Átalakul a Suzuki csúcsgépe

Azt hiszem, a Suzuki modellfrissítését nem kell összehasonlítanunk a konkurencia hasonló tevékenységével, az önmagában is szerény. Míg mások a felfüggesztést, az elektronikát és a vázat javítják, vagy éppen teljesen új motort építenek, addig a hamamatsuiak három év elteltével egy viszonylag szerény csomaggal lepik meg rajongóikat. Persze a 191 lóerős teljesítmény és a 203 kilogrammos menetkész tömeg azért igencsak messze van a lebecsülendőtől.

A modellfrissítés kulcsszavai a tömegcsökkentés és a középtartománybeli nyomaték növelése. Az súlyspórolást számos alkatrész megváltoztatásával érték el: az első féktárcsák fél milliméterrel vékonyabbak, a dugattyúk 11 százalékkal kisebb tömegűek, de a legtöbbet mégiscsak a hagyományos, egy oldali kipufogó alkalmazása nyom a latban. A dugattyúknál maradva el kell mondjuk (ami a motorban levőket illeti), hogy azokat teljesen áttervezték a Suzuki mérnökei. A csapszegek perselyei keskenyebbek, a palást beömlő és kipufogó oldalai aszimmetrikusak lettek. Ezek a sűrítőtér, egész pontosan a szelepek bemélyedéseinek simább felületével, a 4-2-1 kipufogóhoz járó új keverékképzéssel és a 12,8-ról 12,9-re emelt sűrítéssel együtt hozzájárulnak a középtartományban mérhető nagyobb nyomatékhoz a fogyasztás 8 százalékos csökkenése mellett. A teleszkópok változatlanul a Showa nagydugós termékei, azonban a féknyergek újak, a korábbi Tokicók átadták helyüket a monoblokk Brembóknak – a jelenlegi modellt számos kritika érte a kategóriában gyenge fékhatás kapcsán. Összességében a kisebb rugózatlan és menetkész tömeg, a megnövelt középtartománybeli nyomaték elméletileg egy jobban kezelhető, használhatóbb gépet eredményeznek, bár ezek a kifejezések nehezen értelmezhetők egy ekkora teljesítményű motornál.

A részletes információkra, a hivatalos bemutatóra természetesen még várnunk kell, a módosított „Gixxer” az EICMA-n debütál.