Ed Darmanin már túl van az ausztráliai nagy körút felén. Az Energica Experiával teljesített, mintegy 18 000 kilométeres túra első négy szakaszán Sydneyből indulva eljutott Ausztrália északi részén keresztül Broome-ig. Útközben volt hegesztett vázjavítás, több száz kilométeres szakasz töltési lehetőség nélkül, brutális oldalszél, túlmelegedő akkumulátor, eső, sivatagi utak, kenguruk helyett road train-ek, és persze rengeteg olyan találkozás, amelyet egy hagyományos túrán aligha lehetne ugyanígy megélni.

Az ausztráliai „Big Lap” történetéről már beszámoltunk: az ausztrál Ed Darmanin azt a célt tűzte ki maga elé, hogy egyetlen elektromos motorkerékpárral, az Energica Experiával megkerüli Ausztrália szárazföldi részét.

A terv nagyjából 18 000 kilométer, az útvonal pedig az óramutató járásával ellentétes irányban vezet körbe a kontinensen. Ed június 24-én indult Sydneyből, és azóta már jóval túl van a táv felén: az első négy szakasz összesen 8662 kilométert jelentett.

A történet azonban nem egyszerűen arról szól, hogy egy elektromos motor képes-e megtenni ekkora távolságot. Az út közben egészen más kérdések kerülnek előtérbe, mint egy hagyományos túrán. Mennyire befolyásolja a hatótávot egy 35 km/h-s oldalszél? Mi történik, ha egy 260 kilométeres szakaszon nincs megfelelő töltő? És mit tesz az ember, ha egy több ezer kilométeres túra elején megreped a motor hátsó segédváza?

Ed beszámolóiból most az első négy szakasz történetét foglaltuk össze.

---

Sydneyből észak felé – az első 2350 kilométer

Június 24-én Ed Sydneyből indult útnak. A rajtnál családtagok, szomszédok, barátok, valamint néhány Harley-Davidson LiveWire-rel érkező motoros búcsúztatta.

Ezután viszont már csak ő és az Energica Experia maradt.

Az első szakasz mintegy 2350 kilométeren vezetett észak felé. Nana Glenben egy régi barátjánál töltötte az éjszakát – olyan barátságról van szó, amely még ötéves korukban kezdődött –, majd a Gold Coast felé folytatta útját.

Itt a Grid Motorcyclesnél egy promóciós fotózás és egy érdekes műszaki módosítás is várt rá: egyedi középsztender került az Experiára.

Közben összejött egy kisebb Energica-találkozó is. Ausztráliában akkor mindössze tizenegy Experia volt, és a találkozón hat tulajdonos jelent meg. Érdekesség, hogy néhányan közülük annak ellenére találkoztak először személyesen, hogy egymástól mindössze körülbelül egyórányi motorozásra éltek.

Brisbane-ben Ed találkozott David Waterworth-szel is, aki az Egyesült Államokban működő CleanTechnica számára követte és dokumentálta az útját.

Később a Handlebar Haven nevű, motorosok számára kialakított kemping következett Kilkivan közelében. Jock és Annie egy éjszakára vendégül látták Edet a különleges, kifejezetten motorosok számára létrehozott táborhelyen.

A túra első szakasza azonban hamarosan sokkal komolyabbá vált.

Repedés a segédvázon – az első komoly próbatétel

Biloela közelében Ed egy rutinellenőrzés során furcsaságot vett észre az Energica hátulján.

A hátsó segédváz felső elemén fáradásos repedés alakult ki, és a rögzítés is meglazult.

Egy 18 000 kilométeres ausztráliai körút közepén ez meglehetősen rossz hír.

A megoldás azonban nem egy szervizbe vezető út lett, hanem barkácsolás. Ed egy közeli barkácsáruházból szerzett anyagokat, majd egy meghajlított acélmerevítéssel ideiglenesen megerősítette a szerkezetet. Ez arra elég volt, hogy a motort további mintegy 200 kilométeren eljuttassa Yeppoonba, ahol aznap este már előre egyeztetett előadása volt.

Másnap azonban következett az igazi javítás.

A Yeppoon Coast Guard épülete gyakorlatilag ideiglenes műhellyé alakult. Az Energica hátsó segédvázát teljesen lebontották, majd a szerkezetet egy helyi hegesztőhöz vitték.

A javítást nem egyszerűen visszahegesztették: mindkét oldalon tömör acélmerevítést építettek be, hogy megerősítsék a konstrukciót.

Arthur Hunt és Phil Nash saját idejükből áldoztak arra, hogy segítsenek Ednek a motor szétszerelésében, majd az összeszerelésben.

Estére az Experia ismét menetkész volt.

Sőt, Ed szerint a javítás után a segédváz erősebb lett, mint amikor Sydneyből elindult.

Ez később különösen fontosnak bizonyult, hiszen a következő szakaszokon már utas is került a motorra.

Találkozás az első elektromos ausztrál körmotorossal

Mackayban, egy töltési megállónál újabb különleges találkozás várta Edet.

Arthur Hunt előzetesen megszervezte, hogy Ed találkozhasson Glenn George-dzsal, aki 2011-ben elsőként kerülte meg Ausztráliát elektromos járművel.

George akkor egy saját maga által átalakított, az 1950-es évekből származó MG-vel teljesítette a kört.

67 éves volt, amikor megcsinálta. Ed pedig 67 éves lesz, amikor befejezi a saját körútját.

Az, hogy a két történet főszereplője éppen egy töltőállomáson, Ed útjának kellős közepén találkozott, természetesen nem volt előre megtervezhető. Talán éppen ezért lett az út egyik legemlékezetesebb pillanata.

Közben a túra egyre nagyobb nyilvánosságot kapott. Ed szerepelt az ABC Radio műsorában, a CQ Today is foglalkozott az útjával, és érdeklődést mutatott iránta a brit és az európai motoros sajtó is.

Az első szakasz végül Airlie Beachen zárult.

Itt újabb fontos változás következett: Ed felesége, Sally csatlakozott hozzá utasként a következő szakaszra.

A korábban javított segédvázat ezért újra ellenőrizni és megerősíteni kellett, hiszen a motorra most már jelentősen nagyobb terhelés került.

---

Airlie Beach – Palm Cove: eső, szél és az első komoly hatótávteszt

A második szakasz 1170 kilométert tett ki, és 12 nap alatt teljesült.

A rajt szinte tökéletesen illett ahhoz, ami egy elektromos motoros ausztrál túráján különösen érdekes: esőben indultak el.

Sally már utasként ült az Experia mögött, a motor pedig immár két ember és a teljes túrafelszerelés terhét vitte.

Az első mindössze 77 kilométeres szakasz Bowenig nem tűnt különösebben komoly kihívásnak, Ed számára azonban ez volt az első alkalom, amikor valóban azt kellett figyelnie, hogyan viselkedik a javított segédváz az extra terheléssel.

500 kilométernél ismét ellenőrizte a szerkezetet, majd Mission Beachnél újra átvizsgálta.

Sem repedés, sem deformáció, sem elmozdulás nem jelentkezett.

A motor tehát készen állt a folytatásra.

Mission Beach – két nap az esőben

Bowen után javult az idő, egészen addig, amíg el nem érték Mission Beachet.

Ott viszont újra megérkezett az eső.

Ed és Sally két éjszakát töltött a Seadreams szálláshelyen, közvetlenül a tengerparton, miközben odakint gyakorlatilag folyamatosan esett.

A következő cél az Atherton Tablelands volt, ahol végre ismét szárazabb idő fogadta őket.

Innen az Undara Volcanic National Park felé indultak, ahol két éjszakát töltöttek. A programba a híres lávacsövek és az Archway bejárása is belefért.

A töltéshez azonban itt sem volt klasszikus motoros infrastruktúra: az Energica töltőkábelét a fürdőszoba ablakán keresztül vezették ki.

Az út egyik fontos tapasztalata közben az is lett, hogy az Athertonban található DC gyorstöltő ismét üzembe állt, így a később erre járó elektromos túrázók számára újra használhatóvá vált.

Amikor a szél többet számít, mint a kilométer

Az Undarába vezető út még viszonylag könnyű volt. Nem volt szembeszél, sőt bizonyos szakaszokon inkább hátszél segítette a haladást.

Visszafelé azonban minden megváltozott.

Erős, szinte szemből érkező szél támadt, és a hatótáv drámaian zuhanni kezdett.

Ed lassított, nagyjából 60 km/h-ra csökkentette a sebességet, de még így sem tűnt különösebben rózsásnak a helyzet.

Aztán megváltozott az út karaktere.

Kanyargósabb, védettebb szakasz következett, ráadásul lejtmenetekkel. A motor fékezése visszatáplált, a szél hatása csökkent, és a korábbi aggodalom lassan eltűnt.

Athertonba végül 20 százalékos töltöttséggel érkeztek meg, ahol gyorstöltés következett.

Ez az egyik legfontosabb tapasztalat az egész útból: egy elektromos motornál a tervezett hatótáv nem feltétlenül egyetlen állandó szám.

A szélviszonyok akár alapvetően megváltoztathatják egy szakasz teljesíthetőségét.

Yungaburra és a vadon élő kacsacsőrű emlős

Atherton után Yungaburra következett, ahol két éjszakát töltöttek.

A köztes napon megnézték a Curtain Fig és Cathedral Fig fákat, majd egy olyan élmény következett, amely mindkettőjük számára újdonság volt: vadon élő kacsacsőrűeket láttak.

A környék egy másik érdekessége a hatalmas szélerőműparkok sora volt. Ed számára ez újabb emlékeztetője lett annak, hogy Queensland távoli részeinek energiatermelésében milyen fontos szerepet játszik a szélenergia.

Innen a Gillies Highwayen ereszkedtek vissza a tengerpartra. A szerpentinek annyira szűkek és intenzívek voltak, hogy Sally rosszul is lett az utazástól.

Cairnsben még beiktattak egy gyors megállót az AMX Superstore-nál lánckenőanyagért, majd Palm Cove következett.

Itt három éjszakát töltöttek, és Ed végre alaposabban is átvizsgálhatta a motort.

A láncot megtisztította és Maxima láncviaszt kapott, majd az ülést és az oldalsó burkolatokat is eltávolították, hogy újra ellenőrizhessék a korábban javított segédvázat.

Ekkor már 1700 kilométer volt a javítás óta a motorban.

Repedés, deformáció vagy bármilyen más probléma nem jelentkezett.

---

Palm Cove – Mount Isa: apa és fia az ausztrál vadonban

A harmadik szakasz már egészen más hangulatú volt.

Ed fia, Evan Cairnsbe repült, és Palm Cove-ban csatlakozott hozzá. Sally hazarepült, Evan pedig elfoglalta helyét az Experia hátsó ülésén.

A következő szakasz 1619 kilométer és 11 nap volt.

Az útvonal első célja Cape Tribulation lett, majd a páros nyugat felé fordult a Gulf Developmental Road és a Savannah Way irányába.

Cape Tribulation – esőerdő és krokodilburger

Palm Cove és Port Douglas után az út gyakorlatilag folyamatosan a tengerpart közelében vezetett.

A következő gyorstöltés Craiglie-ben történt, majd Daintree Village következett, ahol ebédeltek.

Evan ekkor egy olyan helyi különlegességet is kipróbált, amit Ed már egyszer megtett: krokodilból készült wrapet.

Ed másodszor már nem kért belőle.

A Daintree folyón komp vitt át, innen pedig elérték az utolsó jelentősebb aszfaltos szakaszt, mielőtt a Bloomfield Track következett.

Cape Tribulation Beach House lett a szállásuk két éjszakára.

A programba még egy egészen szokatlan élmény is belefért: a labdarúgó-világbajnokság döntőjét hajnalban, a tengerparton nézték, miközben egy laptop és egy Starlink antenna segítségével oldották meg a kapcsolatot.

Nem éppen a klasszikus motorsportos szállás.

...a bejegyzés a hirdetés alatt folytatódik.

205 kilométer, hideg eső és egyre komolyabb hatótávszámolgatás

Cape Tribulation után visszaindultak dél felé, Kuranda és a Barron Falls érintésével.

Yungaburra ismét útba esett, ezúttal azonban Evan is megismerhette a helyet.

Az Undara felé vezető út lett a szakasz addigi legnehezebb napja.

A rajtnál mindössze 16 °C volt és esett az eső, ráadásul az első 50 kilométeren szembeszéllel kellett megküzdeniük.

A 205 kilométeres szakaszon ezért folyamatosan figyelniük kellett a hatótávot. A sebességet 60–70 km/h környékére csökkentették, hogy biztonságosan elérjék a következő töltési lehetőséget.

Mintegy 20 kilométerrel Ravenshoe után azonban megváltozott az időjárás. Elállt a szél, az út iránya is kedvezőbb lett, és a helyzet fokozatosan javult.

A nap egyik legfontosabb tanulsága azonban megmaradt:

a távoli ausztrál szakaszokon a hatótáv menedzselése nem kényelmi kérdés, hanem a túra egyik alapvető feltétele.

A segédváz közben újabb ellenőrzésen esett át.

A javítás már több mint 2000 kilométert bírt ki, ráadásul immár egy nagyjából 100 kilogrammos utassal és annak csomagjaival.

Ismét semmi probléma.

Golfpálya a töltési idő alatt

Georgetownban újabb érdekes megoldás született.

A motort egy kemping 15 amperes csatlakozójáról töltötték, ami azt jelentette, hogy két-három órát kellett várniuk.

Ahelyett, hogy a töltő mellett ültek volna, béreltek egy golfütőkészletet, és lejátszottak kilenc lyukat a helyi outback golfpályán.

Mire visszaértek, az Experia feltöltve várta őket.

Ez talán az egész túra egyik legjobb példája arra, hogyan változik meg egy elektromos motoros utazás ritmusa.

A töltési idő nem feltétlenül elvesztegetett idő – ha az ember megtanulja beilleszteni az út programjába.

Karumba, Normanton és egy fontos felfedezés

Croydon után Karumba következett a Carpentaria-öböl partján.

Itt derült ki egy érdekes műszaki részlet is.

Ed észrevette, hogy az első lánckerék cseréje óta a motor számítógépe kevesebb megtett távolságot jelzett a valóságosnál.

Ez azt jelentette, hogy a korábbi hatótávszámításaik valójában konzervatívabbak voltak a kelleténél.

A különbség nagyjából 0,5 kWh/100 km tartalékot jelentett.

Egy ilyen hosszú út során ez már egyáltalán nem elhanyagolható különbség.

Karumbából Normanton felé egy kemping konnektoráról töltöttek reggeli közben, majd újabb komoly szembeszéllel találkoztak.

A Burke and Wills Roadhouse előtt már csak a korábban meghatározott 10 százalékos céltöltöttséget kellett elérniük.

Evan fejben öt százalékos lépésekben követte az értéket, Ed tízesével számolt.

Nem véletlenül: Ausztrália ezen részén egy rosszul megbecsült hatótáv könnyen azt jelentheti, hogy a motoros nem a következő töltőnél, hanem az út szélén találja magát.

Road train árnyékában Mount Isa felé

A Burke and Wills Roadhouse után éjszakai töltés következett, majd Cloncurry felé indultak.

Itt egy egészen különleges „aerodinamikai segítséget” is felfedeztek.

Egy road train mögött haladva nagyjából 100 km/h-s sebességet tudtak tartani, miközben a fogyasztásuk körülbelül egy 70 km/h-s tempónak megfelelő szinten alakult.

A hatalmas szerelvény mögötti légáramlás tehát érezhetően segített.

A reggeli gyorstöltés után következett a szakasz egyik legszebb útja: a Mount Isa felé vezető kanyargós, dombos vidék.

Ez komoly változást jelentett a korábbi, hosszú, egyenes és lapos utak után.

Mount Isában újabb rádióinterjú következett, ezúttal az ABC Radio helyi műsorában.

Evan ezután hazarepült Sydneybe.

Ed pedig ismét egyedül maradt.

---

Mount Isa – Broome: 3523 kilométer a kontinens közepén

A negyedik szakasz már önmagában is egy komoly túra lenne.

3523 kilométer, 14 nap, egyedül.

Ed Mount Isából nyugat felé indult, Camooweal irányába, majd átkelt az északi területekre. Ez lett a teljes körút leghosszabb szakasza.

És rögtön az elején megkapta, amit Ausztrália ezen része kínálni tud.

A Camooweal és Barkly Homestead közötti 260 kilométeres szakaszon 35 km/h-s oldalszél fogadta.

A végeredmény ötórás motorozás lett, mindössze körülbelül 60 km/h-s átlagos haladással.

Az elektromos motoros túráknál a szél jelentőségéről ennél jobb példát aligha lehet találni.

A táv ugyanaz.

Az út ugyanaz.

A motor ugyanaz.

Csak a szél változott meg.

Roadhouse-ról roadhouse-ra

A Barkly Highway után Ed észak felé fordult a Stuart Highwayen.

A következő napokban a roadhouse-ok és töltési lehetőségek határozták meg az út ritmusát.

Warrumungunál egy DC gyorstöltő lehetővé tette, hogy végre nagyobb tempóval haladjon.

Renner Springsnél viszont nem egy töltő, hanem egy út közepén álló bika került a történet középpontjába. Az állat egyszerűen elfoglalta az utat, és nem akart arrébb menni.

Elliottban egy egészen másfajta „sztár” várta.

A helyi, alacsony teljesítményű töltő egy élénksárga vécéépületre volt felszerelve.

Ed erről készített közösségi médiás bejegyzése végül az egész túra addigi legnézettebb posztja lett.

Larrimahban pedig egy olyan helyen szállt meg, amelynek neve az ausztrál krimik kedvelőinek ismerős lehet: a Pink Panther pub a Paddy Moriarty eltűnéséhez kapcsolódó történet miatt vált ismertté. Moriarty öt évvel korábban tűnt el, és azóta sem találták meg.

490 kilométer Larrimah és Darwin között

A következő etap már egészen más léptékű volt.

Larrimah és Darwin között 490 kilométert kellett egyetlen nagyobb menetben teljesíteni.

Az út Matarankán és Katherine-en keresztül vezetett.

Katherine közelében az egyik szombati töltésből spontán találkozó alakult ki: mintegy nyolc-tíz ember gyűlt Ed köré, hogy megtudja, mit tud az Energica, mennyit megy el egy töltéssel, mennyi ideig tart a töltés, és milyen érzés egy ilyen motorral ennyire távoli területeken motorozni.

Darwinban újabb ABC Radio-interjú következett.

Ed egy teljes pihenőnapot is tartott, miközben az Experia alapos átvizsgáláson esett át.

Váz, csavarok, lánc – minden rendben volt.

A korábbi javítás tehát ekkor már jelentős terhelést és több ezer kilométert maga mögött tudott.

Amikor a hőség az akkumulátort is megviseli

Darwin után Ed dél felé fordult.

A Katherine-i Beagle Hotelnél egy különösen figyelmes vendéglátásban volt része: a hotel vezetője előre elolvasta Ed töltéssel kapcsolatos kérését, és mire megérkezett, már egy szobával és dedikált elektromos csatlakozóval várta a verandán.

Ezután azonban újabb érdekes töltési megoldás következett.

A Victoria River környékén egy új, NRMA által telepített napenergiás, önálló töltőállomást fedezett fel. A moduláris, napelemes tetővel kialakított rendszer teljesen önállóan működik, és Ed szerint ez már valóban annak az iránynak a jele, amely a távoli területek jövőbeli elektromos közlekedését jelentheti.

Darwinból nyugat felé azonban újabb problémával találkozott.

A nagy meleg és a sorozatos gyorstöltések miatt az akkumulátor hőmérséklete megemelkedett.

Adelaide Rivernél emiatt a rendszer nem tudott olyan gyorsan tölteni, mint normál körülmények között.

Ez újabb fontos tapasztalat: nemcsak a rendelkezésre álló töltő teljesítménye számít. Az akkumulátor hőmérséklete, az előző töltések és a környezeti hőmérséklet egyaránt befolyásolja, hogy valójában milyen gyorsan lehet továbbindulni.

A Kimberley – Ausztrália egyik legvadabb része

Katherine után Timber Creek következett, majd Ed megérkezett a Kimberley térségébe.

Warnumnál egy Chargefox töltő okozott kellemetlen meglepetést: a rendszer többször megszakította a töltést.

Ednek öt alkalommal kellett újraindítania a folyamatot, hogy végül elegendő energiát tudjon felvenni a Halls Creek felé vezető útra.

Ez a távoli szakaszokon különösen komoly probléma.

Egy városban egy hibás töltő kellemetlenség.

Ausztrália közepén vagy a Kimberleyben viszont egy hibás töltő akár az egész napi útitervet felboríthatja.

Halls Creekben egy újabb sajátosság fogadta: a helyi pub komplexumát komoly biztonsági kerítés veszi körül, és sötétedés után az egész terület lezár.

Töltés a semmi közepén

A következő szakaszokon Ed már egyre inkább saját magára és a körülményekhez való alkalmazkodásra hagyatkozott.

Ngumban Cliffnél egy off-grid töltő következett. A berendezés a névleges teljesítményének csak töredékével működött, de éppen annyi energiát adott, amennyi a következő, körülbelül 100 kilométeres szakaszhoz szükséges volt.

Fitzroy Crossingban pedig egy egészen egyedi megoldás született.

Ed egy saját maga által készített háromfázisú, 15 amperes adapterrel egy Tesla-csatlakozóról oldotta meg a töltést.

A helyszín különösen ironikus volt:

az elektromos motor közvetlenül egy benzinkút üzemanyagkútja mellett töltött.

Ez az egyik legerősebb képe az egész túrának – nem azért, mert látványos, hanem mert tökéletesen megmutatja, milyen átmeneti korszakban járunk.

A töltési infrastruktúra még nem mindenhol készült fel az elektromos motorkerékpárok számára, ezért az ilyen utakhoz a motorosnak sokszor kreatívnak is kell lennie.

---

Broome – félúton

Az utolsó nagy kihívást Willare Bridge Roadhouse jelentette.

A helyi roadhouse saját dízelgenerátorról működött, és ez biztosította azt az energiát, amelyre Ednek szüksége volt az utolsó szakasz teljesítéséhez.

Innen már Broome következett.

Ed végül megérkezett a Cable Beachhez, a Mantra szálláshelyére, ahol a verandán töltötte az Energicát.

Ezzel lezárult a negyedik szakasz:

Mount Isa → Broome
3523 km
14 nap
egyedül

És egyben megérkezett a Big Lap egyik legfontosabb mérföldkövéhez.

Broome a teljes, mintegy 18 000 kilométeres út felezőpontja.

---

A történetnek azonban még nincs vége

Ed Darmanin számára Broome nem a történet végét, hanem valódi fordulópontját jelentette. Az ausztrál körút első fele ezzel teljesült: Sydneytől Broome-ig több mint 9000 kilométert tett meg az Energica Experiával, változatos útviszonyok, komoly szembeszél, távoli vidékek, töltési nehézségek és egy menet közben javított, majd megerősített vázszerkezet mellett.

A második félidő azonban már Sally társaságában kezdődött. Az ötödik szakasz Broome-ból indulva Perth felé vezet, és az eddigi beszámolók alapján ez sem ígér egyszerű motorozást.

Már az első napok tartogattak néhány olyan helyzetet, amely jól mutatja, hogy egy közel 18 000 kilométeres elektromos motoros expedíció Ausztrália távoli részein továbbra sem mindennapi vállalkozás.

Az egyik ilyen helyszín Lagrange, Nyugat-Ausztráliában volt, ahol a párost hatalmas füst és bozóttűz vette körül. Eközben az útviszonyok sem mindig kedveztek: az egyik beszámoló szerint a Barn Hill felé vezető földút egy időre le is zárult.

„Dirt road into Barn Hill closed today. Hopefully we can get out tomorrow.”

És természetesen az elektromos túra legkritikusabb kérdése, a töltés sem maradt problémamentes. Broome-tól délre egy mintegy 290 kilométeres szakaszon a tervezett gyorstöltő nem működött, így ismét szükség volt a gondosan előkészített tartalékmegoldásokra.

„Fast charger was offline along 290km stretch south of Broome. Backup plan.”

Ez talán még érdekesebbé teszi a történet folytatását. Az út első felében már láthattuk, hogy Ed számára az elektromos motorozás nem egyszerűen arról szól, hogy hol lehet tölteni az Energicát. Sokkal inkább arról, hogyan lehet egy teljes kontinensen alkalmazkodni egy olyan közlekedési rendszerhez, amelynek infrastruktúrája a távoli területeken még korántsem olyan sűrű, mint a hagyományos üzemanyagtöltő állomásoké.

És miközben az első 9000 kilométer megmutatta, hogy a vállalkozás egyáltalán teljesíthető, a második félidő újabb kérdéseket vet fel.

Milyen hatással lesz a változó útminőség az Energica Experiára?
Hogyan boldogulnak majd a hosszú, ritkán lakott szakaszokon, ha egy töltő kiesik?
És hogyan alakul a hatótáv, amikor a nyugat-ausztráliai hőség, a szél, a földutak és a csomagokkal megpakolt, kétszemélyes motor egyszerre kerülnek a képletbe?

Ed jelenleg még úton van, így ezekre a kérdésekre egyelőre nincs teljes válasz.

A következő szakasz története ezért még hátravan.

Amint befejeződik az út újabb része, visszatérünk Ed beszámolóihoz, és megnézzük, hogyan teljesítette az Energica Experia a második félidőt – Broome-tól Perthig, majd tovább az ausztrál kontinens déli és keleti része felé.

Folytatjuk.

---

A Big Lap eddigi szakaszai

A túra néhány fontos száma

• Teljes tervezett táv: kb. 18 000 km
• Irány: az óramutató járásával ellentétes
• Motor: Energica Experia
• Indulás: Sydney, 2026. június 24.
• Az első négy szakasz: 8662 km
• Leghosszabb eddigi szakasz: Mount Isa–Broome, 3523 km
• Leghosszabb egybefüggő etap: Larrimah–Darwin, 490 km
• Legkomolyabb műszaki probléma: a hátsó segédváz fáradásos repedése Biloela közelében
• Segédváz javítása után: több mint 2000 km, két utassal is, probléma nélkül
• Félút: Broome
• A következő szakasz: Broome → Perth, Sallyvel

Források:

• Electro Moto Adventures – The Big Lap 2026
• Energica Motor Company hivatalos oldala
• CleanTechnica – Ed Darmanin Does the Big Lap around Australia on an Electric Motorbike
• THE PACK – The Big Lap: Ed Darmanin sets out to circumnavigate mainland Australia on his Energica Experia

Fotók: Ed Darmanin / Electro Moto Adventures (a szerző engedélyével).

Photo: Ed Darmanin / electromotoadventures.com.au