Sportmotor A2 jogsihoz: Honda CBR500R (2019) teszt

Régi ismerős – de sokkal felnőttesebben

A blokk ugyan alapkonstrukciójában nem változott, mégis sokkal jobb lett annál, amire én 2013-ból emlékeztem. Akkor egy kimondottan pörgetést igénylő, erős blokkhanggal rendelkező és a mutatott teljesítményéhez képest sokat fogyasztó motor maradt meg bennem. Igaz, akkor házon belül ott volt a még szintén A2-es osztályba sorolt első NC700 széria, amely mindenben leverte. Mint vak a poharat. Közben azonban teltek az évek, az NC-k 750-esek lettek és kiugrottak a 48 lóerős limitből, a japán mérnökök pedig csiszolták-fejlesztették a 471 köbcentis sorkettest. Amelynek fő sarokszámai nem változtak – nyomatékgörbéje és főleg a viselkedése azonban nagyon sokat.

Maradt tehát a 48 lóerő és a 43 newtonméter. Azonban az utcai, normál közlekedésben leginkább használt 3.000 és 7.000 közötti tartományban a nyomatékgörbe teltebb lett – így pedig javult a gyorsulás, kevésbé kell pörgetni az erőforrást és az kevesebb benzint is éget el. Nagy átlagban lehet egy 3,5 liter/100 kilométeres étvággyal számolni – ami azért mondjuk ki nyíltan, baromira nem rossz. Nekem akkor ment fel 4-re, amikor messzebbre mentem sietősebben. Kényelmesebben gurulva viszont simán egy lehelettel be tud menni 3 alá is. Mivel pedig a szemre nem túl nagy, valójában azonban 17 literes tankkal brutál táv tehető meg benzinkút utáni izgatott leskelődés nélkül. Reálisan a 450 kilométeres hatótáv normális – ami megint csak minden, csak nem tipikus szupersport-motoros adat.

Alul sportmotor a CBR500R?

A futómű alapjait nem változtatták meg. A csupasz testvéren, a CB500F-en talált futómű dolgozik itt is. Sem a villaszöget, sem az utánfutást, sem semmi mást nem módosítottak – ez is azt mutatja, hogy a “csutkakormány” igazából kisebb szemfényvesztés. Vagy legalább hívjuk sporttúrának a CBR500R-t, és akkor oké. 🙂 No de a lényeg: az első teleszkópok hagyományos felépítésűek, 41 milliméter a belsőcső-átmérőjük és állítható az előfeszítésük. Hátul a központi rugóstagon szintén ezt az egy paramétert szabhatjuk testre – éppen csak ott öt fokozatban.

Tisztán érződik, hogy a motor rugós tagjait is utcára optimalizálták. Semmilyen olyan kőkeménységet, veselerázást meg hasonlót nem érzünk a nyeregben, ami a szupersport szegmens gépeit azért általában jellemzi. Jól ötvözi a komfortot azzal a minimális sportossággal, ami ettől a kis paripától joggal elvárható. Váltott ívű kanyarokban kicsit jobban forszírozva érezhető, hogy a határai azért nincsenek a világ végén – de amit tud, az egy hozzá kapcsolható tipikus felhasználó számára bőven elegendőek lehetnek.

Nagyjából ugyanezt mondhatjuk el a fékrendszerről is. Elöl is csak egy tárcsánk van, bár az legalább 320 milliméteres. A két fékdugattyú sem túl sok, meg nyilván a gumi fékcsöves rendszer sem a kőprofi sportmotorozás védjegye. Ez azonban így mind rendben van, hiszen a CBR500R egy sima sportos megjelenésű utcai motor. Amilyen gyorsulásra és végsebességre képes – A2-es gépből ezeknél sokkal jobb úgysem jön ki a kétezres években egyre előrébb haladva -, azt a fékrendszer tökéletesen kezeli. Személy szerint nagyon örültem neki, hogy semmilyen integrált izé nincs belevarázsolva – cserébe van egy modern blokkolásgátló, amivel a legnagyobb biztonságban lehet kitűnőeket lassítani.

Érdemes rácsapni?

Remélem, hogy egyre többen ismerik fel Magyarországon is, hogy az ember ne akarjon a realitásoknál tovább nyújtózni. Mert mi ugye hajlamosak vagyunk a túlzásokra – éppen ezért az Európa más részein elfogadott közepes kategóriájú motorokat nálunk jellemzően lenézik és nem is veszik. Persze akinek csak A2 kategóriás jogsija van, annak nyilván ez a felső határ. De szerintem nagyon sok motoros társunk boldogan tudna éveken át együtt élni egy ilyen masinával. Ahelyett mondjuk, hogy egy használt 600-as sportmotorra – “igazira” gondolok – pattanna csupán azért, mert az ötszázast majd túl hamar kinövi, meg amúgy is “csak egy féktárcsa hogynézmáki”… És egy sokkal kényelmetlenebb, az ő tudásával rosszabbul motorozható és igazából nem is utcára tervezett motorral fog szenvedni éveken át. Így igazán meg sem szereti az egész motorozás nevű játékot úgy, ahogy amúgy szerethetné.

Pedig a Honda CBR500R bőséggel tud mindent, amit épeszű ember közútra elvár. Nem köpi ki a tüdejét autópályán sem, ha mondjuk úgy akarsz lemenni a horvát tengerpartra. Szerpentinen a 160-as hátsó gumijával sokkal könnyebben terelgethető, és fenntartása-tankolása is tök baráti összegből megáll. Egyszóval meglepően sok motorosnak érdemes elgondolkozni rajta, a kevesebb nem több-e a végén. Megjelenésében legalább már tényleg nem kell kompromisszumot kötni, mert az durván ütős. A többi meg simán csak elég!

Az utolsó oldalon találod a pontozást, a kategóriánkénti értékelést és a részletes műszaki adatokat is. Lapozz még egyet – akár elég ide kattintanod!