A fékkart indulás előtt még magamra állítottam. Már álló helyzetben érződött, hogy a fogáspontig nem kell nagyon rányúlni, egy pitbull harapósságával várja, hogy egy szerencsétlen mazsola kiforduljon elénk. A kuplung könnyen járt, a váltó meg… kicsit olaszos. Nem annyira rövid úton és finoman jár, mint egy Honda, de kellően pontos.
A Leoncino 250-ben még csak 130 kilométer volt, amikor elhagytam a Benelli szentendrei telephelyét, ezért ott a kipuffogó még nem találta még meg a saját hangját. Néhány száz kilométer múlva ez azonban szerencsére helyrebillent. Van hangja! Pont annyi, hogy ne röhögjenek ki mások, sem azért, mert varrógépszerűen berregünk (lásd BMW G310R), sem pedig azért, hogy többnek próbálunk látszani tényleges mivoltunknál.
Az első kanyarban már érződött az alacsonyabb súlyból eredeztethető könnyű döntés, és kapásból feltették a kezüket az elöl 110, hátul 150 széles gumik is: itt vagyunk! Én pedig mosolyogva köszöntem nekik vissza, hiszen a Metzeler Sportec M5-ös abroncsok igencsak kellemes választásnak bizonyultak. Szerencsére ezen sem spóroltak a mérnökök. De akkor min?!
Vallatóra fogtam tehát a futóművet, nyaggattam hosszú ívű kanyarokban, hirtelen irányváltásokkal, kiráztam a belét a budapesti utakon (nem volt nehéz ilyen szakaszt találnom), de a mindezt zokszó nélkül bírta. Meg én is! Annyira jól hangolt a motor karakteréhez és a hétköznapi utakhoz, hogy egyszer sem akarta kiverni a kezemből a kormány. Bizony mondom néktek, aki ezzel a motorral nem tud bármilyen általa elképzelt ívre rámenni és ott maradni, azt szimplán béna.
Főleg a nagyvárosban és közvetlen közelében volt időm a tesztkört lefutni, de minden egyes kilométerrel nőtt bennem az elégedettség. Már azt is elkezdtem magamban fogalmazgatni, hogy valójában a hétköznapokra nekem – és nagy valószínűséggel az emberek 90 százalékának – teljesen elég lenne rohangálni. Csak aztán eszembe jutott a néhány kivételes alkalom, amikor a felhőket súroló hegyek között napi 500 kilométereket megyünk. Sajnos oda ez kevés.
Viszont a közemberek világában, ahol a 200 kilométer már Facebookot elárasztó túraként kerül közszemlére, oda még igenis van létjogosultsága. A csomagokat és az utast nyugodtan otthon hagyhatjuk, ha kedvünk támad leugrani egy balatoni hekkezőbe, lehetőleg a hosszabb útvonalon. Kényelmesen tartja a 100-110-es utazót és a kanyarokban sem kell nagyon elcsukni a gáz.
Az első pihenőnél, ahol egy bodzás limonádét kortyolgatva a kerthelyiségből szemléltem a „kis” Leoncinot, ismét meg kellett állapítanom, hogy a dizájn nagyon rendben van. Fiatalos a fényezés, jók az arányok, agresszivitást sugall a rövid faridom. És a személyes kedvencem, hogy nem egy darázsfullánk-szerű rőfnyi konzolra lógatták fel a rendszámtáblát, hanem a mélyen fekvő sárvédő toldatra, akárcsak mondjuk a Honda CB1000R esetében.
A külső szemlélőknek még bőven örömet okozhatunk azzal, hogy a mindenhol LED-es világítótesteknek köszönhetően jobban láthatnak minket bármilyen irányból. Sajnos az 500-ashoz képest a távolsági fényszórónál tapasztaltak nem változtak. A mélygarázsban leteszteltem: továbbra sem változik érdemben az éles határokkal rendelkező vetítési kép, csak a fényereje nő meg jelentősen. Sokkal messzebbre tehát nem fogunk látni a sötétben, ugyanarra a távra viszont sokkal jobban.
Sajnos a nagymotorok felé kacsingató, köztes állomáson várakozók (értsd: A2-es jogosítvánnyal rendelkezők) között a 250-esek vakfoltra esnek. Ők sokkal inkább az elméleti maximum 45-48 lóerő környékéről merítenek. Pedig ha valaki tényleg kezdő, szerintem a Benelli Leoncino 250-nel jobban jár, mint mondjuk egy Honda CB500-zal.
Összehasonlíthatatlanul jobb a futóműve, könnyebb terelni és megtartani. Megkockáztatom, hogy még egy Kakucsringes pályanapon is el lehet kenni néhány sokkal nagyobb motor száját. Arról sem érdemes megfeledkezni, hogy itt tényleg bátrabban téphetjük a gázt (kell is!), végig komfortzónában marad a motoros, miközben az unalom szele messze elkerüli. És a pénz, mint súlyos tényező! Ennyiért ez a motor egyszerűen telitalálat! A fennmaradó összegből nem kell a hipermarketes leárazásokra várnunk, már a kezdetektől komplett minőségi felszerelést vásárolhatunk magunknak.
Már csak a pontozás és a műszaki adatok vannak hátra – meg még néhány kimaradt kép. Lapozz még egyet!
Cimkék:
Létezik egy hely, ahol minden nap motorosokat mentenek meg a saját hülyeségüktől, a hírekben mégsem szerepelnek. Ez a vezetéstechnikai tréning.
Elolvasom »A motorkerékpárok többségének hátsó kerekét forgató lánc folyamatos törődést igényel. Nézzük, mi mindennel tudod növelni az élettartamát.
Elolvasom »A Honda motorkerékpár-gyártó legújabb fejlesztése a V3-as motorblokk, amelyet a 2025-ös EICMA kiállításon mutattak be Milánóban. Ez a 900 cm³-es, vízhűtéses, 75 fokos szögben elhelyezett V3-as motor egyedi és innovatív megközelítést alkalmaz, ötvözve a kompakt kialakítást és a magas teljesítményt.
Elolvasom »A Premier sisakok az olasz precizitás és a motoros szenvedély ötvözete. Magyarországon pedig ez a bolt gondoskodik arról, hogy ezt a minőséget ne csak a magazinokban lássuk, hanem a saját fejünkön is érezzük.
Elolvasom »Ti kértétek a kínai motorokat, Indián letesztelte első körben a CFMOTO 800MT Exploret
Elolvasom »A Honda felélesztette a legendás Transalp típust is. Soros motorral készül, mint az Afrrica Twin - de vajon hogy sikerült?
Elolvasom »