Ő is motoros volt: elhunyt a Rush dobosa, Neil Peart

Nem túlzás azt állítani, hogy Neil Peart – a kanadai Rush zenekar oszlopos tagja – talán a világ egyik legnagyobb dobos zsenije volt. Nemrég jelentették be a hírt, hogy 67 éves korában elhunyt az évek óta agydaganattal küzdő legenda. Neil azonban nem csak a világ egyik legjobb dobosa volt, hanem lelkes túramotoros is.

A kanadai Rush 1968-ban alakult és fennállásuk 50 éve alatt a világ klasszikus rockzenekarainak palettáján a legelőkelőbbek között foglaltak helyet. A bandához 1974-ben csatlakozott Neil Peart, abban az évben, amikor az első Rush c. stúdióalbumukat is kidobták. Jelentőségüket jól szimbolizálja, hogy olyan zenekarok nevezik meg munkájukra hatással levő formációként, mint a Metallica, a Dream Theater, a Tool, a The Smashing Pumpkins, a Foo Fighters vagy a Pain of Salvation.

Neil életének egy elképzelhetetlenül nehéz szakaszában fordult a motorozás felé. Miután 1998-ban elhunyt a felesége, nem sokkal előtte pedig az akkor 19 éves lányát veszítette el egy autóbaleset miatt, valamiféle kapaszkodót keresett az életben. Peart nem az önpusztításba menekült, hanem elindult egy amolyan öngyógyító motoros túrára egy BMW R1100GS-sel. Az akkor szerzett élményeiről és ahogyan út közben azon rágódott, hogyan tudná összeszedni élete darabkáit, a Ghost Rider: Travels on the Healing Road című könyvében írt.

Amikor 2004-ben újra készen állt arra, hogy elfoglalja az őt illető helyet a Rush zenekarban, akkor arra a döntésre jutott, hogy ő a legtöbbekkel ellentétben nem a zenekari busszal járja a turné helyszíneit, hanem motorral vág neki. Erről is írt egy könyvet. A Roadshow: Landscape With Drums, A Concert Tour By Motorcycle 2006-ban jelent meg. Sajnos ez sem kapott magyar fordítást. Búcsúzóul pedig csak egy idézet tőle: “Amikor motorozok, akkor boldog vagyok, hogy élek. És amikor megállok valahol a motorral, akkor is.”

Fotók: neilpeart.net