűen amikor például úthullám miatt felüt a motor.

MerevítésA GS-ről származó lábtartókhoz valamiért csak a fékoldalon készült el minden részegység, a váltó oldalon a motoros lábához tartó kar már nem. Azt a fékoldali mintájára nekem kellett legyártani saválló anyagból, hogy illeszkedjen a már meglévő részegységekhez. Ahogy a képanyagban meg is jegyeztem, számomra is ilyenkor lesz igazán szembetűnő a fejlődésem, hogy korábban milyen feladatok tudtak okozni fejtörést, amelyek most magától értetődők. Hmmm…és még mennyi mindennel leszek később ugyan így… Ezek után az oldaltámasz sem lehetett akadály.

 

Egyre nagyobb a kapkodás. Fog ez sikerülni?

[ pagebreak ]

Az utolsó napok

A hűtővíznek régebben kitaláltam egy átlátszó, de legalább áttetsző csövet, amiben jól láthatóvá válna a színes folyadék. Sikerült is vennem szilikon csövet, ami 250 fokig hőálló-alaktartó, vegyileg ellenálló. Csak egy baj van vele. Puha anyaga miatt már egy 40-50 fokos kanyarba kényszerítésre is megtöréssel reagál. Márpedig nekem több 90 fokot is be kellene vetetnem vele. Ilyenkor is megoldás a rugó. Sikerült túrni pár egyforma hosszú rugót rá. Eredetileg belülre valót vizionáltam, de külső jött össze.

Rugóval merevített vízcsőJa, egy fantasztikus hírem is van! Mindent a végleges helyére rakva, tényleg elegendőnek bizonyult a hely a motorhűtő számára. Így aztán még a kormány is kényelmesen elfordul mindkét oldalra egyformán. Így már az elfordulás-ütköző is szimmetrikus lehet.

Nagy hajtás maradt az utolsó napokra. A második hét szerdájára és csütörtökére sikerült Csabival megbeszélni egy egész estés munkát, amikor is az utolsó csavarig szétszedtem a motort. A hegeszteni való részekkel (gyakorlatilag a blokk-váltó kivételével mindennel) mehettem hozzá. És ha már előttem volt a csupasz váz, hát mértem egy tömeget.

A váz súlyának méréseHozzávetőleges pontossággal 31 kilogramm, és ebben a hátsó teleszkóp is benne van. Nem tudom, ez sok vagy kevés. Talán az tudja, aki már épített hasonló motort, vagy mért már meg gyári vázat.

Hanem Csabinál megdöbbentő meglepetés fogadott! Nem is találok szavakat a látottak leírására. Talán csak egyet: REND.

Vajon én hatottam Csabira? Mindenesetre álom ez a rend!Én újra semmit se találok meg – gondoltam, és az első percben ez igazolódott is. Még egy kalapácsot sem tudtam Csabi kezébe adni. Ellenben viszont fényképeztem jobbra – balra, míg Csabi megint nekiállt AWI-zni.

Az asztalon a gokart készülő vázrészei foglalták el a helyet. Az előző részben látott képre emlékezve, az egész gépet még nem tudja visszaadni, de a vázának egyes részeire tényleg hasonlítanak a már legyártott darabok. Tehát Csabinál is zajlik tovább az élet…

A gokart vázának kezdeteiA kormány gyártásáról menet közben annyi képet igyekeztem készíteni, hogy abból egy önálló kis diafilm készülhessen. Sajnos valamilyen műszaki okból egyetlen egy sem maradt meg. Mind törlődött a fényképezőmről, pedig igazán érdekes lett volna láttatni, hogyan rajzolta ki Csabi a mértani pontosságot igénylő műhöz a segédvonalakat, milyen trükkös eljárással állította be a szimmetriát a kormányon (asztalra lecsavarozás, spárgával való kifeszítés a lehegesztéshez, és hasonló ügyességek). Így marad majd a kész állapot a bemutatásra. Egyébként a formáját, magasságát a feleségem segítségével határoztam meg. Megkerestem az érzetre legkényelmesebbnek adódó testtartást, majd lefényképeztettem magam, hogy megnézhessem, kívülről nézve milyennek látszik az.

Ott milyen lenne a kormány?Viszont az utolsó két nap munkájáról, az összeszerelésről is készítettem sok-sok képet. Mégsem azt mutatnám meg. Valami más is történt, amit megörökítettem. A kép bármennyire is ijesztő, némelyeknek illetlen, esetleg gusztustalan vizuális élményt hordoz, de a belőle levonható következtetés általános érvényű bölcsesség, amit más jobb, ha az én káromon elevenít fel.

 

Az utolsó oldalon csúnyán megsérülök. De aztán jön az EUFÓRIA!

[ pagebreak ]

Szétfúrom az ujjam, de ezt hamar elfelejtem

A kitűzött határidő, a vasárnap délután vészesen közelgett, percről percre nőtt bennem az idegesség: biztosan kész leszek a határidőre? Jönnek a meghívott emberek megtekinteni a motor első métereit, és én nem állok sehogy! Vasárnap délelőtt már egyenesen kapkodtam. Még hátra volt egy rakás munka, mint váltórudazat, fékrudazat, elektromos bekötés, kipufogó elvezetés, és az apróságnak látszó, de igen sok időt igényelni tudó dolgok. Mint egy gázbovden-fej átfaragása, egy fékfolyadék feltöltés légtelenítéssel, és sok hasonló pici szösszenetek. Gyengébb idegzetűek forduljanak el.

Megsérültem…Aztán Csabi érkezte előtt fél órával megtörtént a baleset. Olyan hibát vétettem, amiről a szakiskolák műhelyfoglalkozásain biztosan mindenki elemi ismeretként hallhat az első tanórákon. A fúrógép alatt (különösen kisméretű tárgyaknak) csak valamilyen fogó eszközzel, szerszámmal tartunk ellent! Sosem puszta kézzel fogjuk a kifúrandó tárgyat! Kapkodtam: ” …csak ezt most gyorsan…úgysem lesz semmi baj…” – és elkapta a fúrógép az ujjam. Nem lett komoly baj, a körmöm sérült kicsit, mintha az őrangyalom figyelmeztető jelleggel meglegyintett volna egy tockossal.

És akkor megértettem valamit! Így nem lehet, nem szabad motort építeni. Egyáltalán, dolgozni egy műhelyben, veszélyes munkakörnyezetben. Akkor inkább ne legyen kész az alkotás, a tervezett munka. Nagy eséllyel eleve nem vezethet sikerre az a tevékenység, amit valamilyen kényszerrel terhelten végzünk, vonatkozzon az a kényszer bármire is. Azt gondolom most, ez egy fordulópont lesz az építésben, ami a tervezett befejezést illeti. Ugyanis akkor, ott elhatároztam, miután lezajlik valahogy ez a vasárnap, leeresztek kicsit, átgondolom az építés hátralévő részét, és ha szükséges, új időpályára állítom a projektet.

Ilyen gondolatok közt szépen megvártam Csabit, akivel még egy fél órában hegesztettünk egy ideiglenes kipufogócsövet, eszkábáltunk vízcsöveket a hűtő felé egy nyitott tágulási tartállyal, meg bekötöttük az aksit. Éppen csak pár perce kezdett el járni a motor, mikor megérkezett Macko. Míg Csabi melegítés gyanánt a műhely előtt gurult vele pár métert (így övé lett az első, mondjuk körülbelül 8 megtett méter), addig épp csak előkapta Macko a mobilját, amivel így megörökítette az első hivatalos próbakört.

A forró hűtővíz az ölembe lötyögve, nyakig úszva az olajban (nem jól tettem fel az olajkupakot a blokkra) szereztem meg az első méterek élményét. Hogy milyen volt? Ha nem is túl szalonképesen, de igazán nagyon-nagyon őszintén mondom el a végén. 

Ezt nem lehet, nem is kell tovább ragozni!

Legfeljebb annyit érdemes így utólag megjegyezni, hogy a megérkezés után jutott eszembe, a nagy kapkodásban elfelejtettünk olajat tölteni a váltóba, meg a szöghajtásba. De hát az orosz technikának ez meg sem kottyant. Nem is lett semmi baja.

Ezzel talán már lehet menni egy kicsit…

 

Sorozatunkat hozzávetőleg fél évvel később kezdtük, mint ahogy a DaiRal építése valójában elindult. Most, hogy a dízel szörny menetképes, elértük a jelent. Ezzel pedig a heti folytatások megszűnnek, és csak akkor jelentkezünk újra, ha végső állapotában mutathatjuk meg olvasóinknak a járművet. Köszönjük az eddigi hűséget, rövidesen (néhány hét vagy hónap múlva) folytatjuk az utolsó, 20. epizóddal! Akit pedig addig is érdekel az események jelen idejű naprakész követése, Zoli blogjában, amely eddig is forrásunkként szolgált, kielégítheti információigényét a dízel motor további alakulásával kapcsolatban.

Elolvasom
/

Thumbnail
Hogyan vigyázz magadra

Hogyan vigyázz magadra

A motorozás veszélyes üzem, de ha az ember rákap az ízére, akkor ez sem visszatartó erő. Bár az EU is számos, a valóságtól elrugaszkodott szabályzással igyekszik javítani a baleseti statisztikákat, de valójában a biztonságunkért mi magunk tehetünk a legtöbbet. A dolog viszonylag egyszerű: ha az ember érett módon áll a témához, nem elégszik meg egy vezetői engedéllyel, hanem gyakorol, továbbképzi magát.

Elolvasom
/ /

Thumbnail
Dízelmotor házilag: Gurul a vas!

Dízelmotor házilag: Gurul a vas!

A sorozat korábbi részei a sorszámokra kattintva érhetők el: 1., 2., 3., 4., 5., 6., 7., 8., 9., 10., 11., 12., 13., 14., 15., 16. és 17. epizód.

 

Ennyi szívás egy rakáson!

Nem is azt értem a cím alatt, hogy a végén kettétört a kész motor, hanem az előrefelé vezető vérzivataros utat.

Tanakodás: minden munkanapot az eszmecsere sző átOtt hagytuk abba az előző részben, ahogyan Csabival boldogan ücsörögtünk a motornak látszó tárgyunkon. És az utolsó, negyedik napon még megbeszéltük, hogyan tovább a jövő hétvégén, illetve ahhoz mit kell elintéznem a következő hét hétköznapjai alatt. Többek közt a megérkezett YZF 750 hűtőnek minden csonkját, fülét át kellett helyeztetni, mivel az eredeti fekvő helyzetből nekünk állva kell alkalmaznunk. A két ventillátora majd később eladásra kerül, hisz a mi ventillátorunk (egy ZX9-esről származó) már megvan.

Aztán a hátsó lengővilla is kitalálásra várt még. Sikerült vennem igen vékony tűgörgőket a tervezett 20-as tengelyhez, amelyek 26-os házba helyezhetők el. Erre rátervezve gyártattam az esztergályossal ezüstacélból két rövid tengelyt, mindkét végén menetes végződéssel.

A hátsó lengővilla alkotóelemei legyártatvaA drótvázon a lengővillának ez a része nem volt kidolgozva, csak beledugtam jelképesen egy csavart a szeletelt csődarabokba. Persze azért sem készülhettem vele előre, mert Csabival a lengővillához használandó csőfajtát sem tudtuk (nemhogy az elvezetés helyét) előre meghatározni. Az elv egyszerű: a motor vázának ferdén felfelé-hátra haladó csövébe 8-as menetes furatot készítünk, (körpalástú 8-as menetszár hosszabbító behegesztésével) és a külső oldalára rá is hegesztjük az áthatással készült pogácsát. A tengely túloldalán ugyanolyan pogácsa lesz, ahol egy segédvázrész fogja támasztani a pogácsapárt. A kettő közti csapágyazott darab pedig már a lengővilla csatlakozó része lesz. Így a tengelyt nem a 8-as menetnél fogja tartani a váz, hanem a kétoldali pogácsában. A menet csak a ki-be szerelhetőséget, a bent maradást hivatott biztosítani a két menetoldal egymással történő szembefeszítésével.

Épül a forgáspont - ez a hegesztés végzetes kimenetelűnek bizonyultAz elmélet szép, de elsőre elrontottuk a kivitelezést. Mint utóbb kiderült, a lepontozás nem sikerült (nem tartott alul), így a felső oldal lehegesztésnél úgy elhúzta az anyagot a hő, hogy a tengely kitekerése már csak nagy nekivetkőzés mellett, svédfogóval, lánggal melegítve sikerült egy órás torna keretében. És persze a tengelynek is annyi lett, a 8-as menet egy része is beletört a vázba.

A hiányos lepontozás hatásaAz újragyártást követően az összeálló forgáspont után jöhetett a lengőkar lehajtása, és vele a következő fekete leves. A vékony anyagú próbaváznál az aszimmetria csak a jobb oldalra, a szöghajtás oldalára terjedt ki. Természetes, hogy a jóval kijjebb álló szöghajtás miatt egy kifelé kanyarodó villaszár készítendő. A másik oldalon viszont egy egyenes villaszár adódott a vékony anyaggal. Arra nem gondoltam előre, hogy a vastagabb, véglegesnek használt 5/4-es csővel ez változni fog. Így történt, hogy a bal oldalon is egy ívelt villaszárat kaptunk, csak ez nem kifelé, hanem befelé, a kerékhez közelítve kanyarodik. Mit mondjak? Eleinte csak furcsállva néztem az érdekes jelenséget. Olyan, mintha az egész hátsó traktus el lenne húzva jobbfelé. Azt már nem látja elsőre a szem, hogy éppen ezzel tud középre kerülni a hátsó kerék.

Baloldalt is ívelt lett a villa, csak nem a szokásos iránybaSzerencsére ezt a furcsaságot nem sokáig éltem meg negatívumként. Két nap után boldogan pillantottam le minden alkalommal a motor mögött elhaladva. Mára úgy látom, ez éke a művünknek. Miért is kellene ragaszkodnunk a konvencionális formákhoz? Végre egy kis izgalom…ilyet mikor csinál egy nagy gyár?

A hátsó teleszkóp kálváriája is elkezdődött. Addig minden rendben ment, hogy a szöghajtás miatt (amely az ő oldalára eső lengőkart nagyon messze kitolja oldalra), egy 5/4-es patentívvel vissza kellett hoznunk a rugóstag támasztékát. Nekem ugyan voltak aggályim afelől, vajon bírni fogja-e az ütésektől impulzusszerű terhelést a hegesztés, de Csabi megnyugtatott: bátran megépíthetjük a rugóstag-fészket így is. Szükség esetén még merevítés is kerülhet bele, de anélkül is stabil lesz.

 

A második oldalon variálgatunk a hátsó felfüggesztéssel, majd jön a tragédia: ELTÖRIK A VÁZ!

[ pagebreak ]

Fog ez rugózni? Biztos, de hogyan?

Teleszkóp tartóAzzal már nagyobb baj volt, hogy a korábban gondosan előfeszített rugókat ideiglenes rögzítéssel beépítve kipróbáltuk a súlyunkkal, de kicsit sem akart rugózni. Olyan keményre sikerült a dolog, hogy még kettőnk alatt se nagyon mozdult pár centinél többet a hátsó traktus.

Azon a hétvégén már nem volt mit tenni, talán csak annyit, hogy másnap vittem Csabihoz otthonról a kacatok közül egy pár MZ rugós tagot. Azt is belepróbáltuk, ráálltunk ketten is. Persze felkoppant a dupla súlyra, de egy ember alatt kellemesen, lágyan hintázott, kimondottan kényelmes érzést biztosítva.

Viszont így nincs benne tartalék. Még akkor sem, ha a motort rugóstagok szempontjából egy személyre tervezem is. Azt találtam ugyanis ki (éppen ezen elgondolkodva), hogy a hátsó ülés, amit alapvetően az asszonynak építenék rá – hiszen megígértem neki, hogy viszem -, az legyen rugózatlanul a hátsó futóműre rögzített. Hogy ne legyen egy kínpad, egy önrugós tányérülésre gondoltam, amit a vaterán illetve alkatrész börzéken szinte folyamatosan lehet találni. Leszedhető lenne, és talán nem is annyira lényeges a kényelme, ha arra gondolok: csak ritka alkalmakkor, a megteendő kilométerek kicsiny hányadában ül majd ott valaki. Így viszont egy emberre tervezve a terhelő súlyt, körülbelül a Harley és az MZ közti keménységű rugóerőre lenne szükségem. A feladat tehát a következő hétvégéig nézni valami újabb rugóstagot.

Ural hátsó teleszkópTörtént még egy próbálkozás Ural rugóstaggal is. Interneten az alkatrész hirdetések közt találtam egy pár hátsó teleszkópot. Az eladó, Kertész Benjamin nagy Ural rajongó, aki felújítja őket, miközben sok alkatrész megy emiatt át a kezén. Így történt, hogy felajánlotta számomra a kipróbálás lehetőségét azzal: ha nem lesz alkalmas számomra a teló, visszacsináljuk a bizniszt. Azt előre jelezte, szerinte még a Harley-étől is keményebbek. Igaza lett, a karos rugónyűvőmmel is alig bírtam összenyomni. Mindenesetre kézzel megindítani sem lehetett. Szétszedve aztán kiderült, ugyanabból az anyagvastagságból, csak oroszosan gyártva is hosszabb, így előfeszítettebb rugóspirállal rendelkezik. 

Összehasonlítás: eddig mindig a harley volt a vastagabb a konkurenciájánálBenjamin szerint az Uralok súlya valahol 400 kilogramm körül van (adatlapokban 380-at találtam, de nem láttam, hogy szólóra vagy oldalkocsis fogatra értik-e). Így aztán ez a hátsó rugóstag közelébe sem jutott a dízelmotornak.

A hűtő körül sem ment minden zökkenőmentsen. Felhegesztettük a tartófüleket a vázra, gondosan kimérve, hogy a hűtő a váz hossztengelyén középre kerüljön. Majd jött a fekete leves. A kormány az egyik irányba nem fordult annyit, mint a másikba. Arra nem gondoltam, hogy a hűtő szélére kirakatott betöltő sapka egy magasságba esve az alsó villakiflivel akadályt fog annak jelenteni. Jó, persze! Ez az, amit akkor még nem lehetett előre látni, amikor csak odabiggyesztve ki kellett találjuk, mi hova legyen átrakva a hűtőn.

Már tudjuk: működik motorkivételnél a nyitható váz

Viszont minket ez sem tudott meggátolni abban, hogy ne állítsuk kétkerékre a vasat. Olyan izgalom volt rajtunk, mindenáron szerettünk volna úgy ráülni, hogy ki tudjunk vele gurulni a műhelyből a fényre. És ehhez nem kell tökéletes rugózás, nem kell szimmetrikus kormányozhatóság, véglegesített ülés, kormány, és egyebek. Csabi nekiugrott a váznak, és fentről, tehát mindent csövet fele kerületén lehegesztett. Azt mondta, nem kell alulról is feltétlen végigmenni a vázon ahhoz, hogy a garázsajtóig kibírja. Elég, ha alulról a pontozások tartanak, amit meg fentről ér, azt véglegesen „leAWIzza”.

Ebben nem is tévedett, viszont a nagy sietségben csak kimaradt kompletten egy hegesztés, amit így csak a pontozások tartottak. A kamerát ki is kapcsoltuk, ne legyen megörökítve rögtön az első komplett egységgé összeállása előtt kettétört motorunk…

 

A következő oldalon kiköszöröljük a csorbát, és a DaiRal kigördül a műhelyből!

[ pagebreak ]

Dízelmotor a vázában!

Szóval, mint kiderült, a villanyaknál sikerült kifelejteni azt a lehegesztést. Már az is elegendő volt, hogy a műhelyajtó küszöbén döccent egyet a kettő centis szintkülönbségen. Összecsuklott, s mire visszaráncigáltuk a műtőasztalra, menthetetlenné vált, szét kellett vágni teljesen a nyakat. Viszont most már lényegesen egyszerűbb volt a meglévő vázhoz beállítani újfent az 56 fokos villaszöget, a függőlegest, és az egyéb paramétereket. 

Villaszög újraállításaHa pedig már mértünk, akkor megmértük az utánfutást is. 170 milliméter jött ki. Nem sok egy kicsit? Mindegy, a gyakorlat majd megválaszolja ezt. Azután, hogy ilyen ne fordulhasson elő a váz más részén se, készítettem otthon korona fúróval olyan formákat, amiből vágható lett egy csomó kis háromszögszerű (belül íves) lemezke, amit a csőtalálkozásokba hegesztettünk. 

Vázmerevítő sarokidomok készülőben

Így aztán a hátsó teleszkópok felső rögzítési pontját kivéve Csabi lehegesztett mindent. Lényegében fél napig csak fénylett az AWI. Én igyekeztem nem belenézni, de közben tettem-vettem a műhelyben. Fel-alá menet kerülgettem a helyiség közepén hegesztő Csabit, miközben az ív szórt fénye mindenképpen érte a ruhával nem takart testrészemet. Főként az arcomat. Otthon este mondja az asszony, rosszul vagyok? Olyan furán nézek ki. És tényleg nem éreztem magam jól, szédültem is enyhe hányinger mellett. A fejem is „ferde” lett… 

Hát…nem néztem ki valami fényesen

Lehet abban valami, hogy még a helyiségben sem szerencsés tartózkodni, ahol hegesztenek. Csabi másnap mesélte, hogy a munkahelyén hozzám hasonlóan járt a kollégája, aki az egész nap hegesztő Csabinak háttal ült ugyanabban a műhelyben. Fel sem álltak, mégis a fehér falakról érkező szórt ívfény UV tartalma hasonlóan kicsinálta a kollégát. Szabályos leégés az eredmény.

Na de másnapra minden helyrejött, én is meg a motor is. Muszáj is volt, mert látogatóba vártuk Mackot, az Onroadtól. Ki is toltuk a fényre a vasat. Már csak azért is, mert a gyakorlatban, az utcán, a kanyarban is szerettük volna látni a hatását a nem egyformán elforduló kormánynak. Csak tologattuk egymást a földutca kereszteződésében, aztán ment a tanakodás az eredményen. 

Macko felvetette, miért baj az, ha aszimmetrikus a hűtő elhelyezése? Áttolhatnánk kicsit a sapkamentes oldalra, ahol több hely van a villakiflinek. Végül is abban maradtunk, ha végleges helyre kerül a blokk (mint ahogy most csak egy-egy csavaron billegett a főtengely és a váltótengelynél fogva, ahogyan korábban a kalodában is rögzítettem a billentésmérésnél), akkor még akár sok-sok milliméter is maradhat elöl, amibe hátrébb ültethető a ventilátor és a hűtő is. Akár elég is lehet. Tehát majd ha eljön az ideje. 

„ÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚ…” - de kafa

Futottunk még egy kört a hátsó teleszkópok ügyében is. Illetve én kettőt. Szemezgettem a Jawa telókkal, kérdezgettem a Jawa közeli szakikat, hogy mennyire kemény? De nem sok derült ki, talán csak azt sejtették velem, valamicskével erősebb az MZ-nél. Ez ugyan önmagában bíztató, de már csak egyetlen vásárlásba mertem belemenni. Egy Yamaha XS 360-éra tettem le a voksomat. Középnehéz motor abból a korból, amikor még volt anyag a termékekben.

Minta a gokartraAutóztunk Csabival érte 150 kilométert oda-vissza, de összességében nem lett veszteséges az út. Ugyanis Csabi elkezdve készülni az utánam következő projektjére (fiának, Olcsinak egy gokart-homokfutó-szerűség lett beígérve), keresgetett olcsó robogót a motorblokkja miatt.

Solton a telóárusnál megláttunk a kertje hátuljában egy Jog-ot Nem is indult a berugó szalajtása miatt, nem is volt túl szép állapotban, cserébe nem is volt drága.

IndexekPlusz kivásároltuk még az eladót 4 darab műanyagházas, hibátlan krómozású újszerű indexéből. Ugyan nem voltam száz százalékosan határozott, de azt láttam rajtuk, hogy különbet a boltban sem kapok. Formára meg tökéletesen beillettek a vizionált kész motor összképébe. Viszont a teleszkópok ismét csak nem lettek jók. Az a helyzet állt elő, hogy a legerősebb fokozatában kellő nagyságú ellenálló erőt képviseltek a rugói, de a rugóút annyival rövidebb lett az összenyomott állapottól, hogy simán sikerült ráugrásokkal elérni a teljes összenyomott állapotot. Szóval kényelmes, de alkalmatlan működés lett vele az eredmény. 

Hogy lesz ez a hátsó rugózás megoldva?…

Az én másik köröm a Hardtail Choppers nevű motorépítő műhelybe vezetett. Na, ők nem olyan gányolók, semmi pénzből szögelni akarók, mint én otthon a sufniban. Vérprofi szakműhely, drága szerszámokkal, drága végtermékkel, amik közt profik táncolnak. Igazából tanácstalanságomban és mellette a kíváncsiságomtól vezérelten, no meg egy kérdéssel mentem be hozzájuk. Először beszélgettünk a hátsó teleszkópokról, amikor élőben megpillantva egyet, fedeztem fel, hogy nekem pont ugyanolyanom van, mint amit ők gyakran alkalmaznak az átépítésekhez (katalógus termékként). Fel is ültem az egyik ilyen telóval szerelt vasra. Az sem nagyon akart rugózni, de azért több játékkal bírt, mint nekünk otthon. A különbség a dőlésszögben volt. Mondta is a srác: ha jobban megdöntöm, nálam is javulni fog a helyzet. Ezek nem kényelemre termett darabok, de szépek. És különböző hosszúságban kaphatók. Amiből kiderült: a leghosszabbak egyikét sikerült szereznem, miközben nekem van a legkevesebb helyem. Kínáltak is nekem egy rövid változatot használtban 35’000-ért. De ezt a volument nem telóra költöttem náluk. Megvettem a dízelmotorhoz a fajlagosan mért eddigi legdrágább alkatrészt, a hátsó sárvédőívet 38 tallérért. Ők azt mondták, ez egy nagyon jutányos, tavalyi ár. Most a katalógusokban 45 felett jár.
Ez úgy történt, hogy Csabi fűzött, hadd ne kelljen neki domborítani. Meg tudná csinálni, de nagyon nehéz munka, és angol kerék is kellene hozzá, aminek építése még csak tervezve van a későbbi jövőben – mondta. Beadva a derekam, ezért is mentem még a fent említett motorépítő műhelybe. Kicsit körül akartam járni az árakat e téren. Miután ennél jobbat tényleg nem találtam máshol sem, másnap visszamentem érte. 2 milliméteres anyagból készült, pontosan a mi kerékátmérőnkre. Csak a szélességét kellett igazítania Csabinak egy kis betoldással a sík felületű részén. Erről készítettem is néhány diát.

A formára vágást majd későbbre tervezzük, amikor a motornak már lesz összképe, amihez igazodni, illetve amit érdemben formálni lehet a sárvédő formájával. A Hardtail Chopperes srác azt tanácsolta, inkább háromszor dolgozzak valami kartonpapírból való próbavágásokkal, mint egyszer elrontsam nekiesve a flexszel.

 

Az utolsó oldalon lezárul egy nagy fejezet: kész a váz, a motor indul vissza a saját műhelyembe. Lapozz!

[ pagebreak ]

Az érdi kaland utolsó mozzanatai

A motortartó bakoknál megoldódott a billentés kérdése. Csabi nem sokat vacakolt, felrakatott mindenféle súlyokat oldalra – ahogy én is tettem korábban. Ráülve addig húzatta velem oldalra, míg szubjektív alapon éppen egyensúlyban nem érezte. Itt jó lesz – mondta -, és bejelölte a pozíciót. A bakok viszont nálam otthon készültek, ugyanis nála csak a mintát vágtuk ki vékony lemezből ollóval. Hétköznap délutánonként otthon legyártottam 5-ös anyagból, amit aztán Csabi hétvégén nála csak lehegesztett a felhasználás előtt.

Motortartó bakokA harmadik, elülső bakkal már jobban megdolgoztunk. Az elbillentett motor miatt lejtőssé vált felületet vissza kellett építeni egyenesre, hogy a választott gumipogácsák függőleges terhelést kapjanak. 

Az első, ferde bakA gumibakok Skoda 100-ból származnak, illetve az első két kisebb gumipogácsa általános célú tömeggyártott termék a dMZ-nél már megismert cégtől, a GuMetalltól.

A következő hétvégére nagyon fel kellett szívni magunkat, mivel terveinkhez képest tekintélyes késésben voltunk a motorépítéssel. Egyrészt valamikor réges-régen volt egy elképzelésem, hogy tavaszra elkészül a vas. Értelme ennek csak annyi, hogy így nem menne rá a nyaram a motorépítésre, vannak jobb helyek is nyáron a műhelynél. No meg Csabi karácsonykörnyéki tippje is oda van már, miszerint január végére elkészülünk nála a vázzal. Így több hetes késések közepette elhatároztuk, következő hétvégén hajtunk, aztán jutunk, ahova jutunk. Én mindenképp kikölcsönzöm az utánfutót, az utolsó nap, vasárnap költözünk. Végül is mi munka van még hátra? A hátsó sárvédőt kell rögzíteni valahogy, a hátsó rugóstagra kell megtalálni a megoldást, az ülés mögötti vázrész eldolgozása várat magára, az elkészült motortartó bakok vázoldali részét kell a helyszínen kialakítani, és ha belefér, akkor a hátsó ülés kérdése lenne még, esetleg a tank. Bár az utóbbiakkal otthon is elvacakolhatok, és ha van lepontozott megoldás, akkor Csabi áthozva az AWI-t, véglegesítheti azt.

Hátsó teleszkóp tartó fülekKényszerűen maradva a Harley telónknál, azt találtuk ki a kérdésre, hogy a profik javaslatának megfelelően annyira előre billentjük a felső végét, amennyire csak fizikailag lehetséges. Felkanyarítottuk az ülés mögötti vázcsövet, képezve így egy kanyart a tartófülek számára, s egyben a leendő háttámlának is irányt adva a csővel. 

Melegen hajlítás

Háttámlának melegen lehajtottunk egy vastagfalú „gőzcsövet”, ami pont folytatása lehet a váznyúlványnak. Odarakva a leendő helyére valami olyan látvány tárult elénk, amire azonnal elővettük az unalomig lejáratott (GS-ről származó) láncos támlát. Megállapítottuk, még mindig az mutat jobban. Pedig azt SOHA! 

Melyik háttámlát? Egyik ronda, másik lejáratott

Viszont ahogyan az első kép szerint a lehajtott gőzcső pihen a hátsó keréken, az meghozta az ötletet a sárvédő tartójának kialakítására. Egy olyasmi keret kell nekünk, amit a rugós tagoknál lent rögzítünk valahogy. Akkor ez a keret is együtt mozog a kerékkel, és ha elég erősre sikerül a kötése, akkor esetleg a hátsó ülést is meg tudja még tartani. Vagyis akkor mehet rá az Izsről származó önrugós tányérülés, amit le-fel szerelhetőnek alakíthatnánk ki. Így nem kellene ott „éktelenkednie”, csak azon kevéske üzemidőben, amikor valaki azt rajta ülve el is takarja. Ennek a keretnek követve a kiszélesített sárvédőnket, szintén szögletesnek kell lennie (90 fokok plusz egyenes szakaszok). Végül csak lehajtani és a rögzítését kialakítani maradt időnk, a sárvédő hozzá passzítása már rám maradt, majd itthon.

Azért az utolsó napon lezavart rohammunkában is maradt időnk (és kedvünk) egy kis bolondozásra. Beszélgetés közben szó kerekedett a tükörről. Hogy hogyan, nem tudom, de jött egy gondolat: a tükörnek is az általunk kitalált formájú „D” betűalaknak kellene lennie. Azt tükörből elég nehéz vagy költséges lenne legyártatni, keretezni, hát legyen agyonpolírozott saválló anyagból. Kérdeztem Csabit, létezik ilyen? 

Mire előkapott egy konkrétan tükörnek használt ilyesmit. Csőhegesztéseknél használják, ha a fal közelében kell a cső hátulját hegeszteni, ahova a kéz fér csak be, a fej nem. Igaz, az megint csak nem az amatőrök tudása, tükörből fordítva hegeszteni? Csak próbálja ki bárki a cipőjét bekötni egy tükörből…

Készítettünk egy közös képet búcsúzóul, pont úgy, mint ahogyan érkezéskor is tettük.

A trió búcsúképeAmit aztán tettekben is véghezvittünk, számot vetve az eltelt 7-8 hét élményével, mérlegével, eredményével. De ami a leglényegesebb összefoglalója az eltelt időnek, hogy a motor a saját vázában gördült ki a műhelyből. Stabilan, magabiztosan!!! 

Na! Kis lépés ez az emberiségnek, de óriási nekünk!

 

Folytatjuk!

Elolvasom
/

Thumbnail
Fotóözön a Motorshow csarnokaiból

Fotóözön a Motorshow csarnokaiból

Általában kicsit korábban szokott sor kerülni a legnagyobb szabású magyarországi motoros seregszemlére, de a mostani időpontnak számos előnye van. Egyrészt eddig olyan szép időjárással kedveskedett nekünk a természet, hogy aki tehette, inkább motorozott. Másrészt mindenki rájöhetett, mije is hiányzik (gumi, olaj vagy éppen egy új motor), kihízta- vagy éppen kifogyta tavalyi ancúgját – így sokkal felkészültebben látogathatja meg a Hungexpon megrendezett Motorshow-t. A kiállításon ugyanis megtekinthetőek a fontos márkák legújabb és legszebb vasparipái, de jelen van számos fontos kiegészítő-forgalmazó is. Így némi nyálcsorgatós üléspróbától a kedvezményes sisak-beszerzésig szinte mindenre van lehetőségünk. Az időjárás pedig olyan felemás így március legutolsó hétvégéjén, hogy motorozás helyett tényleg jobban jár mindenki, ha meglátogatja a budapesti vásárvárost!

Valóban igaz, hogy "5 program 1 jeggyel"A kiállításon a Motorfesztiválon kívül megtekinthetitek a tuning-, az épített autók és motorok kiállítását, szombat délben szemtanúi lehettek egy motorosrendőr versenynek, illetve ha arra gerjedtek, szét is varrathatjátok magatokat. Következzen hát egy kis ízelítő egy igen gazdag fotógaléria segítségével. (A képek bármelyikére kattintva 178 fényképes galériát lapozhatsz végig!)

Kicsi, de annál izgatóbb a Ducati standja

Békésen megfér egymás mellett Európa és Amerika legnagyobb motorgyártója

A legnagyobb stand természetesen a világ legnagyobb motorgyárát, a Hondát illeti

A hazai piacon jelenleg feltörekvőben levő Kawasaki is nagyon szép területet épített

Bármilyen kiegészítőre van szükséged, szinte biztosan megkapod!

Akkor is, ha túrakiegészítőkre vágysz

Közben a fiatalabb korosztály is motorozhat egy jót - virtuálisan

A G pavilont elhagyva a négykerekűek különleges példányait lehet megcsodálni

De az épített motorok szerelmesei sem maradnak ingerek nélkül

No és időnként egy kis driftet is meg lehet csodálni

A magam részéről azt mondom: megérte kimenni!Talán egyetlen szépséghibája a kiállításnak, hogy az Erotika Expora nem érvényes belépő. Már ha ez valakit zavar…

Elolvasom

Thumbnail
Emlékeztető: hamarosan jótékonysági felvonulás – ott a helyed!

Emlékeztető: hamarosan jótékonysági felvonulás – ott a helyed!

Az év elején már beszámoltunk arról a jótékonysági motoros felvonulásról, amely nemes célokat maga elé tűzve a közlekedésbiztonság javításán kívül a Tűzoltóságot is támogatni kívánja GPS készülékekkel. Következzenek a főszervező sorai minden motoroshoz:

3-400 motorra számítanak a szervezők. Minél többen vagyunk, annál jobb, egyszóval: GYERE TE IS!Már két hét sincs hátra és itt a várva várt II. Szezonnyitó motoros felvonulás! Egyszerre szolgál jótékonysági célt és a motorosok biztonságosabb közlekedését. Nagyon sokan jelezték részvételi szándékukat, voltak, akik adományaikkal járultak hozzá a GPS készülékekhez. Az adománygyűjtés jelenleg még tart. Aki úgy érzi, hogy támogatni szeretné a kezdeményezést az megteheti, hogy leadja felajánlását egy névvel, összeggel ellátott, lezárt borítékban az Andretti Üzletházban. Cím:1047 Bp. Váci út 13. Adományozni nem kötelező, viszont aki szeretne, az ne gondolkodjon nagy összegben. Már 1’000 forint is nagy segítség lehet!

A rendezvény ideje, helye:
2012. április 07.
1047 Budapest, Váci út 13.
A program:
9.00 Gyülekező
10.00 Megemlékezés, gyertya gyújtás az égi országutakon szárnyaló motoros társaink emlékére
11.00 Felvonulás megkezdése
12.30 Ünnepélyes GPS átadó ceremónia a tűzoltóság részére
13.00 Tűzoltósági bemutató – egy közlekedési baleset szimulálása és az áldozat kimentése az autóból.

Tegyünk együtt egy élhetőbb és biztonságosabb közlekedésért, valamint segítsünk, hogy segíthessenek!

Szeretnénk minden motorral érkező résztvevő figyelmét felhívni a csoportos motorozás, valamint a KRESZ szabályainak maradéktalan betartására. A rendezvényen mindenki saját felelősségére vesz részt. A felvonulás alkalmával, lehetőség szerint csak egy forgalmi sávot foglalunk el. Kérünk mindenkit, hogy a rendezők utasításit tartsa be. Ők azon dolgoznak, hogy zökkenő mentes legyen a rendezvény és mindenki jól érezze magát.

Üdv:Olika!

Elolvasom

Thumbnail
Dízelmotor házilag: Elkészül az ideiglenes váz, lassan pedig a végleges is

Dízelmotor házilag: Elkészül az ideiglenes váz, lassan pedig a végleges is

A sorozat korábbi részei a sorszámokra kattintva érhetők el: 1., 2., 3., 4., 5., 6., 7., 8., 9., 10., 11., 12., 13., 14., 15. és 16. epizód.

 

Drótszamárnak drótvázat!

Az előző részben sikerült alaposan elkalandozni a drótváz építésétől, pedig az sem állt le. Csak sok mellékes tevékenység, történés vette körül, amik alaposan megosztják az ember figyelmét.

Készül az ideiglenes váz (a képre kattintva igen gazdag galéria nyílik)Az igazság az, annyi történés zajlott egymás hegyén-hátán, de nagyjából párhuzamosan, hogy így utólag, a megírásuk alkalmával nem tudom már melyeket milyen sorrendben vessem monitorra. A lényeg, vagyis a legfontosabb: kialakult a drótváz! Szépen haladtam a motor elejétől hátrafelé. Sok helyen harmadik szétvágás után negyedszer is ugyanott hegesztettem össze a vasakat, máskor máshol. Egyszerűen nem bírtam előre látni, mi hogyan adja majd a legszebb összképet. Egy újabb darab felhelyezése után megint csak visszább vágtam az előzőt egy következő ötlet miatt. De látva, hogy a kitalált új forma már nem néz ki olyan jól élőben, mint a gondolataimban, ismét visszahegesztettem.

Ezzel a „hármat előre, kettőt hátra” lépéssorral azért szépen eljutottam az ülésmagassághoz. Ahogy az előző részben egy pillanatra láttunk is már, lehet az ülés alacsony, de létezhet egy magasabb pozíció is. Most már az is kérdés, mi a helyzet a kényelemmel. Tehát eljött a nagy pillanat. Lent a talajon végzett némi üléspózolási próba után első alkalommal fel kellett másznom a motorra, és kipróbálni a különböző ülésmagasságokat. Azonnal körbevillogott a vakuval az asszony…

Ez az alacsonyabbik üléshelyzetAz alacsony után kerestem magasabb alátámasztékot az ülés alá. A két magasság közt egyébként a méréseim szerint csak tíz centi adódott. Az egyik 58, a másik 68 centimétert mutatott a talajtól (mármint a motorétól). Mindig is azt gondoltam: mi az a pár centi? Ugyanis még sosem ültem két (viszonylag) egyforma ergonómiájú motoron, amiknek csak az ülésük volt különböző magasságban. Most megtudtam a választ, bizony, nagyon megváltoztatja az „érzetet”. Egészen más ennyi különbséggel. Leírni sem tudom pontosan, ezt érezni kell.

Ez pedig a magasabb: tíz centivel feljebb az ülésKényelemre a magasabb mutatkozott jobbnak, függetlenül attól, hogy így a nyakamban a neonvilágítással „motorozhattam”.

Azután mégis az alacsonyabb magasságban mentem tovább a vázzal. Ezt azzal ideologizáltam meg, hogy az alacsonyabb verziónál már mértani határok korlátoznak. Vagyis a helyet kívánó rugózó kerék, valamint a háromszögben az ülés hossza is határt szab. A vékony vasrudakból hiába van egy minimumom, a majdani vastagabb csőméret miatt az eleve magasabbra fog tolódni. Hogy mennyivel, azt most úgysem tudom kitalálni. Majd akkor lesz a döntés, ha pontosan látszik, mik a határok.

Továbbhaladva elérkeztem a hátsó lengővillához. Ahol aztán meg is akadtam. Igencsak hiányos tudásom egyszerűen nem akart kiszolgálni. Rá kellett jönnöm: nem tudom, hogyan épül fel a komoly (súlyú, méretű) motoroknál ez az alkatrész. Persze az MZ lengőkarjának kialakítása megvan, de sejtettem, azzal itt nem sokat érek.

Hogyan helyezkedjen el a kardán és a váz?No de ezért vannak a mentorok: mentem azonnal Quattromanhoz! Szerintetek mekkora szerencsém volt? Épp egy Smartot bütykölt, aminek az egyébként motorszerelő tulaja már várt is engem az előzetes telefonos bejelentkezés után. (Quattro mesélt a dMZ-ről neki, amire vélhetően felfigyelhetett, mert tényleg várta az érkeztemet.) Olyan háromarcos műhelybeszélgetés alakult ki, amit végül minden tervezett időt túllépve, én kellett hogy megszakítsak a búcsúzkodással. A közben eltelt 2-3 óra után kiokosodva szabadultam. Asszimetrikus hátsó lengőkarMegtudtam, hogy nagyon is komoly csapágyazás szokott előfordulni a nagymotoroknál a hátsó lengőkar táján. Sőt! Vissza kell kanyarodni a tizedmilliméterek világába. A váz futóművel való merevsége, pontos kapcsolata igen nagy illesztési pontosságot igényel. Ráadásul még szigorúbb geometriai precizitást! Nagyon komoly tengely szokott lenni az igen merev vázban, általában tűgörgős csapágyakon kapcsolódva a lengőkarhoz. Mivel nekem egy húsz milliméteres vasdarabból sikerült otthon összerakni a próbaverziót, Quattro előkapott valamilyen belső alkatrészt egy első teleszkópból, egy szép fényes belső szárat. Egy névlegesen ugyanilyen átmérőjű edzett (felületű) anyagot, hogy ebből csináltassam. Az csak később derült ki, hogy ennek az átmérője alá illesztett, vagyis 19,85 milliméter. Pont annyival, hogy lötyögött rajta a 20-as tűgörgő. De ez későbbi történés, előbb legyen meg a lengőkar drótból!

 

A második oldalon elkészül a drótváz, és jöhet a végleges! Lapozz!

[ pagebreak ]

Hogy lengjen a lengőkar?

Felvértezve az új tudásommal alakítottam ki a hátsó lengőkart. Aszimmetrikus lett, ami nem csoda a szöghajtás miatt. A hátsó lengőkar elfordulási pontja egy magasságba kell essen a kardántengellyel, és a lehető legközelebb kell legyen a kardán csuklási pontjához. Ennek okát bemutatandó rajzoltam egy kicsit.

A hátsó lengőkar geometriájaZöld a lengőkar, piros a kardán. A kék vonalak illusztrálják, hogy bizony a lengőkar egy bizonyos kitérése esetén változni szeretne a kardán hossza. A kis kép szerint nem jó, ha a kardán vonalához képest lejjebb vagy feljebb van a lengőkar forgási pontja. A nagy szerint az sem jó, ha az elfordulási pont azonos magasságban van ugyan a kardánnal, de jelentősen hátrébb van a lengőkar forgáspontja a kardánénál. Ekkor is más pályán szeretnének mozogni a résztvevő felek. A tanmeséből az következik, hogy a lengőkarom hosszát és forgáspontját úgy kell megválasztanom, hogy egyrészt magasságban a kardánra essen, egyébként pedig legalább nagyjából a kardán első csuklópontjához. Kis tévedéseket feltételezve így csak nagyon keveset szeretne majd hosszban változni a kardán mérete a munkája közben. Amit egyébként enged is a beépített „eresztékek” által.

Azért azt megkaptam Quattrotól, hogy miért nem építek inkább egy jó kis merevvázas motort. És akkor nem lenne ez a „küzdelmem”. De nem engedek a 21-ből! A lengővillát már a legelején erősen elhatároztam – tértem vissza saját direktíváimhoz.

Maradt még egy nagy kérdés, mindjárt két részből összeállva. Hova, és hogyan helyezzem el a rugós tagokat a két aszimmetrikus oldalon? No és vajon mekkora előfeszítéssel helyezzem el azokat a kialakuló villaháromszögbe? Az utóbbi igazán fogós kérdés. A motor most az állványon egy olyan nyugalmi helyzetben van, ami elvileg az ő terheletlen, saját súlyától beálló állapotot tükrözi. Ami azt jelenti, hogy meg kellene keresnem a két rugós tagon azt az előfeszítést, ami a majdani helyükön, a majdan kialakuló végsúlyú motortól keletkezik rajtuk. Pont ugyanannyira lehetetlen helyzet elé kerültem, mint az első futóműnél. Itt sem lenne elég a motor súlyát ismerni, mert azt is tudni kell, mekkora erőkaron át hat majd rá ez az ismeretlen súly. Az erőkart pedig az határozza meg, hogy hol helyezem el a lengőkar és a segédváz közt, és milyen dőlésszögben. Megint körbe értem.

Szimuláció a rugóstag működéséreJobb híján maradt ugyanaz a megoldás, amely az első teleszkópnál is. Megsaccoltam a motor rá eső súlyát. Majd gyártottam egy rugóösszenyomó- és mérő berendezést. Majd nagyvonalúan eltekintettem a geometriától (a rugók majdani helyzete és az erőkar viszonyától), és fixáltam a rugóstagokat. A művelet alatt pedig felidézve mondogattam azt a mondókát, amit évekkel ezelőtt a sógornőm legkisebb fia (akkor 4-5 évesen) tanított nekem: „erő kell ide, karos, nem egy ilyen szaros”.

Rugóstag pozíciók összehasonlításaGondolkodtam a rugóstag aljának a szöghajtás tetejére ültetésén is, nem is nézett ki rosszul. Talán még jobban is a véglegesnél, de el kellett vetnem. Oka, hogy nem találtam módot a rögzítésnek. Igazából egyik elhelyezés sem ideális, hiszen mindkét helyen távol van a lengőkartól, ahova az alsó felfogatást illik bekötni. A jobb oldali verziónál legalább annyira a közelébe kerül, hogy a lengőkarról úgy találtam, lehetne egy felvezetéssel fészket készíteni neki. Arra gondoltam, legfeljebb alátámasztásnak egy vékony mini bakot ragasztok a szöghajtás aluházára. Akkor csak az oldalirányú elmozdulás ellen kell hogy tartson a fészek, amit már biztosan elbír egy lentebbről indított cső.

Ezzel a kompromisszummal végre összeállt a motor drótváza, és vele együtt az egész DaiRal is nagyjából kezdett testet ölteni.

Így festett az elkészült ideiglenes vázHát nem jó ránézni? Háromnegyed év eddigi munkája igyekszik alakot ölteni. Akár milyen randa, én elégedett vagyok vele!

 

A motorépítés átköltözik Csabi műhelyébe, ahol elkészül a végleges váz. A harmadik oldalon…

[ pagebreak ]

Irány Érd!

A hátralevő rész mindössze négy nap eseményeit foglalja össze. Csabi tippje szerint valószínűleg egy egész hónapot fog igénybe venni a váz építése, mert ő csak hétvégenként ér rá. A munkája olyan, hogy hétköznapokon jó esetben este hatra ér haza, ami azt jelenti, esténként már nem nagyon érdemes nekiállni egy-egy órácskára, főként nekem nem érdemes utaznom annyiért napi 80-90 kilométert. Viszont Csabi munkaadója az év végén teljes leállást szokott végrehajtani, ami nekünk azt jelenti: lesz négy egybefüggő napunk, amikor orrvérzésig csak a vázépítésnek élhetünk.

Csabiék éppen autónyi szélességű bejárójaÉlményekben, történésekben igen gazdag négy nap volt ez. Nagyon látványosat haladtunk. De először is röviden elmesélem a költözködés eseményét. Önmagában nincs különösebb jelentősége egy utánfutós autózásnak, de számomra volt egy izgalmas része. Persze lehet, hogy most csak nevet rajtam sok rutinos sofőr, én azért vállalom, hogy igenis izgultam, hogyan fogok betolatni Csabi portájára. Mindkét oldalon van 20-20 centi. Ez a hely autóval egyenértékű a Gobi sivatag nyújtotta szabad térrel, de utánfutózáshoz…? Na mindegy, sikerült betolatnom csont nélkül, elsőre, de én azért kihívásnak könyveltem be.

Lényeg, hogy itt vagyunk, megérkeztünk Csabi műhelyébe! Abba a műhelybe, ahova most még állványon ment be a dízelmotor, és elvileg a saját kerekein, saját vázában fog kigördülni egyszer. Azt nem tudom, lesz e olyan állapotban, hogy saját motorja hajtja ki, hisz ez önmagában nem cél, de ülni kell tudnunk rajta, és legalább szájjal berregve, lábbal hajtva gurulni! Kicsit szétnéztem ismerkedésképpen a műhelyben, mi merre található, milyen szerszámok vannak. Persze néhányszor már jártam Csabinál, apróbb dolgokat bütyköltünk korábban, de most azt is tudnom kell majd, hol van a hatos csigafúró és honnan tudok levenni egy új flexkorongot, ha cserélni kell.

Rend a satuasztalonCsináltam egy fényképet a rendről. Ha van ennek az írásnak női olvasója, annak most szólók: ez nem az, ami számukra látszik! EZ NEM KUPI!!! Csak minden fontos szerszám elő van készítve azonnali használatra. Persze belátom, az is számít, mi a nézőpontunk, magam is inkább éltem meg kezdetben rendetlenségnek, hisz volt olyan az első napokban, hogy kérdeztem Csabit, hol a 17-es villáskulcs, vagy a pontozó? Mire ő: Az asztalon. Bögd meg…, könnyen mondod, de mivel nem én csináltam ott a „rendetlenséget”, nem is találok ott semmit. Viszont ez pár nap után megváltozott, mire minden szerszám volt már egyszer a kezemben, én is tökéletesen eligazodtam a műhelyben.

Jó lesz a hátsó lengőkarba ez a csapágy?Találtam viszont egy csapágyat. Azt mondta Csabi, a darálóhoz hozta a méhtelepről. Nehéz manapság jó minőségű anyagból késeket szerezni (minden kínai), így hát az ősi (egyébként is olcsóbb) megoldást választotta. Kikovácsolja majd a csapágyház anyagából. Megmutatta a kerti „minikohót”, ahol kokszon izzásba hozva, addig kalapálja, míg elhűlés miatt újra tűzre nem kell rakni. Mindezt addig ismételgeti – mondta el -, míg a kívánt új végformát fel nem veszi az anyag.

No de beszéljünk inkább a vázépítésről! A motorátszállítás előtti estén merült fel a kérdés, hogyan lesz nyitható a váz a blokk ki-be szerelhetőségére? Ahogyan másnak! Kikerestem a lengyel Macko egyik alkotását. (Két Daihatsus dízel blokkal szerelt motort is épített, és a dízel Uraljával már több tízezer kilométert tett meg. Érdemes elolvasni egy fordító program segítségével a munkásságát!)

Lengyel dízel kétkerekű Daihatsu motorral, váltóvalÉs tényleg! Pofon egyszerű, adoptáltuk a mi vázformánkhoz a megoldást, ahol csak azt kellett eldönteni, milyen forma legyen a csatlakozó felület. Erre rajzoltam néhány „dízel betűt”. Majd egyetértve azonnal ráböktünk a legíveltebb „D” betűformára, még ha a sok ív miatt nyilvánvaló is, hogy a legmunkásabbat választottuk. Jó vastag anyagból szándékoztunk kivágni, amihez muszáj volt egy sablont gyártani, amely mentén aztán a lángvágó pisztolyt Csabi vezetni tudta. Egy ilyen darabnak a gyártását pár képben is el lehet mesélni: 

Egyébként ezt nem számítva a vázépítés első lépése volt, hogy kiszabadítsuk a drótvázat. Láthatóvá kellett tenni rajta minden részét, hiszen kellett tudnunk olyan két pontja közt is méretet venni, amelyek közt (mondjuk a motor miatt) nem lehetett kifeszíteni egy mérőszalagot. Motor kiemel, kerekek, villa eltávolít, ezután pedig elvehető maradt a csupasz drótváz. Így történt, hogy a helyiség egyik sarkába került kiállítási darabnak, ahova rendszeresen fordultunk minden alkalommal, ha kellett róla méretinfó.

Íme a csupasz drótvázMegragadott egy gondolat a fenti kép miatt, írtam is a kedvenc fórumomra egy pár sort róla, amire Csabi is válaszolt.

plzltn: Érdekes ez a kép annyiban, hogy nekem is újat mond, mint bárkinek, aki elsőnek pillant rá. (Illetve mondott, amikor elkattintottam.)
Ugyanis még én sem láttam így saját épített (drót)vázamat, hiszen rajta, a motoron készült el. S most először pillanthattam meg én is, milyen is lesz egyébként a vázunk. Ez egy érdekes gondolat…, érdekes fordulata az építésnek…bele is fogom írni a blogomba… 🙂 Ki hitte volna, hogy saját munkámban van számomra is elrejtett eredmény. Egyébként ha el tudnék tekinteni az egész építéstől, mint komplett munkától (mint ahogy nem tudok), és csak ezt a részletet kellene esztétikailag véleményezni, akkor én is kívül állóként tudnék véleményt alkotni róla. Amúgy gondoltunk egy merészet Csabival a tankot illetően. Pontosabban kettőt is, amiből az egyik még fennáll mint lehetőség… 😉

Csaba110: Ma hamar tönkretettem pár havi munkádat, ahogy a gépállatot szétszedtük darabokra. De holnap már remélem, látszatja is lesz a váznak.

 

A negyedik oldalon a hátsó futómű kivételével elkészül a DaiRal váza. Lapozz!

[ pagebreak ]

Látványos eredmények

Csabi jóslata valóban beigazolódott. Ment a munka ezerrel! Hajlítottuk, szabtuk a csöveket. Azért néhol, ha a szükség megkívánta, eltértünk a drótváz adta sablontól. Például a 12-es köracélnál vastagabb ¾ collos csövek már nem engedtek elegendő helyet a csövek közé tervezett hűtőventillátornak.

A vázépítés első mozzanataiImprovizáltunk, másképpen íveltük a váz bölcsőjét. Korábban egy ehhez hasonló kialakítás pont nem tetszett nekem, ahogyan ez sem, de Csabi helyre rakott: mit aggódok? Ezen a részen pont nem fog látszani sok a vázból, hisz a hűtő takarni fogja. Hátulról meg a motor vonja el a figyelmet.

A villanyakat Csabi már korábban legyártotta az előre dolgozás keretében. Javaslatára ebből indultunk el, haladva hátrafele, „körbefonva” a blokkot vázzal.

Zajlik az élet a motorépítő műhelybenCsabi valahonnan előszedett egy marófejet, aminek a készletét egy lomtalanításon találta, csak már jó régen, így elég mélyre került a süllyesztőben. Méretében majdnem pont az alkalmazott ¾ -es csövekével volt azonos. Persze az ő készlete milliméteres emelkedésű, de fél-egy milli átmérő különbséget nem vesz észre az ember. Szóval azzal gondolta kialakítani az áthatásokat a szebb, és jobb hegeszthetőségük miatt erősebb csőillesztések elérésére. Egész szép lett szerintem.

CsőáthatásEsett szó a fórumos beszélgetésben a tank kapcsán egy merészebb gondolatról is. Újraélesztettük a korábban már elvetett megoldást, ahol a tank csövekből készülne. Találtunk ugyanis 76 milliméteres vékonyfalú csövet, így ismét el tudtunk képzelni a gázolajat több, akár 5 darab ívelt csőben, amelyek a felső vázgerinc köré lennének rakva. Egymástól eltolva, pont úgy, mint az egyik korábbi részben bemutatott képen láthattuk egy másik épített motoron. Azzal zártuk a gondolatot, hogy elkészítjük próbából a vékonyabbik ereszcsatorna csőből ezt is, meg talán a két vastagabb, 133-as átmérőjű csőből is a vázgerinc ívét és odapróbáljuk. Ha nem mutat jól, akkor legfeljebb feleslegesen dolgoztunk.

Egyébként átestem életem első AWI hegesztésén is. Egy olyan helyen engedett Csabi a kérésemnek, ahol nem is látszik majd, és nem is jut rá komoly tartószerep. Csabi megkezdte nekem, mutatva a módszert, majd nekem ki is nyitotta az elfelejtett argongázt.

11 órától 3 óráig az enyém a nagyobb ívhosszonA négy nap munkája végén már egész szépen kezdett alakot ölteni a saját vázunk. Igaz, itt még csak ponthegesztéssel lettek rögzítve az illesztések, a későbbi könnyebb módosítás lehetőségének megtartása érdekében. Viszont mostantól kezdve csak hétvégeken lesz lehetőség a munkára, és még előttünk van a legnehezebb vázrész, a hátsó lengővilla. Aminek az elméleti kidolgozása is hátra van. De lesz valahogy az is…

A négy nap munkájának eredménye

 

Folytatjuk!

Elolvasom
/