A BMW túraenduróinak királya az R1200GS Adventure. Igaz, a motor elődeihez képest generációról generációra civilizáltabb, de brutális megjelenése máig megmaradt. Megvenni két okból lehet (legalábbis vegyük most a két szélső értéket): vagy be akarod járni vele a világmindenséget, és elengedhetetlen a 30 literes tank – vagy egyszerűen csak beleszeretsz a külsejébe, és szimplán de rettenetesen tetszik. A többség az utóbbi csoportba tartozik, így számukra igazából indokolatlan az alapváltozathoz képest elöl-hátul 20-20 milliméterrel megemelt futómű és a mostoha viszonyokra optimalizált váz- és futóműgeometria (és valljuk meg, a többlet hatótávolság is). Nekik az számít, hogy sokkal ütősebben mutat a motor, mint “kisöccse”. Viszont ha egy ilyen motoros – aki beleszerelmesedett a típusba – nem nőtt legalább 180 centi magasra, akkor bizony gondjai lesznek a biztos talajfogással. Mert az R1200GS gyárilag 850/870 milliméteres ülésmagasságához képest az Adventure foteljének mindkét állása 4 centivel magasabban van. Az pedig már sok – annyira, hogy sanszos módon még egy gyári szuperalacsony ülés sem fogja megoldani a problémát. Nem marad más, mint hozzányúlni a futóműhöz! Erre kínál tökéletes – vagy még annál is jobb – megoldást a Wilbers rendszere.
A német cég által hangolt futóművek egyedileg a megrendelő igényei szerint készülnek: volt szerencsém saját motoromban néhány szezont végigmotorozni a termékükkel. A Wilbers hazai képviselete, az X-Bike tavasszal egy rövid tesztlehetőségre behozott Magyarországra egy olyan bajor csúcsgépet, amelyben nem csupán a gyárinál jobb karakterisztikával rendelkező rugózás dolgozott, hanem az egész vasat 30 milliméterrel lejjebb is ültették. Ha kicsit számolunk, ez annyit tesz, hogy a motor csupán egy centiméterrel magasabb az alapváltozatnál – egy alacsonyított üléssel már akár úgy 165 centis pilóta is stabilan letalpalhat róla.
Mindezt úgy érték el, hogy az első és a hátsó központi rugóstagot is újra cserélték. Logikusan a Telelever rendszer esetében csupán vezetőszár szerepét betöltő teleszkópok is módosultak, no meg az oldaltámaszt is cserélték. Az elektronikus futóműállítás vezérlése (szaknevén az ESA léptetőmotorjai) azonban változatlanok maradtak, így a teljes, gombnyomásra történő és akár menet közbeni testre szabhatóság, valamint a dinamikus csillapítás-állítás mind pontosan ugyanúgy működnek.
A nagy kérdés, hogy a megváltozott geometria és az alacsonyabbra került hasmagasság mennyire befolyásolja a vezethetőséget – értve ez alatt a kanyarmeneti tulajdonságokat és a futóműkomfortot is. Ezt csak egy alapos menetpróba deríthette ki – összehasonlítva egy módosítás nélküli, gyári kivitelű kalandorral. Először ugyanis önmagában próbáltam ki a Wilbers rugózású bemutatómotort – azonban az érezhetően behajlítottabb lábbal történő talajfogáson kívül nem sok minden tűnt fel. A gép abszolút kényelmesen rugózott, változó íveken és futómű-terheléseknél is nagyos stabilan viselkedett – de ebben semmi meglepő nincs, hiszen ez a világ legjobb futóművű motorja. Érdekes módon még a középtámasz sem nagyon éregetett le az aszfaltra: a Dynamic ESA tette a dolgát, ahogy kell – erősebb terhelésre azonnal keményítette a rugózó elemeket.
A nagy meglepetés akkor ért, amikor kiválasztottunk egy jónak tűnő referencia-útvonalat Budakeszi és Páty között: kellemes, stabil ívű és elég tempós kanyar igen hullámos burkolattal, amely a legkisebb futómű-bizonytalanság esetén készségesen áttesz motorral együtt a szembesávba, ha kellően bevállalósan érkeztél meg és eltaláltad a buckákat. A Wilbers bemutatómotorjával kétszer-háromszor végigmentem rajta, hogy érezzem, meddig nyújtja az abszolút biztonság és komfort érzését. Majd átültem a gyári kivitelre, és azonnal ugyanazzal a sebességgel betámadtam a kanyart – szándékosan rávezetve a motort a rumplis ívre. Elsőre meglepően bizonytalan érzést adott – közel sem tartotta olyan rezzenéstelenül a kijelölt nyomot, mint tuningolt rokona. A túlsó sávba persze nem esett át, de az érzet mégis teljesen más volt.
Számomra meglepő módon a 30 milliméterrel rövidebb és szükségszerűen feszesebb hangolású rugóstagok közel sem vesztenek annyit a komfortjukból, mint azt vártam volna. Mert azt vitán felül szögezzük le: a gyári, hosszabb mozgásúra épített Showa futóművel puhábban gördül az Adventure – de amennyit az úttartás és az alacsonyabb ülésmagasság terén nyújt a Wilbers, annyit közel sem veszít el kényelem terén. A gyári kivitelű gép tulajdonosát, Andrást azonnal meg is kértem, hogy próbálja ki a tesztmotort – érdekes módon ő azt mondta, hogy számára a saját vasának a kényelme fontosabb, és nem jön be neki a feszesebb hangolás – ez is azt mutatja, hogy ízlések és pofonok nagyban befolyásolják, kinek mi adja a legtöbbet. (Persze Andrásnak nem kell pipiskedve keresni az aszfaltot a csizmaorrával a gyári Adventure hátáról sem, mert minimum olyan magas ő is, mint jómagam…)
Összességében tehát a Wilbers által kínált futómű szett sokaknak elérhetővé teszi a BMW mega-enduróját – olyan motorosoknak, akik a gyári állapotban nem tudnának biztonsággal közlekedni vele. Vagy legalábbis megállni semmiképpen sem. Ugyanakkor a rövidebb rugóutakat a tökéletes és nagyon igényes progresszív hangolással hibátlanul ellensúlyozták. Nekem összességében jobban tetszett a kissé sportosabb hangolás a gyárinál – persze azt itt is ki kell hangsúlyozni, hogy a Wilbers minden megrendelőnek pontosan olyan súlyra és használati módra készíti el a két rugóstagot, amilyet ő kér. Éppen ez az egyediség adja termékeik nagyszerűségét.
Cimkék:
A Honda felélesztette a legendás Transalp típust is. Soros motorral készül, mint az Afrrica Twin - de vajon hogy sikerült?
Elolvasom »Régóta várjuk a Benelli középkategóriás új túraenduroit. Lássuk végre, mennyire felel meg a várakozásoknak a TRK 702 párosa!
Elolvasom »Méghogy 1000 köbcenti alatt nincs élet? 1000 kilométert tettünk meg egy 125-ös kismotorral, és még nézelődésre is futotta közben!
Elolvasom »Nemrég mutattuk be a magyar Serpentize motoros ruha márkát. A kínálatból talpig feketébe öltözve kezdtünk tartóstesztbe.
Elolvasom »